A Menő Könyveknek és Bea Fitzgeraldnak köszönhetően egy újabb görög mitológia ihlette regényben merülhetünk el. Ezúttal Kasszandra trójai hercegnő és meg nem értett jövőbelátó és a férjétől megszökött spártai Heléna történetét ismerhetjük meg, akik ellenfélként kezdik, hogy aztán együtt harcoljanak a megtámadott Trójáért és az ott élő emberekért. Tarts hat bloggerünkkel a trójai háborúba, és a turné végén te is nyerhetsz egy példányt a könyvből.
Miért választottam ezt a könyvet?
Imádtam Fitzgerald sorozatának előző részét, ami Hádészról és Perszephonéról szólt, és azt reméltem, hogy az újabb rész is izgalmas lesz, bármelyik mitológiai alakról is szóljon (merthogy nem néztem utána, ez a rész miről, kikről fog szólni, így meglepetés volt számomra, amikor elkezdtem olvasni a könyvet).
Külcsín és kivitelezés
Ez a kék borító sokkal-sokkal jobb, mint az első rész szemkiégető, borzalmasan rózsaszín borítója. A stílusa hasonló az előzőhöz, de nekem sokkal jobban tetszik. Nem az a fajta borító, aminél elámulok, és a látvány miatt azonnal leveszem a polcról a könyvet, de elmegy. Viszont a könyv túl nagy méretű, vastag és nehéz, így olvasás közben kikészíti az ember csuklóját.
5-ből 3 pontot adok rá.
Alapötlet
Az író ismét a görög mitológiához nyúlt vissza. Ezúttal Kasszandra hercegnő, az elátkozott jósnő és Heléna, a trójai háborút kirobbantó (vagy mégsem?), első férjétől szökött királyné lett a regény főszereplője, vagyis nagy örömömre egy LMBTQ+ történetet kaptam, ami végre nem férfiakról, hanem nőkről szól. Nagyon ritka az ilyen, úgyhogy mindig örülök, ha egy újabb jelenhet meg a magyar könyvpiacon, mert a női szerelemnek is kell a támogatás, és a nőket szerető nőknek is szükségük van arra, hogy hozzájuk hasonlóan érző nőkről is olvashassanak.
Az alapsztori jó ötlet volt feminista szemmel nézve. Adott egy hercegnő, Kasszandra, aki nemet mond egy férfinak, Apollón istennek, mire a férfi bedurcizik (mert hát, ő egy isten, és ha ránéz egy nőre, akkor annak el kéne alélnia tőle, és megtiszteltetésnek venni, hogy meg akarja dugni), és megpróbálja megtörni, tönkretenni őt. És adott egy királyné, Heléna, akit az első férje dísztárgyként tartott, a második piedesztálra emeli, de valójában egyáltalán nem ismeri, és akit azzal vádolnak, hogy ő robbantott ki egy háborút. Ezzel szemben a férfiak nem is érte, hanem a tulajdonjoguk megsértése miatt ölik egymást, mert nehogy már egy nő elhagyhassa szabadon a férjét, ha az nem teszi őt boldoggá, sőt, megfosztja a szabad akaratától.
Az alapötletre 5-ből 5 pontot adok.
Cselekmény
A cselekmény nagyon szépen levezette azt, milyen, amikor egy nő visszautasít egy férfit, mire a férfi bosszút esküszik. Kasszandra konkrétan azoknak a nőknek a jelképe, akik hiába mondanak igazat, nem hisz nekik senki, bolondnak nézik őket, csak mert egy férfi hitelteleníti a szavaikat (itt egy átokkal, a valóságban a szavaival és tetteivel). Azoknak a nőknek a jelképe, akiket a visszautasított férfi elidegenít mindenkitől, folyamatosan zaklat és üldöz, fenyeget és bántalmaz. Imádtam, hogy a történetben az is benne van, hogy a nem akkor is nem, ha korábban esetleg valamiért igent mondtál, de aztán meggondoltad magad. Akár még a szex kellős közepén is jogában áll bárkinek meggondolnia magát, ha nem esik jól neki, nem akarja, és ha a másik nem akar leállni, az erőszak.
Heléna szála pedig azt mutatja be szépen, hogy milyen az, amikor a férfiak pusztán dísztárgyként, a saját szükségleteik (nem csak szexuális, hanem egófényező) kielégítőjeként kezelik a nőket. Helénának a fél élete azzal telt, hogy nem lehetett önmaga, mert mindig azzá kellett válnia, akinek a férjei akarták. Menelaosz teljesen elnyomta őt, agresszív módon. Parisz pedig bár alapvetően rendes ember, és tudatosan sosem akarta bántani Helénát, mégis rákényszerítette a viselkedésével, hogy meg kelljen játszania magát, hogy boldoggá tegye Pariszt. Mert hiába vagy jó ember, ha patriarchális környezetben nőttél fel, akkor önkéntelenül is átveszed, amit másoktól láttál.
 |
| Heléna (a képet a Helen of Troy oldalról vettem). |
Szóval igen, a cselekmény azon része, ami a nők problémáit, elnyomását mutatja be, nagyon szépen ki lett dolgozva. Ahogyan az is, ahová végül tanulságként eljutunk, vagyis: sisterhood mindörökké, mert csak így érhetünk el bármit is.
Viszont a cselekmény egyéb részei... Hát, hogy is mondjam... kicsit unalmasak voltak. A regény lényegében nem szólt másról, mint hogy Kasszandra lát valamit (mármint a látomásaiban), megpróbálja (vagy megpróbálják) megakadályozni, visszafordítani, átírni, nyüglődnek rajta ezerrel, de végül nem jön össze a dolog. A valódi események (politikai, hadi, diplomáciai) pedig a nőktől távol, a falakon túl vagy épp négy fal között, csak a férfiak jelenlétében történnek, ezeket viszont nem részletezi a regény, lévén sem Kasszandra, sem Heléna nincs jelen, hogy a szemükön keresztül láthassunk mindent, hanem csak egy-egy mondatban jut el hozzánk, mi is történik éppen. Ha valaki meghal, az is csak ki van jelentve, hogy X. Y. meghalt, nem láthatjuk, hogyan, nem érezhetjük át igazán. Ami persze szimbolikusan tök szépen megmutatja, hogy milyen az, amikor a nőket kizárják a valódi történésekből, de ha regényt olvasol, akkor nem azt akarod érezni, hogy ki vagy zárva az izgalmakból.
Arra viszont nagyon kíváncsi voltam, hogy a sok sikertelen próbálkozás után vajon a történet vége megváltozik-e, vagy követi az eredeti mitológiai sztorit. Vajon sikerül Kasszandrának megmentenie a családját, a népét, Helénát és önmagát? Vagy kiderül, hogy a sorsot és egy isten átkát mégsem lehet megkerülni, végül úgyis oda lyukadunk ki, ahová a sors eredetileg eltervezte, csak más útvonalon? Természetesen azt nem árulom el, hogy milyen válaszokat kaptam a kérdéseimre, de az tuti, hogy az utolsó tíz oldal volt a legizgalmasabb a könyvben.
A cselekményre 5-ből 3 pontot adnék, mert a feminista szál klassz volt, de úgy egyébként nem volt valódi cselekménye a történetnek.
Karakterek
Bevallom őszintén az elején nem igazán kedveltem sem Kasszandra, sem Heléna karakterét. Ez valószínűleg azért volt, mert eleinte egymást marták nagyon durván ahelyett, hogy összefogtak és összezártak volna az őket uralni, irányítani akaró férfiakkal szemben. Tudom, hogy a valóságban is sokszor ez történik, hogy az elnyomóink helyett inkább más nőket gyötrünk mi is, csak hogy magunkat védjük, jobbnak érezzük, vagy épp megfeleljünk a férfiak elvárásainak, és tudom, hogy lényegében emiatt történhetett karakterfejlődés is a regényben. Mégis nagyon ellenszenves volt számomra, hogy a két főszereplő így viselkedett eleinte, és emiatt nem igazán tudtam őket megkedvelni.
Heléna karaktere egyébként is furcsán kettős volt számomra. Az író hol törékeny, elesett, a férfiak védelmére szoruló, a férfiaknak megfelelni akaró nőként ábrázolta, hol belevaló, harcos, lázadó nőként. És persze lehetett volna ezt úgy csinálni, hogy hihető legyen, mindkét személyiség ott él benne, de valahogy mégsem sikerült szerintem összeegyeztetni reálisan a kettőt. Heléna az egyik pillanatban harcolni tanítja a nőket, és szembemegy a férfiak véleményével, a másikban meg simán árulást követ el egy fényjellel, csak mert fél, és a saját élete lesz hirtelen a legfontosabb. Kicsit olyan volt, mintha az író nem tudta volna eldönteni, hogy milyen is legyen a karaktere, ezért megpróbált totál ellentétes tulajdonságokat beleerőltetni egy személybe.
Kasszandra karaktere kiegyensúlyozottabb volt ilyen szempontból, csak ő meg lényegében nem csinált semmit az egész cselekmény során, csak látomásokat látott, nagyon szenvedett, és ráhagyta a cselekvést Helénára meg a többi nőre. Csak a sztori legvégén vált valódi cselekvővé. Azt viszont értékeltem benne, hogy annak ellenére, hogy az emberek nem hittek neki, őrültnek nézték (még a saját anyja is), mégsem mondta azt, hogy „Csesszétek meg, akkor pusztuljatok mindannyian, én leléptem.” Hanem valóban fontos volt számára a nép megmentése.
 |
| Kasszandra (a képet a Cassandra Tattoo oldalról vettem). |
A Kasszandra és Heléna közötti kémia sem jött át nekem egyáltalán. Imádom az LMBTQ+ könyveket, imádom a női szerelemről szóló könyveket, de itt nem éreztem a szikrát, nem láttam a folyamatot, ahogyan a két nő egymásba szeret. Szerintem sokkal jobb történet lehetett volna ez, ha kivételesen meghagyja az író a két nőt igaz barátoknak, egymás mellett kiálló nőtestvéreknek.
Szóval 5-ből szintén 3 pontot adnék a karakterekre. Voltak szimpi tulajdonságaik, de valahogy nem működtek sem külön-külön, sem együtt úgy igazán.
Lezárás
Az utolsó néhány fejezet nagyon izgalmas lett, számomra sokkal izgalmasabb, mint az azt megelőző 500 oldal. Csak kár, hogy ennyit kellett várni arra, hogy úgy igazán beinduljon a cselekmény, és a főszereplők valóban elkezdjenek ténylegesen cselekedni. De a lezárással lényegében elégedett voltam, mert érdekes lett, és kérdések, kétségek sem maradtak bennem. És itt éreztem úgy igazán azt a sisterhoodot, ami mindig megmelengeti a lelkemet.
Szóval 5-ből 4 pontot adok a lezárásra.
Hogy tetszett ez a könyv?
Először örültem, hogy LMBTQ+ könyv, annak még jobban, hogy a női szerelemről szólt, de valahogy nem sikerült jól átadni ezt a szálat. Viszont tetszett a feminista vonal benne, szépen bemutatott egy csomó női problémát. De a karakterek nem fogtak meg, és úgy alapvetően a cselekmény (leszámítva az utolsó néhány fejezetet) elég állóvízszerű volt. Ismerve a Hádész–Perszephoné-könyvet, Fitzgerald tud ennél jobbat is írni.
Szóval összességében 5-ből 3 pontot adnék rá.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet?
Azoknak, akik szeretik a feminista témákról szóló regényeket, de nem zavarja őket, ha a cselekmény nem túl mozgalmas.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:
Nyereményjáték:
Ezúttal Kasszandra és Heléna személyével kapcsolatban találhattok kérdéseket a blogjainkon. A helyes választ írjátok be a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Kérdés a játékhoz:
Ki volt Heléna isteni apja?
Állomáslista:
09. 02. This is my (book) universe.
09. 04. Könyv és más
09. 06. Csak olvass!
09. 08. Dreamworld
09. 10. Hagyjatok! Olvasok!
09. 12. Spirit Bliss Sárga könyves út
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése