~ Sárga könyves út ~

2025. november 13., csütörtök

Jean-Baptiste Andrea: Vigyázni rá – Blogturné Extra



A Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően egy igazán különleges hangulatú regényt vehetünk a kezünkbe. Jean-Baptiste Andrea Vigyázni rá című könyvével a 20. század Olaszországába utazhatunk, ahol megismerkedhetünk egy tehetséges, de nehéz utat bejáró szobrásszal. Tarts velünk a turnén, és a végén te is nyerhetsz egy példányt a könyvből.


Ma érdekes idézeteket hoztam nektek a könyvből extraként, jó olvasást hozzájuk! 😊


1.

Láttam repülni az embert, egyre gyorsabban, egyre messzebbre. Láttam két háborút, nemzetek összeomlását, szedtem narancsot a Sunset Boulevardon, nem gondoljátok, hogy van mit mesélnem?


2.

Egy olyan földről származom, ahol a szépségre folyton veszély leselkedik. Ha csak öt percre is elszunnyad, a rútság könyörtelenül elvágja a torkát. A zsenik úgy teremnek itt, akár a dudva. Úgy gyilkolunk, ahogy énekelünk, úgy csalunk, ahogy rajzolunk, a kutyákat a templomok falánál hugyoztatjuk. Nem véletlen, hogy épp egy olasz, Mercalli adta a nevét egy pusztítási skálához, ahhoz, amelyik a földrengések erősségét jelzi. Az egyik kéz lerombolja, amit a másik felépített, az izgalom ugyanaz.
Itália. A márvány és a szemét birodalma. A hazám.


3.

– Nekem ugyan nem kell – szólalt meg Alberto.
Megint csak elfelejtettem egy részletet. Mert igen, van itt egy részlet. Egy apró részlet.
– Nem értem. Azt hittem, hogy Antonella… hogy Vitaliani asszony írt magának, hogy ezt már lerendezték.
– Írni írt. De nem akarok ilyen inast.
– Aztán miért nem?
– Mert nekem senki se mondta, hogy törpe.


4.

Az alak lassan felállt, mintha letépné magát a sírkőről, bizonytalan léptekkel megindult felém. Fejét lehajtotta, arcát fekete fátyol takarta. A küszöbön felnézett, rám emelte hatalmas üregben ülő, kísérteties szemét. Nem volt nagyobb nálam. A bőre egészen halvány volt, de a szája életteli, rózsás, nyilván azoknak az élőknek a vérétől, akikből éjjelente táplálkozott, amikor kiszállt a sír jeges öleléséből. Nálam sokkal bátrabbak is elájultak voltak. Ezt tettem én is.


5.

– Elkísérsz a főútig?
Odanyújtotta a kezét, s én megfogtam. Csak így, egyetlen lépéssel átkelve konvenciók és társadalmi korlátok feneketlen szakadéka felett. Viola odanyújtotta a kezét, s én megfogtam – hőstett, melyről soha senki nem beszélt, néma forradalom. Viola odanyújtotta a kezét, én megfogtam, s pontosan ebben a pillanatban lettem szobrász. Persze nem voltam tudatában ennek a változásnak. De abban a pillanatban, ahogy a tenyerünk összetapadt e bokrok és baglyok látta összeesküvésben, megéreztem, hogy van valami, amit ki kell faragnom.


6.

– Félsz? – kérdezte egy hosszabb csend után a barátnőm.
– Nem. Veled nem félek.
– Biztos?
– Igen.
– Az jó. Mert nem az én kezemet fogod.
Felüvöltöttem, és leugrottam a sírról. Viola úgy nevetett, hogy még a könnye is kicsordult.


7.

– Nagy álmaim vannak veled kapcsolatban, Mimo. Azt szeretném, ha valami olyan szépet alkotnál, mint Fra Angelico. Vagy mint Michelangelo, hiszen az ő nevét viseled. Azt szeretném, hogy mindenki ismerje a neved.
– És te? Neked vannak álmaid?
– Tanulni szeretnék.
– Tanulni? Mihez kezdenél vele?
Viola előhúzott a zsebéből egy papírt és felém nyújtotta – hiszen egész este erre a kérdésre várt.


8.

– Nemsokára betöltöm a tizenhatot. És még mindig nem repülök.
Sosem lesz belőlem Marie Curie.
– Na és, mit számít az? Te te vagy, Viola, és az sokkal jobb.


9.

– Te nem félsz a haláltól, Mimo?
– Nem. Legalábbis a sajátomtól nem.
– Akkor te más vagy, mint a többiek.
– Viccen kívül: ezt még soha nem mondták nekem.


10.

Jól vésd a fejedbe, amit most mondok, korholt anyám. Kék-zöld foltokkal jöttem haza az iskolából, miután összeverekedtem néhány kötekedővel, hogy bebizonyítsam, nem fél adag ember vagyok, hanem igenis egész, s nyafogtam, hogy nincs szerencsém. Hogy más vagyok, magyarázta anyám, az nem vitás. Ahelyett, hogy naggyá, széppé és erőssé teremtett volna a Jóisten, kicsinek, szépnek és erősnek teremtett. És a szerencsém is más lesz. Nekem soha nem az első alkalom szerencséje jut, az a bóvli, vásári fajta, ahol folyton mindenki nyer, de igazából nem nyer semmit. A Jóisten nekem a legeslegjobb szerencsét tartogatta. Te a második esély embere leszel.


Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:


Nyereményjáték:

Játékunk során kérdéseket teszünk fel nektek, melyekre a kiadó oldalán található beleolvasó alapján találhatjátok meg a helyes választ. A feladatotok, hogy a helyes válaszokat beírjátok a Tally megfelelő helyére.

Figyelem! A sorsolóprogram észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.


Kérdés a játékhoz:

Hogyan nevezték az emberek a főszereplőt, amit ő nagyon utált?


Állomáslista:

11. 13. Spirit Bliss Sárga könyves út – Extra
11. 15. Könyv és más
11. 17. Spirit Bliss Sárga könyves út


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése