Mécs János kisregénye 2050-ben játszódik, egy olyan Magyarországon, amin már súlyos nyomokat hagyott a globális felmelegedés. Ebben a kontextusban bontakozik ki előttünk egy sajátos, érzelmileg összetett apa-fiú kapcsolat, melyet a fiú visszaemlékezéseiből, gondolataiból ismerhetünk meg. Tartsatok bloggereinkkel a kötet blogturnéján, válaszoljatok a kérdésekre, és nyerjétek meg a Cser Kiadó által felajánlott példányt!
Miért választottam ezt a könyvet?
Rengeteg disztópiát olvastam már, de azok főképp szórakoztató irodalmi regények voltak. Kíváncsi voltam, hogyan lehet megjeleníteni egy disztópikus világot egy szépirodalmi kisregényben.
Külcsín és kivitelezés
Egy nagyon vékonyka, kevesebb mint 120 oldalas könyvről van szó, ami puha borítós és kisebb méretű, mint egy átlagos könyv. A borító vastagabb kartonpapír, a történet pedig hófehér lapokra lett nyomtatva. A fejezetek is rövidkék, vagyis ha hirtelen valami dolga akad az embernek, nem kell mondat közben abbahagynia az olvasást, tuti, hogy lesz még egy perce, hogy legalább a fejezet végére érjen. Szóval ez pont olyan könyv, amit az ember szívesen cipel magával mindenhová, hogy útközben a buszon, a munkahelyi szünetében olvasgassa.
A borítón a lila és szürkés színek dominálnak. Az ég lilás színű, a borító alsó kétharmadában egy kiszáradt tómeder látható, a távolban hegyekkel. Víz csak kisebb tócsákban található a mederben. A borító jobb alsó részén két kinyitható kempingszék áll üresen. Vagyis a borító illusztrációja kapcsolódik a történet címéhez, és elárulja nekünk, hogy egy kiszáradt világban járunk, ahol a víz valószínűleg kincset ér. A tómeder pedig egyben azt a helyet is megjeleníti, ahová a főszereplő és a barátnője elmennek a történetben.
Természetesen más szemmel tekintek erre a borítóra, mint a szórakoztató irodalmi könyvek borítójára, és így nézve, nekem tetszik, hogy a borító a maga egyszerűségével milyen sok fontos dolgot el tud mondani a történetről.
Szóval 5-ből 5 pont.
Alapötlet
Szerintem érdekes ötlet, hogy szépirodalmi kisregény formájában mutassunk be egy nagyon is lehetségesnek és realistának tűnő, disztópikus jövőképet. Az külön tetszik, hogy a helyszín Magyarország, mert így még hihetőbb, átérezhetőbb volt a világ, ami a díszletet adta a történethez.
A szülő-gyerek kapcsolatban szerzett traumák, sebek, valamint a szülő elvesztése miatti gyász feldolgozása nem új téma, de mivel majdnem mindenkit érint vagy érinteni fog, ezért nagyon fontos beszélnünk róla. És fontosak azok a történetek is, amik esetleg segíthetnek a saját érzéseink megértésében és feldolgozásában.
Az viszont újdonság volt számomra, hogy egy ennyire általános és hétköznapi családi kapcsolati problémát disztópikus környezetbe ültetett egy író.
Szóval 5-ből 5 pont.
A kisregény
A történet Magyarországon játszódik a 2050-es évek elején, amikor is a vízhiány miatt a nagy folyóink, tavaink kiszáradtak, a hőmérséklet jócskán megemelkedett, az élő munkaerőt leváltották nagyrészt a robotok, az embereket pedig az adott vezető politikai rezsim a túlfogyasztás csökkentése miatt a virtuális élményszerzés felé kényszeríti. Ebben a disztópikus jövőben él a főszereplő, Gerzson, akinek az édesapja nemrég halt meg. Miközben azon kevés szakmák egyikében próbál boldogulni, amit nem tudnak a robotok elvégezni, vagyis színészként, és a párkapcsolati problémáival küszködik, az apja iránti érzéseit, a gyászát is fel kell dolgoznia. Vissza-visszaemlékszik az apjával kapcsolatos gyerek- és felnőttkori élményeire, a férfi haldoklására, a jelenben pedig próbálja megírni a temetésére a búcsúbeszédet.
Nagyon érdekes a történet tördelése, ugyanis a bekezdéseket nem úgy jelölik, hogy behúzzák az első sort, hanem a végükön enterrel egy üres sor választja el egymástól a bekezdéseket. Ezáltal a bekezdések témája, a bennük lévő gondolatok kicsit jobban elkülönülnek egymástól.
A cselekmény időben összevissza ugrál. Hol a jelenben vagyunk, hol a múltban (lévén Gerzson visszaemlékszik az apjával kapcsolatos múltbeli dolgokra), de a jelenen belül is sokszor előre-hátra haladunk az időben. Ez néha megnehezítette számomra, hogy azonnal pontosan tudjam, hol is járunk éppen az idővonalon. Volt, hogy el kellett olvasnom egy fél oldalt, mire rájöttem, hogy már nem a múltban járunk, de a jelennek sem az éppen aktuális pillanatában, hanem valamivel korábban. Ehhez egy picit szoknom kellett, de aztán mindig szépen összeálltak a fejemben a dolgok.
Gerzson apjával való kapcsolata alapvetően azt hiszem, átlagosnak mondható, egy-két kicsit zavarba ejtő dolgot leszámítva (soha nem akarnék semmit tudni a szüleim fiatalkori szexuális kalandjairól, ha voltak nekik). Azt hittem, hogy majd kiderül valami olyasmi Gerzson gyerekkorából, amit felnőttként komolyan fel kell dolgoznia az apjával kapcsolatban, főképp, mikor kiderült, hogy a nővére nem hajlandó valamiért elmenni az apjuk temetésére. De igazából csak egy átlagos apa-fiú kapcsolatot kellett magában helyre tennie, kicsit megspékelve azzal, hogy az apa generációja tette tönkre a bolygót és ezáltal a gyerekeik életét. Persze egy ilyen átlagos kapcsolatban is vannak lelki sebek, sértődések, fájdalmak, mint minden szülő-gyerek kapcsolatban, és talán ezt megmutatni még érdekesebb ötlet volt, mintha kiderült volna valami nagyon durva az apáról.
Az is érdekes ötlet volt, hogy Gerzson és az apja kapcsolatán keresztül láthassuk azt, hogy Gerzson maga hogyan viszonyul az apasághoz és a barátnőjéhez, Eszterhez. Főképp egy olyan világban, ami pont ellenkezője a miénknek: arra ösztönöz, hogy ne szülj gyereket, védekezz, legyenek inkább a virtuális világban kapcsolataid, kalandjaid, és ha becsúszott a baba, akkor menj abortuszra.
Eszter hallani sem akart a gyerekről. Ebbe a világba, kérdezte tőlem, nehezére esett már azt is elhinni, hogy egyáltalán felhozom a dolgot. A tétova válaszomra pillanatok alatt annyi érvet hozott fel, hogy hamar beláttam azt, amit egyébként én is tudtam, hogy teljesen irracionális gyereket akarni. Piszkálgattam az ételt, erőtlenül igazat adtam Eszternek, és azzal nyugtattam magam, hogy csak olyan apja lennék, mint amilyen apa apám volt nekem, de ettől meg elszégyelltem magam, felhívtam apámat, szia apa, mondtam, türelmetlenül vibrált köztünk a vonal egy ideig, aztán apám megérzett valamit, kedvesen elbeszélgetett velem, amitől csak még inkább elszégyelltem magam, és a végén jobb ötletem nem lévén, azt hazudtam hogy indulnunk kell Eszterrel valahova, és leraktam a telefont.
Egyébként nagyon tetszett, hogy az adott disztópikus világnak a működéséről elcsepegtetve, a részletekbe rejtve kaptunk teljesebb képet. Például nincs leírva sehol konkrétan, hogy a rendszer virtuális kapcsolatokra ösztönöz, de mégis nyilvánvalóvá válik abból, hogy a rendszer a virtuális élményeket támogatja, Gerzson pedig egy lehetséges virtuális megcsalás miatt veszik össze Eszterrel.
Vagy nincs kifejtve, hogy pontosan mekkora mértékű a vízhiány, és mekkora a hőség, csak olyasmikből sejted, hogy például a kávézóba nem kávézni jön be egy pasas, hanem hogy a hűsítősarokban pár másodpercig a víz alatt álljon ruhástul, mielőtt újra kimegy a hőségbe. Esetleg abból, hogy Gerzsonnak eszébe jut, hogy manapság már teljesen irreális lenne egy olyan reklám, mint gyerekkorában, amiben egy család megázik az esőben, sárosak lesznek, de nem baj, mert az ultraerős mosópor megoldja a gondot.
Egyfelől szerintem sokkal érdekesebb így megismerni egy könyves világot, másfelől sokkal kreatívabb megoldás ez az írótól, legalábbis nekem nagyon tetszik, hogy kitalált ilyen apró részleteket is a világa működéséhez.
5-ből 4,5 pont.
Lezárás
Kíváncsi voltam, hová fog kifutni végül a történet, mit is akar elmondani az író nekünk. Számomra az volt a tanulság, hogy foglalkozni kell a sebeinkkel, fel kell dolgozni azokat, és ha akarjuk, akkor nem muszáj ugyanolyanná válnunk, mint a szüleink. Dönthetünk másképp, lehetünk jobb szülők, jobb társak. És nem muszáj egy fotelben, a körmünket egy virágcserébe dobálva leélni az életünket, hanem helyette cselekedhetünk is, hozhatunk olyan döntéseket, amik bár nem könnyűek, de jobbá tehetik az életünket. És talán a gyerekünkét is.
5-ből 4,5 pont.
Hogy tetszett ez a könyv?
Nagyon más, mint amiket olvasni szoktam, de pont ezért érdekes volt. Tetszett, hogy nem a cselekményen volt a hangsúly, hanem a lelki dolgokon, az emlékezésen, a gyászon, a feldolgozáson. Érdekesnek találtam Gerzson és az apja, valamint Gerzson és Eszter kapcsolatát, és izgalmas volt, hogy az adott disztópikus világot apró kirakós darabkák által ismerhettük meg.
Szóval 5-ből 4,5 pont.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet?
Azoknak, akik szeretik a lelki folyamatokat, emberek közötti kapcsolatokat bemutató történeteket.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:
Nyereményjáték:
Mostani nyereményjátékunkban a Cser Kiadó további regényei után nyomozunk! Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a Tally-doboz megfelelő helyére!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Idézet a játékhoz:
„Anya a konyhában várakozott, tekintete türelmetlen volt, de ajka mosolygott, mintha karambol történt volna az arcán, bőre tele volt féknyomokkal.”
Állomáslista:
05. 18. Könyv és más extra
05. 20. Spirit Bliss Sárga könyves út
05. 22. Könyv és más
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése