Dr. Philipp Schott: Egy kisállatrendelő hétköznapjai – Blogturné

A Partvonal kiadó jóvoltából minden gazdi, eljövendő gazdi vagy egyszerű érdeklődő betekinthet egy állatorvosi rendelő kulisszáiba, mert Dr Philipp Schott kendőzetlenül beszél jó és rossz dolgokról, nehezen kezelhető gazdikról és elkényeztetett kedvencekről, és arról, hogy az állatorvoslás nem csupán bolyhos kiscicák simogatásáról szól.
Kövesd a Blogturné Klub öt bloggerét turnéjuk során, és tiéd lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, van itthon két shi-tzu kutyusom, akik szinte minden egyes nap produkálnak valami vicceset, megmosolyogtatót, vagyis azt reméltem a könyvtől, hogy ebben is olyan humoros kis sztorik lesznek, amelyek jó kedvre derítenek majd. Ezen kívül a kisebbik kutyusom, Pötyi sajnos elég beteges, így rendszeres látogatók vagyunk az állatorvosi rendelőben. Ezért kíváncsi voltam, hogy egy külföldi rendelő mennyiben más, mint az itthoni, milyen tanácsokat adnak, van-e esetleg valami olyan tudnivaló, amivel kutyagazdiként jó tisztában lenni, de eddig még senki nem szólt róla.


Első gondolatok

Amikor belekezdtem a könyvbe, rájöttem, hogy ez bizony nemcsak az állatokról fog szólni, hanem Dr. Philipp Schottról, az életéről is. Hogy miért döntött az állatorvosi pálya mellett, hogyan lett egy rendelő résztulajdonosa, hogyan működik az adott rendelő, milyen nehézségekkel kell megküzdeniük az állatorvosoknak, és persze, hogy milyen érdekes esetei voltak, milyen érdekes gazdákkal vagy állatokkal találkozott a munkája során.

Szerencsére az író-doktor stílusa könnyed, érdekes, olyan, mintha egy barát mesélne neked az életéről, úgyhogy érdeklődve "hallgattam" őt. És olyan dolgokat is megtudtam az állatorvosok életéről, amikről eddig fogalmam sem volt. Például, hogy elég nagy esetükben az öngyilkosságok száma, és hogy ennek mi is az oka. Ilyesmin korábban sosem gondolkoztam, és bár eddig is igyekeztem kedves és külön gondot nem okozó ügyfél lenni a kutyusaimmal, ezek után még inkább igyekszem majd.


Történet

Nos, mivel ez nem egy regény, így története sincs a szó megszokott értelmében. A könyv egyébként négy nagyobb részből áll. Az első részből megismerhetjük a gyerek Schottot, megtudhatjuk, milyen állatai voltak a családjának, hogy eredetileg nem is állatorvosnak készült, és miért lépett végül mégis erre az útra... Ebből a részből nekem a gyerekkori állatos történetek tetszettek a legjobban, mert azok olyan viccesek és kedvesek voltak.

A következő rész arról szól, hogy milyen nehézségei vannak az állatorvosi pályának, hogy az állatorvos is esendő ember, és hogy milyen a kapcsolat közte és a gazdik között, valamint hogyan könnyíthetnék meg a gazdik az állatorvosok életét és munkáját. Ezek a fejezetek nagyon emberiek voltak. Egy olyan orvos írta őket, aki imádja a munkáját, imádja az állatokat, kedveli a gazdikat is, de nem tévedhetetlen, nem tökéletes, időnként fáradt, kevés az ideje, és tudja, mennyire könnyű depresszióba esnie egy állatokkal foglalkozó orvosnak. Tetszett, hogy Dr. Schott felvállalta a könyvben ezt a kitárulkozást, vállalva esetleg azt, hogy néhány olvasónak ez majd nem lesz szimpatikus. Számomra az volt, mert emlékeztetett rá, hogy állatorvosnak lenni felelősségteljes munka, és hogy az orvosok sem tökéletes, mindent tudó robotok, hanem nagy tudású, de egyszerű emberek.

A harmadik rész az állatok nyavalyáiról szól. Milyen gyakori betegségeik vannak, milyenek a tünetek, mikor kell kétségbeesve az állatorvoshoz rohanni, és mit lehet tenni azért, hogy a házi kedvenceinknek kellemes, boldog, egészséges és minél hosszabb életük lehessen. Vannak kissé undi fejezetek is ebben a részben, pl. amelyik az ürülékkel, pisivel és hasonlókkal foglalkozik, de ha valakinek van háziállata, jó tudni a tényeket ezekkel az undi dolgokkal kapcsolatban is, mert egyszer a kutyánk, macskánk, egyéb állatunk élete múlhat rajta.

Az utolsó részben pedig előtérbe kerülnek az állatok, méghozzá a valamilyen okból különleges esetek. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy csak egzotikus állatokról olvashatunk a fejezetekben, hanem olyan állatokról, akiket különleges, vicces "baleset" ért, egyedi betegségük volt, a gazdájuk vagy ők maguk valamiért nagyon megragadtak Dr. Schott emlékezetében, vagy pozitív, vagy negatív értelemben.

Az állatokkal kapcsolatban olvashatunk vicces, megható, aranyos sztorikat, elég sokszínű a paletta. Ha őszinte akarok lenni, élvezettel olvastam Dr. Schott életéről, munkájáról, tanulságos volt sok fejezet, és élveztem az állatokról szóló történeteket is, de ha rajtam múlt volna, ez utóbbiakból sokkal többet tettem volna a könyvbe. Nekem az arányok kicsit túlzottan elmozdultak Dr. Schott élete és gondolatai felé, pedig az állati sztorikból kaphattam volna többet is.

Ennek ellenére élveztem a könyv olvasását, sokat tanultam belőle, jókat kuncogtam az állati sztorikon, és a kiemelkedően különlegeseket még a munkatársaimnak is felolvastam, elmeséltem. Sőt, az egyik kolléganőm a részletek hatására megvette magának a könyvet.


Karakterek

Nos, mivel ez nem egy regény, megint csak az a helyzet, hogy nincsenek a szó szoros értelmében vett karakterei.

Dr. Schott szimpatikus ember, és szimpatikus állatorvos. Főleg azért, mert minden során átüt, hogy tényleg szereti az állatokat, tényleg beleadja szívét-lelkét a gyógyításba. Ami külön tetszett, hogy számára nemcsak az állatok, hanem a gazdik is fontosak. Tudja, hogy az az igazán jó állatorvos, aki nemcsak az állatokat gyógyítja, hanem a gazdik bizalmát is elnyeri, és foglalkozik a gazdik félelmével, bánatával, esetenként örömével. Szóval, ha nem a világ másik felén élne, szívesen vinném hozzá a kutyáimat, amikor állatorvosra van szükség.

A történetekben szereplő gazdik és állatok változatos képet mutatnak. Vannak köztük nagyon szimpatikus emberek, vannak kevésbé kedvelhetők. Olyanok, aki mindent megtesznek a kutyájukért, és olyan is, aki a bizarr kérdése alapján túl sokat tesz vele (na ez a kérdés volt a legdurvább az egész könyvben, az tuti...). Vannak türelmesek, türelmetlenek. És kicsit bolondok is.

És hát, a rendelőben megjelennek kutyák, macskák, halak, strucc és kacsa is. Kedves állatok, harapósak, veszélyesek és viccesek. Na meg persze falánkok, akik nem tudni, hogyan, de a forró sütőből is kiszedik a sült csirkét úgy, hogy közben nem égetik meg magukat...

„A nyulakról egyébként Lev Tolsztoj szavai szoktak eszembe jutni. Csodálatos dolog, milyen teljes szokott lenni az illúzió, hogy ahol a szépség, ott a jóság is. A gyilkos nyulak esetében talán ez lenne a találó megfogalmazás: Csodálatos dolog, milyen teljes szokott lenni az illúzió, hogy ahol a cukiság, ott az ártatlanság is.”

Hogy tetszett a könyv?

Tudott új információkkal is szolgálni, szimpatikusnak találtam Dr. Schottot, és volt egy csomó olyan állatos sztori, ami megnevettetett vagy épp könnycseppet csalt a szemembe.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki szereti az állatokat, és kíváncsi arra, hogyan is működik egy állatorvosi rendelő, hogyan éreznek az állatorvosok, milyen örömeik és nehézségeik vannak a munkájuk során.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Miért visszük kedvenceinket az állatorvoshoz? A választ megtalálod minden állomáson elrejtve, ha összeolvasod a kiemelt betűket. A feladatotok csupán annyi, hogy a kapott szót beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába.

Figyelem, a beírt válaszokon már nem tudunk módosítani! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

03. 02. Betonka szerint a világ…

03. 04. Spirit Bliss Sárga könyves út

03. 06. Kelly és Lupi olvas

03. 08. Könyv és más

03. 10. Flora the Sweaterist

 

Park Dzsó-Szuk–Jon Szang-ho: Vonat Puszánba (Zombiexpressz) – Blogturné

A horror műfajának, különösen a zombifilmek rajongóinak már biztosan ismerős a kultikus dél-koreai film, ami Vonat Busanba - Zombi expressz címmel jelent meg 2016-ban. Az Athenaeum Kiadó jóvoltából idén a mozi regényesített verziója is eljutott az olvasókhoz, három bloggerünk most ennek tapasztalatait osztja meg veletek. Tartsatok velünk a vérfagyasztó állomásokon keresztül, és játsszatok a kiadó által felajánlott nyereménypéldányért! 

Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, aki közelebbről ismer, az tudja, hogy érzek egyfajta vonzódást Dél-Korea iránt. Szeretem a koreai nyelvet (ismerem az ábécéjét, alapszinten a nyelvtani dolgokat is tudom meg persze, van egy nagyon minimális szókincsem is), történelmet, filmeket, sorozatokat. Szóval mindenképpen el akartam olvasni ezt a könyvet, valamint ha a regény tetszett, akkor utána megnézni a filmet is, amely alapján a könyv készült.


Első gondolatok

Sok olyan könyvhöz volt szerencsém, amelyből aztán filmet készítettek, és ezekkel (néhány kivételtől eltekintve) általában úgy voltam, hogy a könyvváltozatukat szerettem, a filmeket kevésbé. Néhány olyan történet is a kezembe került már könyvként, amelynek elsőként a filmváltozata létezett, azután írtak belőle könyvet, nos ezek esetében nagyrészt az volt a helyzet, hogy a filmet nagyon bírtam, a könyvek viszont pocsékul sikerültek. A Vonat Puszánba talán az első kivétel, amellyel úgy vagyok, hogy hiába a könyv készült később, mégis minőségi és élvezhető olvasmány lett.

Ahogy belekezdtem a sztoriba, láttam, hogy nyelvileg, stílusban teljesen rendben van, nem olyan összecsapott, minimalista, mint a többi korábban általam olvasott, filmből készült regény. Azonnal be is indult a cselekmény, és magába szippantott, aztán el sem eresztett. Konkrétan (magamat is meglepve) néhány óra alatt végigolvastam a könyvet, mert egyszerűen képtelen voltam félbehagyni.


Cselekmény

A történet főszereplője egy nemrég elvált férfi, Szogu, aki egyedül neveli a kislányát, Szuant. Szogu, mint a koreaiak többsége, rengeteget dolgozik azért, hogy anyagi szempontból mindent megadhasson a lányának, ám ez azzal jár, hogy érzelmileg nem ad neki túl sokat. Pedig a világon mindennél és mindenkinél jobban szereti őt.

Szuannak születésnapja van, és azt kéri ajándékba, hogy Szogu vigye el őt Puszánba az édesanyjához. A férfi nem mondhat nemet, ezért nagy nehezen kivesz egy napot a munkahelyén és vonatra ül a lányával.

Itt kezdődik a zombisztori, ugyanis egy vírus elkezdi megfertőzni Korea lakosságát. A betegség következtében az emberek teljesen megvadulnak, emberhúst esznek, és akit megharapnak, megkarmolnak, az szintén átváltozik agresszív zombivá. Természetesen Szoguék vonatára is felkerül egy fertőzött, így rövid időn belül ő, Szuan és még néhány utas összezárva találják magukat több vagonnyi őrjöngő fertőzöttel. Szogu egyetlen dolgot fogad meg: bármi áron megvédi a lányát.

Az alapsztori átlagos zombiapokalipszises történetnek tűnik, amelyből szerintem mindenki látott már jó párat. Mi az mégis, ami a Vonat Puszánba című könyvet egyedivé teszi? Nos, az emberi, lelki háttér. Az a jellemfejlődés, ahogyan az egoistának, munkamániásnak tűnő Szoguból igazi hős lesz. Ezt a hősiességet az apai szeretet és a kedves, önfeláldozó Szuan példája indítja el benne. A kislány megtanítja neki, hogy a legborzalmasabb helyzetekben is lehetünk emberségesek, és hogy a túlélésnél fontosabb, hogy jó emberként éljünk (és ha úgy alakul, akkor haljunk meg).

„– Apa, te nem félsz?

A kislány kérdésére Szogu csillogó szeme enyhén megremegett. A férfi rögtön elmosolyodott.

– Dehogynem… Én is félek.

– Úgy féltem… Attól féltem, hogy nem látlak többé.

Szogu szíve megremegett. A kislánya nem a szörnyektől félt, sem attól, hogy megharapják. Félt, hogy többé nem láthatja őt… Szuan ettől félt a legjobban.”

A sztorinak sikerült néhányszor meglepnie, de voltak klisés elemei is, mindennek ellenére végigizgultam az egészet, és igen, többször is megbőgetett. A végét konkrétan végigzokogtam. És ami érdekes, hogy olvasás után megnéztem a filmet is, amit nagyon hűen visszaad a könyv, és képes voltam a filmen is sírni, pedig akkor már tudtam, mi fog történni. Szóval ez egy olyan történet, ami erőteljesen képes hatni az érzelmekre, és ez igazán egyedi egy zombisztoritól.

Karakterek

Hiába tűnt Szogu eleinte hidegnek, érzelemmentesnek, azonnal megkedveltem őt, mert pontosan tudom, mi játszódhat le a lelkében. Ez a modern világ elidegeníti az embereket egymástól, még akkor is, ha megvan a szeretet közöttük. Dolgozni, pénzt keresni, túlórázni, még többet dolgozni, túlélni... Ilyen őrült körforgásban nem csoda, hogy az embernek még a szeretteire sincs elég ideje, ereje. A kapitalista szemléletmódú világ elhiteti velünk, hogy ez az élet, és ahogy a könyvben is látjuk, csak egy vészhelyzet, tragédia tudja észhez téríteni az embert.

„– Hé, vakarcs. Jól vagy?

Szanghva volt az. A kislány felnézett a férfira, majd válaszként bólintott. Meglátta mögötte Szonggjongot is, egy tárolón ült, egyik kezével a nagy hasát simogatta. Az izmos férfi kiszúrta Szogut a hármas kocsiban, ahogy éppen a füléhez tapasztotta a telefonját. A kislányhoz fordult.

– Az a fickó az apád?

A kislány újra bólintott egyet.

– Vér szerinti apád?

– Hé!

Szonggjong öklével a férje hátára csapott, majd a kislány felé fordult, és nyugtatóan rámosolygott.

– Igen, ő az apukám.

– És mit dolgozik?

– Értékpapíralap-kezelő.

Szanghva horkantott egyet. Rögtön tudta, ahogy ránézett. A férfi barátai között is akadt néhány srác, aki befektetett, de az alapkezelők csalása miatt hatalmas veszteséggel zártak.

– Vagy úgy… alapkezelő… Vérszívó. Másokon élősködnek ezek a mocskok…

– Hé, Ju Szanghva! Megőrültél? Ne mondj ilyeneket a gyerek előtt…

A kismama komoly tekintettel szidta férjét, majd száját szomorúan lebiggyesztette. Szuan csöndesen megszólalt:

– Semmi baj. Mások is így gondolják.”

Szuan imádni való kislány. Tiszta lelkű, önfeláldozó, kedves, udvarias, és nagyon boldogtalan, mert hiányzik neki az édesanyja, és bár vele él, mégis hiányzik neki az apja is. A legveszélyesebb helyzetekben is képes emberséges maradni, nagyon érzékeny, nagyon át tudja érezni mások félelmét, fájdalmát. Egy igazi kis angyalka, így nem csoda, hogy végül képes hatással lenni Szuanra is.

Szanghva és Szonggjong egy házaspár, Szonggjong pedig éppen gyereket vár, szóval jó nagy pocakkal menekül a zombik elől. Ők is nagyon szerethető páros. Szanghva elsőre ijesztő pasasnak tűnhet, mert nagydarab, nagyhangú, az érzéseit egyáltalán nem visszafojtó férfi, de amint jobban megismerhetjük őket, rájövünk, hogy valójában kenyérre lehet kenni őt. Szonggjong az irányító kettejük közül, tökéletes összeillenek, és imádják egymást. Nagyon megkedveltem őket, és nagyon izgultam értük olvasás közben.

Jongguk és Dzsinhi tinédzserek. Szerelmesek egymásba, de Dzsinhi hiába próbálkozik, Jongguk nem meri kimutatni neki az érzéseit. Persze a zombik elől menekülés őket is megerősíti. Szimpatikus kölykök, de csak mellékszereplők, nem akartam, hogy meghaljanak, de annyira nem is aggódtam értük.

Ingil és Dzsonggil idős nők és testvérek. Nem volt könnyű életük, főképp Ingilnek, aki mindig mindenben a húgát helyezte előtérbe. Óvta őt, lemondott a saját boldogságáról, csak hogy Dzsonggilnek jó életet biztosítson. Sosem szakadtak el egymástól, még a legrosszabb időszakokban sem, ám most, a zombiapokalipszis idején az események két külön kocsiba sodorják őket a vonaton. Ha nem is az elejétől, de később valahogy megéreztem, hogy mi is lesz majd az ő sorsuk, és úgy is alakultak a dolgok, ahogyan azt sejtettem. Szomorú történetszál az övék, mégis morbid módon pozitív... Nekem bejött.

A hajléktalan férfi karaktere is nagyon érdekes. Egy név nélküli, alkoholista alak, aki azért menekült fel a vonatra, és bújt el induláskor az egyik mosdóban, mert már korábban látta, ahogy a zombik megölték pár hajléktalantársát. Fél életében kitaszított volt, átnéztek rajta, megvetették, és most, a zombiapokalipszis közepén jött el a pillanat, hogy megmutassa, valójában milyen értékes ember. Tökéletes példája annak, hogy nemcsak a rossz emberek csúszhatnak le, és hogy külsőségek alapján nem lehet pontosan megítélni senkit. Őt is nagyon megkedveltem.

És a negatív karakter, Jongszok... Szegénysorból tört nagyon magasra, és útközben elfelejtette azt, honnan is jött. Konkrétan megtagadta a családját csak azért, mert ők szegények, és bármire képes a túlélésért. A félelmét megértettem, a tettei miatt viszont alig vártam, hogy a sors és a zombihorda megbüntesse. Egy igazi gyenge jellemű ember, a többi hősiesen viselkedő karakter tökéletes ellenpólusa.

Na és persze ott vannak az arctalan mellékszereplők is, akik nagyon reális képet festenek az emberi társadalomról. Néhány hős van köztük, de többségük esendő ember. Nem annyira gonoszak, mint Jongszok, de önzők, csak a saját életük számít, és ami fontos, képtelenek az összetartásra, bizalmatlanok másokkal. A sztori tökéletesen bemutatja, hogy aki nem képes az összetartásra, annak esélye sincs sem a hosszú életre, sem a békés halálra. Persze a hősök közül sem él mindenki sokáig, de az ő haláluk az események ellenére nyugodt, békés, mert emberként, tiszta lélekkel haltak meg. Míg az egoista, paranoiás, bizalmatlan emberek rettegve, félelemben élik át az utolsó perceiket.

A mozdonyvezető lényegében a könyv nagy részében a vonatot vezeti, mégis érdekes a fejébe látni. Ő egy katonaszemélyiség. Mindegy, mi történik körülötte, végre kell hajtania a feladatát, hajtja a küldetéstudat a legmélyebb félelem közepette is. Márpedig neki az a feladata, hogy a vonatot és a túlélőket eljuttassa Puszánba. Ő is jó ember, megtehetné, hogy tesz a többiekre, és csak saját magát menti, de a túlélőösztönét a kötelességtudat és segíteni vágyás felülírja.

Hogy tetszett a könyv?

Magával sodortak az események, végigizgultam szinte az elsőtől az utolsó oldalig. Nagyon megkedveltem több karaktert is, és sikerült megríkatnia a történetnek. Na meg a könyv arra is rávett, hogy megnézzem a filmváltozatot. Erre egy rossz könyv biztosan nem lett volna képes.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki egy mély érzésekkel és gondolatokkal teli zombiapokalipszises könyvet szeretne olvasni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 

Nyereményjáték:

Jelen turnénk során az állomásokon híres zombifilmekből fogtok képeket találni, a ti feladatotok pedig, hogy a film címét beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kép a játékhoz:

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

02. 26. Könyv és más

02. 29. Booktastic Boglinc

03. 03. Spirit Bliss Sárga könyves út

 

Benina: Káosz és fegyelem (A túlélés szabályai 2.) – Blogturné Extra (Interjú)

A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Benina legújabb regényét a Rázós könyvek sorában. A Káosz és fegyelem A túlélés szabályai sorozat második része, mely Josiah és Piper sorsát mutatja be az olvasóknak, hogyan tudják feldolgozni a testi és lelki sérüléseket, és milyen veszélyek fenyegetik őket a továbbiakban, mert a borzalmaknak még egyáltalán nincs vége. Kövesd az állomásokat és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában. 

1. A túlélés szabályai-sorozatod második részeként jelent meg a Káosz és fegyelem. Miért pont ezt a két szót választottad a címhez, hogyan kapcsolódnak a történethez?

Mindkét főszereplő karaktert bele akartam tenni a címbe. Josiah maga a megtestesült koncentráció és fegyelem. Egzaktul megtervez minden lépést, és tartja is magát a bosszújához, míg Piper az élete szerves részévé válik. Piper nem tartja kézben az életét. Egyik válságból csöppen a másik zsarolásba, és akaratlanul felforgatja Josiah rendezettségét. 

2. Mennyiben volt más megírni a második részt, mint az elsőt?

Nehezen állt össze bennem az alapkép a két főszereplővel kapcsolatban. Ismertem mindkettejük háttértörténetét, a jellemüket, tudtam, mit akarok kihozni belőlük az utolsó oldalra. De nem tudtam, milyen alapja legyen a megismerkedésüknek. Aztán tanácsot kértem tőled, és úgy döntöttem, bármit mondasz, az alapján fogom megírni. Így is lett, és nem bántam meg, hogy hallgattam rád. Köszönöm. :)

3. Igazán nincs mit, megtisztelő, hogy segíthettem neked, és örülök, hogy a tanácsom jól sült el. :)

A második könyv továbbviszi a maffiavonalat, ám ezúttal nem pusztán a negatív karakterek oldaláról mutatja be ezt a világot, hanem a pozitív karakterekéből is. Ezt írói szempontból nem lehetett túl könnyű megoldani. Milyen eszközökkel tartottad a karaktereket a sötét és világos oldal határvonalán?

Úgy gondolom, a világon mindennek két oldala van. Meg lehet írni valamit teljesen beárnyékolva, hogy mindenki csak a rosszat lássa benne, de megírható úgy is, hogy csak imádni lehessen. Nem minden maffiatörténetet szeretek. Mostanában Cora Reilly és Sarah Brianne történeteit faltam, ennek következménye lett A túlélés szabályai-sorozat.

Simán át lehetett volna tolni Josiah karakterét egy olyan vonalra, amit az olvasók már nem biztos, hogy toleráltak volna. Emiatt nagyon nehéz volt megtartani az elfogadható oldalon. Az, hogy megismertettem Josiah múltját, választ adtam a miértekre, így könnyebben elfogadhatóvá vált a sok borzalom, amit a bosszú nevében elkövetett. Közben azért kiderült, hogy bosszút állni nem lehet glóriával a fejünk felett, és bármennyire kíméletesek is vagyunk, közben a személyiségünk átalakul, formálódik, és sosem a jó irányban. Azt mondták, ez a legdurvább könyvem, de még mindig visszafogom magam :D 

4. Szemet szemért? A karaktereid közül többen eszerint élnek. Te is ebben hiszel?

Úgy gondolom, vannak olyan események a világban, amik megérdemelnék a megtorlást. Pontosan olyan formában, ahogy az áldozattal megtörtént. Amennyire rálátásom van az igazságszolgáltatásra, azt kell mondjam, hatékonyabb lenne a szemet szemért büntetési elv. 

5. Faith és Bray, Piper és Josiah… Melyik páros áll közelebb a szívedhez?

Valamilyen szinten mindegyik párost nagyon szeretem, mindben van egy apróság, ami miatt bármikor vissza tudok hozzájuk zökkenni. Ezért nem okozott gondot Faith és Bray szerepeltetése a második részben. A későbbiekben szeretnék nekik egy miniregényt, amiben kifejtem, merrefelé alakult a kapcsolatuk. Zachet mindenki kevesli, mindegy, mennyit írok róla, de nála is mindennek oka van.

Az abszolúte kedvenc párosom még nem szerepelt a sorozatban. ;) 

6. A könyvben Piper és Josiah szemszögéből is olvashatunk fejezeteket, de jócskán Piperre tolódik át a hangsúly, inkább róla szól ez a történet. Miért döntöttél úgy, hogy neki adod az igazi főszerepet?

Egyrészt, mert Pipert az olvasók nem ismerték annyira, mint Josiah-t. Josiah az első részben szerepelt, az ő drámája ismert volt, de Piperről nem tudtak semmit. Szerettem volna, ha őt is megismerik az olvasók, és megértik, miért nem cselekedhet aszerint, ahogy az átlagember szerint cselekednie kellene.

Másrészt így könnyebb volt Josiah-t azon a bizonyos világos oldalon tartani. Ha az olvasók beleláttak volna a bosszújának részleteibe, nem biztos, hogy megmaradt volna pozitív hősnek, és ezt mindenképp szerettem volna elkerülni. Akármilyen szörnyűségeket tett, mégis óvta a számára fontos embereket. 

7. Piper rengeteg borzalmat élt át, olyasmiket, amiktől a legtöbben örökre összetörnénk, ha egyáltalán nem halnánk bele. Biztosan nehéz volt ezekről írni… Hogyan bírtad lelkileg?

Az ilyen felkavaró részeket mindig a Benina-féle tudományos szempont alapján közelítem meg. Ennek alapja mindig az Olvasó. Minél brutálisabban sikerül megjelenítenem egy adott szörnyűséget, az olvasó annál jobba fogja utálni, így elfogadhatónak érzi a kegyetlen büntetést. Ez egyszerű képlet, amivel a visszajelzések alapján sosem okozok csalódást.

Jellemző rám, hogy sosem keverem a könyveimet a valósággal. Nem írok valós személyekről, ritkán helyszínekről. Az ilyen borzalmas jeleneteknél teljesen elvonatkoztatok a valóságtól, és a fentiek alapján egy fikciót írok le. 

8. Mit tervezel a sorozat harmadik részével kapcsolatban? Kik lesznek a főszereplők, miről fog szólni?

A harmadik rész Jane és Seth története lesz. Jane-ről már sok mindent tudhat az olvasó, az ő karaktere nem lesz akkora meglepetés, viszont Sethnél csak a felszínt kapargattuk eddig. Seth az egyik legérdekesebb karaktere a sorozatnak, nagyon sok meglepetést rejt, és alig várom, hogy megismertessem mindenkivel! A sorozat harmadik részének címe egyelőre titkos, ahogy az is, ki lesz a negyedik és ötödik részben. 

9. És a végső kérdés… Hol és mikor tudják legközelebb dedikáltatni veled az olvasók a Káosz és fegyelmet (vagy bármelyik másik könyvedet)?

Ha a beosztásom is úgy akarja, a nyári könyvhétre sikerül elszabadulnom. Szeretettel várok mindenkit! :)

Köszönöm a kérdéseket, nagyszerűek voltak!

Én köszönöm az érdekes válaszokat! És természetesen kíváncsian várom a következő részt a sorozatból. :)

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 

Nyereményjáték:

Benina könyveinek címeit keressük a játék során. Minden állomáson 1-1 borító részletet találtok, azonosítsátok be a regényt és írjátok be a címet rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Kép a játékhoz:

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

02.16. Kelly és Lupi olvas

02.19. Spirit Bliss - Sárga könyves út

02. 22. Sorok között

02. 25. Könyvvilág

02. 28. Sorok között extra

03. 02. Spirit Bliss - Sárga könyves út extra

 

Mo O'Hara: Az én uszonyatos zombihalam (Az én uszonyatos zombihalam 1.) – Blogturné

A Könyvmolyképző Kiadó friss megjelenésű ifjúsági regényében megismerkedhetünk Tommal, kinek életét sokszor megkeseríti utálatos bátyja. A legutóbbi húzásával a tesó messzebbre ment, mint valaha, ugyanis őrült és gonosz kísérletezésbe kezdett Frankie-vel, az aranyhallal, aki ennek hatására nem várt változásokon megy keresztül...Tarts négy bloggerünkkel, és derítsd ki, hogyan mászik (pontosabban úszik) ki Tom és Frankie a slamasztikából, és nyerd meg a kiadó által felajánlott példányt! 

Miért választottam ezt a könyvet?

Kicsit morbid, de pont ezért érdekes mesekönyvnek tűnt Mo O'Hara története a zombihalas alapsztorija miatt. Mostanában sok ilyen kicsit morbid, de humoros mesét olvastam, és mind tetszettek, mind mást adtak számomra. Kíváncsi voltam, hogy ebből a zombihalas verzióból vajon mit tud az író kihozni. Valami viccesre, kalandosra számítottam, és lényegében ezt is kaptam.


Első gondolatok

Amikor belelapoztam a könyvbe, azonnal láttam, hogy hasonló stílusa lesz, mint Az utolsó srácok a földön című történetnek. Humoros rajzok, mókás és akciódús sztori, vagyis minden, ami a jó szórakozáshoz kell egy gyereknek és egy gyereklelkű felnőttnek. Az olyan apróságok is hozzáadtak valami pluszt a könyvhöz, mint az oldalsarkak, amiket ha végigpörgetsz, akkor mozgó képként láthatod a zombihalat. Nem nagy dolog, mégis olyasmi, ami feldobja a kötetet, főképp egy kisgyerek számára.


Történet

Nos, ez sem egy realitásokon alapuló mese, de ha ettől elvonatkoztatunk, akkor szórakoztató. Tomnak, a főszereplőnek a bátyja egy Gonosz Zseni, aki kísérletet végez egy szimpla aranyhalon, ami ettől zombihallá változik. A zombihalnak, Frankie-nek van egy különleges képessége is, hipnotizálni tud bárkit, aki a zombiszemébe néz.

A könyvben két különálló történet található. Az elsőben Tom megpróbálja megmenteni az éppen átváltoztatott zombihalat a bátyjától, miközben felfedezi a hal egyedülálló képességeit, és összebarátkozik vele. A másodikban Tom és a legjobb barátja, Pradeep az iskolát igyekszik megmenteni a Gonosz Zsenitől és Pradeep bátyjától, Sanjtól, a Gonosz Komputerzsenitől, akik mindenkit hipnotizálni akarnak zombihalmódra, hogy átvegyék először az iskola, aztán a világ fölött a hatalmat.

Nos igen, az írónő valamiért nem igazán kedveli az idősebb testvéreket, ugyanis nemcsak egy, de rögtön két velejéig gonosz báty jelenik meg a mesében. Mindkét részben őket kell legyőzni, és mindkét részben direkt az öccseik életét akarják megkeseríteni (az elsőben egyedül, a másodikban mindketten). Egyfelől így az olyan gyerkőcök, akik nincsenek túl jóban a tesójukkal, úgy érezhetik, hogy nincsenek egyedül, van a testvérüknél sokkal rosszabb tesó is a világon. Másfelől, remélhetőleg a következő részekben azért lesz egy pozitív lezárás, amely által megtudhatjuk, hogy a gonosz tesók valójában nem is annyira gonoszak, vagy legalább is oka volt a gonoszságuknak, és együtt elmulasztják ezt az okot. Én ezt a tanulságot várnám a teljes sorozattól végül. Persze meglátjuk, mit hoz majd a folytatás...

A sztori egyébként nagyon humoros volt az illusztrációkkal egyetemben, egyetlen percig sem unatkoztam olvasás közben. Mindig történik valami kalandos, a szöveg melletti grafikák is szórakoztattak, úgyhogy jó kis mese volt ez.

„Már a fürdőszoba kilincsén volt a kezem, amikor újra meghallottam azt a förtelmes hangot.

Valaki lehúzta a vécét…

Berontottam a fürdőbe, és még láttam, ahogy folyik le a víz a vécében.

– Ne, Frankie! – kiáltottam, de ő már nem volt sehol.”

Karakterek

Tom átlagos kissrác a Gonosz Zseni bátyját és a zombihalát leszámítva. Bátor, gondoskodó, szereti a kalandokat és igazán jó barát. Egy fiatal olvasó számára úgy gondolom, kedvelhető. Főképp a fiúolvasóknak nyújthat példát bátorság és barátság terén, és ők lehetnek azok, akik "összehaverkodnak" Tommal olvasás közben.

Pradeep tipikus legjobb barát, aki mindig Tommal tart jóban és rosszban, kalandban és veszélyben. Néha őt kell megmenteni, néha ő menti meg Tomot, a kishúgát, a zombihalat és mindenki mást is.

A legcukibb karakter Sami, Pradeep kishúga. Totál el tudtam képzelni magam előtt zombihal által hipnotizálva. Ő is mindig ott van a fiúkkal a slamasztikában, és szinte minden jelenetében meg tudott mosolyogtatni.

„Sami odatotyogott Sanjhoz, és a fejére borította a szemetest.

– Rossz Sanj! – mondta.”

A zombihal pedig... Nos ő lényegében nem csinál mást, csak hipnotizál, és menekül vagy megmentésre vár. Végül is, ő egy hal, még ha zombihal is, úgyhogy nem várhatunk tőle túl sokat...


Hogy tetszett a könyv?

Humoros, kalandos volt, bár a fő tanulságot (a testvérek szeretik egymást még akkor is, ha folyton veszekednek és vetélkednek) még nem kaptam meg, de majd remélhetőleg a folytatásokban ez is meglesz...

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Fiúknak és vagányabb lelkületű lányoknak, akik szívesebben olvasnak zombihalakról, mint hercegnőkről (vagy mindkettő egyformán érdekli őket).

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 

Nyereményjáték:

A halak számos történetben és mesében játszottak már fontos szerepet. Aktuális nyereményjátékunkban híres hal-mesehősök nyomába eredünk: minden állomáson találtok egy képet, a feladatotok pedig, hogy az adott szereplő nevét beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kép a játékhoz:

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

02. 29. Könyv és más

03. 01. Spirit Bliss Sárga könyves út

03. 02. Utószó

03. 03. Hagyjatok! Olvasok! (Extra)

03. 04. Hagyjatok! Olvasok!