Húsvét a Blogturné Klubbal

Nos, bárhogy is nézzük, az idei húsvét más lesz, mint életünk korábbi húsvétjai. De csak tőlünk függ, hogy pozitív vagy negatív értelemben. Hiszen minden rosszban van valami jó, csak meg kell találnunk. Egy ilyen apró jó dolgot próbáltunk kitalálni nektek ezzel a játékkal, reméljük, hogy annyira élvezni fogjátok, amennyire mi élveztük a versecskéink megírását. Boldog húsvéti ünnepeket mindenkinek! :)

Feladatotok nem más, mint a közzétett akták leírásaiból kitalálni az adott helyszínt, vagy tettestársat, ahol/akinél Kajla Nyúlrik húsvéti tojást rejtett el randalírozása közepette, és beírni annak nevét a Rafflecopter megfelelő sorába!
Elő a nagyítókat, induljon a nyomozás!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)


És íme a versikém:

Ott, ahol élnek a tárgyak,
s lelke van egy csíkos sálnak,
tükrön át jár, aki ügyes,
s titkokat les a szemfüles.
Hol Matrónák parancsolnak,
Artemisznek behódolnak,
kérdés nélkül férjhez adnak,
és a Sarkra utaztatnak.
Erre járt biz Kajla Nyúlrik,
aki jó magasra ugrik,
s elrejtett pár színes tojást,
tartva a húsvéti szokást.
Annyi biztos, csoda egy hely,

írd meg nekünk: mi a tetthely?

A blogturné részletei 

Sokan nehéz időszakot élünk most, éppen ezért mi a Blogturné Klubnál úgy gondoltuk, szeretnénk egy kis vidámságot csempészni az ünnepetekbe. Régi hagyományainkat felelevenítve húsvéti bejegyzéssorozatot és nyereményjátékot hoztunk nektek, melynek során azt kell kiderítenetek, hol és kiknek a segítségével garázdálkodott bloggereinknél Kajla Nyúlrik, a húsvéti nyúl.

Állomások

Vasárnap 08.00 Booktastic Boglinc

Vasárnap 11.00 Spirit Bliss Sárga könyves út

Vasárnap 16.00 FüggőVég

Vasárnap 17.00 Deszy könyvajánlója

Vasárnap 18.00 Hagyjatok! Olvasok!

Vasárnap 20.00 Kelly és Lupi olvas

Hétfő 10.00 Könyvvilág

Hétfő 12.00 Utószó

Hétfő 14.00 Pandalány olvas

Hétfő 17.00 Dreamworld

Hétfő 18.00 Csak olvass!

Hétfő 19.00 Flora the Sweaterist

a Rafflecopter giveaway

 

Jenn Lyons: Királyok veszte – Blogturné

Az Agave Kiadónak köszönhetően Magyarországon is olvashatjuk már Jenn Lyons Királyok veszte című, jó vastag fantasyregényét, amelyben varázslók, alakváltók, sárkányok és démonok is felbukkannak. Most három bloggerünkkel követheted végig a főszereplő, Kihrin útját, és megtudhatod, mit gondolunk a regényről. Természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy saját példányt a könyvből. 

Miért választottam ezt a könyvet?

Szeretem a bonyolult, titkokkal és intrikákkal teli, felnőtteknek szóló fantasyregényeket, így amint megláttam a Királyok veszte hirdetését a Facebookon, azonnal kíváncsi lettem a történetre. A Trónok harca-sorozat után vágytam valamire, ami minőségben megközelíti Martin-stílusát, és úgy gondoltam, ez lehet az a könyv.


Első gondolatok

A stílus azonnal megfogott, olyan, amilyet egy minőségi fantasyregénytől elvárok. Elsőként az tűnt fel, hogy két elbeszélője lesz a történetnek, egyikük a távolabbi múltat mondja el, másikuk a közelebbi múltról mesél. A regény felépítése azonban nem ennyire egyszerű. Rajtuk kívül létezik még egy fő elbeszélő, aki levél formájában kommunikál egy uralkodóval, és valójában ő az, aki a teljes történetet leírja, a fent említett két elbeszélő meséjét is.

Vagyis tudjuk, hogy amiről olvasunk, az már megtörtént, lezárult, és valaki más meséli el két másik személy történetét úgy, hogy közben lábjegyzetek formájában kommentálja őket az uralkodónak.

Elsőre bonyolultnak tűnhet, de valójában nagyon izgalmas ez a forma. Mert végigkíséri az olvasót a kíváncsiság, hogyan is került képbe a levélíró, ki ő, hogyan kapcsolódik be a történetbe, milyen uralkodónak küldi a levelet és miért.


Történet

A távoli és közeli múltban játszódó fejezetek is Kihrin történetét mesélik el. A távoli múltbeli Kihrin dalnokinas az apja mellett, míg bele nem keveredik egy démonidézéses gyilkosságba, le nem mészárolják a hozzá közel állókat, és ki nem derül, hogy valójában nem az, akinek hitte magát. Nem akarok poénokat lelőni, úgyhogy csak annyit mondok, rengeteg titok van a származása körül, és bekerül egy olyan környezetbe, ahol az intrikák és gyilkosságok mindennaposak.

A közeli múltbeli Kihrin rabszolgaként tengődik borzalmas körülmények között, míg egy titokzatos szervezet meg nem vásárolja és meg nem menti őt. Fogalmunk sincs, hogy hogyan lett belőle rabszolga, miken ment át, és miért üldözi őt egy Relos Var nevű mágikus erővel bíró férfi, valamint miért tart rá igényt egy sárkány.

Az, hogy nem tudjuk, hogyan került Kihrin egyik helyről és helyzetből a másikba, igazán izgalmas, mert olvasás közben próbáljuk kitalálni, hogyan ér majd össze a két történetszál végül.

Az író pont eltalálta azt, hogyan lehet fenntartani az olvasó figyelmét végig. Amikor az egyik történetszálban nem a kalandon volt a hangsúly, hanem valami kevésbé cselekményes rész jött, akkor a másik szálban volt az izgalom és fordítva. Lyons egy percig sem hagyott unatkozni, végig sikerült lekötnie engem.

Azt azonban hozzá kell tennem, hogy egy picit túl sok volt karakter és főképp a szerepcsere többféle szempontból is. A történetben több karakterről is kiderül, hogy nem olyan rokoni viszonyban áll másokkal, ahogyan azt eredetileg hitte vagy hittük. Emellett ott van az alakváltó, aki bárki külsejét képes felvenni. Emellett, ha valakinek a nyakában Béklyókő van, akkor ha megölik a testét, a lelke átszáll a gyilkosa testébe. Szóval a végére a nevek, a rokoni kavarodások, az alakváltások és testcserék miatt nem volt könnyű követni, hogy ki kicsoda.

Éppen ezért volt nagyon jó ötlet a könyv végében található szó- és névjegyzék, amelyet rendszeresen fellapoztam, hogy pontosan értsem, ki kicsoda. Sokszor feleslegesnek érzem a könyvek elején vagy végén a név- és szójegyzékeket, de ebben az esetben tényleg nagyon hasznos volt. A segítségével nyomon lehetett követni a személyeket és eseményeket, csak kicsit nagyobb figyelmet igényelt az olvasás.

Nagyon bírtam a könyv végén, ahogy szépen összeértek a szálak, jöttek a csavarok, kiderültek a titkok. Volt olyan, amit előre sejtettem, de sikerült meglepni is, szóval ebben is pont jók voltak az arányok, mert megkaptam a sikerélményt, de nem volt kiszámítható teljesen a történet. Arra is nagyon kíváncsi leszek, mi történik majd a folytatásban, mert bár viszonylag lezárták az első könyv történéseit, épp elég nyitott szál és kérdés maradt a végén, hogy az izgalomban tartson.

„– (…) Megmentettem a nyomorult bőrüket, és így köszönték meg. Nem mondom, hogy teljesen tisztességes életet éltem, de ha jól emlékszem, az igazi hibám az volt, hogy farok nélkül ennyit varázsoltam.

Köhintettem egyet.

– Én egyébként sem értem, mi a baj azzal, ha a nők tudnak varázsolni.

– Ne kacérkodj velem, Csibész! Én túl sok lennék neked.

– Nem kacérkodom! Komolyan gondoltam. Sosem értettem. Ha az uralkodóházak még több nőt kitanítanának, alig néhány év alatt megkétszereznék a varázslóik számát. Több varázsló több hasznot hajt. Ez miért nem egyértelmű?

– Egek, Kihtin, ha mi fehérnépek összevissza varázsolnánk, az a társadalom végét jelentené! Azután örökölni is szeretnénk, meg tulajdonjogokat, meg beleszólni abba, hogy kivel házasodunk… Ki maradna akkor otthon, hogy gyerekeket szüljön? Vagy ki viselné el, hogy verik a férfiak, akik mellette tucatnyi szeretőt is tartanak? Ne beszélj badarságot! A következő az lesz, hogy nekünk quuriaknak nem kellene rabszolgákat sem tartanunk!

Kényelmetlenül fészkelődtem.

– Á. Igaz. Milyen butuska vagyok! Nyilván túl hosszú ideje vagyok már ezen a szigeten.

– Mellesleg mindenki tudja, hogy a nőknek nincs elég eszük és akaraterejük, hogy jó mágussá váljanak. Túlságosan is az ösztöneink rabjai vagyunk, megláncol minket a testiség. egyetlen nő sem lenne képes igazi varázslóvá válni…

Ingerülten pillantottam rá.

– Felfogtam, Tyentso.

Erre vállat vont.

– Ez kissé érzékeny pont.

– Aha. Hát, legalább nem keseredtél bele.”

Jah, és nagyon bírtam, hogy bár volt a regényben szó a szerelemről, a szerelmi szál csak sokadlagos fontossággal került elő. Mostanában minden regény a szerelemről szól, még azok is, amelyek nem sorolhatók a romantikus regény kategóriájába, és néha jólesik olyan történetet olvasni, amiben nem ez kapja a főszerepet, a sztori mégis körömrágósan izgalmas.


Karakterek

Rengeteg karakter van a sztoriban. Akadnak olyanok, akiknek fontos szerepük van, és olyanok is, akik csak mellékszereplők. Ha mindegyikükről mesélni akarnék, akkor én is regényt írhatnék blogbejegyzés helyett. Így most csak azokat említem meg, akik valami miatt érdekesebbek voltak a számomra.

Kihrin az a típusú főhős, aki valójában sosem akart főhős lenni. Származása okán keveredik bele az események közepébe, és nincs más választása, mint úszni az árral, és túlélni az éppen aktuális vészt. Nagyon sokáig mások irányítják az életét, úgy is érzi, hogy nem ura sorsának, jövőjének. De a karakterfejlődése során megtanulja, hogy mindig van választása az embernek, akkor is, ha az egyik lehetőség mondjuk a halál.

Karom a történet másik mesélője, az, aki Kihrin régmúltját fedi fel előttünk. Ő egy alakváltó gyilkos, aki gond nélkül végez másokkal. Mégis... van benne valami, ami miatt úgy érzem, képes lenne a változásra. Nem tudom, mi az a valami, nincsen rá logikus magyarázatom, mert semmi jelét nem adja annak, hogy esetleg lenne benne igazi jóság, mégis... érzek benne valamit. Kiderül majd a folytatásból, hogy jók-e a megérzéseim.

A másik számomra izgalmas karakter Thurvishar D'Lorus. A könyv legelején kiderül már, hogy ő írja a levelet (és lényegében az egész történetet) a lábjegyetekkel együtt, de a könyv több mint a feléig fogalmunk sincs arról, ki is ő, hogyan kapcsolódik Kihrin történetéhez. Aztán egyszer csak megjelenik, és onnantól kezdve számomra az egyik legérdekesebb karakterré vált. Már azelőtt tudtam, hogy valami van a viselkedése hátterében, hogy Kihrin elkezdett volna ezen gondolkozni. És mikor kimondta az okát végül, a fejemre csaptam, hogy "Hú, hát persze! Hogy nem gondoltam erre?" Szóval bírom Thurvishart, mert ő a titokzatos sötét lovag a sztoriban.

„– (…) Csakhogy az igazi gonoszság nem egy démon vagy egy álnok varázsló. Az igazi gonoszság olyan, mint a Quur Birodalom: egy társadalom, ami a szegényekből és az elnyomottakból lakmározik, valahogy úgy, mint az anya, aki felfalja a saját gyerekeit. A démonok és szörnyetegek esete egyszerű; mindig összeverődünk, hogy leküzdjük őket. De az igazi, az alattomos gonoszság az, ami hagyja, hogy hátat fordítsunk valaki más fájdalmának, és azt mondjuk, hogy hát, ez bizony nem az én dolgom.”

Aztán ott van Teraeth, Kihrin mondhatni legjobb barátja. Először marakodtak, majdhogynem ellenségként tekintett rá Kihrin, aztán szép lassan megszelídítették egymást. És hát... hmmm... van egy kis szikra is köztük tagadhatatlanul. Annak ellenére, hogy Kihrin egy látomásban látott lányért van oda, aki egyébként szintén nagyon érdekes karakter, de mivel sok a titok körülötte, így nem nagyon beszélnék róla előre. Majd ha elolvassátok a könyvet, akkor kiderül számotokra is, mitől olyan menő és érdekes az adott lány.

Galen, Kihrin öccse (?) nagyon cuki srác. Az apja, Darzin egy szemétláda, veri őt, gyötri őt, Galen borzalmas érzelmi szegénységben nőtt fel a D'Mon családban. Ennek ellenére érzékeny, kedves fiú, aki azonnal befogadja Kihrint. Nagyon reménykedem benne, hogy az első könyv végén történő dolgok visszafordíthatóak vele kapcsolatban, de ennél többet megintcsak nem mondhatok spoilermentesen...

Amúgy Darzin is érdekes karakter a maga gonosz módján. Nem lehet őt kedvelni, egy agresszív, gonosz rohadék. De azt azért látjuk, hogy a D'Mon ház (és a többi ház is) nem a családi szeretet melegágya. Darzint is érzelmileg elhanyagolták gyerekként, olyan közegben nőtt fel, ahol mindennapi volt, hogy bármikor rád törhet egy másik ház bérgyilkosa. Szóval ő egy rühellni való karakter, de pszichológiai szempontból akkor is izgalmas.


Hogy tetszett a könyv?

Odavoltam érte. Egyedi a felépítése, minőségi a stílusa, kalandos a története. Minden megvan benne, ami egy igazán jó történethez kell. Az egyetlen apróság, amin talán még csiszolgattam volna, hogy tényleg sok volt benne az alakváltás, testcsere, családi kapcsolatok bonyodalma, de azért nyomon lehetett követni az eseményeket, csak nagyon oda kellett figyelni olvasás közben.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik bírják a bonyolult, összetett, kalandos és titokzatos fantasytörténeteket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 

Nyereményjáték:

A királyok vesztében sokféle fantasyalak és -lény megjelenik. Minden állomáson találtok egy leírást, a feladatotok az lesz, hogy ez alapján az adott fantasyalak vagy -lény nevét beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Leírás a játékhoz:

Repülni is tudó hatalmas lény, amely tüzet képes okádni a torkából.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

04. 11. Spirit Bliss Sárga könyves út

04. 14. Nem félünk a könyvektől – Extra

04. 17. Könyv és más

04. 20. Nem félünk a könyvektől

 

Lovranits Júlia Villő: Bajban az öreg tölgy (Bodza, a természetmentő 1.) – Blogturné

Lovranits Júlia Villő legújabb gyerekkönyvében megismerkedhetünk egy különleges és bátor kislánnyal, Bodzával, aki mókás nagymamájával benevez egy természetfotó pályázatra. Miközben éppen egy csodaszép, öreg tölgyfát szeretnének lefotózni, megtudják, hogy a hatalmas növény nagy bajban van, ugyanis ki akarják vágni. Vajon sikerül Bodzának megmentenie a tölgyfát? Ha három bloggerünkkel tartotok, ti is megtudhatjátok, és még a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott példányt is megnyerhetitek! 

Miért választottam ezt a könyvet?

Mert egyre inkább érdekel a természetvédelem, és úgy gondolom, hogy a felnőttek gondolkodásmódját nehezebb megváltoztatni, a gyerekekkel viszont még lehet mit kezdeni. Rájuk pedig leginkább mese által lehet hatni. Szóval kíváncsi voltam, hogy milyen is egy természetvédelemmel foglalkozó mesekönyv, és a Bajban az öreg tölgy jó választásnak tűnt.


Első gondolatok

Az első gondolatom az volt, hogy nagyon odavagyok Imelda Green illusztrációiért. Bejön a stílusa, annyira aranyosak a rajzai, ha rájuk nézek, mindig mosolyognom kell. És nagyon illik ehhez a meséhez ez a stílus.

A második gondolatom az volt, látszik, hogy az írónő otthon van a madarak és úgy alapjában véve az élővilág ismeretében. Olvasás közben érezni lehetett, hogy olyasvalaki meséjét olvassuk, aki tényleg ért ahhoz, amiről ír.


Történet

Bodza nagymamája nyugdíjba megy, így van ideje és lehetősége arra, hogy madármegfigyelésbe kezdjen. Talál egy fotópályázatot, amelyre természetfotót kell beküldeni, és az unokájával jelentkezni akar rá. Ihletkeresés közben azonban rájönnek, hogy egy közelben lévő tölgyfát ki akarnak vágni a modernizáció nevében. Ezt pedig Bodza és a nagyija nem hagyhatja annyiban.

Ez az első olyan könyve az írónőnek, amelyben egy cseppnyi varázslat és mágia sincsen, legalábbis a szó valós értelmében. Elvont értelemben azonban varázslatosabb, mint sok tündérekkel, sárkányokkal, varázslókkal teli mese. Bodza egy teljesen átlagos kislány, ahogyan Vica nagyi is egy teljesen átlagos nagymama, és mégis különlegesek. Mert ők a mai világ embereinek többségével ellentétben nemcsak a fotelből osztják az észt, hanem mikor baj van, hajlandóak kiállni amellett, amiben hisznek, és hajlandóak tenni is érte.

Viccesen (olyan tragikomikus módon) és elég reálisan írt az írónő arról, ahogyan Bodza és a nagyi bemennek a Kerületi Hivatalba, hogy leállíttassák a fakivágást. A kakaskodó portás, a telefonon, e-mailben és levélben is elérhetetlen ügyintéző és a saját illetékességi területén történő dolgokkal egyáltalán nem képben lévő kerületi képviselő viselkedése annyira tipikus volt, hogy az emberből egyszerre tört elő a nevetés (a tökéletes és humoros leírás miatt) és a sóhaj (a szomorúságtól, hogy ez sajnos tényleg így működik a valóságban is).

„Nagyi és Bodza, még mindig tettre készen hazaszaladtak, megkeresték az interneten Soseérrá Kávé Manci telefonszámát, és elkezdték hívni.

Hívták délután. Hívták délelőtt. Hívták este. Hívták az éjszaka közepén.

De a telefon azt mondta:

– Sajnálom, most foglalt a vonal, Mancika csacsog egy másik ügyféllel.

– Sajnálom, Soseérrá Kávé Manci most nem veszi fel a telefont. Kávét főz Krumpli Gyula úrnak.

– Sajnálom, bizonyára mellétették a kagylót, nem tudok adni senkit, de senkit!

– Sajnálom, őszintén sajnálom mára mindenki munkaideje lejárt. Hagyjanak aludni engem is!

És ez így ment óráról órára, napról napra.”

Karakterek

Bodza bátor és eltökélt kislány. Nagyon hasonlít a nagymamájára személyiség és temperamentum tekintetében, csak hát, fiatalabb kiadás. Ha hisz valamiben, akkor bármire képes, hogy elérje a célját, márpedig a természet védelmében nagyon hisz. A nagyival együtt nagyon szimpatikusak, bár minden fiatal és idős így gondolkozna a környezetvédelemről, akkor a bolygónk fellélegezhetne.

A mellékszereplők nagyon klasszak. Ahogy már fentebb is említettem, a Kerületi Hivatal dolgozóinak személyiségét, lényét nagyon jól megragadta az írónő, nagyon élveztem a róluk való olvasást.

Bodza és a nagyija tökéletes példakép a kisgyerekek és a felnőtt olvasók számára is, és szerintem a könyv is kifejezetten alkalmas arra, hogy a gyerkőcök figyelmét felhívja a környezet védelmére.


Hogy tetszett a könyv?

Annak ellenére, hogy nem volt benne semmi mágikus dolog, engem teljesen elvarázsolt. Kedves, humoros, és egyben nagyon tanulságos mese volt olyan főszereplőkkel, akiktől sokat tanulhat az olvasó.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki egy jó mesét szeretne olvasni a természetvédelemről. Főképp szülőknek, óvó néniknek, tanító néniknek, olvassák el közösen a gyerkőcökkel, hadd legyen a következő nemzedék a föld nevű bolygó és az emberiség reménysége.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 

Nyereményjáték:

A könyvben központi szerepe van egy fának, nevezetesen a tölgynek. Aktuális nyereményjátékunkban további fafajták után nyomozunk. Minden állomáson találtok egy képet, a ti feladatotok pedig, hogy a fafajta nevét beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kép a játékhoz: 

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

04. 06. Könyv és más

04. 08. Csak olvass!

04. 10. Spirit Bliss Sárga könyves út

04. 12. Spirit Bliss Sárga könyves út (EXTRA)

 

Palásthy Ágnes: Mi lesz veled, Cica? – Blogturné

Palásthy Ágnes állattörténetei a természet és az élővilág szeretetére neveli a kicsiket és a nagyokat. Legújabb könyvében megismerkedhetünk Bellával és családjával. A kislány nagyon szeretne egy saját cicát, de a szülei sajnos nem egyeznek bele a dologba. Egy nap azonban minden megváltozik, amikor a család rábukkan egy elkóborolt kismacskára. Ha kíváncsiak vagytok, hogy Bella és a cica milyen kalandokba keveredik, akkor tartsatok három bloggerünkkel és ha nektek kedvez a szerencse meg is nyerhetitek a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott példányt a mesekönyvből. 

Miért választottam ezt a könyvet?

Emlékszem még, milyen volt nyolcévesnek lenni, és vágyni egy saját kutyusra. Amikor a matektanárnőm felajánlotta, hogy a nemsokára ellő kutyájának az almából kaphatunk egy kölyköt, napokig győzködtük anyát, aztán hetekig gondolkoztunk azon, hogy vajon kisfiút vagy kislányt szeretnénk-e, végül jött a további töprengés a nevén. És amikor végre behozta őt, Szofit a tanár nénim az iskolába, anyu hazavitte, én pedig annyira izgatott voltam, hogy matekórán képtelen voltam kimérni vonalzóval 10 cm-t. Szóval ismerős volt a mese alapszituációja, és úgy véltem, jó kis léleksimogató esti mesét kapok majd ezzel a könyvvel a kezembe.


Első gondolatok

Amikor elkezdtem olvasni a mesét, kellemes érzés járt át. Egyfelől, mert Bella és a családja nagyon kedvelhető emberek, jó volt olvasóként kicsit csatlakozni hozzájuk, másfelől, mert teljesen át tudtam érezni Bella vágyát, és aztán az örömét, amikor rátaláltak a cicára, és kiderült, hogy megtarthatja.


Történet

Bella, ahogy fentebb is már említettem, nagyon szeretne egy cicát. Egyik nap az anyukájával találnak is egy kóbor macskát. Először meg akarják találni a gazdáját, ám mikor kiderül, hogy nincsen neki, végül Bella álma valóra válik. Egy macskát gondozni azonban nem egyszerű, és ha nem jól csináljuk, akár a cica élete is veszélybe kerülhet.

Nagyon tetszett, hogy a történet nincsen túlbonyolítva, az írónő nem hozott be mágikus szálat sem. Ez a mese egy olyan kislányról szól, aki bármelyikünk lehetne (vagy lehetett egykor). Vagyis egy olvasó kisgyerek otthon érezheti magát a történetben, úgy érezheti, ez a mese vele is megtörténhetne, vagy hogy Bella és a cicája, akár az egyik barátja is lehetne a szomszédból.

A kellemes családi környezet is jót tesz az olvasó lelkének. Bella kedvessége, a szülei szeretete és gondoskodása, Berci segítőkészsége, sőt, még a morgós szomszéd is hozzájárul ahhoz, hogy a mese idejére egy békés, biztonságos buborékban érezhessük magunkat.

„– Nincs semmi baja? – kérdezte anyu, kézen fogva a szipogó Bellát.

– Hát, én úgy látom, nincs – felelte mulatva a férfi. – Éppen egy döglött poloskát próbál életre pofozni.

Döbbent csend után egyszerre szólalt meg Bella és az anyukája:

– Fúúúúj!”

Persze azért van bonyodalom is a sztoriban, hiszen egy mese sem működhet megoldandó gond nélkül. Ez esetben aggódhatunk egy picikét a cica miatt, de a lelkünk mélyén mind tudjuk, hogy végül úgyis happy end lesz, így ez sem zökkent ki minket a buborékból.


Karakterek

Bella állt hozzám a legközelebb a karakterek közül, mert ő is olyan kislány, amilyen én voltam. Szereti az állatokat, ő is vágyik egy kiskedvencre, és amikor megkapja, nagyon örül neki. A szülei is jófejek, mert hát, számukra is felelősség megengedni a macskatartást, de az első gondok ellenére is látszik, hogy boldogulni fognak.

Külön tetszett a szomszédban lakó férfi karaktere, aki elsőre elég unszimpatikusnak tűnik, de aztán kiderül róla, hogy azért lett olyan felnőtt, amilyen, mert az apja butaságokkal tömte gyerekként a fejét. De valójában nem is gonosz, csak sebzett.

Cica pedig, hát ő egy tipikus kismacska. Játékos, kíváncsi, és persze, ha az ember félrefordul egy pillanatra, azonnal bajba keveredik.


Hogy tetszett a könyv?

Nagyon aranyos kis történet volt, kedves szereplőkkel és olyan környezettel, amelyben otthon érezheti magát bárki.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet. 


Kiknek ajánlom a könyvet?

Bármelyik gyereknek és felnőttnek, aki szeretne egy olyan mesét elolvasni, amely mosolyt csal az arcára.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 

Nyereményjáték:

Palásthy Ágnes könyvében a kóbor kiscica rengeteg kalandba keveredik. A mostani játék során elveszett macskákat kell keresni. Minden bejegyzésben elrejtettünk egy képet. Nincs más dolgotok, mint megtalálni az elkóborolt cicákat és a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy milyen fajtájú az általatok meglelt kisállat.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

04. 07. Csak olvass!

04. 09. Spirit Bliss Sárga könyves út

04. 11. Könyv és más

04. 13. Spirit Bliss Sárga könyves út (extra)