~ Sárga könyves út ~

2024. november 24., vasárnap

Rezeda Réka: Bábmester – Blogturné



A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Rezeda Réka debütáló regényét Bábmester címmel, mely a Tüske és gyopár sorozat első része. A cselszövésekben és intrikákban bővelkedő izgalmas fantasyregényben Sivriel bosszúhadjáratát követhetjük nyomon, melyet szülei halála miatt folytat, de mi történik, ha a szerelem közbeszól? Kövesd az állomásokat és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.


Miért választottam ezt a könyvet?

Blogturnés társ mondta, hogy szerinte nagyon jó ez a regény, nekem pedig tetszett a borítója, és a fülszövege izgalmas fantasyt ígért. Kicsit mindig tartok attól, hogy milyen lesz egy magyar írótárs első könyvét olvasni, és főleg véleményezni, de reméltem, hogy ezúttal nem lesz nehéz dolgom.


Véleményem a könyvről

Sivriel Thornrage még kisgyerek volt, amikor Merzen herceg meggyilkolta a szüleit, mert varázstudók voltak. Sivrielt apja barátja egy hazugsággal megmentette, és magához fogadta gyámleányként, de a lány attól a naptól kezdve képtelen megtalálni a nyugalmat és a boldogságot, csak és kizárólag a bosszú élteti. Amikor meghal a napkirály, végre alkalma nyílik az udvarba utazni, ahol végezni akar Merzennel. Ám ez nem ennyire egyszerű, hiszen az udvar tele van titokkal és cselszövéssel.

Szeretem az ilyen udvari cselszövéses, nem tudhatod, kiben bízhatsz, és ki mit miért csinál típusú történeteket. Természetesen, ez egy Vörös pöttyös könyv, úgyhogy ez a szál nem annyira összetett és bonyolult, mint mondjuk a Trónok harca-sorozat csavarjai, de voltak benne olyan fordulatok, amiknél elégedetten bólogattam, mert megleptek, és fifikásnak találtam őket. És volt olyasmi is, amit szinte azonnal kitaláltam, és tudtam előre, hogy mi fog történni (pl. a vége felé azt, hogy ki is Bastien, mi lesz vele, hogyan alakul a sorsa). De még amit előre tudtam, az is érzelmileg nagyon megfogott, mert hatásosan volt megírva. Volt, hogy még könnyeztem is kicsit egy-egy jeleneten.

A történet fő tanulsága az, hogy a gyűlöletből semmi jó nem fakad, csak téged zabál fel végül. És azt hiszem, ez a mai világban, amikor úgy terjed a gyűlölet, akár a pestis a 14. század közepén, nagyon fontos üzenet. Gyűlölettel nem lehet legyőzni a gonoszt, mert akkor te sem leszel jobb nála. Persze nem állítom, hogy könnyű nem gyűlölni azt, aki téged ok nélkül gyűlöl, és ártott neked, és érthető az is, ha meg akarja az ember állítani a gyűlölködőt és a gyűlöletet. De nem mindegy, hogy mi erre az oka, és hogy milyen módszert választ. Ha másokat akarsz megmenteni a gyűlölködőtől, az érthető ok. Ha szimplán csak le akarod mészárolni a gyűlölködőt a bosszúvágy élvezete miatt, az rossz ok. Ha börtönbe juttatod a gyűlölködőt, vagy valamiféle módon megfosztod a hatalmától, az jó módszer, ha hidegvérrel, előre megfontoltan meggyilkolod, az nem.

Ami érdekes volt számomra, hogy Sivriel esetében lehetségesnek tartottam, hogy nem fog erre időben rájönni, és őszintén szólva az író elég bátor döntéseket hozott ezzel kapcsolatban.

Meg mással kapcsolatban is. Például, hogy egy Vörös pöttyös könyvben előhozott olyan témákat, mint a családon belüli pedofil erőszak. Meglepett, hogy ilyesmi is bekerült ebbe a könyvbe, de szerintem nem volt hibás döntés. 16 éven felülieknek ajánlják a regényt, és szinte biztos vagyok benne, hogy minden 16 éven felüli találkozott már ezzel a témával. Remélhetőleg nem személyesen, de az interneten, újságokban biztosan, hiszen több ilyen borzalmas eset is történt az elmúlt évek, hónapok során, amiből hangos botrány keletkezett. És bár a történet nem megy bele nagyon mélyen a témába, mégis jó, hogy kimondja, a gyerek nem tehetett róla, ő nem hibás, ő nem bűnös. És felnőttként nem kevésbé férfi attól, ami gyerekként történt vele.

Merzen tökéletes negatív szereplő, aki nemcsak félelmet, hanem undort is keltett bennem minden egyes szavával és megmozdulásával. Ő az a fajta férfi, akit meglátsz, és még ha épp mosolyog is, ösztönösen feláll a karodon a szőr jelezve, hogy fuss az ellenkező irányba azonnal. Nem akartam, hogy Sivriel bosszúból ölje meg, de csak és kizárólag Sivriel miatt, mert Merzen nagyon megérdemelte mindvégig a halált. Azt reméltem, hogy végül valaki mást védve vagy önvédelemből történik meg a gyilkosság, vagy Merzen életben marad, de örök életére börtönbe zárják a dolgokért, amiket tett. Nem árulom el persze, mi történt végül vele, de sikerült meglepni.

Sivriel egyébként a szüleivel történt szörnyűség ellenére szerencsés lány, mert szeretik. A gyámapja, Daren és Daren húgának lánya, Amariel szívből szeretik őt. Csak épp Sivriel annyira el van foglalva a gyűlöletével és bosszúvágyával, hogy nem tud mit kezdeni a szeretettel. Érdekes volt, ahogyan egy titokkal megbonyolította az író Sivriel és Daren kapcsolatát, és bár sejtettem, hogy mi lesz a dolog vége, mégis megrázott és meghatott.

Kedveltem Sivrielt (bár néha ostobaságokat csinált), Darent, Amarielt és Kócost is (egy mágiával bíró kislány), de a kedvenc karakterem Bastien volt. Ő az elhunyt napkirály egyik unokája és Merzen egyik unokaöccse. Bastien profi az udvari intrikák terén, igazi bábmester, időként felhasználja az embereket a céljai elérésére, de mindvégig azt éreztem, hogy próbálja védeni is őket, csak nem mindig sikerrel. Sivriel az első pillanattól vonzódott hozzá, de nem bízott benne, pedig hát, ő maga sem volt feddhetetlen. Bastien karaktere azért tetszett, mert sérülékeny volt. Mert bár nagyon is férfias és vonzó karakter, mégsem olyan macsó, szívtipró, „minden nő értem epekedik, mert tökéletes vagyok” módon. Sőt, érdekes volt Bastienben, hogy kerüli mások érintését, utálja, ha bárki hozzáér, és elég magának való. Viszont nagyon intelligens és a kardpárbajhoz is nagyon ért, ettől a két dologról pedig kifejezetten szexi.

Nagyon jókat kuncogtam a szópárbajokon, amiket Sivriellel vívott, és nagyon sajnáltam, amikor Sivriel épp ténylegesen bunkó volt vele (még ha volt is rá oka), mert érezni lehetett Bastien fájdalmát, még ha Sivriel nem is mindig vette észre.

A történet le is lett zárva, meg nem is. És a lezáratlan szálak miatt nagyon-nagyon remélem, hogy megszületik és meg is jelenik a második rész, mert igazán érdekel Sivriel, de főképp Bastien sorsa.


Hogy tetszett ez a könyv?

Érdekes, fordulatos fantasyregény volt szerethető karakterekkel, udvari intrikákkal, mágiával és családi titkokkal.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT.


Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik szeretnének egy szórakoztató fantasytörténetet olvasni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

A regény beleolvasóját érdemes elolvasnotok, így könnyen megválaszolhatjátok minden állomáson a kérdéseinket. A feladat a szokásos, a megoldást írjátok be a Rafflecopter-doboz megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.


Kérdés a játékhoz:

Milyen színű Bastien haja?


Állomáslista:

11. 24 Spiri Bliss Sárga könyves út

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2024. november 23., szombat

Kertész Erzsébet: Szonya professzor – Blogturné



A Csíkos könyveknek és Kertész Erzsébetnek köszönhetően az 1960–1980-as évek fiatal lányai elfeledett női életutakat tárhattak fel. A Móra Könyvkiadó új kiadásban adja közre Jósika Júlia, Mauks Júlia vagy épp Elizabeth Barrett-Browning élettörténetét. A Blogturné Klub három bloggere ered most ezeknek a történeteknek a nyomába, ízelítőt adva a szerzői életműből. Tartsatok a turnéval, ugyanis a nyereményjátékon ezúttal két könyvet is hazavihet a nyertes, a kiadó Madarász Éva Hullámvasút és Kertész Erzsébet Csipkebolt Brüsszelben című könyvét ajánlja fel.


Miért választottam ezt a könyvet?

Mint korábban említettem, gyerekként olvastam a Vilma doktorasszony című könyvet Kertész Erzsébettől, ami arról szólt, hogy miként küzd egy nő szinte a teljes világgal azért, hogy tanulhasson, és orvos lehessen belőle. Elolvasva a Szonya professzor fülszövegét, úgy gondoltam, hogy ez is egy hasonló küzdelemtörténet lesz, csak ezúttal matematikuspályán.


Véleményem a könyvről

1868-ban Oroszországban három fiatal lány kamuférjet keres magának azért, hogy külföldre mehessen tanulni. Egyiküket, Szofja Vasziljevna Kurkovszkaját, vagyis Szonyát ki is választja Vlagyimir Kovalevszkij, aki bár szívből hisz a nők ügyében, és őszintén támogatja Szonyát a céljai elérésében, azért választotta mégis őt feleségének, mert tényleg beleszeretett. Szonyát azonban egyetlen cél hajtja, hogy egyetemre járhasson, matematikát tanulhasson, és ezen a pályán boldogulhasson nőként.

– Azt hiszem, mindannyian tudjuk, hogy miért jöttünk ide – kezdte, aztán ő is elhallgatott. Kovalevszkij sietett a segítségére.
– Igen, tudjuk – mondta. – A kisasszonyok külföldre akarnak menni tanulni. Megértem törekvésüket, természetesnek találom, hogy a nők éppen úgy tanulhassanak, mint a férfiak, ha hivatást éreznek a tanuláshoz. Azt is tudom, hogy a szülőik előítélete folytán önök nem juthatnak külföldre, csak ha férjhez mennek. Tudatában vagyok annak, hogy a házasság, amelyet egyikük velem kötni óhajt, névházasság lesz. És bár ezzel mindkét fél nehéz feladatot vállal, hiszen házasságban él valakivel, aki tulajdonképpen nem házastársa, a magam részéről vállalom ezt a feladatot.

Bár a történet főszereplője Szonya, több nő sorsán keresztül is láthatjuk, milyen volt abban a korban élni, és hányféleképpen alakulhatott a nők élete. Egyfelől ott a régimódi nőtípus, aki ha a szerencsés kevesek közé tartozik, akkor szerelmes a férjébe, de még ebben az esetben is a férfi kiterjesztéseként létezik csak, nincs saját személyisége és élete. A ruhák, pletykák és bálok éltetik, mert egyszerűen nem vár rá más.

Aztán ott van a felvilágosult nő, aki hisz a nők egyenlőségében, de aztán mégis beleszeretett egy férfiba, és ez az érzés teljesen átmosta az agyát. Végül eltűnik a valódi énje, a lázadó, bátor nő, mintha sosem létezett volna, és beáll a sorba.

Van a felvilágosult nő, aki végigküzdi magát a férfiak világán, de végül egyedül, magányosan, visszavonulva végzi, mert hiába tanult, hiába értelmes, nem kap megfelelő állást, de a szerelemmel sem tud (vagy akar) mit kezdeni, így férjhez sem megy.

És ott van Szonya, aki egész életében csak arra vágyott, hogy végre valaki szeresse őt. Az anya és az apja ugyanis rút kiskacsának tartotta Anyuta mellett, és bár mindketten szerették, nem tudták rendesen kimutatni ezt. Ezért menekült végül Szonya a matematikához, mert a számok sosem bántották őt, és kiemelkedően tehetségesnek bizonyult ezen a területen. Bár ő eleinte hitt a szerelemben, végül mégsem amiatt ment férjhez, azt az utat választotta, amit Anyuta kijelölt számukra, és ki is tartott ezen az úton.

A történet szépen bemutatta, hogy ez az út nemcsak azért volt bukkanókkal teli, mert Szonyának át kellett küzdenie magát a férfiak világában a férfiak szinte leküzdhetetlen, igazságtalan akadályain, hanem azért is, mert ez a küzdelem valóban teljes embert kívánt. Ha hússzor nehezebb nőként boldogulnod a tanulásban és a munkában, akkor nyilvánvaló, hogy nem lesz időd és energiád a szerelemre, a gyereknevelésre vagy csak úgy szimplán a pihenésre. Szonya nagyon vágyott egy szerelemmel teli házasságra, rettegett attól, hogy rossz anyja lesz a gyermekének, és az ő lánya is olyan szeretetlennek érzi majd magát, amilyennek ő érezte kislányként, de közben a matematika terén is bizonyítani akart. Nemcsak önmagáért, hanem az összes elnyomott lányért és nőért az egész világon. Igazi küldetése volt, amivel hatalmas terheket vett a vállára, de tudta, hogy ha sikerrel jár, megváltoztathatja az egész világot a nők számára.

– Tábornok úr, a nő is éppen olyan ember, mint a férfi – mondta Malevics nyomatékosan. – Húsz évvel ezelőtt nem hitte volna, hogy egy napon felszabadítják a jobbágyait! És higgye el, hamarosan eljön az az idő, amikor a nőket is kiszabadítják az évszázados vagy talán évezredes rabságukból. Miért kell a nőknek tudatlanságban élniök, kiszolgáltatva a férfiaknak? Miért nem lehetnek ők is éppen olyan emberek, mint a férfiak? A nők szabadságot követelnek, és meglátja, meg is kapják!

Izgalmas és gyomorszorító volt végigkövetni a küzdelmét, hogy egyáltalán felvegyék az egyetemre, aztán a tanulmányai során adódó problémákat, majd az álláskeresés nehézségeit. Sokan segítették őt (jó volt látni, hogy sok férfi is), sokan akadályozták, a legszomorúbbá mégis az tette, hogy a saját hazája, Oroszország kitaszította magából, mint lázadót. Sosem kaphatott a tudásához és diplomájához méltó munkát Oroszországban, és emiatt kénytelen volt elhagyni annak ellenére, hogy mélységes honvágy gyötörte egész életében.

A küzdelmek közben, mert mindennek ellenére hiszek a szerelemben, nagyon drukkoltam, hogy a férjével valahogy mégis egymásra találhassanak. Mert bár Vlagyimir nem volt tökéletes (például elég sokszor rossz üzletekbe kezdett, rossz emberekben bízott meg) de az tagadhatatlan, hogy szerette Szonyát, ahogyan az is, hogy képes lett volna az érzéseit és önmagát feláldozni ő maga is az eszméért, hogy a nők egyenlők lehessenek, mert hitt ebben. Vagyis igazán rendes ember és férfi volt.

Szonya szégyenlősen köszönt vissza a kollégáknak, ha az egyetemen kívül összeakadtak. A diákok utána néztek, amikor a kis gyerekasszony szakállas férjébe karolva sétált a folyó partján.
– Csinos kis teremtés – jegyezte meg az egyik elgondolkozva –, szívesen elvenném, ha nem volna már férje.
– Rosszul tennéd, pajtás – csapott a vállára a barátja –, mit kezdenél egy asszonnyal, aki okosabb nálad?

Őszintén bevallom, a könyv olvasása előtt semmit nem tudtam Szonya életéről, így fogalmam sem volt, mi történik majd a regényben. Egyfelől el tudtam volna képzelni, hogy végül Szonya megvalósítja az karrierálmait, és közben sikerül megtalálni a boldogságot is a férjével. De azt is el tudtam képzelni, hogy a férjét sosem szereti meg, jön egy másik férfi, és ő lesz majd számára A Szerelem. És persze azt sem zártam ki, hogy végül Szonya kiépíti a karrierjét, de sosem lesz szerelmes.

Nem árulom el, melyik vált végül valóra, de a regény vége eléggé meglepett és megrázott. Persze ez nem az író hibája, hiszen a cselekményt a valóság alakította. Szonya gondolt valamit Anyutáról a könyv vége felé, hogy az élet mindig közbeszól egyfajta módon, hogy az embernek ne kelljen megélnie a legrosszabbat. Anyuta szála is így zárult, még boldogan, de ha tovább tartott volna, valószínűleg szenvedés várt volna rá. Szonyával kapcsolatban is pont erre jutottam. Hogy az élet elintézte, hogy boldog legyen végül, és ne várja szenvedés. Ugyanis, ha tényleg megtette volna azt, amit a könyv végén meg akart tenni, szerintem hatalmas baklövést követett volna el. Olyasfélét, amitől elvesztette volna önmagát, a szakmáját, a személyiségét, a szabadságát, mindent. Ígéret ide vagy oda, szerintem ez várt volna rá, ha megteszi azt a bizonyos dolgot. Szóval igyekeztem úgy felfogni a történet végét, hogy lényegében jól zárult, mert lehetett volna ennél rosszabb is Szonya sorsa.


Hogy tetszett ez a könyv?

Nagyon érdekes volt végigkövetni Szonya küzdelmeit mind a karrierje, mind a boldogság és szeretet hajszolása terén. Örültem, amikor sikereket ért el, és közben azt kívántam, hogy a boldogságot is találja meg végül. Szóval megkedveltem a karakterét.

Vagyis összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Kislányoknak, nőknek, a nők élete, problémái iránt érdeklődő férfiaknak.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

Mi más játszhatná a főszerepet a turnéhoz kapcsolódó nyereményjátékban, ha nem elfeledett, vagy éppen ismert női életutak? Minden állomáson találtok egy rövidke leírást, a feladatotok pedig, hogy a Rafflecopter megfelelő sorába beírjátok, kiről van szó az adott állomáson.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.


Leírás a játékhoz:

Kódexmásoló domonkos apáca a 16. század elején. A Nyulak szigeti kolostorban élt, kiválóan tudott latinul, s korának egész műveltségével bírt. Az 1510–1522 közötti évekből öt kódexben maradtak fenn tőle másolatok, fordítások, többek között a Margit-legenda.


Állomáslista:

11. 11. Szembetűnő
11. 17. Szembetűnő
11. 21. Szembetűnő
11. 23. Spirit Bliss Sárga könyves út

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2024. november 22., péntek

Rezeda Réka: Bábmester – Blogturné Extra



A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Rezeda Réka debütáló regényét Bábmester címmel, mely a Tüske és gyopár sorozat első része. A cselszövésekben és intrikákban bővelkedő, izgalmas fantasyregényben Sivriel bosszúhadjáratát követhetjük nyomon, melyet szülei halála miatt folytat, de mi történik, ha a szerelem közbeszól? Kövesd az állomásokat,  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.


Extraként néhány érdekes, elgondolkoztató, vicces idézetet hoztam nektek a könyvből. Jó olvasást hozzájuk!

1.

– Úgy csinálsz, mintha Bastien véráldozatot mutatott volna be a kedvenc háziállatodon – kuncogom –, pedig csak faképnél hagyott, amikor megfogdostad.
– Nem fogdostam meg! Épp csak megérintettem a vállát. Ő meg úgy tett, mintha belédöftem volna egy buzogányt.
– A buzogány zúzófegyver, nem döfnek vele, hanem csapnak.


2.

–Merzen egy medve. Amikor széttép valakit, az véres, harsány és látványos mutatvány. Bastien viszont egy pók. Csendes, alattomos, és ha belegabalyodsz a hálójába, soha többet nem mászol ki belőle.


3.

– Szerelmem bizonyítékaként megvásároltam kegyednek a legnagyobb kemencét széles e földön. Meg a leghosszabb láncot, hogy elérjen az árnyékszékig...


4.

– Nem láttad a fésűmet? – affektálok, és beletúrok göndör fürtjeimbe.
– Az asztalon van.
– Ez már a játék!
– Tényleg?
– Tényleg. Na, kit utánoztam?
– Őőőő, Merzent?
A homlokomat ráncolom.
– Mi az Arzaren haragjáért keresné Merzen a fésűjét?
– Nem tudom. De te mindig Merzenre gondolsz.


5.

– Mit követtél el, hogy vörös gallért kell viselned? – bukik ki belőlem. – Talán loptál?
– Herceg vagyok.
– Na és? Egy hercegnek sosem kellhet semmi, ami nem az övé?
Bastien mosolya még szélesebbre húzódik.
– Ha egy herceg megkíván valamit, ami nem az övé, akkor ellopatja valaki mással.


6.

– Bastiennek egy kézfogás is rangján aluli – horkantja. – Szóltál neki, hogy csókolózni nem levélben szoktak? Tudja, hogy a szádba kell dugnia a nyelvét?
– Bastien elbúcsúzhat a nyelvétől, ha a számba meri dugni.


7.

– Erre nem került volna sor. Mindent elrendeztem volna.
– Akkor miért nem avattál be?
– A tudás veszélyes, Sivriel.
– A tudatlanság is!


8.

A varázserőm után nyúlok. Szeretem anyát és apát, szeretem anyát és apát...
Az arcomhoz kapom a kezemet, szeretemanyátésapát, a mágia fagyott tó a bensőmben, az ujjaim jéghidegek, meg fogok halni, meg fogok halni...


9.

Amariel az egyetlen ember, akinek elmeséltem, mire készülök. Könyörgött, hogy felejtsem el a bosszúmat, és amikor nemet mondtam, megvádolt, hogy szerelmes vagyok a gyűlöletbe.
Még ő sem ért engem.
Nem tudja, hogy nem emlékszem a szüleim arcára.
Nem tudja, hogy Merzen képe mindent elhomályosít.


10.

Anya azt tanította, hogy ne varázsoljak gyűlöletből, mert akkor a varázserőm is meggyűlöl engem, és előbb-utóbb elenyészik, ráadásul a düh engem is felemészt.
Bocsáss meg, anya, ez lesz az utolsó, ígérem.


Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

A regény beleolvasóját érdemes elolvasnotok, így könnyen megválaszolhatjátok minden állomáson a kérdéseinket. A feladat a szokásos, a megoldást írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.


Kérdés a játékhoz:

Ki ölte meg Sivriel apját?


Állomáslista:

11. 22 Spirit Bliss Sárga könyves út – extra
11. 24 Spiri Bliss Sárga könyves út

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2024. november 20., szerda

Samantha Shannon: A mímes rend – Blogturné



Samantha Shannon nagy sikerű, Csontszüret című sorozatának első kötete 11 évvel ezelőtt, 2013-ban jelent meg. Azóta Shannon világlátása olyannyira megváltozott, hogy úgy döntött, a tizedik évfordulóra némileg újraírja a sorozat köteteit. Hazánkban eredetileg nem kapott elegendő figyelmet a széria, ezért az első két könyv megjelenését követően elkaszálták azt. A Next21 Kiadó azonban úgy döntött, Samantha Shannon munkássága van annyira értékes, hogy megpróbálja ismét felkelteni a magyar olvasóközönség érdeklődését. A Csontszüret és A Mímes Rend új, átdolgozott kiadása az ő gondozásukban olvasható. Ti pedig tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, mit gondolunk a két kötetről!


Miért választottam ez a könyvet?

Az első részt nagyon egyedinek és érdekesnek találtam, imádtam Nagymester karakterét, és nagyon kíváncsi voltam, hogy mi is lesz végül a látókkal, sikerül-e kivívniuk a szabadságukat és egyenlőségüket, valamint sikerül-e legyőzniük az elnyomó refaitákat.


Véleményem a könyvről

A történet ott folytatódik, ahol az első rész véget ért. Paige és az elrabolt látók megszöktek Oxfordból a Hét Pecsét segítségével. Ám visszatérve Londonba még mindig nem a szabadság vár rájuk. Nemcsak a Scion Köztársaság, Nashira és az őt támogató refaiták akarnak végezi velük, hanem bizonyos mímesurak és mímesúrnők is mesterkednek a háttérben. Paige minden erejével azon van, hogy a különböző alvilági szervezetekből egyetlen erős csapatot kovácsoljon, és összefogva legyőzzék Nashiráékat és lerombolják a Scion Köztársaságot. Ám pénzt és hatalmat is csak akkor szerezhet ehhez, ha visszatér egoista mímesurához, Jaxonhoz. Szeretné őt maga mellé állítani, ám ha nem sikerül neki, tudja, hogy kénytelen lesz szembeszállni vele, akkor is, ha meg kell ölnie, vagy ő maga hal bele.

Amikor belekezdtem a második könyvbe, egy kicsikét féltem tőle, hogy mivel az alvilági rendekről szól nagyrészt, Nagymester ezúttal félre lesz téve egy kicsikét, és csak a könyv legvégén tér vissza Paige-hez, de hála az égnek, nem így történt, és a refaitás szál is szépen bele lett szőve ebbe a kötetbe.

– Azt mondtátok, a Túlvilág rothad. És ők ennek ellenére ott akarnak maradni?
– A föld is rothad. Te magad is rothadsz, ember – mért végig ridegen Errai. – Hát nem látod saját mulandó csontházadat? Nem érzed, ahogy az életed minden egyes lélegzetvétellel elillan rothadó testedből?
Keserűen elmosolyodtam.
– Már el is felejtettem, milyen elbűvölőek vagytok ti, refek.

Attól is tartottam, hogy az oxfordos, refaitás első rész után visszatérni Londonba egy kissé unalmas lesz majd, de ismételten tévedtem. A mímesurak és mímesúrnők, valamint a bandáik közötti összefonódások, ellentétek, titkok és összeesküvések még talán izgalmasabbak is voltak, mint az első rész refaitás szála. A kolléganőmmel egy időben olvastuk ezt a részt, és végig találgattuk, hogy mi folyik a háttérben, ki irányítja a szálakat, ki követte el a könyvbeli bűntényt, és hasonlók. Nagyon-nagyon szórakoztató volt így olvasni, úgyhogy elhatároztuk, mikor megjelennek a következő részek, akkor is mindig egyszerre fogjuk olvasni őket.

Paige még mindig nagyon önfejű, és sokszor csinál hülyeségeket, de a bátorsága, az az iránti elkötelezettsége miatt, hogy összefogja az alvilági bandákat, és legyőzzék az elnyomóikat, mégis kedveltem, a veszélyes helyzetekben aggódtam érte, és szívből drukkoltam neki.

Nagymester pedig még mindig imádnivaló. Egyszerűen ő az a karakter, akibe lehetetlen nem szerelmesnek lenni olvasóként. Azt mondjuk nem feltétlenül értem, hogy miért van oda pont Paige-ért, de a szerelem vak. Amúgy megvan köztük a kémia, szeretem a közös jeleneteiket. És hát, a tiltott szerelemnél nincs izgalmasabb.

– A többiek mind téged keresnek – mondta Danica. – Kivéve Nicket, mert ő dolgozik.
– Jaxon is kiment az utcára?
– Ki.
Ez meglepett. Jaxon ugyanis nem szokott terepmunkát végezni. „Mímesúr vagyok, nem mímesparaszt”, szokta erre mondani. Most meg hetente sietett a megmentésemre.

A másik karakter, aki ebben a könyvben nagyon izgatott, az Jaxon volt. Bár mondhatjuk, hogy rosszfiú, hiszen egoista, önző, kihasználja az embereket, beképzelt és képes gonosz dolgokat tenni, mégis van egy olyan érzésem, hogy van valami a múltjában, ami még módosítani fog ezen a képen. Annak ellenére mondom ezt, hogy a történet alapján egyelőre kicsi az esélye ennek. Mégis vannak olyan apróságok, amiket én nyomnak érzek, amik szerintem arra utalnak, hogy bár lehet, hogy nem túl kedves ember, mégis valami nagyobb célért harcol. És a szíve legmélyén szereti Paige-t és a csapatát, még akkor is, ha néha kegyetlen velük. Nem tudom... Majd meglátjuk a következő részekből. Mindenesetre nagyon izgalmas karakternek tartom.

Paige apukája felbukkant a könyv elején, aminek nagyon megörültem, mert az első rész alapján kíváncsi voltam rá, de végül nem jutott neki szerep. Még mindig reménykedem, hogy a következő részekben többet kapunk belőle, mert tudni szeretném, hogyan viszonyul a lányához, most, hogy tudja, látó. Ebben a családi szálban van még több is, remélem, hogy Shannon is így gondolta.

Mayfield főinkvizítor minden hasonló intézményt bezáratott, mert meg volt róla győződve, hogy a művészet az ellenállás melegágya. „Adj nekik festéket, és összemázolják a horgonyt. Adj nekik színpadot, és világgá kürtölik áruló eszméiket. Adj nekik tollat, és átírják a természet törvényeit” – hangoztatta.

A Hét Pecsét tagjaiból viszont most még többet kaptunk, ami klassz. Nicket még jobban megkedveltem, mert jó ember, igazán törődik Paige-dzsel, mint egy báty, bár a szerelmi szálába csak apró bepillantásokat kaptunk, de az aranyos volt.

A cselekmény végig izgalmas és fordulatos volt, mindig történt valami, egyetlen pillanatig sem unatkoztam. Még amikor már azt hittem, vége a könyvnek, úgyhogy nem történhet már semmi érdekes, csak jön egy lezárás, akkor is tett az író egy csavart a történetbe, hogy az utolsó oldalig azt érezzem, ez a könyv baromi jó.


Hogy tetszett ez a könyv?

Amikor az utolsó oldalhoz értem, csak arra tudtam gondolni, hogy oké, de mikor jön ki a következő rész? És azt hiszem, ez mindent elmond. Imádom a kalandszálat, az alvilági szálat, az összeesküvéseket és titkokat, és a szerelmi szálat is, mert Nagymester igazán szeretni való férfi karakter.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Mindenkinek! Már aki egy baromi jó fantasyt szeretne olvasni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

Játékunkban a disztópiáké a főszerep. Mutatunk néhány borítórészletet, nektek az a feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik disztópiához tartozik (szerzőt és címet kérünk a Rafflecopter-dobozba).

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Kép a játékhoz:


Állomáslista:

11. 10. Readinspo
11. 14. Dreamworld
11. 16. Utószó
11. 18. Hagyjatok! Olvasok!
11. 20. Spirit Bliss Sárga könyves út

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz