Alice Oseman: Fülig beléd zúgtam 3. – Blogturné Extra

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Alice Oseman nagysikerű képregényének folytatása, a Heartstopper 3. része. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Charlie és Nick csodálatos párizsi utazását, ami cseppet sem mentes zökkenőktől.Tartsatok velünk, ismerjétek meg a történetet, annak szereplőit, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyv egy példányát.

Íme a kedvenc idézeteim a könyvből:

1.

Charlie: – Ööö... van még valami, amiről szeretnék veletek beszélni... Ööö...

Charlie apukája: – Ugye, nem akarsz megint előbújni? Csak mert tavaly már elmondtad nekünk, nem emlékszel?

2.

Charlie apukája: – Erről jut eszembe, Nick nem alhat itt soha többé.

Charlie: – TESSÉK??

Charlie apukája: – Ebben a házban nem lesz semmi entyem-pentyem.

Tori: – Azt mondtad, hogy "entyem-pentyem"?

Charlie apukája: – Csukott szobaajtót se lássak többet!!

3.

Nick barátja 1.: – Minek kellett azt mondanod, hogy "jó haverod"? Már majdnem elmondta!!

Nick barátja 2.: – Mégis mit kellett volna mondanom? "Csá, Nick, tudjuk, hogy Charlie és te jártok, nem para"??

Nick barátja 3.: – ...hát tuti nem ezt.

4.

Charlie: – Totál szívás nélküled a suli.

Nick: – Mondanám, hogy sajnálom, de szuper, hogy végre nincs suli.

Charlie: – Te szörnyeteg.

5.

Charlie: – Akkoriban nem volt más nyíltan meleg fiú a suliban. Ez volt a hét híre. Úgy néztek rám, mint valami újdonságra... vagy valami undorítóra. Őszintén szólva meglepett, mennyi homofób ember van még mindig. Volt, aki egyenesen a szemembe mondta, hogy undorító vagyok. Pár hónap után javult a helyzet. A legdurvább zaklatókkal pár végzős bánt el. Aztán mintha mindenki felébredt volna, rájöttek, hogy én is igazi ember vagyok valódi érzésekkel. De ez nem hozta helyre az addig okozott kárt.

6.

Nick: – Legközelebb együtt alszunk. IZÉ... egy ÁGYBAN, úgy értettem! Hú, ez bénán jött ki.

7.

Darcy: – Te meg HONNAN tudsz ennyire jól franciául?

Nick: – Ó, hát az apukám francia.

Dracy: – MIÓTA?

Nick: – Születése óta?

8.

Nick egyik évfolyamtársa: – Hé, Nick... Csak nem te szívtad ki a nyakát? Hahaha.

Charlie: – Ezek meg kik?

Nick (Charlie-nak): – Csak pár évfolyamtárs.

Nick (az évfolyamtársaknak): – És akkor... mi van, ha én voltam? Irigykedsz?

9.

Charlie: – Ööö... mi történt?

Nick: – Charlie, te... te elájultál!! Jól vagy?

Charlie: – ............micsoda?

Sahar: – Csak fél perc volt az egész.

Darcy: – Biztosan a meleg miatt! Egyszer én is elájultam kötött sapiban 30 fokban.

Tara: – Nyilván kötött sapi van rajtad nyáron.

Charlie: – Nem... nem estem rád?

Nick: – De, kábé... szerencsére!! Jól vagy?

Charlie: – Igen, csak... ez olyan ciki.

Darcy: – Szerencsés vagy, hogy a pasidra estél! Én egy medencébe estem bele.

Tara: – De miért volt rajtad kötött sapi egy medence mellett?

10.

Charlie: – Én csak... nem akarlak bosszantani. Vagy azt, hogy aggódj miattam. Amióta csak elmondtam, milyen... szörnyen éreztem magam tavaly... attól félek, hogy... csak nem akarom, hogy úgy érezd, hogy vigyáznod kell rám. Mintha egy széttört porcelánbaba lennék, amit neked kell összeraknod. Azt utálnám.

Nick: – Charlie, nem fogok úgy tenni, mintha a dokid lennék, te meg a betegem. ...kivéve, ha erre gerjedsz.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Mostani játékunk során LMBTQ-párokat keresünk. Minden állomáson megtaláljátok egy könyves karakter nevét, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, ki lehet a párja, és beírni annak a szereplőnek a nevét a Rafflecopter-doboz megfelelő sorába. Tehát minden esetben a páros hiányzó tagját keressük.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Név a játékhoz:

ETHAN HART

Állomáslista:

Blogturné

10. 04. Hagyjatok! Olvasok!

10. 05. Dreamworld

10. 06. Csak olvass!

10. 07. Csak olvass! – Könyvjelzők

10. 08. Spirit Bliss Sárga könyves út – Idézetek

10. 09. Spirit Bliss Sárga könyves út

10. 10. Utószó

10. 11. Fanni's Library

10. 12. Booktastic Boglinc

10. 13. Fanni's Library – Fanartok

10. 14. Könyv és más

10. 15. Sorok Között – Interjúfordítás

10. 16. Dreamworld – Interjú a fordítóval

a Rafflecopter giveaway

   

Eric Knight: Lassie hazatér

Miért választottam ezt a könyvet?

Általános iskolában valami osztályünnepségen a Lassie-ből adtunk elő egy rövidített változatot. Én játszottam Joe anyukáját, a fiamat egy Gergő nevű osztálytársam alakította, és körülbelül ennyi, amire emlékszem az egészből. Meg arra, hogy tetszett Lassie története. Szóval kíváncsi voltam rá, hogy felnőtt fejjel vajon milyen is lehet ez a regény.

Véleményem a könyvről

A történetet valószínűleg mindenki ismeri, de röviden arról szól, hogy egy skóciai bányászfaluban bezár a bánya, az emberek munkanélkülivé válnak, ezért a Carraclough család kénytelen eladni Rudling hercegének a kutyájukat, Lassie-t. Joe, a tinédzserfiú imádja Lassie-t, és a kutya is hűségesen szereti őt. Lassie többször is megszökik a hercegtől, ám amikor egy távoli skóciai birtokra szállítják, szinte lehetetlenségnek tűnik, hogy megtegye azt a hosszú, veszélyes utat vissza Joe-hoz. De egy hűséges kutya számára nem létezik lehetetlen.

Mivel imádom a két kutyámat, és borzalmas lenne elveszíteni őket, ezért nagyon átéreztem Joe fájdalmát, valamint Lassie-ét is. De a szülőkre sem tudtam haragudni. Sajnos van olyan helyzet, amikor dönteni kell, hogy a gyerekedet eteted meg vagy a kutyát, és ilyenkor természetes, hogy nem a kutyát választod. Még akkor sem, ha belehalsz a döntésbe lelkileg.

A szülők egyébként elsőre nagyon hűvösnek, merevnek tűnnek, elvileg ez jellemző a történet szerint a skót férfiakra és nőkre az ilyen nehéz sorsú bányászfalvakban, de a reakcióikból, a szavaikból, abból, ahogyan Lassie-hez szólnak, vele viselkednek, ahogyan a fiukat féltik, tisztán látszik, hogy ha titkolják is, mély érzéseik vannak, ők is szenvednek.

Volt egy jelenet, aminél kicsit megijedtem, mert gyűlölöm a gyerekbántalmazást. Amikor Joe megszökik a közeli lápvidékre, az apja végül hazaviszi őt, és nyúl a szíjáért, hogy megbüntesse, de végül az anya határozottan közli az apával, hogy márpedig itt nem lesz verés, és kész. Remélhetőleg az anya nyomása nélkül sem tette volna meg végül az apa, de megkönnyebbültem, amikor Mrs. Carraclough ennyire határozottan kiállt a gyerekbántalmazás ellen. A régi történetekben sokszor normálisnak állítják be ezt, egyfajta nevelési módszernek, pedig nagyon nem az. De úgy tűnik, régen is írtak olyan könyveket, amikben már szembementek az ósdi, káros "verés = nevelés" nézettel, és ennek örülök. Egy jó pont Knightnak.

Nem igazán emlékeztem rá a gyerekkori olvasásból, hogy mi is történik Lassie-vel a szökése alatt, de mivel kb. 8-9 évesen olvastatták el velünk ezt a regényt, arra számítottam, hogy akad néhány kalandja, rossz élmények is, de alapvetően nem lesz túl durva. Ehhez képest így felnőtt fejjel újraolvasva a könyvet, nagyon is reális szenvedéstörténetet kaptam. Lassie éhezik, megsérül, lefogy, van, hogy csak vonszolja magát, és sokszor egy vékonyka hajszálon múlik az élete. Nem szeretek állatok szenvedéséről hallani, de azt hiszem, hogy így, felnőttként nem tartottam volna túl életszerűnek a történetet, ha Lassie ennél könnyebben kerül haza. Kellett ez a sok szenvedés, hogy olvasóként valóban megértsem, átérezzem, hogy mit jelent egy kutya számára a hűség egyetlen ember iránt, akit mindennél jobban szeret.

Lassie vándorlása során az olvasó bepillantást nyerhet az állatok ösztöneibe. Sok történetben úgy írják le az állatokat, mintha emberek lennének. Úgy viselkednek, olyan döntéseket hoznak, úgy mutatják ki az érzéseiket, ahogyan egy ember tenné, nem pedig egy adott fajhoz tartozó állat. Itt viszont valóban egy kutya viselkedését láttam a történetben, nem pedig egy antropomorfizált állatét. Lassie-t az ösztöne hajtja hazafelé, az ösztöne segít neki ételt szerezni, felismerni a veszélyt és a jó embereket, akikben bízhat. A történet tényleg egy valódi kutya reakcióit mutatja be, még ha egy extra módon kitartó kutyáét is.

– Ez igen kínos jelent volt ennyi ember előtt, Ethelda – szólalt meg a férfi végül.

A nő nem válaszolt. Sétáltak át a hídon. Félúton a férfi a nőre nézett, majd megállt.

– Bocsáss meg! – mondta. – Hülye voltam! Igazán remekül viselkedtél.

Megálltak, és némán lebámultak a forgalmas folyóra.

– Nem tudom, miért van ez – szólalt meg a férfi –, de egy férfi mindig viszolyog attól, hogy nyilvánosan jelenetet rendezzen. Gyakran akarunk... nos, valami olyat tenni, mint te, mégsem tesszük. Biztos gyávaság ez, gondolom. A nők bátrabbak. Igazán remekül viselkedtél, ezt kellett volna mondanom már először is.

Lassie találkozik rossz és jó emberekkel, van, amikor teljesen kilátástalannak tűnik a helyzete, de szerencsére mindig a megfelelő időben bukkannak rá azok, akik tudnak és akarnak is segíteni rajta. Leginkább az öreg Fadden házaspárt zártam a szívembe. Elvesztették a fiukat, és amikor Lassie megjelenik náluk éhezve, a végkimerülés szélén, sebesülten, akkor gondoskodnak róla, megszeretik, és Lassie is megkedveli őket. Persze Lassie nem maradhat, neki Joe mellett van a helye, de annyi szeretet volt ebben a részben, hogy jó volt olvasni.

A történet vége nagyon tetszett, egyfelől az, ahogyan Carracloughék a becsületüket megtartva elérték, hogy Lassie végül velük maradhasson, másfelől Rudling herceg hozzáállása is szimpatikus volt.

Hogy tetszett a könyv?

Összességében pozitívan csalódtam benne. Nem emlékeztem a gyerekkori olvasásélményemre úgy igazán, ahogyan a történetre is csak nagy vonalakban, ezért kicsit féltem tőle, hogy felnőtt fejjel majd unni fogom a sztorit, vagy olyan elavult gondolatok lesznek benne, amikkel én már 21. századi emberként nem tudok mit kezdeni, de szerencsére nem így lett. A Carraclough családot megkedveltem, főképp Joe-t, Lassie is nagyon cuki volt, vele együtt szenvedtem és kalandoztam a hazaútja során, és nagyon drukkoltam, hogy végre ismét Joe-val lehessen.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik szeretik az állatokról szóló kalandos, szeretettel teli, de realista történeteket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

   

Már tudok olvasni (Móra Kiadó) – Blogturné

A Móra Kiadó Már tudok olvasni-sorozata újabb könyvekkel bővült, amelyek kicsiknek és nagyoknak segítik gyakorolni az olvasást, miközben jó szórakozást nyújtanak. Ezúttal három bloggerünk mondja el a véleményét járom MTO-könyvről, és természetesen a turné végén ti is könyvnyereményhez juthattok.

Miért választottam ezeket a könyveket?

Korábban is részt vettem már mórás Már tudok olvasni-turnén, és az akkor olvasott mesekönyveket is klassznak találtam, ezért gondoltam, az új részeket is szívesen elolvasnám, megvizsgálnám őket olvasói és pedagógusszemmel is.

Véleményem a könyvekről

Először is, nagyjából sejtettem, hogy mire számíthatok a könyvekkel kapcsolatban az előző turné miatt, és azt is kaptam, amit vártam. Aranyos kis történeteket, amelyek az adott korosztály olvasóihoz igazodtak mind hosszban, mind stílusban, nyelvezetben, történetben, valamint feladatok szempontjából is.

Várfalvy Emőke: Artúr király fesztiválja

Ez egy 1. szintű mesekönyv, vagyis a teljesen kezdő olvasóknak szól, akik még csak tanulgatják a betűket és az olvasást. A történet egyszerű, oldalanként csak 1–3 sor található, a betűméret nagyobb, a szavak rövidebbek, többször ismétlődnek és több a kötetben az illusztráció, mint a szöveg.

A mese, ahogy a cím is mutatja egy fesztiválról szól, amit Artúr király udvarában rendeznek meg. A fesztiválon a vitézek ki akarják választani a megfelelő állatot vitézi hátasnak. Versenyben van ezért a címért a strucc, a zsiráf, a teve, az ökör, az elefánt, a ló és a szamár. A vitézek szép sorban kizárják az összes állatot, a végére pedig a ló és a szamár marad. Persze végül a lovat választják, ám a szamár kitalálja, hogyan bosszulhatja meg ezt a sértést.

A mese tényleg nagyon kis egyszerű, mégis frappáns, humoros, és megvan a maga tanulsága is. Olvasás közben a gyerekek nemcsak a betűkkel, hanem a különböző állatokkal is megismerkedhetnek. Segítségképpen a nehezebb szavakat megtalálhatják szótagolva is, valamint a könyv végén két játékos feladat is várja a kicsiket. Az elsőben nagyság szerint tornasorba kell állítani a különböző állatokat, a másodikban pedig egy keresztrejtvényt találhatunk.

Ezenkívül hat darab matrica is örömet okoz a kis olvasópalántáknak, valamint a könyv hátsó borítóján várja még egy kis játékos kérdés őket, valamint egy díszoklevél is.

Bár a mesét a legkisebbeknek szánták, nekem is tetszett, elszórakoztatott, és úgy hiszem, a kicsik egyenesen imádni fogják.

Mészöly Ágnes: Léna és a huszonhárom herceg

Ez a mese a 2. szint kötetei közé tartozik. Ez azt jelenti, hogy oldalanként 4–10 sor szöveget találhatunk, amelyek fejezetekre vannak tagolva. A mondatok már kicsit bonyolultabbak, a szavak pedig hosszabbak, és körülbelül 50-50% a rajzok és szöveg aránya. Hogy segítsék az olvasást, itt is megtaláljuk a nehezebb szavakat szótagolva, valamint egy szómagyarázat is van a kötet végén.

A történet egy Léna nevű kislányról szól, aki nagyon szeretne egy háziállatot, de mivel kis lakásban laknak és nagy a család, ezért nem engedik neki. Aztán az anyukája egy tő kákával véletlenül hazavisz néhány békabetét is, így Léna mégis háziállatokhoz jut. Végigköveti, miként lesznek a petékből ebihalak, majd békák.

A történet igazán aranyos és szórakoztató volt, bár őszintén bevallom, kicsit sajnáltam Lénát, mert úgy éreztem, hogy a családtagjai elsősorban önmagukkal vannak mindig elfoglalva, Léna pedig magányos, nem foglalkoznak azzal, hogy ő mit szeretne, mitől lenne boldog. Örültem, amikor a békapeték kicsit összehozták a családot, mert hát, a természet csodái végül mindenkit érdekelnek. Tetszett a sztori vége, az, hogy a békákat szabadon engedték, és Léna is kárpótolva lett némi fagyival, meg persze figyelemmel azért, hogy a békák nem változtak át királyfivá, és el is kellett búcsúznia tőlük.

A könyv végén szintén két feladat található, az elsőben szavakat kell összepárosítani egymással, a másodikban pedig le kell rajzolnunk azt az állatot, amit szívesen tartanánk otthon. Végül kapunk egy rövidke leírást a kecskebékákról, és ismételten hat darab matrica és egy oklevél a jutalom, amiért a gyerkőc végigolvasta a mesét.

A hátsó borítón egy kicsit összetettebb feladat szerepel ezúttal, meg kell keresni a képeken Léna unikornisát és el kell nevezni őt.

M. Kácsor Zoltán: Bizsúr király csapdájában (Berci és a koboldok 2.)

A mese a 3. szinthez tartozik, vagyis már hosszabb és bonyolultabb a története, valamint a szavak és mondatok is bonyolultabbak benne. Maximum 17 sor található egy-egy oldalon, és itt már több a szöveg, mint az illusztráció. Az olvasást már nem segítik szótagolással, viszont a kötet végén megmagyarázzák a bonyolultabb szavakat.

Csak olvasás közben jöttem rá arra, hogy ez a történet a Berci és a koboldok című sorozat második része. Az elsőt még nem olvastam, de így is teljesen érthető volt ez a rész. Ebben Berci korán érkezik meg reggel az iskolába, ahol kinyílik egy varázsajtó, és megjelenik egy koboldfiú. Frici azt állítja, hogy eltűnt a nővére, Borka, és azt hiszi, hogy Berci rabolta el őt. Ám végül rájönnek, hogy Bizsúr király volt az. És nem csak Borkát tartja fogva, hanem más koboldokat is. Ezért Berci és Frici elindulnak, hogy kiszabadítsák a foglyokat.

Ez a mese volt a legösszetettebb és legizgalmasabb. Egyfelől, mert feldobta a fantasyszál, másfelől, mert igazán kalandos és mágikus volt. Tetszett a bőrcserélős álca, a koboldvasút és a portás titka is. Kicsit sajnáltam, amikor a történet félbeszakadt a legizgalmasabb pillanatnál, de így legalább van okom várni a folytatást. Kíváncsi leszek, hogy Berci és a koboldgyerekek hogyan győzik majd le Bizsúr királyt.

A könyv végén itt már három feladat vár a gyerekekre, egyfelől meg kell találniuk Borkát egy labirintusban, aztán összekevert betűkből kell kitenniük a megfelelő szavakat, majd ki kell találniuk, hogy kinek a bőrébe bújnának bele egy varázsgúnya segítségével, és mit csinálnának aznap a bőrében.

A hátsó borítón egy apró feladat várja még a gyerekeket, valamint ezúttal is hat matrica és egy díszoklevél a jutalom az olvasásért cserébe.

Hogy tetszettek a könyvek?

Mindhárom könyv igazán tetszett, de a 2. és 3. szint meséje állt közelebb hozzám. Léna meséje igazán aranyosra sikeredett, Bercié pedig kalandos és izgalmas volt. Tetszik, hogy a könyvek igazodtak az adott korosztályhoz mindenféle szempontból, és nemcsak az olvasás gyakorlásában segítik a gyerekeket, hanem sok más készségüket is fejlesztik. Többek között például a fantáziájukat.

Vagyis összességében NAGYON TETSZETT mindhárom könyv.

Kiknek ajánlom a könyveket?

Az 1. szint könyvét a valóban kezdő olvasó gyerekeknek, a 2. és 3. szint könyveit viszont lényegében mindenkinek, mert nemcsak a gyerekek, hanem a felnőtt olvasók is jól szórakozhatnak a meséken.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyveket:

Artúr király fesztiválja

Léna és a huszonhárom herceg

Bizsúr király csapdájában

Nyereményjáték:

A három mesével kapcsolatban teszünk fel egy-egy kérdést nektek az állomásokon, a dolgotok annyi, hogy a helyes megfejtést beírjátok a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kérdés a játékhoz:

Hogy hívják Artúr király legendás kardját?

Állomáslista:

Blogturné

09. 29. Spirit Bliss Sárga könyves út

09. 30. Veronika's Reader Feeder

10. 02. Könyv és más

10. 04. Csak olvass!

a Rafflecopter giveaway

   

Gail Carriger: Időtlen (Napernyő Protektorátus 5.)

Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, a sorozat előző négy része is nagyon tetszett, ezért nem volt kétséges, hogy mindenképpen el akarom olvasni majd a legutolsó részt is, hogy tudjam, hogyan végződnek Alexia és a többiek kalandjai.

Véleményem a könyvről

Először is egy kicsikét sajnálom, hogy a sorozat utolsó részéhez csak puha borítós kiadás készült. A korábbi részek mind kemény borítóval vannak meg, ezért örültem volna, ha az utolsó részt is van esélyem úgy beszerezni. Kicsit kár, hogy pont az utolsó résznél döntött másképp a kiadó. De persze elsősorban a tartalom számít, szóval örülök, hogy egyáltalán megjelenhetett a sorozat zárókötete.

A történet egy kicsivel az előző kötet vége utáni időkben játszódik. Prudence totyogóskorba lépett, így igazi kaland mellette az élet. Állandóan gubancot csinál a képességével, megszökik, kicsit akaratos is, de nagyon okos és igazán cuki gyerkőc. A fő kalamajkát azonban nem ő okozza ezúttal. Ismét előkerülnek az Alexia apjával és a múmiákkal kapcsolatos rejtélyek, valamint az alexandriai boly vámpír királynője (a legöregebb vámpír a világon) is kötelezően elfogadható "meghívást" intéz Alexia és a lánya felé, mert látni akarja a különleges gyermeket.

Először is, Prudence karaktere nagyon aranyos lett. Jókat kuncogtam, valahányszor valami "bajt" okozott a szüleinek, a nevelőapjának vagy valaki másnak. Érdekes volt, hogy a karakterekkel együtt fedezhettük fel a képessége működését, határait. Az pedig kifejezetten kíváncsivá tett, hogy miért mondja Prudence állandóan a "nem" szót olyan határozottan. Annyiszor mondta és olyan furcsa helyzetekben, hogy biztosra vettem, nem egyszerű gyermeki ellenkezésről van szó, hanem valamit mondani, jelezni akar a kislány Alexiának ezzel.

Örültem, hogy megint világot járhatunk Alexiáékkal. A skóciai utat is nagyon szerettem, egy egyiptomi "kirándulás" is izgalmas lehetőségnek tűnt. Főképp, hogy Alexia megint vitte magával a fél pereputtyot (a férjét, a lányát, Ivyt és a családját, valamint a színtársulatuk néhány tagját és Madame Lefouxot), vagyis jó nagy kavarodásra, izgalmas kalandokra számítottam.

Meg is kaptam az elvártakat, mindig történt valami izgalmas, ami miatt aggódhattam, amire kíváncsi lehettem. Azt már az elején is sejtettem, hogy ki a "gyilkos", bár azt nem tudtam, hogy miért tette. Arról viszont fogalmam sem volt, miként áll össze a kép végül Alexia apjával kapcsolatban. Ahogyan az is érdekes rejtély volt, hogy vajon ki akarta elrabolni Prudence-t, és miért.

Ivy szálának lezárása igazán izgalmasra sikeredett. Szerintem simán lehetne egy spin-off sorozatot írni arról, miként is boldogul majd Ivy és a családja az új helyzetben. Vicces sztori lenne.

Lyall és Biffy szálát is nagyon szerettem. Biffy a kezdetektől az egyik kedvenc karakterem volt, mert nagyon cuki. Amikor vámpír helyett vérfarkassá változott át, és emiatt el kellett szakadnia Lord Akeldamától, nagyon sajnáltam, és féltem, hogy nem tud majd beilleszkedni a falkába. Aztán elkezdett kialakulni valami Lyallel, aminek nagyon örültem, mert a professzor (bár követett el hibákat) is nagyon megérdemli a boldogságot Biffyvel egyetemben. Persze ott lebegett Lyall feje felett a bárd a Lord Macconnal kapcsolatos titka miatt. Féltem tőle, hogy ha kiderül, miként fog reagálni az alfája, főképp, hogy korábban már láttuk, akár még Alexiát is képes kidobni, ha épp elszáll az agya. Bár azt megbánta, és azóta is próbálja kiengesztelni miatta a feleségét, nem tudtam elfelejteni neki azt a szemét reakciót.

– Jaj, istenem! Conall, én el akartam mondani. Igazán. Csak hát, tudtam, hogyan fogadnád. Nem igaz?

– Miért, hogyan fogadtam volna?

– Rosszul – sóhajtott Alexia. – Tudtam, hogy rosszul fogadnád.

– Rosszul! Fogalmad sincs, mennyivel lesz még ez rosszabb.

– Na látod?

– Szóval azt gondoltad, hogy vársz vele, hátha nem is jövök rá magamtól?

– Hát, azt hittem, hogy halandó lévén előbb meghalok majd.

Ennek ellenére a regény végén történik valami Lord Macconnal, ami miatt még bőgtem is egy keveset. És őszintén szólva kicsit sajnálom, hogy az író nem volt elég bátor úgy lezárni ezt a szálat, ahogyan szerintem kellett volna. Ha bátor, akkor ez a szál sokkal tragikusabb, de egyben logikusabb, izgalmasabb lett volna. Persze sok olvasó utálta volna azt a lezárást, a romantikusabb lelkek, de én amolyan borongós romantikus vagyok, aki értékelte volna az író bátorságát.

Azért így is tetszett a történet, méltó lezárása volt a sorozatnak, és őszintén sajnálom, hogy ez volt az utolsó rész, mert még simán elolvastam volna belőle néhányat. És persze azt sem bánnám, ha egyszer filmsorozat készülne a történetből, szerintem klasszul meg lehetne csinálni, mert olvasás közben is szinte láttam a fejemben pörögni a jeleneteket.

Hogy tetszett a könyv?

Méltó befejezése volt a sorozatnak. Izgalmas, akciódús, megvolt benne a szokásos intelligens humor. Imádtam Prudence karakterét, nagyon megszerettem Biffyt és Lyallt. Alexia pedig tökéletes női karakter volt, aki erős, intelligens, magabiztos, és képes helyre tenni egy vérfarkas alfahímet is.

Vagyis összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik szeretik az egyedi, kalandos, rejtélyes, felnőtteknek szóló fantasytörténeteket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT