Ide pakolgatom fel az írásaimat, firkálásaimat, novelláimat, gondolataimat, és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2013. szeptember 9., hétfő

Lelkek börtöne 4. rész








4. 


Utálom a szobámat, olyan üres, lélektelen – pont ebbe az épületbe való. Fehér tapéta, egy ágy szintén fehér ágyneművel, mellette kis polc, amelyre rátehetjük az éppen aktuális olvasmányunkat és a műanyag bögrénket. Az ajtó elég vastag, viszont a falak papírvékonyak, épp ezért folyamatosan hallani a többiek gyászos hangfoszlányait. Néha azt képzelem, hogy egy ódon kastélyban vagyunk, és a hörgések nyugtalan szellemek panaszai.
- Villanyoltás – kukkant be Roy, ám ahelyett, hogy rám csukná az ajtót, besétál, és leül az ágyamra. Mindig engem hagy az ellenőrzőkörút végére, hátha van kedvem még kártyázni egyet elalvás előtt. – Egy parti? – húzza elő most is a paklit a zsebéből mosolyt csalva ezzel az arcomra. Bólintok.
Keverni kezdi a kártyákat, de olyan ügyetlenül, hogy ismét kiveszem a kezéből őket. Figyeli, ahogy átpörgetem a lapokat, akár egy profi, és somolyogva a fejét csóválja.
- Még mindig nem árulod el, hol tanultad ezt? – kérdezi. Megvonom a vállam, és hallgatok. Nem akarok beszélni, mert ha belekezdek, félek, nem tudom időben elzárni a kinyitott lélekcsapot. Osztok, aztán játszani kezdünk.
- Hogy van a nagymamád? – töröm meg végül a csendet valami semleges témával.
- Serénykedik, mint általában. Hiába mondom neki, hogy pihenjen csak, majd én megcsinálok mindent, egyszerűen nem hagyja – sóhajt fel kissé bosszúsan. Persze, nem a nagyijára mérges, egyszerűen csak fél, nehogy baja essen. – És veled mi van? – kérdez vissza tréfálkozva.
- Egész nap lógtam, pihentem, este pedig egy haverommal kártyapartit rendezünk. Tiszta Hawaii az életem! – vigyorodtam el.
- Nem hiányzik a kinti világ? – komolyodik el hirtelen. Elgondolkozom egy pillanatra, sorra veszem a dolgokat, amik rám várnának, ha a börtön helyett szabadon ereszteném a lelkem. 
- Nem – mondom ki végül határozottan.

3 megjegyzés:

  1. Mint mindig, most is lenyűgöztél ezzel a megint csak kitűnő részlettel!
    Ezen különösképpen elmosolyodtam, de meg is borzongtam: "Nem akarok beszélni, mert ha belekezdek, félek, nem tudom időben elzárni a kinyitott lélekcsapot."

    Élmény volt olvasni, várom a folytatást, ami remélem hamar lesz! :)

    Még nem tudom jobban kifejteni, hogy mit érzek, mivel az egész sztori titokzatos, sejtelmes... Kíváncsi vagyok mi fog kialakulni. :)

    Üdv.:
    Benett

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hamarosan elkezd majd kialakulni a történet is, most már nem kell sokat várni rá. :) Örülök, hogy tetszik, köszönöm. :)

      Törlés