Genki Kawamura: Ha a macskák eltűnnének a világból

Miért választottam ezt a könyvet?

Először is nagyon felkeltette a figyelmemet a cím és a fülszöveg. Aztán pedig az egyik újságírónk a munkahelyemen írt egy könyvajánlót is ehhez a könyvhöz, amit elolvastam, és csak még kíváncsibbá tett. Szóval végül a kíváncsiságom olyan erősnek bizonyult, hogy megrendeltem magamnak a könyvet karácsonyi ajándék gyanánt.

Első gondolatok

Az igazság az, hogy a fülszöveg alapján kicsit másra számítottam. A történet arról szól, hogy a főszereplő megtudja, haldoklik. Felbukkan nála az ördög, és alkut ajánl: ha a férfi minden nap eltüntet valamit a világból, minden semmivé vált dologért cserébe egy napot kap. Én ez alapján azt hittem, hogy majd a főszereplőnek kell kiválasztania azokat a dolgokat, amelyeket egy napért cserébe eltüntet a világból. Érdekesnek találtam a gondolatot, hogy vajon mit választhat, miért, és én mit választanék. Mi lehet az, amelynek az eltüntetése nem jár komoly következményekkel, senki nem hal bele, senkinek nem esik baja tőle...

„– Ahhoz, hogy valamit kapj, valami mást el kell veszítened.”

 

Nos, ez az érdekes kérdés végül nem kerül elő a könyvben, ugyanis nem a főszereplő dönt arról, az ördög mitől szabadítsa meg a világot, hanem az ördög mond egy dolgot, a főszereplő meg vagy rábólint, vagy a halált választja. Persze ez is egy érdekes helyzet, csak talán nincs vele annyi gondolkozni való, mint ha az embernek magának kéne döntenie a sok-sok milliónyi dolog közül. Ez az új helyzet viszont azért volt érdekes, mert bár így beszűkültek a főszereplő lehetőségei, pont emiatt sokkal súlyosabb hatásai lehettek a döntéseinek.

A történet

A sztori maga nagyon érdekes volt, tetszett. Nem lapozgattam előre, így a címben szereplő macskákon kívül fogalmam sem volt róla, vajon mikor mit akar majd az ördög eltüntetni a világból. Ez végig fenn tudta tartani a kíváncsiságomat, mert mindig vártam, vajon mi lesz a következő a listán...

Az is bejött, hogy egy múltbeli szálba is betekintést kaptunk. A főszereplőnk ugyanis egy betegségben elveszítette az édesanyját, az apjával pedig ezek után teljesen elhidegültek egymástól. Csak Káposzta, az édesanya macskája maradt a főhőssel, ő a férfi egyetlen társa és öröme az életben. Többek között épp ezért vártam azt a cím által beígért pillanatot, amikor az ördög a macskák eltüntetését ajánlja fel. Nagyon kíváncsi voltam, hogyan dönt egy ilyen helyzetben a főszereplő.

A főszereplő elmélkedései életről, halálról, a világról és a benne lévő dolgokról valamiért nem fogtak meg annyira, mint azt vártam volna. Nem tudom elmondani az okát, fogalmam sincs, mi okozott hiányérzetet bennem. Hiszen imádok filozofálni, engem az sem zavarna, ha egy történetnek egyáltalán nem lenne valós cselekménye, csak arról szólna, hogy beleláthatok egy ember érdekes gondolataiba. Itt valahogy mégsem sikerült úgy átadni a gondolatokat, hogy az olyan igazán izgalmas legyen.

Ami pedig kifejezetten zavart, hogy néha a párbeszédeknél nem lehetett tudni, ki is beszél éppen. Összefolytak, nem használták megfelelően a gondolatjeleket (vagy az író, vagy a fordító, nem tudom...). Nem mellesleg a szöveg korrektora nem tudja, hogy a magyar nyelvben párbeszéd után mikor kezdjük a narrátor mondatait kis-, és mikor nagybetűvel. Ami azért korrektorként/íróként eléggé elszomorított, hiszen ez alapdolog...

Karakterek

A legérdekesebb karakter a sztoriban az ördög volt. Izgalmas elképzelésnek találtam, hogy nincsen egy fix alakja, az emberek úgy látják őt, ahogyan akarják. A főszereplő például önmaga lazább változatának látja, aki postai egyenruha helyett hawaii inget hord. Ez olyan pontja a regénynek, aminek sikerült elgondolkoztatnia. Miért önmagát látja a főszereplő az ördögben. Talán bűnösnek érzi magát abban, ahogyan az apjával alakult a kapcsolata? És miért egy lazábban viselkedő ördögöt lát a saját képére formázva? Talán, mert bánja, hogy az életben ő nem tud annyira laza lenni? Bánja, hogy őt kötik a világ, a társadalom, a munkahelye szabályai és elvárásai, és ezek miatt lemaradt egy csomó izgalmas dologról az életében?

Az ördögről elsőnek a gonoszság jut eszembe, de a könyvbeli ördögöt mégsem éreztem gonosznak. Csintalan volt, néha kicsit rosszindulatú is, de inkább volt emberi, mint démoni.

A főszereplő... Nos, ő olyan semleges volt számomra. Sajnáltam, amiért meg fog halni, de mégsem tudta belopni magát a szívembe. Az egyetlen tulajdonsága, ami nagyon tetszett, hogy tényleg szereti a macskáját.

És a macska... Nos, ő édes volt, főképp, miután az ördög elvarázsolta, és emberi hangon is tudott szólni a gazdájához. Izgalmas volt belelátni kicsit egy háziállat fejébe. Az mondjuk, nem tudom, mennyire reális, hogy ha egy macskának meghal a gazdája, akkor végül teljesen elfelejti őt. A kutyáknál ez biztosan nincsen így. A két kutyusom egyik korábbi gazdája meghalt, és mivel a buszokhoz kötik az ő érkezését, a nagyobbik kutyusom a mai napig megáll, és szomorúan bámulja séta közben a buszmegállóba beálló buszokat, azt várva, hogy talán a volt gazdija mégis leszáll valamelyikről. Szóval biztos vagyok benne, hogy ő nem felejtette el a volt gazdáját annak ellenére, hogy most már engem szeret gazdájaként.

Hogy tetszett a könyv?

A kíváncsiságomat végig sikerült fenntartania, el is gondolkoztatott néhány dologról, de nem fogott meg annyira, mint azt vártam. Az alapötlet nagyon izgalmas, a kivitelezés lehetett volna izgalmasabb is.

„Aki embernek születik, egy idő múlva meg fog halni. A halálozási arány százszázalékos. Hogy a halálod boldogság vagy boldogtalanság, ha jól meggondoljuk, attól függ, hogy hogyan élted le az életed.”

 

Azon viszont sokat gondolkoztam, én vajon hogyan döntenék hasonló helyzetben, és arra jutottam, hogy semmit nem tüntetnék el a világból. Mert hiába gondolom át ezerszer, nem láthatom át, hogy egy számomra feleslegesnek tűnő dolog eltűnése kinek árthat. Vagyis inkább a halált választanám, ha eljött az időm, akkor legyen vége és kész. Nem tudnék olyan felelősséggel együtt élni, mint amivel egy ilyen ördögi alku együtt jár.

Szóval összességében TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik tudják értékelni egy könyv alapötletét akkor is, ha az nem lett olyan tökéletesen kifejtve végül.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT