Nos, egyfelől imádom a meséket, és gyerekkoromban volt is ehhez hasonló mesekönyvem. Szóval kicsit nosztalgiázni akartam. Másfelől érdekelt, hogy milyen meséket írtak a magyar írótársaim, és úgy gondoltam, a könyv segíthet ráérezni arra, milyen típusú meséket várhat majd a kiadó a második pályázatra. Mivel az egyik mesémet ki is választották erre, így ebből a szempontból is hasznosnak bizonyult elolvasni ezt a mesekönyvet.
Véleményem a könyvről
Kemény borítós, nagy alakú könyvről van szó, ami nagyon emlékeztet a gyerekkori mesekönyveimre. Úgyhogy a nosztalgiaérzés teljesen megvolt már a látványtól is. Az illusztrációk aranyosak, szeretem Szimonidesz Hajnalka munkáit. Szerintem ez egy olyan mesekönyv, amit a gyerekek örömmel lapozgatnak majd. Nemcsak az olvasás miatt, hanem azért is, hogy megnézzék a könyvben lévő képeket.
A kötet elég sokszínű. Az elején verseket, verses meséket találhatunk, utána jönnek a prózai formában megírt mesék. Vannak köztük ismert mesékhez íródott történetek, mint például a Süsü-, Nózi-, Pöttöm Pötty- és Cica-mesék, de ezek is értelmezhetőek önmagukban, kerek egész kis mesék. És vannak olyanok is, amelyek nem kapcsolhatók más, már megjelent könyvekhez. Természetesen témájukat tekintve is változatos történeteket kapunk, akadnak viccesek, aranyosak, meghatóak, tanító jellegűek, és olyanok is, amik egyszerűen csak szórakoztatók.
Az alkotók odafigyeltek arra, hogy ez nemcsak mesekönyv, hanem olvasókönyv is a legkisebbek számára. Mind külsőleg, mind a tartalmat illetően igyekeztek ennek a célnak is megfelelni. És sikerrel is jártak. A betűméret, a szöveg elrendezése, a történetek hosszúsága, nyelvezete, stílusa pont olyan, ami hasznos lehet egy 6-7 éves kisgyerek számára, ha az olvasást szeretné gyakorolni. Emellett esti meseként is tökéletesek ezek a kis történetek. Ha egy kisebb gyerek még nem tud olvasni, anya, apa, vagy bárki más felhasználhatja ezt a könyvet egy kis mesélésre.
A verseket három csoportban tudnám osztani. Az egyik, ami elsősorban az olvasás gyakorlására való. Ismétlődő szavak, egyszerű mondatok, ritmusosság jellemzi ezeket. A másik, ami az olvasáson kívül is tanít valamit, például azt, hogy ki találta fel a golyóstollat, vagy hogy a felvásárlói társadalom cseppet sem tudatos vásárlóira nemcsak a gyorsan elavuló kütyüket, hanem a gyorsan elavuló ingyom-bingyomokat is könnyedén rá lehet sózni. A harmadik csoportba azok a versek kerülnek, amelyek humorosak, viccesek, aranyosak. Ilyen például a Tökös versike, amelynek főszereplője apjára a tökre ütött, de nem tökkelütött. Szerintem nagyon cuki és mosolyt csal az ember arcára.
A mesék közül azok tetszettek a legjobban, amikben volt egy kis csavar, valami, ami különlegessé teszi az adott történetet. Például az Egyszeregy, amiben a kislány direkt elraboltatja magát a sárkánnyal, csak hogy ne kelljen az iskolában felelnie az egyszeregyből. Vagy, amiben megtudhatjuk, hogy az Ö betű hogyan viszonyult a pöttyeihez. És persze a Szörnymese, amelyben megcserélődnek a szerepek, és a szörnygyerek fél attól, hogy embergyerek rejtőzik az ágya fölött.
„– Jöttem megvívni veled!
– Csakugyan? S milyen fegyvernemben?
– Tök mindegy, úgyis legyőzöl, nem? Aztán börtönbe zársz, és nem engedsz ki addig, amíg nem fizetnek értem váltságdíjat. Remélem, a börtönöd hideg és nyirkos!
A sárkány értetlenül nézett rá.
A kislány folytatta:
– Figyelj, nem tudom az egyszeregyet, és a héten felelés lesz. De ha legyőzöl, ráadásul a hideg börtönödben még meg is fázom, akkor simán hiányozhatok az iskolából. Ráadásul te is jól jársz, mert kérhetsz értem is váltságdíjat.”
– Csakugyan? S milyen fegyvernemben?
– Tök mindegy, úgyis legyőzöl, nem? Aztán börtönbe zársz, és nem engedsz ki addig, amíg nem fizetnek értem váltságdíjat. Remélem, a börtönöd hideg és nyirkos!
A sárkány értetlenül nézett rá.
A kislány folytatta:
– Figyelj, nem tudom az egyszeregyet, és a héten felelés lesz. De ha legyőzöl, ráadásul a hideg börtönödben még meg is fázom, akkor simán hiányozhatok az iskolából. Ráadásul te is jól jársz, mert kérhetsz értem is váltságdíjat.”
De jó volt viszontlátni a régi ismerősöket is. Cicát, Nózit, Pöttöm Pöttyöt, Süsüt. Azokat a karaktereket, akikről már korábban is olvastam. A Pöttöm Pötty és az Ízek Birodalma egyébként is nagy kedvencem volt, szerintem egy aranyos, tanulságos kis mesekönyv, úgyhogy örömmel vetettem bele magam az itteni ehhez kapcsolódó mesébe is. És persze azt kaptam tőle, amit vártam.
Hogy tetszett a könyv?
Igényesen kivitelezett, klassz versikéket és meséket tartalmazó kötet, amely nemcsak szórakoztatja az ifjú és kevésbé ifjú olvasókat, de a gyerkőcöknek is tényleg segít az olvasás gyakorlásában. Szóval a kötet tökéletesen betölti kettős funkcióját, egyszerre mese- és olvasókönyv.
Vagyis összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Elsősorban kisgyerekeknek, akik egyfelől gyakorolhatják belőle az olvasást, másfelől esti meseként is meghallgathatják a szüleiktől a verseket, meséket. Na meg persze azoknak az írópalántáknak, akik hozzám hasonlóan szeretnének bekerülni majd a következő részekbe a meséikkel, és látni szeretnék, mik is az elvárások, mi az a szint, amit meg kell ütni ahhoz, hogy lehetőséget kapjon az ember a meséjével.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése