Agatha Christie vitathatatlanul a krimi királynője volt, de vajon ő maga ezt hogyan élte meg? Mennyire lehet őt megismerni a regényei alapján? A Helikon Kiadó jóvoltából most mi is kézbe vehetjük Lucy Worsley életrajzát, melyben a szerző alaposan utánajár nemcsak ezeknek a kérdéseknek, de még sok más az írónővel kapcsolatos mítosznak is. Tartsatok ti is velünk ezen a turnén, ismerkedjünk együtt Agatha Christie életével, műveivel és azok hatásával. A turné végén pedig megnyerhetitek a könyv egy példányát is.
Miért választottam ezt a könyvet?
Őszintén bevallom, ez a könyv egy tévedés volt részemről. Na nem azért, mert nem tetszett, hanem mert amikor kiválasztottam, figyelmetlen voltam, és azt hittem, ez egy Agatha Christie-krimi Egy sejtelmes nő címmel. Aztán amikor meghozta a futár a csomagot, és rájöttem, hogy ez valójában a híres író életrajza, meglepődtem. De nem bántam a tévedést, mert feminista nőként imádok híres nők életéről olvasni.
Véleményem a könyvről
Korábban olvastam már egy regényt Agatha Christie életéről, ami bár a valóságon alapult, mégiscsak fikció volt. Ennek köszönhetően nem volt teljesen ismeretlen számomra Christie életrajza. Például tudtam, hogy tönkrement a házassága, a férje megcsalta, neki pedig volt egy rejtélyes eltűnése, amiről többféle magyarázatot is lehetett és lehet olvasni azóta is. De a régészkedéssel és a második férjével való megismerkedése is része volt annak a történetnek.
Ez persze csak egy nagyon kis morzsája volt az életének, ebben a könyvben viszont végigkövethettem az útját gyerekkorától kezdve egészen a haláláig. Vagyis rengeteg olyan információ, érdekesség volt a kötetben, amiről korábban sosem hallottam, vagy nem ennyire részletesen, esetleg másféle szemszögből.
Az látszik, hogy Lucy Worsley nagyon beleásta magát Christie életébe, és igazi lelkesedéssel kutatott utána. Ez egyfelől tiszteletre méltó, hiszen hatalmas munka lehetett, másfelől talán ez az oka annak, hogy időnként néha túlidealizálta őt és néhány az életével kapcsolatos dolgot is. Például a második házasságát Max Mallowannel, ami Worsley szerint a valódi egyenlőségen alapult. Szerintem meg az alapján, amiket olvastam, ugyanúgy egyenlőtlen volt, mint az első házassága (talán csak más nők házasságánál volt kicsit egyenlőbb).
Agatha Christie fiatalon kötötte az első házasságát, a háború miatt elkapkodva ment hozzá Archibald Christie-hez, aki egyfelől túl fiatal volt még felnőtt férfiként állni egy saját családhoz, másfelől a háború olyan traumákat okozott neki, amik szintén nem segítették abban, hogy megbízható támaszt nyújtson férjként egy olyan nőnek, mint Agatha. Így végül elhidegültek egymástól, a férfi megcsalta őt, elhagyta, és feleségül vette a fiatalabb szeretőjét.
A második férjről, bár Worsley próbált idealizált képet festeni, a sorok mögött olvasva azért tisztán látszik, hogy ez sem volt egy tökéletes házasság, még ha Agatha boldogabb is volt benne. Max sokkal fiatalabb volt, mint Agatha, ezért a nő szerintem állandó bizonytalanságot érzett, valamint azt, hogy Max bármit is csinál, hálásnak kell lennie neki, amiért egyáltalán ránézett.
Bár Agathának szerencsére volt lehetősége ebben a házasságában is az írással foglalkozni, ami abban a korban nem sok nőnek adatott meg, mindig is második helyre szorult a férje után. Max karrierjének támogatása mind anyagilag, mind egyéb módokon sokkal fontosabb volt Agathának, mint a saját írói karrierje, boldogsága. Igaz, hogy önként támogatta a férjét pénzzel, az idejével, fizetetlen munkával az ásatásokon és azon kívül is, és még sorolhatnánk, de abban a korban nem is nagyon tehetett mást, ha már megházasodott és nem akart elválni.
Arról nem beszélve, hogy elég sok jel mutat arra, hogy Max nem volt hűséges hozzá. Egyfelől volt egy asszisztense, akit Agatha halála után el is vett feleségül, de valószínűleg már előtte is volt köztük valami. Másfelől az Agatha első házasságából született lányának írt levelei, hát... mondjuk úgy, hogy ha az én férjem írt volna olyan leveleket az én lányomnak, először hánytam volna, aztán összeszedem a cuccait és fel is út, le is út. Azok a levelek szerintem nem egy nevelőapa levelei voltak a nevelt lányának, hanem inkább egy férfi írta őket egy fiatalabb lánynak. Rossz érzésem volt a sorait olvasva, nagyon rossz. Persze, lehet, hogy tévedek, de a megérzéseim általában jók szoktak lenni ezen a téren.
Szóval én egyáltalán nem láttam tökéletesnek sem Agatha Christie második házasságát, sem Maxet. Sőt, Max kifejezetten unszimpatikus férfi volt számomra. Ahogyan Archibald is.
Viszont érdekes volt látni, hogy a múltban hogyan éltek a nők, miként boldogultak a férjeik árnyékában, hogyan tudott Agatha mégis reflektorfénybe kerülni íróként, és mindezt miként élte meg ő egy olyan világban, ahol természetes volt, hogy a nők csak másodikok lehetnek. Számomra például szomorú volt megtudni, hogy bár Agatha Christie az egyik leghíresebb krimiíró a világon, ő maga mindig azt íratta az útlevelébe a foglalkozásához, hogy: "férjes asszony". Ő viszont büszkén vállalta ezt a "foglalkozást".
A lányával való kapcsolata is érdekes volt, bár egy kissé szomorú. Agatha nem igazán volt anyatípus, amit Rosalind jócskán megszenvedett. Bár szerették egymást, Agatha imádott világot látni, régészkedni, amikor pedig otthon volt, lefoglalta az írás. Ami persze, egyáltalán nem baj, a nőknek is joguk van megélni az álmaikat. Csak éppen szerintem ilyen esetben rossz ötlet gyereket szülni, mert a gyereknek viszont kell egy anya. Rosalind viselkedésén, személyiségén is látszik, hogy nyomokat hagyott rajta Agatha állandó távolléte, elhanyagoltnak érezte magát.
A 21. századi könyvkiadás menetéről van némi ismeretem, de hogy miként ment ez az egész a múltban, főképp, ha nő volt az ember, fogalmam sem volt. Annyit tudtam, hogy nőként nehezebb volt boldogulni. Épp ezért kíváncsivá tett, vajon Agatha Christie-nek miként sikerült. Az biztos, hogy nagyon termékeny író volt. És kitartó. Annak ellenére, hogy nehéz dolga lehetett, mert az írás mellett gondoskodnia kellett az első, aztán a második férjéről, a háborúnak köszönhetően ápolónőként és gyógyszerészasszisztensként is dolgozott jó ideig, valamint először szolgálók segítségével, aztán lényegében neki magának el kellett vezetnie egy háztartást. Az első kiadója sem volt túl megbízható, megpróbáltak élősködni rajta. De aztán Agatha Christie felnőtt a feladathoz, és megtanulta, hogyan álljon ki magáért és az érdekeiért. Így is adódtak anyagi gondjai, lévén az USA-beli adózása körül jogi viták alakultak ki, a hazája pedig a háború miatt olyan pénzek után is nagy adókat követelt tőle, amiket még meg sem kapott. Szóval bármennyire is azt hisszük, tökéletes és gondtalan élete volt, ez azért korántsem igaz.
A könyvben az ismerőseiről, barátairól, sorstársairól és egyéb, valamiképpen hozzá köthető, érdekes emberekről is olvashatunk információkat, történeteket, ami ad némi pluszt az életrajzhoz.
Ez az életrajz egyáltalán nem száraz tényadatokból áll, nagyon olvasmányosan megírt, élvezhető egy átlagember számára is. Egyfelől tele van érdekes kis sztorikkal, másfelől bepillantást nyerhetünk levelekbe, újságcikkekbe és egyéb érdekességekbe. Valamint jó pár korabeli fotó is gazdagítja a könyvet.
Agatha Christie életének egyik legizgalmasabb momentumát, az eltűnését is hosszan taglalja a kötet. Worsley amellett a teória mellett áll ki, hogy Agatha Christie, miután megtudta, hogy a férje megcsalja és el akarja hagyni őt, annyira összeomlott, hogy öngyilkossági céllal autóba ült, „balesetet” szenvedett, túlélte, de a traumától elvesztette az emlékezetét, és mivel íróként nagy volt a fantáziája, belebújt egy általa kitalált karakter bőrébe úgy, hogy valóban annak hitte magát. Hogy tényleg ez történt-e, fogalmam sincs róla. Mivel nem voltam ott, nem nyomoztam az ügyben, így ítélkezni sem akarok, sem Agatha Christie, sem a férje fölött. Sok korabeli cikk állította, hogy Agatha a férjét akarta bajba keverni tudatosan az eltűnésével, hogy ezzel büntesse őt az árulásáért, de hogy mi is volt az igazság, sosem fogjuk megtudni. Mindenesetre érdekes volt Worsley elméletéről és bizonyítékairól olvasni a könyvben.
Agatha talán az első sztárok egyike volt, akinek az életébe bele akart látni a sajtó és az átlagemberek is. Aki felett cikkek alapján ítélkeztek olyanok, akik sosem ismerték. A megítélése akkor is kétes volt, rengetegen imádták őt és a könyveit, és rengetegen szólták le az írásait, és kiabáltak rá kígyót-békát. Most, a 21. században pedig előkerült az a kérdés is, hogy vajon hogyan álljunk Agatha Christie politikailag nem túl korrekt karakteralkotásaihoz, könyvbeli kijelentéseihez.
Amikor nemrég olvastam egy cikket arról, hogy a Tíz kicsi néger című könyvének átírták a címét, őszintén bevallom, felvontam a szemöldökömet, mert nem hiszek abban, hogy a történelmünket át kéne írni. Abban igen, hogy a jelenbeli és jövőbeli dolgokon változtatnunk kell, de ha letagadjuk a múltat, ez szerintem nehezen fog menni. Aztán a könyvből megtudtam, hogy az USA-ban már Christie életében átírták az adott könyv címét, sőt, kicenzúráztak az amerikai kiadásokból sok rasszista mondatot, mert az ottani olvasók gyomra nem vette volna be ezeket. És elgondolkoztam azon, hogy igen, az, hogy minket épp nem bánt valami, az nem jelenti azt, hogy másokat sem. Szóval nem tudom... őszintén nem tudom, miként kéne jól állni ehhez a kérdéshez. Egyfelől megértem, ha egy-egy adott csoportnak fájnak múltbeli dolgok, alkotások, könyvcímek vagy bármi más. Másfelől a múlt már megtörtént, ha átírjuk, azzal csak úgy teszünk, mintha akkor is minden rendben lett volna, mintha az akkori rasszizmus, gyűlölködés nem is létezett volna, és így joggal gondolhatják azt a ma élő emberek, hogy nem is volt semmi baj, sőt, most sincs semmi baj. Na igen, nálam sokkal okosabb embereknek kéne erre kitalálni a jó megoldást. Viszont a könyv elgondolkoztatott erről a témáról, ami szerintem klassz.
Én eddig csak és kizárólag krimiket olvastam Agatha Christie-től, de ennek az életrajznak köszönhetően most kíváncsi lettem a többi regényére is, főképp azokra, amiket a saját élete ihletett. Egyszer majd biztosan kézbe veszem és elolvasom ezeket.
Hogy tetszett a könyv?
Agatha Christie nem volt tökéletes, ahogyan az élete sem. Megvoltak a hibái, mint minden más embernek, viszont az tagadhatatlan, hogy olyat tett le az asztalra, amit kevesen. A könyvei túléltek egy évszázadot, azóta is milliók olvassák a történeteit, azóta is az egész világ ismeri a nevét. Pedig egy olyan korban élt, amiben a nők nehezen boldogulhattak. És ha nem is feltétlenül szimpatikus minden tekintetben, ezt azért értékelem benne.
Az életrajza nagyon érdekes volt. Rengeteg új dolgot megtudtam róla, és ismert dolgokat láthattam más szemszögekből. Bepillantást nyerhettem abba a korba is, amiben élt, valamint olyan könyveit ismerhettem meg, amikről korábban még csak nem is hallottam, pedig érdekesnek tűnnek.
Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Agatha Christie-rajongóknak mindenképpen, valamint azoknak, akik szeretnék egy kicsit jobban megismerni a krimi királynőjének személyiségét, életét.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
A mostani játék természetesen Agatha Christie-hez kapcsolódik az ő regényeiből találtok idézetet a blogokon. A Rafflecopter-doboz megfelelő helyére a könyv címét írjátok be, ahonnan az idézet származik!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Idézet a játékhoz:
„Boszorkányság, talizmánok, csodák. Manapság persze mindezt Tudomány címszó alatt hozzák forgalomba. Ma már senki sem hisz a varázslókban, senki sem hiszi, hogy a varázspálca egyetlen suhintásával békává lehet változtatni az embert. De ha azt olvassák az újságban, hogy bizonyos mirigykivonatokból készült injekcióval tudósok megváltoztatják az ember szöveteit, és egyszeriben egészen más ember lesz belőle, hát ezt mindenki azon nyomban elhiszi.”
Állomáslista:
05. 26. Olvasónapló
05. 28. Spirit Bliss Sárga könyves út
05. 31. KönyvParfé
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése