~ Sárga könyves út ~

2023. július 22., szombat

E. M. Forster: Szoba kilátással – Blogturné



A Menő Könyvek egy talán méltatlanul elfeledett klasszikust hozott el a magyar olvasóknak új köntösben, s a Blogturné Klub három bloggere vállalkozott arra, hogy veletek együtt újra felfedezze E. M. Forster regényét. Tartsatok velünk, ismerjük meg Lucy Honeychurch történetét! A turnéval tartva pedig – ahogy lenni szokott – megnyerhetitek a kötet egy példányát.


Miért választottam ezt a könyvet?

Mostanában rákattantam az ilyen múltban játszódó, romantikus klasszikusokra, mint pl. Austen vagy a Bontë nővérek regényei. Feministaként látni akarom, miként éltek régen a nők, miféle gondjaik voltak, miktől szenvedtek, és hogyan próbáltak boldogok lenni. Az érdekes az, hogy ez az első ilyen típusú regény, amit nem egy nő, hanem egy férfi írt, szóval nagyon kíváncsi voltam, vajon ő miként formálta meg a karaktereit.


Véleményem a könyvről

A történet egy Lucy nevű lányról szól, akit a nagynénje, Miss Bartlett elkísér egy Firenzei utazásra. Az utazás során összeismerkednek egy apával és a fiával, George-dzsal, akik úgymond kitaszítottak az úri körökben. Egyfelől, mert nem vallásosak (máris szimpik voltak számomra...), másfelől, mert nem az elvárt és ostoba társadalmi szabályok szerint viselkednek, hanem fesztelenül (és ezzel még szimpibbek lettek...). Lucyt a szabályok tiszteletére nevelték, de a lelke mélyén szabad akar lenni, ezért nem csoda, hogy az utazás során közte és George között kialakul valami. Ám mikor a nagynéni rájön erre, elszakítja egymástól a fiatalokat. Lucy végül hazautazik és más menyasszonya lesz, ám a sors ismét az útjába tereli George-ot.

Nagyon érdekes volt, hogy olvasás közben azt éreztem, egy férfi író sokkal feministább művet tudott alkotni, mint azok a női írók, akiktől korábban ugyanebből a zsánerből olvastam. Egyfelől ott volt Lucy karaktere, aki próbált megfelelni a kor nők iránti elvárásainak, de fuldoklott tőlük. Szabad akart lenni, élni, új dolgokat kipróbálni, szeretni azt, aki iránt valóban érez valamit. Amikor próbált beilleszkedni a rendszerbe, még akkor is nagyon jól átjött, hogy ez nem fog működni, mert a rendszer megfojtja a valódi énjét.

Aztán ott volt George és az apja karaktere. A rendszerbe szintén nem illő George is fuldoklik az életében. Az apja látja ezt, és Lucytól próbál segítséget kérni. George az apja nevelésének köszönhetően látja a világ hibáit, és ettől depressziós. Lucy felbukkanása hozza őt vissza az életbe és ad reményt neki, hogy lehet jobb is a jövő. George karaktere azért klassz, mert nem az a tipikus férfi karakter. Ő nem egy érzéketlen macsó, hanem egy érzékeny férfi, akinek láthatjuk az érzéseit, a fájdalmát, a „gyengeségét”, ami az én szememben egyébként erősség. Az ő karaktere tökéletesen passzol a feminista nézőponthoz. A hímsoviniszta világ azt várja el a férfiaktól, hogy legyenek erősek, ne mutassák ki az érzéseiket, főképp ne a félelmeiket és a fájdalmukat. Ebbe pedig rengeteg férfi belerokkan. Mert igen, a férfiaknak is vannak érzéseik, és ha elfojtják őket, akkor vagy belehalnak, vagy más hal bele az agressziójukba. A feminizmus ezzel szemben felszabadítaná őket, nemhogy elnézné az érzéseik kimutatását, hanem egyenesen erősségnek, pozitívumnak, vonzónak tekinti. George pedig ennek a nézetnek a megtestesülése a regényben.

Lucynak talán bármi tetszett volna, amit George művel, de a félszegsége egyenesen a szívében hatolt: a férfiak végtére nem istenek, hanem éppoly emberiek és suták, mint a leányok; még a férfiak is szenvedhetnek megmagyarázhatatlan vágyaktól, és segítségre szorulhatnak.

De feminista szemmel talán a legjobban megalkotott karakter, Cecil. Nos, ő az a férfi, aki hangosan bizonygatja, hogy mennyire nyitott, elfogadó nézeteket vall, de egyáltalán nem ezeknek megfelelően cselekszik. A valóságban is sok férfi azt hangoztatja, hogy feminista, elfogadó nézeteket vall, de amint a saját életéről, barátnőjéről, feleségéről van szó, máris visszatér a hímsovinizmushoz és patriarchátushoz a saját kényelme miatt. Cecil szavai is elsőre pozitívnak tűnnek, aztán az ember szép lassan rájön, hogy nem elfogadó és kedves, hanem lekezelő. Nem művelt, hanem sznob. Lucyval is csak addig bánik jól, amíg a lány igent nem mond neki, ezt követően a tulajdonaként kezeli, leszólja, irányítja. Forster nagyon jól átlátta, hogyan működik egy ilyen férfi.

– (...) Ez pontosan ilyen ember – gúnyt űz másokból, az élet legszentebb dolgaiból, amit csak talál. Legközelebb pedig együtt találom magukat, és azon kapom, hogy védelmezi, és arra oktatja magát meg az édesanyját, hogy háborodjanak fel, amikor magának kellett volna eldöntenie, hogy felháborodik-e vagy sem. Tökéletesen jellemző Cecilre. Nem meri engedni, hogy egy nő határozzon. Ez a típus fogta vissza ezer esztendővel Európát. Minden áldott pillanatban neveli, megmondja, mi bájos vagy szórakoztató, vagy hölgyhöz illő, megmondja, hogy egy férfi mit talál nőiesnek. És maga, éppen maga, őrá hallgat, ahelyett, hogy saját magára hallgatna.

A történet első fele a firenzei utazásról szól, és őszintén bevallom, ez a fél kicsit unalmas volt számomra. Ám a második fél bőven kárpótolt ezért. Jó volt látni, hogyan ébred rá Lucy arra, hogy ki is ő, mit akar, és milyen ember valójában Cecil. Mindkét részben elég sokat megtudunk az adott kor társadalmáról, arról, hogy miként gondolkoztak és éltek az átlagemberek. Szóval ez a regény egyfajta társadalmi körkép is sok-sok tipikusan viselkedő mellékszereplővel.


Hogy tetszett a könyv?

Nos, feminista szemmel olvasva kifejezetten érdekes volt. Meglepett, hogy egy férfi sokkal hitelesebb regényt tudott alkotni a témában, mint a hasonló zsánerben alkotó női írók. De örülök neki, hogy voltak és vannak férfiak, akik tisztán látnak.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki kedveli a klasszikus romantikus regényeket feminista felhanggal.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

A 19. századi angol irodalom bővelkedik a nők társadalmi helyét és jogait is firtató regényekben, melyek ügyesen csomagolva sok esetben öltöttek testet romantikus történetben. Mostani játékunkban ilyen könyveknek eredünk nyomába. Minden állomáson találtok egy-egy fülszöveg(részlet)et, a feladatotok pedig, hogy a szerzőt és a könyv címét is beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Fülszöveg a játékhoz:

„… megpillantottam egy feketébe öltözött, magas, előkelő nőalakot. Arcán olyasmi tükröződött, ami, ha egyszer látta az ember, arra késztette, hogy ismét szemügyre vegye. Haja hollófekete volt, hosszú, fényes csigákba fésülve… arcbőre tiszta és sápadt; hosszú, fekete pillái elfedték szemét, szépen kirajzolt szemöldöke azonban kifejező volt; boltozatos homloka értelemre valló, orra tökéletes sasorr, arcvonásai hibátlanok – csak az orcája és a szeme volt kissé beesett, ajka pedig, noha szép vonalú, kissé keskeny, szorosra zárt, ami, úgy véltem, nem vall nagyon engedékeny vagy nyájas kedélyre…” – ilyennek ismeri meg a wildfelli kastély titokzatos úrnőjét az ifjú és kissé komolytalan kisbirtokos, Gilbert Markham.


Állomáslista:

07.21. Spirit Bliss Sárga könyves út
07.24. Csak olvass!

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése