Louie Stowell: Loki 4. – Egy rossz isten ellenségszerző útmutatója – Blogturné

Tartsatok velünk az Egy rossz isten ellenségszerző útmutatója blogturnén, ahol folytatódnak a kamasztestbe zárt Loki és fivére, Thor kalandjai. Lokinak még mindig sok jót kéne tennie ahhoz, hogy igazán megjavultnak nyilvánítsák, s folyton kísértésbe esik, hogy vajon megéri-e a helyes úton járni. Tarstatok bloggereinkkel a turnén, mely során Louie Stowell gazdagon illusztrált kötetéből egy példányt meg is nyerhettek a Manó Könyvek kiadónak köszönhetően!

Miért választottam ezt a könyvet?

Mert a könyvbeli Loki nagyon cuki és szerethető. És persze vicces. Imádom a történet humorát, az illusztrációkat, a karaktereket és úgy egészben a teljes sorozatot.

Véleményem a könyvről

Loki ezúttal is erénypontokat gyűjt a mágikus naplójába, hogy bizonyítsa az apjának, hogy ő jó isten, miközben embergyerekbőrbe bújva éli az átlagos halandók életét. Vagy legalábbis élné, ám a múltjából újabb ellenség bukkan elő, aki bosszút akar állni rajta, Lokinak pedig, úgy tűnik, ki kell állnia ellene egy élet-halál párbajban. A probléma csak az, hogy a csínytevés istene valamiért képtelen elvégezni az élete megmentéséhez és az ellenfele megöléséhez szükséges varázslatot.

Először is, imádom, hogy Loki most már nemcsak az apja büntetését akarja elkerülni, hanem tényleg valamiféle vágyat érez arra, hogy bizonyítsa a barátainak, a családjának azt, hogy ő valóban jó isten. Persze ez még mindig nem megy neki könnyen, de legalább eljutott odáig a jellemfejlődésben, hogy tényleg, őszintén próbálkozott.

Azért nem kell megijedni, nem lett belőle unalmas jófiú, ugyanis, amikor jót akar tenni, még akkor is képes elszúrni és összekuszálni a dolgokat. De az biztos, hogy kötődik a barátaihoz, a családjához, és időnként már majdnem önzetlennek tűnik. Vagy talán nem is majdnem.

Az új ellenfele Vinir, a manóherceg igazán érdekes karakter. Mindenáron meg akar felelni az apjának, a manókirálynak, ám esélye sincs, mivel az apja egy igazi szemétláda. Igazából végig érezni, hogy nem Vinir a könyv valódi főgonosza és főellensége. Ő csak egy szerencsétlen srác, aki szeretetre vágyik, otthonra, de ezeket eddig sosem kapta meg. Kíváncsi voltam, miként végződik a párbaja Lokival, ahogyan arra is, végül ellenségből barátokká válnak-e.

Közben a valódi veszély is megmutatja magát: ismét feltűnnek a Jégóriások, akik egy újabb gonosz csellel akarják elhozni a világvégét. Lokinak, a barátainak és a családjának, na meg persze Vinirnek ideiglenesen össze kell fogniuk, hogy megállítsák őket. Azt hinné az ember, hogy mikor már sokadszorra bukkan fel ugyanaz a gonosz egy könyvsorozatban, elkezd unalmassá válni az ötlet és a történet, de őszintén nem unatkoztam egyetlen percig sem. A Jégóriások mindig más tervet eszelnek ki, én meg kíváncsian vártam, Lokiék ezúttal miként hiúsítják meg ezt.

Loki és a családja minden résszel egyre jobban összekovácsolódik. Ebben a könyvben is volt néhány ténylegesen megható jelenet, amiből kitűnt, hogy őszintén szeretik egymást. Például, amikor az álszülei aggódtak, hogy esetleg belehalhat a párbajba.

És persze Lokinak a barátság terén is tovább kellett fejlődnie ebben a részben. Ezúttal meg kellett tanulnia felelősséget vállalnia a tetteiért, valamint őszintén bocsánatot kérni. Jó volt látni, hogy mostanra mennyire kötődik a barátaihoz, és hogy bár esetlenül, de bármit megtenne, hogy ne veszítse el őket.

Hogy tetszett ez a könyv?

Minden résznél kicsit félek, hogy elül az érdeklődésem, hogy a történet már nem lesz olyan vicces, mint az előző részek, hogy uncsivá válik a cselekmény, de szerencsére eddig ez nem következett be. Ezt a részt is pont annyira élveztem, mint az előző részeket. Vicces volt, imádtam a humoros illusztrációkat, tetszett, hogy Loki valódi karakterfejlődésen megy keresztül, és az új majdnem ellenség és valódi ellenség is izgalmassá tette a cselekményt.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Loki-rajongóknak mindenképpen, de úgy alapból mindenkinek, aki szereti a humoros, könnyed, kalandos ifjúsági regényeket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Nemcsak a skandináv mitológiáról szólnak ifjúsági regények, hanem a görög, rómairól is. Játékunkban ilyen könyvek fülszövegeiből találtok idézeteket, a feladat, hogy a kötetek szerzőjét és címét írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)

Idézet a játékhoz:

Bírod az ógörög mitológiát? Szuper sztorik vannak benne, igaz? És a trójai balhé, meg utána a rafkós Odüsszeusz kavargása a tengeren még a többinél is izgalmasabb. Tövig fogod rágni a körmöd, az tuti.

Állomáslista

Blogturné

04. 09. Olvasónapló

04. 11. Spirit Bliss Sárga könyves út

04. 13. Könyv és más

   

Kertész Erzsi: Öröklét – Blogturné

A Trend Kiadó jóvoltából ezúttal egy nagyon izgalmas és egyedi pszichológiai krimit vehettünk kézbe, aminek a főszereplője, Fília a börtönben ülve meséli el, mi is történt vele. A kirakósok darabról darabra állnak össze, tarts ezúttal három bloggerünkkel, rakd ki velünk a teljes képet, és a turné végén te is nyerhetsz egy példányt a könyvből.

Miért választottam ezt a könyvet?

A fülszöveg volt, ami nagyon megfogott és kíváncsivá tett. Csak néhány mondat az egész, mégis tele van titokzatossággal, ami felkeltette a figyelmemet.

Véleményem a könyvről

A történet főszereplője Fília, egy fiatal nő, aki a börtönből meséli el nekünk, olvasóknak, a pszichiáterének meg egy nyomozónak, hogyan és miért került a rácsok mögé. És próbál meggyőzni mindenkit az ártatlanságáról, valamint arról, hogy a város egyik befolyásos üzletembere, Illésházy Antal nem az a jóságos filantróp, akinek mindenki hiszi. Sőt, még csak nem is Illésházy Antal az igazi neve.

Amikor belekezdtem a könyvbe nem nagyon tudtam, mire számíthatok, de szinte azonnal beszippantott a történet. Fília stílusa valahogy magával ragadott, egyszerűen csak olvastam a sztorikat, amiket a múltról (a gyerekkoráról és a felnőttként általa kidolgozott és végrehajtott kém- és bosszútervről) és a jelenről (vagyis börtönéletről) mesélt, és egyszerre élveztem és voltam iszonyatosan kíváncsi, mi sül ki az egészből.

Nem vagyok biztos benne, hogy a valóságban kedvelném Fíliát, mert túl közvetlen, túl beszédes (a valóságban fáraszt, ha valaki túl sokat beszél, de könyvben élvezetes volt), és túl könnyen manipulálja az embereket, de valahogy mégis jó embernek éreztem őt. Valahogy végig hinni akartam abban, hogy amit Fília mond, az az igazság. De hazudnék, ha azt állítanám, hogy teljesen biztos voltam benne. Simán el tudtam képzelni azt is, hogy kiderül, csak szimplán tévképzetes bolond, vagy éppen egy zseni, aki mindenkit az orránál fogva vezet, és a könyv végén nevetve sétál majd ki a börtönből.

Hogy végül mi történt, természetesen nem árulom el, de nagyon izgalmas volt, ahogy szép lassan összeállt a kirakós. Ez egy olyan könyv volt, amit alig bírtam letenni. Olvastam késő este, a buszon, a munkahelyi szünetemben, amikor csak időm jutott rá. Megmozgatta az agyamat, elméleteket gyártottam, és élveztem, hogy mennyire jól kidolgozott és logikus az egész.

Arra gondoltam, hogy elnyelt a mocsár. Kíváncsiságból, felelőtlen játékból beugrottam a pokol egyik bugyrába, és olyan jól szerepeltem, hogy ott marasztaltak kávéra, uzsonnára, egy egész öröklétre.

Szóval igen, mindennek ellenére ugyanúgy megkedveltem Fília karakterét, mint a két pszichiátere, valamint az ügyében nyomozó rendőr. Mert bár őket is bosszantotta néha Fília túlzott közvetlensége, és nem tudták, higgyenek-e neki, vagy sem, mégis látszott, hogy elkezdtek kötődni hozzá.

És ami klassz, hogy egy csomó mellékkaraktert is szívből megkedveltem. Mert ebben a történetben nemcsak a főszereplő, Fília volt tökéletesen felépítve, hanem a mellékszereplők is. Igazi egyéniségek voltak, szerethetőek és érdekesek.

A kémcsapat (Ármin, az autista szomszédsrác, Rajmund a jóképű és pénzéhes búvár, Betti, az unatkozó anya, feleség és angoltanárnő, valamint Pista, az ezermester) kiválasztása baromi izgalmas folyamat volt. Ahogy Fília behálózta őket, és rávette mindegyiket, hogy csatlakozzon hozzá, az egyszerűen elképesztő volt. Persze azért aggódtam ezekért az emberekért, mert hát, mégsem képzett kémek, hanem egyszerű átlagemberek, akik lényegében nem is tudták pontosan, mibe keveredtek. Végig attól tartottam, hogy valamit elrontanak majd, bajba keverednek, bajuk esik. Főképp Árminért aggódtam, mert ő annyira ártatlan és kedves srácnak tűnt.

Aztán ott volt a börtönből Cica, Fília cellatársa. Cica jellemének bemutatása, az, ahogyan a Fíliával való kapcsolata és a személyisége fejlődött, alakult, egyszerűen elképesztő volt. Amikor Cica betoppant a történetbe és Fília cellájába, először azt hittem, hogy vagy utálni fogom, mert egy sima agresszor lesz, vagy egyáltalán nem vált ki belőlem érzelmet, mert olyan semmilyen karakter lesz. Nagyot tévedtem. A végére Cica az egyik kedvencemmé vált. Ő tipikusan az a karakter, akinek köszönhetően az ember rájön, hogy igen, sajnos még mindig vannak benne előítéletek a szegényebb, tanulatlanabb emberekkel kapcsolatban, és aki miatt elgondolkozik azon, hogy talán ítélkezés helyett mélyebbre kéne néznie. Mert abban is lehet valami nagyon értékes, akin elsőre nem látszik. Akár egy elítéltben is. Szóval igen, szó szerint megszerettem Cicát.

És Adorjáni nyomozó is szimpatikusnak tűnt. Ő valószínűleg ugyanúgy érzett Fíliával kapcsolatban, mint én olvasóként. Megkedvelte őt, hinni akart neki, segíteni akart neki, de nem volt biztos benne, hogy Fília története igaz-e, viszont mindenképpen ki akarta deríteni a tényleges igazságot. Tetszett, hogy ment előre, nem adta fel, nyomozott. És amit a történet végén kiderített... Nos, igen, meglepett, de közben izgalmas ötlet volt. Végül ő volt az, akinek köszönhetően utalást kaphattunk arra nézve, vajon igaz-e Fília története, vagy sem. Szóval igazi kulcskarakter annak ellenére, hogy mellékszereplő.

Míg a hétköznapi kémek kiválasztása, beetetése, aztán maga a kémkedés megmozgatta az agyamat, addig a végén az akciójelenetek konkrétan megugrasztották a pulzusomat. Nagyon izgalmasra sikeredett a végső akció, főképp úgy, hogy (nem árulom el, miért, de) nem kaptunk teljesen tiszta képet arról, mi is történik éppen, mintha egy ködfelhőn keresztül nézhettük volna az eseményeket. Baromira tetszett ennek a résznek a stílusa, leírása, homályossága, izgalma.

Azt hiszem, elmondhatom, hogy új kedvenc magyar íróm van. Ez után a történet után nagyon kíváncsi vagyok Kertész Erzsi másik, felnőtteknek szóló regényére is, biztosan be fogom szerezni előbb vagy utóbb. És remélem, hogy ír még sok új, ehhez hasonló minőségű regényt.

Hogy tetszett ez a könyv?

Zseniális volt. Odavagyok a kémtörténetekért, és ez a regény nagyon megmozgatta az agyamat. Jó és egyedi ötlet volt, ahogy Fília egyenként adta át nekünk a kirakós darabokat, és hogy végig nem lehettünk biztosak benne, amit mond, az valóban úgy történt. Imádtam a mellékszereplőket, főképp Cicát, Ármint és Adorjáni nyomozót. És megkedveltem Fíliát is annak ellenére, hogy a való életben nekem túl sok lenne a személyisége, és hogy nem voltam biztos benne, hihetek-e neki.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Mindenkinek, aki egy baromi jó pszichológiai krimi és kémsztori elegyével akarja feldobni a napjait.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A történet részben kémregény, a feladatotok ezúttal az, hogy beírjátok a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére azoknak a film- vagy sorozatkaraktereknek a nevét, akikről fotót találtok a blogjainkon. Fontos, hogy az adott filmben játszott karakter nevére vagyunk kíváncsiak, nem a színészére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kép a játékhoz:

Állomáslista:

Blogturné

04. 01. Spirit Bliss Sárga könyves út

04. 03. Szembetűnő

04. 05. Könyv és más

   

Rebecca Yarros: Wilder (Renegátok 1.) – Blogturné

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából egy új sorozat első részét tarthatjuk a kezünkben Rebecca Yarrostól. A Wilder egy belevaló, bátor influenszercsapatról szól, aminek a tagjai a leglehetetlenebb trükköket és legvadabb mutatványokat kísérlik meg a világon, a fizika törvényeit és a saját határaikat feszegetve. Tartsatok négy bloggerünkkel az izgalmas hajóúton, ami szerelemmel, veszélyekkel és kalandokkal teli lesz, és a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, nem én választottam ezt a könyvet, hanem rám osztották korrektúrázni. Amikor először belekezdtem, egy kicsikét megijedtem, mert korábban azt gondoltam, ezek a romantikus regények nem az én világom, de a munka az munka, ez van. Aztán ahogy belemerültem a javításokba és a történetbe, számomra is váratlanul azt vettem észre, hogy élvezem a sztorit, kedvelem a karaktereket, kíváncsi vagyok a titkokra. Szóval azt hiszem, a korrektúrázásnak köszönhetően átléptem a komfortzónámat, amit amúgy magamtól nem biztos, hogy megtettem volna, és rájöttem, hogy az ilyen történetekben is elég jól érzem magam.

Véleményem a könyvről

A történet két főszereplője Leah és Paxton, az ő szemszögükből láthatjuk felváltva az eseményeket. Leah két éve hatalmas traumán ment át, aminek köszönhetően mostanáig lényegében a négy fal között élte az életét. Ám most úgy döntött, hogy kilép a kalitkájából, jelentkezett egy oktatási programra, aminek a keretében egy luxushajóúton vehet részt, tanulhat, tapasztalatokat szerezhet. Cserébe csak annyit kell tennie, hogy korrepetálja Paxtont. A srác egy influencercsapat vezetője és fenegyereke. A Renegátok újra és újra a fizika és a saját határaikat feszegetik, miközben veszélyes trükköket és kaszkadőrmutatványokat csinálnak meg a kamerák előtt. Paxton segít Leah-nak, hogy átlépje a határait és feldolgozza a múltbeli traumáit, cserébe Leah nemcsak a tananyagra tanítja meg, hanem őszintén szeretni is. Ám a történet nem ennyire egyszerű, valaki újra meg újra megbuherálja a Renegátok trükkjeihez szükséges felszereléseket, és életveszélybe sodorja ezáltal a srácokat. De vajon ki és miért akar ártani nekik?

Nos, az influencerek többségéről nem igazán van jó véleményem, mert sokan semmiféle értéket nem teremtenek a hírnévért és pénzért cserébe, sőt, olyanok is vannak, akik csak rombolnak és ártanak, ami még rosszabb. Szóval kicsit megijedtem, amikor rájöttem, hogy ez lesz a könyv témája. De látva, hogy Paxton és a többi Renegát mennyi időt, energiát, erőfeszítést tesz bele egy-egy mutatványba, és hogy szívből és lelkesedésből csinálnak mindent, kicsit megnyugodtam. Az tény, hogy nem értem, miért vállalnak be emberek ilyen veszélyes mutatványokat, amikben akkor is megsérülhetnek, ha senki nem szabotálja őket direkt, de ugyanúgy nem értem, miért megy valaki tűzoltónak, rendőrnek és hasonlók. És hát, más meg azt nem érti, miért megy valaki írónak vagy könyves bloggernek, mert nem látja a művészet értékét és közvetlen hasznát, de ettől még van neki. Azt viszont őszintén értékelni tudtam, hogy Paxtonék nem a gazdagságért vagy a hírnévért csinálják ezt az egészet, hanem hogy segítsenek valakin, és mert egyszerűen valamiféle elhivatottságot éreznek a kaszkadőrszakma iránt.

Leah helyzetét viszont sikerült az első pillanattól átéreznem, amikor pedig konkrétan kiderült, mi is történt vele a múltban, ez az érzés csak erősödött. Teljesen megértem azokat az embereket, akik begubóznak egy trauma hatására, még kisebb traumákéra is, mint amit Leah átélt. Őszintén, a helyében én lehet, hogy soha nem jöttem volna ki a dologból, annyira megrázó lehetett.

Épp ezért egy kicsit bosszús voltam Paxtonra, mert túlságosan erőltette azt, hogy Leah részt vegyen különböző veszélyes őrültségekben. Persze ő nem tudott a traumáról, de sosem lehet tudni, hogy ki mit élt át a múltban, és miért fél azoktól a dolgoktól, amiktől. Meg úgy alapból, még trauma nélkül sem kényszerítünk bele másokat olyan helyzetbe, amitől látjuk, hogy tartanak és kényelmetlen vagy ijesztő számukra. Szóval ilyen szempontból szerintem Paxton elég gázul viselkedett.

Persze utólag lehet azt mondani, hogy ez kellett Leah-nak ahhoz, hogy magához térjen, összeszedje magát, de elsülhetett volna akár fordítva is, és még jobban traumatizálódhatott volna.

Az viszont tagadhatatlan, hogy a két főszereplő között megvolt a kémia, a traumatikus jeleneteket leszámítva tetszett, ahogyan egymáshoz viszonyultak, még a csipkelődéseik is.

Ami még tetszett, hogy a történet meg tudott lepni. Azt gondoltam, hogy csak egyetlen titok van benne, méghozzá az, hogy ki és miért szabotálja a mutatványokat, de amikor nem is számítottam rá, kiderült egy másik nagy titok is. A szabotálós titokra voltak ötleteim, arra is gyanakodtam, aki végül a hunyó lett, de mellette volt még két ember, akiről el tudtam volna képzelni, hogy ő lesz a hunyó. Szóval ez a szál is izgalmas volt számomra, mert nem tudtam biztosra a megoldását. A másik titok kiderülése pedig meglepett, érzelmileg hatott rám, és nagyon kíváncsi voltam, hogy miként tudja ezt Paxton úgy kimagyarázni, hogy én és Leah is megbocsásson neki.

Külön ki kell emelnem, hogy a hajóút és az ezzel járó világjárás, kirándulások és kalandok egyfelől nagyon feldobták a sztorit, másfelől klassz volt, hogy megismertették velem a világ különböző tájait, kultúráit. Ezek a kultúrák nem mindig voltak szimpik, de attól még érdekes volt látni, miként élnek egy másik országban.

A mellékszereplők között is volt jó pár izgalmasnak tűnő karakter, ezért kíváncsian várom, hogy a következő részeket is kézbe vehessem magyarul, és jobban megismerhessem őket, ezúttal főszereplőként.

Hogy tetszett ez a könyv?

Paxton néha kicsit felbosszantott, de alapvetően kedveltem a karakterét. Tetszett az a szenvedély, amivel a munkájához állt, még úgy is, hogy nem igazán értem, miért akarja valaki az életét kockáztatni mutatványok miatt. Leah is nagyon szimpatikus volt, teljesen átéreztem a traumáját, és kíváncsi voltam, képes lesz-e feldolgozni a vele történteket. A titkok szála fordulatosra, izgalmasra és meglepőre sikeredett, tetszett, hogy nem tudtam biztosra a megoldásokat, de mindegyik logikusan volt felépítve.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik szeretik az extrém és egzotikus körülmények között játszódó romantikus sztorikat.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Olvass bele a könyvbe a kiadó oldalán található linken, és írd be a helyes válaszokat a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kérdés a játékhoz:

Mennyi ideig tart a hajóút?

Állomáslista:

Blogturné

03. 26. Spirit Bliss Sárga könyves út – Extra

03. 28. Kelly és Lupi olvas

03. 30. Spirit Bliss Sárga könyves út

04. 01. Zakkant olvas

04. 03. Kitablar

   

A borzalmak hívása – Rémtörténetek a világ minden tájáról – Blogturné

Az Agave Könyveknek köszönhetően a horror rajongói újra egy különleges antológiát tarthatnak a kezükben, melyet James D. Jenkins és Ryan Cagle szerkesztett. Ebben az új válogatásban ismét a világ legkülönfélébb pontjairól mazsolázhatunk, megismerve Izland, Haiti, Észtország, India vagy éppen Puerto Rico kortárs horrorszerzőit egy-egy novella erejéig. Tartsatok három bloggerünkkel a turnén, vegyetek részt a nyereményjátékban, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott példányt!

Miért választottam ezt a könyvet?

Az előző horrorantológia turnéján is részt vettem, és érdekelt, hogy ebben az új novelláskötetben vajon milyen novellákat találok majd.

Véleményem a könyvről

Szeretek novellásköteteket olvasni, mert míg egy regény esetében 50-50%, hogy vagy tetszik, vagy nem, addig a novelláknál annyi esélyem van nekem tetsző történetet találni az adott kötetben, ahány novellát tartalmaz. És nem volt még olyan novelláskötet, amiben ne találtam volna legalább néhány számomra klassz és érdekes történetet.

Valamiért gyerekkorom óta szeretem a horrorsztorikat, szeretek biztonságos közegben rettegni. Filmek esetében könnyű rám hozni a parát, de könyvek esetében ez sokkal nehezebb. Ha nem látom a szememmel a történéseket, csak olvasom, valahogy kevésbé hat rám. De épp ezért, ha egy horrorregény vagy -novella kiborít, akkor elmondhatjuk, hogy jól volt megírva.

Ebben a kötetben összesen húsz novellát olvashattam el. A történeteket a világ minden tájáról szedték össze. Található az antológiában izlandi, dán, lengyel, francia, svájci, Puerto Ricó-i, haiti, brazil, argentin, észt, orosz, dél-koreai, bolgár, kínai, máltai, görög, izraeli, indiai és japán történet is. Vannak köztük hosszabbak, rövidebbek, modernek, régi mondákat feldolgozók, és témáik tekintetében is elég változatosak. Azt kicsit sajnáltam, hogy ezúttal magyar történet nem került a kötetbe, mert az előző részben emlékeim szerint a magyar sztori volt az egyik kedvencem.

Összességében azt tudom mondani a történetekről, hogy voltak köztük, amik kifejezetten tetszettek, akadtak, amiket átlagosnak találtam, de olyanok is, amik teljesen hidegen hagytak. Az biztos, hogy elég változatos volt a kötet minősége. Arányaiban nézve, a novellák többségét érdekesnek találtam, még ha akadt is köztük olyan, amit én biztosan nem soroltam volna a horrorkategóriába.

Az összes novella előtt van egy kis figyelemfelkeltő és érdekes információkat tartalmazó szöveg. Ezekből megtudhatjuk, hogy az adott országban miként viszonyulnak a horrorhoz, olvashatunk az adott novellával kapcsolatos érdekességekről, valamint más az országhoz kapcsolható horrorsztorikról, az adott novella írójáról is, és sok egyéb izgalmas dologról.

Mind a húsz novelláról túl hosszú bejegyzést tudnék csak írni, ezért inkább kiválogattam azokat, amik vagy nagyon tetszettek, vagy valamiféle fontos gondolatokat ébresztettek bennem, ami miatt úgy érzem, érdemes volt elolvasnom őket. Íme:

A Fehércsont hárfa című novella, bár arról szól, hogy egy feleség csontról csontra feláldozza önmagát azért, hogy a férje álmát valóra váltsa, számomra mégsem volt horror. Nem ijesztett meg egyáltalán, csak elszomorított. Ez a történet számomra egyfajta feminista kritika volt azzal kapcsolatban, hogy a nőktől elvárják még most, a 21. században is, hogy szó szerint mindenüket feláldozzák a férjükért. És persze cserében nem kapnak semmit, csak szenvedést.

A háború című novellát sem sorolnám a horrorok közé, inkább egyfajta baromi jól megírt társadalomkritika. A történet lényegében arról szól, hogy egy ország diktatórikus vezetése hogyan hiteti el az emberekkel, hogy háborúban állnak (pedig nem), és miként tartja őket rettegésben egy nem létező ellenséggel. Ezt a történetet baromi aktuálisnak találtam mind a világot, mind az országunkat elnézve. Érdekes és egyben ijesztő volt látni, hogy mennyire egyszerű megvezetni az embereket, ahogyan azt is, hogy a hétköznapi emberek miként szállnak be a játékba önként csak azért, hogy ne érezzék magukat a rendszer veszteseinek. Azt hiszem, bár én nem tettem volna be egy horrorkötetbe, mégis ez volt a novellák közül a kedvencem, mert ezt találtam a legérdekesebbnek, és ennek találtam a mondanivalóját a legaktuálisabbnak.

Vicces módon valahogy pont azok a novellák fogtak meg leginkább, amik nem feltétlenül horrortörténetek. Így van ez a Hamuálmok cíművel is, ami szerintem egy pszichésen beteg, önbántalmazó lány története. A lány hétévesen a kandalló tüzében egy tűzmadarat lát, ami teljesen elbűvöli, meg akarja érinteni, emiatt pedig megég a karja. Innentől kezdve minden lángban, minden tűzben a madarat kutatja, valamint megszállottan hiszi, hogy a lángok okozta sebhelye alatt valami mássá vált ő maga is részben. Megrázó volt az önbántalmazásáról olvasni, és végig azon gondolkoztam, vajon mit jelképezhet a tűzmadár. Vajon mi érhette őt gyerekkorában, ami miatt kialakult nála ez a pszichés, önbántalmazással együtt járó betegség?

A szerelem természete című novellára nem tudom azt mondani, hogy tetszett, mert egyszerűen túl elborzasztó volt ahhoz, hogy ezt a szót használhassam. Egy fiatal pornós pár nagy népszerűségre tesz szert az interneten, ám az egyik élő videójukban a lány brutálisan megkínozza és meggyilkolja a fiút. Ez a tett is megrázó és elborzasztó volt számomra, de az, hogy a kínzást és gyilkosságot mások élőben végignézték, biztatták rá a lányt, sőt, elélveztek rá, egyszerűen brutális. El sem tudom képzelni, milyen ember képes élvezni más szenvedését és haláltusáját, de a szomorú az, hogy tudom, rengeteg ilyen van. Olyanok, mint a novella főszereplője is, aki végignézi a videót, lelkileg és fizikailag is élvezi, aztán befekszik az ágyba a párja mellé, és nyugodtan elalszik. Félelmetes belegondolni, hogy a szörnyek köztünk élnek, és bárhol lehetnek. Még az az ember is lehet szörnyeteg, akiről úgy gondolod, teljesen megbízhatsz benne. Az, akivel egy ágyban alszol.

És végül, amit valódi horrornovellának mondanék, és nagyon tetszett is, az az utolsó történet, melynek A láthatatlan világ csodái a címe. Arról szól a sztori, hogy egy férfi egy könyvben talál egy láthatatlanná tévő varázsigét, amit ki is próbál, és láss csodát, az emberek onnantól nem látják őt. Csakhogy kiderül, hogy nem láthatatlan lett, hanem valami egészen más történt vele. És ha most azt hiszitek, hogy a megoldás az, hogy meghalt, tévedtek. Először én is erre gondoltam, de valami sokkal érdekesebb történt. Ami amúgy a maga bizarr és ijesztő módján logikus is. Szóval tetszett ennek a novellának a világa, még ha ijesztő is volt, mert egyedinek éreztem, és nagyon érdekesnek.

És ha már meséltem azokról a novellákról, amik tetszettek, volt egy olyan is, ami nagyon nem, mert egyszerűen sem a stílusával, sem magával a történettel nem tudtam mit kezdeni. Ez pedig az Indiából származó novella volt, a Menedék a viharban. Nem állítom, hogy nem jó, mert biztosan nem véletlenül került be ebben a kötetbe, csak egyszerűen nem nekem való.

A többi novellát átlagosan érdekesnek találtam, élveztem az olvasásukat, de nem kapcsolódott hozzájuk semmiféle nagyon érdekes pluszgondolatom.

Hogy tetszett ez a könyv?

Szerintem egy jól összerakott novelláskötet volt, amiben találtam néhány nagyon tetsző történetet, egy-két egyáltalán nem tetszőt, és az összes többit átlagosan élveztem. Általában ilyen szokott lenni a novelláskötetekben az arány. Az egyetlen dolog, amibe bele tudnék kötni, hogy több olyan sztori is volt a könyvben, amit én nem mondanék horrornak (attól függetlenül, hogy ezek között is voltak baromi jó novellák).

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik szeretik novellaolvasással tölteni az idejüket, és szeretik a horrorosan ijesztő és a nem horrorosan megrázó és elgondolkoztató történeteket is.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban az Agave Könyvek borzongatóbb kínálatából szemezünk. Minden állomáson találtok egy-egy borítórészletet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kép a játékhoz:

Állomáslista:

Blogturné

03. 24. Könyv és más

03. 26. Milyen könyvet olvassak?

03. 28. Spirit Bliss Sárga könyves út

   

Tina Köpke: Hunting Souls (Egybeforrt lelkünk) – Blogturné

A Menő Könyveknek köszönhetően bepillantást nyerhetünk Katrina, az élőhalott lány igencsak izgalmas és mágikus életébe, amelyben felbukkan egy igencsak vonzó vadász, jó pár élőhalott, akiknek nem lenne szabad léteznie, sőt, még maga a Halál is. Tarts három bloggerünkkel ezen a sötétséggel teli úton, és a végén te is nyerhetsz egy példányt a könyvből.

Miért választottam ezt a könyvet?

Imádom a sötétebb hangulatú fantasytörténeteket, amik tele vannak mindenféle túlvilági lénnyel, szóval úgy gondoltam, jó szórakozás lesz elolvasni ezt a történetet.

Véleményem a könyvről

A borítója és az élfestése ennek a könyvnek is gyönyörű. A fekete háttérszín a vörös virágokkal, koponyával, emberi szívvel és hasonlókkal, egyfelől baromi jól néz ki olyan gótos módon, másfelől totálisan illik a történethez és Katrina személyiségéhez.

A történet főszereplője egy Katrina Smythe nevű tinilány, aki elsőre átlagosnak tűnhet, hiszen a családjával él, és gimibe jár, mint a kortársai. De Katrina kicsit sem átlagos. Valójában élőhalott, a szülei vámpírok, a húga boszorkány, a bátyja pedig vérfarkas. Az életét azonban nem az dúlja fel, hogy el kell titkolnia az emberek előtt a valódi kilétét, hanem az, hogy a szomszédba beköltözik egy új család, Walkerék, akikről kiderül, hogy vadászok. Vagyis természetfeletti lények gyilkolásával töltik az idejüket. Ám ezúttal nem ölni jöttek, hanem segítséget kérni Smythe-éktől, ugyanis a lányukat valaki élőhalottá változtatta. Katrina először nem akar segíteni, még Tate Walker, a jóképű, hasonló korú vadász kérésére sem, végül mégis meggondolja magát. Ugyanis a Halál közli vele, hogy ha nem jön rá, kik változtatják át tömegével az embereket élőhalottakká, akkor év végéig az egyik szerette meg fog halni.

– (...) Hogy vagy?

– Ragyogóan – csivitelem, és megvillantom a legszörnyűbb mosolyomat.

– Milyen kár! Mindig remélem, hogy végre elmegyünk egy kis kiruccanásra.

– Jól hangzik, de inkább csak flörtölnék a Halállal, mint hogy igazi randira menjek vele.

– Ez jellemző a generációdra, egyszerűen nem tudtok elköteleződni.

A történet világa nagyon emlékeztetett az Addams Family világára és Katrina Wednesday-re. Ami egyáltalán nem baj, mert imádom Wednesday morbid, életunt, sötét stílusát. Az író pont annyit változtatott a karakteren és a családján, hogy ne legyen pont ugyanaz, mint az Addams Familyben, de azért hasonlítson rá annyira, hogy az olvasót biztosan elkapja a nosztalgikus érzés. Jókat derültem Katrina haláli poénjain, és kicsit sajnáltam, hogy nem volt belőlük még több a könyvben, és csak időnként csillogtatta meg ezt a fajta humorát.

– Hogy találták ki a szülei ezt a nevet?

– A Katrina hurrikán után neveztek el.

– Az egyik legsúlyosabb természeti katasztrófa után?

– El tud képzelni ennél nagyobb megtiszteltetést?

Amikor belekezdtem a könyvbe, elsőre magával ragadott a cselekmény. Kíváncsi voltam, hogyan segít Katrina a Smythe lányon, miként csinál belőle olyan jól nevelt élőhalottat, mint ő, aki nem akar embereket harapdálni. Ahogy az is érdekelt, miként nyomozzák ki, hogy ki vagy kik állnak az eltűnt emberek élőhalottá változtatása mögött, miért csinálják ezt az adott valakik, mi a céljuk. Szóval tele volt sok érdekes titokkal, rejtéllyel a történet, ami mind felkeltette az érdeklődésemet. Azt a rejtélyt mondjuk, hogy melyik szerette van veszélyben Katrinának, az első pillanattól tudtam, és az utolsó oldalakon már azt is tudtam, hogyan lesz veszélyben, még mielőtt megtörtént volna az, ami.

Ám mivel így is maradtak titkok jócskán, bevallom őszintén, kicsikét csalódtam, amikor rájöttem, hogy ez az első rész bizony nem a nyomozásról fog szólni, vagy legalábbis nem igazán. A fő hangsúlyt az író a romantikára fektette. Szinte az egész könyv arról szólt, hogy Katrina és Tate között miként alakul ki egyfajta romantikus (és mágikus) kötelék, hogyan kezelik az érzéseiket először, miként próbálják távol tartani egymástól magukat, hiszen ellentétes oldalon állnak, aztán hogyan jönnek rá, hogy erre nem képesek.

Annak örültem, hogy a romantikus szál nem tette tönkre Katrina karakterét, mert féltem tőle, hogy majd egy nyafogó, rózsaszín felhők között úszkáló, tipikus tinilánnyá változtatja a szerelem, de szerencsére egyelőre megmaradt önmaga az érzései ellenére.

– Nagyon csalódott vagyok – mondom neki és apának. – Más szülők bármit megtennének azért, hogy a lányuk ne aludjon egy szobában egy fiúval.

Anya vidáman mosolyog.

– Semmi bajunk azzal, ha közelebb kerültök, feltéve, hogy nem ölitek meg egymást.

Ez történik, ha az embernek felvilágosult, szexpozitív szülei vannak. Rosszabbak, mint a vén hippik! Mindenre nyitottak, de amikor egy ideiglenes lelki társ meggyilkolásáról van szó, meghátrálnak.

Sejthettem volna.

Tate karaktere szerethető volt, tetszett, ahogy megváltozott a gondolkodásmódja a természetfeletti lényekről Katrinának és a családjának köszönhetően. Remélhetőleg a sztori végére nemcsak a családját, hanem az egész vadászszövetséget sikerül megreformálnia.

Érdekes volt betekintést nyerni mind a természetfeletti világba, mind a vadászok világába egy-egy ünnepi esemény által. Mindkét esemény megmutatta, hogy nincs olyan, hogy egy teljes csoport jó vagy gonosz legyen. Mind a természetfeletti lények, mind a vadászok között vannak jó emberek, akik senkinek nem ártanak ok nélkül (maximum önvédelemből vagy mások védelmében), és vannak gonosz emberek, akik képesek rossz dolgokat tenni. És mindkét oldalon jelen van a rasszizmus. A természetfelettiek egy része az embereket nézi le, a vadászok egy része pedig az összes természetfelettit kiirtandó gonosznak tekinti. Ez a szál igazán érdekes, úgyhogy őszintén kíváncsi vagyok rá, miként fog átalakulni a folytatásban a regény világa a történet legvégére.

A könyv elég durva függővéggel zárult, ami bár egyáltalán nem lepett meg, mert már oldalakkal korábban valahogy megéreztem, hogy mi fog történni, mégis elérte azt, hogy tudni akarjam, hogyan lesz megoldva az adott probléma a folytatásban.

Hogy tetszett ez a könyv?

Katrina személyisége és az Addams Family-párhuzamok klasszak voltak, pont nekem való ez a fajta sötét, morbid humor és világ. A könyvben felmerülő kérdések, titkok és rejtélyek is izgalmasnak ígérkeztek, viszont nem lettek eléggé kidolgozva ebben az első részben. A (sötét és morbid Rómeó és Júlia típusú) romantika teljesen elnyomott minden mást, a nyomozásból szinte csak morzsácskákat kaptunk, és egyelőre semmi nem derült ki, de még csak valódi nyomokat sem találhattunk. Ennek ellenére élveztem a könyv olvasását, és remélem, hogy a második részben már a nyomozás és a rejtélyek megoldása is nagyobb hangsúlyt kap.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik szeretik az Addams Family sötét, morbid humorát és romantikáját.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A regényben elég sok utalás van más filmekre, sorozatokra, könyvekre. A feladatotok az, hogy az idézetek és az összekevert betűk alapján kitaláljátok, hogy mely filmről/sorozatról/könyvről beszél Katrina. A helyes választ írjátok be a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Idézet és betűk a játékhoz:

„Amióta az eszemet tudom, imádom az …-t. Nem a Modern családot, A Simpson családot vagy – Lilith kegyelmezzen élőhalott lelkemnek – a Kardashianokat.

Nem. A kedvenc tévés családom egy furcsa, a társadalomból kitaszított alakokból álló csapat, akik határozottan vonzódnak az olyan groteszk és morbid dolgokhoz, mint a temetők, a mérgekkel elkövetett gyilkosságok és a levágott rózsafejek.”

BETŰK: FlydaA mdsmia

Állomáslista:

Blogturné

03. 27. Spirit Bliss Sárga könyves út

03. 31. This is my (book) universe

04. 03. Könyv és más

   

Rebecca Yarros: Wilder (A Renegátok 1.) – Blogturné Extra

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából egy új sorozat első részét tarthatjuk a kezünkben Rebecca Yarrostól. A Wilder egy belevaló, bátor influenszercsapatról szól, aminek a tagjai a leglehetetlenebb trükköket és legvadabb mutatványokat kísérlik meg a világon, a fizika törvényeit és a saját határaikat feszegetve. Tartsatok négy bloggerünkkel az izgalmas hajóúton, ami szerelemmel, veszélyekkel és kalandokkal teli lesz, és a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Ezúttal néhány klassz idézetet hoztam nektek a könyvből, de természetesen, később mesélek majd nektek arról is, milyen volt korrektúrázni, és hogy tetszett a történet.

1.

– Ez a tiéd, Bambi – mondta, és átnyújtotta nekem a kezében lévő hevedert.

– Tessék? – sápítoztam.

Ne nézz le! Koncentrálj rá!

– Bambi, tudod… mert pont úgy nézel ki, mint egy őzike a reflektorfényben – válaszolta.

– Bambi egy fiú, és mi a fenéért kellene nekem ez a heveder?

– Azért! – Landon két vastag drótkötél felé mutatott, amiket Paxton éppen szemügyre vett, és amik a torony tetejéről vezettek – ez rohadtul nem lehet igaz – a medence végében lévő falhoz. Ami a hajón volt. A mi hajónkon. Ami a kikötőben várakozott, legalább hat emelettel alattunk.

2.

– És igen, Leah valóban megrémült, de erősebb, mint hinnéd!

– Miből gondolod ezt? – Remegett és alig kapott levegőt. A fehér lepedőmön több szín van, mint az ő arcán volt, amikor bezuhantunk a medencébe.

– Először is, megcsinálta a mutatványt! Mondhatott volna nemet is, és követelhette volna, hogy vidd vissza a hajóra, és pontosan tudod, hogy megtetted volna. De nem kérte! Bekötötte magát, és bízott benned.

– Igen, és nézd meg, mi lett a vége!

3.

A kis Eleanor Baxter megtette azt, amit életemben még egyetlen lány sem: szemrebbenés nélkül kidobott.

Tudtam, hogy nem véletlenül kedvelem őt.

4.

– Mit adsz cserébe, ha elmegyek? – szegeztem neki a kérdést. Este lenne időm leellenőrizni a megmaradt felszerelést. A szeme elkerekedett.

– Egy vállveregetést, amiért jó tanuló vagy. A magántanárod vagyok, nem a dadád. Most pedig légy nagyfiú, és viselkedj felnőtt módjára!

5.

– Megálltál már egy pillanatra átgondolni, hogy túl gyorsan haladsz ahhoz, hogy élvezz bármit is magad körül, mielőtt az végleg el tűnne?

6.

– Ráérsz? – kérdeztem Landont az ajtóból.

– Úgy nézek ki? – szólt vissza egy könyv mögül.

– Úgy nézel ki, mint akinek el kellene terelni a figyelmét.

Leengedte a könyvet, és felhorkant.

– Vannak emberek, akik szeretnek olvasni, Pax. Egyszer neked is ki kellene próbálnod.

7.

– Jó, hogy vagy neki – jegyezte meg Brooke halkan.

– Senkije sem vagyok – válaszoltam. – Csak a felkészítője.

– Ha ezt tényleg komolyan gondolod, akkor talán neked van szükséged felkészítésre.

8.

– Ha válaszolnál az e-mailjeidre, nem kellene körberepülnöm a világot ahhoz, hogy megtaláljalak.

– Baromság, akkor is átrepülnéd a világot, ha megkívánnád a fagyit!

9.

– Paxton egy seggfej!

– De az tuti, hogy kedvel téged – vágta rá, és kifelé menet megállt, hogy készítsen egy képet.

– Miből gondolod ezt? – A bánásmód, amiben az elmúlt napokban részesültem, határozottan nem ezt az elméletet támasztotta alá.

– A tengeren kifogytunk abból a francia pörkölésű kávéból, amit szeretsz.

– Ne! – sóhajtottam. – Az éltető erőm!

Nevetett.

– Igen, nos, Paxton megtudta, és elintézte, hogy az ő adagját is te kapd meg.

10.

Lassan kinyitotta a szemét, és pislogott néhányat, mielőtt álmos, szexi mosollyal rám nézett.

– Ez bacon?

Felnevettem.

– Minden srác pontosan ezt akarja hallani másnap reggel. Hagyjuk is a „neked milyen volt” kínos témáját, és térjünk rá a baconre!

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Olvass bele a könyvbe a kiadó oldalán található linken, és írd be a helyes válaszokat a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kérdés a játékhoz:

Melyik városból indul útjára a tengerjáró hajó?

Állomáslista:

Blogturné

03. 26. Spirit Bliss Sárga könyves út – Extra

03. 28. Kelly és Lupi olvas

03. 30. Spirit Bliss Sárga könyves út

04. 01. Zakkant olvas

04. 03. Kitablar

   

Emily J. Taylor: Hotel Magnifique – Blogturné

A Menő Könyvek jóvoltából nemrégiben új, szemet gyönyörködtető, élfestett kiadásban jelent meg Emily J. Taylor regénye, a Hotel Magnifique. Ennek örömére azok a bloggereink is elővették ezt a kötetek, akik eddig még nem olvasták, hogy vadonatúj értékeléseket – és persze nyereményjátékot – hozzanak el nektek! Tartsatok velünk a turnénk során, és fedezzük fel együtt a Hotel Magnifique varázslatos világát!

Miért választottam ezt a könyvet?

Ritkán csinálok ilyet, de kivételesen azért, mert egyszerűen gyönyörű a borítója. Szerintem a legszebb élfestett borító, amit eddig láttam. Nagyon tetszett, hogy nemcsak az oldalsó, hosszanti lapéleken található illusztráció, hanem a fent és lent található oldalak lapéleire is ráfestettek egy érdekes üzenetet a könyvből.

Véleményem a könyvről

A főszereplő, Jana édesanyja meghalt, ő pedig egyedül próbál gondoskodni a kishúgáról, Zosáról. Minden vágya, hogy visszatérhessenek a szülőfalujukba, ám ehhez pénz kell, az pedig egyelőre nincs. Ezért jelentkeznek mindketten a Hotel Magnifique álláshirdetésére. A Hotel Magnifique egy mágikus hotel, ami időről időre mindig más helyszínen bukkan fel. Minden helyszínen kiválasztanak néhány szerencsést, aki bizonyos ideig élvezheti a hotel nyújtotta mágikus élvezeteket, de amint az idő lejárta után elhagyják az épületet, azonnal el is felejtenek mindent, ami odabent történt. Az ott dolgozókkal viszont ez fordítva van, ahogy belépnek a hotelbe, elfelejtik, kik is ők, elfelejtik a korábbi életüket, az otthonukat, a kint maradt szeretteiket, és a kinti világ is megfeledkezik a létezésükről. Janáék végül megkapják az állást a hotelben, de a lányok hamar rájönnek, hogy nem minden az, aminek látszik, és komoly bajba kerültek.

A történet igazán ígéretesen indult, rögtön előkerült a rejtély, ami szinte végig fenntartotta a figyelmemet. Vajon mi áll a hotel hátterében? Mit csinálnak valójában odabent? Mi történik a vendégekkel és az ott dolgozókkal? Mit rejteget a hotel magisztere, Alastair? És mi a kulcsmester, Bel titka és célja?

Mindig történt valami mágikus érdekesség, fordulat, előkerült egy titok vagy egy megoldandó probléma, szóval a cselekmény igazán pörgős volt, nem laposodott el a könyv végéig. Azt az első pillanattól tudtam, hogy a hotellel nem stimmel valami, és hogy az ígért csoda helyett valahogyan ki- és felhasználják az oda betérőket, de hogy pontosan milyen célból és hogyan, arra sokáig nem jöttem rá. A rejtélyek felderítését Jana által szépen felépítette az író, a lány először csak a húga miatt kezd nyomozni, aki a hotelbe érve a második napon eltűnik, miután elválasztották őket egymástól. Szóval ahogyan a legtöbb főszereplő, Jana kényszerből kerül a hős helyzetébe, nincsen túl sok választása, vállalnia kell a veszélyeket, ha meg akarja menteni a húgát. Tetszett, hogy mindezt azért tudja véghezvinni, mert rá nem hatnak azok a varázslatok, amik a többi hotelbelit megkötik. Kíváncsi voltam, hogy ennek van-e valami logikus oka, vagy egyszerűen csak ő a kiválasztott, de szerencsére volt logikus ok. Sokkal jobban szeretem az ilyen megoldásokat, mint a végzetszerű kiválasztottságot.

– Helyes válasz. Még valaki?

– Hogy éjfélre mindig házon belül kell lennünk – tette hozzá egy idősebb, sötétebb bőrű lány.

– Mi történik, ha kívül maradunk? – kérdezte egy sápadt hordár.

– A hotel bejárata a határ a benti világ és Másutt között. Ha egy aláírt szerződéssel bíró vendég vagy alkalmazott nincs a házban, amikor a hotel távozik, az illető eltűnik, és sajnos sehol máshol sem bukkan fel. Ez annak az erőteljes varázslatnak a mellékhatása, amellyel a hotelben tartózkodókat biztonságban tudhatjuk.

Jana karaktere elég átlagos főhősnő, szerethető, de nem igazán tudok semmit kiemelni vele kapcsolatban, ami különlegessé teszi, mássá, mint akármelyik másik könyv főhősnőjét. Egy átlagos lány, aki próbálja túlélni a szegénységet és gondoskodni a húgáról. Bátor, mert annak kell lennie, és kitartó, mert annak kell lennie, de igazából más jellemvonása nem nagyon van.

A húga karaktere akkor vált számomra érdekessé, amikor úgymond megváltozott (hogy milyen módon, azt nem írom le, majd a könyvből kiderül számotokra). Kíváncsi voltam, hogy ebben a „megváltozott helyzetben” hogyan tud hozzátenni a cselekményhez bármit is, de többet tett hozzá, mint amire számítottam, és mint amennyit még a „megváltozás” előtt tett hozzá.

Bel szintén egy átlagos férfi karakter. Egy jóképű pasi, akinek mély és sötét titkai vannak. Aki néha úgy viselkedik, hogy Jana nem tudja, megbízhat-e benne, de olvasóként mi mindvégig érezhetjük, hogy igen. Kíváncsi voltam rá, hogy valójában ki is ő. Igazából arra számítottam, hogy mivel dolgozóként kitörölték az emlékeit, és a róla szóló emlékeket is a kintiek fejéből, valahogy kiderül, hogy Janáék ismerték őt korábbról. De hogy valóban így van-e, természetesen szintén nem árulom el.

Szóval a történet erősségét nem az egyedi karakterek, hanem inkább a mágikus világépítés és az izgalmas cselekmény adja, de időnként nem baj, ha inkább a történet, semmint a szereplők fogják meg olvasás közben az ember fantáziáját.

A történet vége nagyrészt lezárt, de szerintem simán lehetne folytatni. A Molyon nem láttam, hogy sorozatként lenne definiálva, viszont én remélem, hogy elkészül majd egy második rész belőle, mert még van benne potenciál.

Hogy tetszett ez a könyv?

A karakterek annyira nem fogtak meg, de maga az alaptörténet érdekes volt, a cselekmény is izgalmas volt, szóval nagyon lekötött olvasás közben az egész, és szívesen folytatnám egy második résszel a kalandokat.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Mindenkinek, aki szereti a kalandos, izgalmas fantasyket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Tartsatok velünk egy rövid időre a Hotel Magnifique-be, és olvassátok el a könyv beleolvasóját, majd válaszoljatok a blogokon feltett kérdésekre. Ha megvan a helyes válasz, akkor írjátok be a Rafflecopter-doboz megfelelő sorába, és máris esélyetek nyílik, hogy megnyerjétek a könyv egy példányát!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kérdés a játékhoz:

Milyen színű tintával írták a Hotel Magnifique álláshirdetését?

Állomáslista:

Blogturné

03. 17. Utószó

03. 19. Kelly és Lupi olvas

03. 21. Spirit Bliss Sárga könyves út