Rebecca Yarros: Wilder (Renegátok 1.) – Blogturné

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából egy új sorozat első részét tarthatjuk a kezünkben Rebecca Yarrostól. A Wilder egy belevaló, bátor influenszercsapatról szól, aminek a tagjai a leglehetetlenebb trükköket és legvadabb mutatványokat kísérlik meg a világon, a fizika törvényeit és a saját határaikat feszegetve. Tartsatok négy bloggerünkkel az izgalmas hajóúton, ami szerelemmel, veszélyekkel és kalandokkal teli lesz, és a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, nem én választottam ezt a könyvet, hanem rám osztották korrektúrázni. Amikor először belekezdtem, egy kicsikét megijedtem, mert korábban azt gondoltam, ezek a romantikus regények nem az én világom, de a munka az munka, ez van. Aztán ahogy belemerültem a javításokba és a történetbe, számomra is váratlanul azt vettem észre, hogy élvezem a sztorit, kedvelem a karaktereket, kíváncsi vagyok a titkokra. Szóval azt hiszem, a korrektúrázásnak köszönhetően átléptem a komfortzónámat, amit amúgy magamtól nem biztos, hogy megtettem volna, és rájöttem, hogy az ilyen történetekben is elég jól érzem magam.

Véleményem a könyvről

A történet két főszereplője Leah és Paxton, az ő szemszögükből láthatjuk felváltva az eseményeket. Leah két éve hatalmas traumán ment át, aminek köszönhetően mostanáig lényegében a négy fal között élte az életét. Ám most úgy döntött, hogy kilép a kalitkájából, jelentkezett egy oktatási programra, aminek a keretében egy luxushajóúton vehet részt, tanulhat, tapasztalatokat szerezhet. Cserébe csak annyit kell tennie, hogy korrepetálja Paxtont. A srác egy influencercsapat vezetője és fenegyereke. A Renegátok újra és újra a fizika és a saját határaikat feszegetik, miközben veszélyes trükköket és kaszkadőrmutatványokat csinálnak meg a kamerák előtt. Paxton segít Leah-nak, hogy átlépje a határait és feldolgozza a múltbeli traumáit, cserébe Leah nemcsak a tananyagra tanítja meg, hanem őszintén szeretni is. Ám a történet nem ennyire egyszerű, valaki újra meg újra megbuherálja a Renegátok trükkjeihez szükséges felszereléseket, és életveszélybe sodorja ezáltal a srácokat. De vajon ki és miért akar ártani nekik?

Nos, az influencerek többségéről nem igazán van jó véleményem, mert sokan semmiféle értéket nem teremtenek a hírnévért és pénzért cserébe, sőt, olyanok is vannak, akik csak rombolnak és ártanak, ami még rosszabb. Szóval kicsit megijedtem, amikor rájöttem, hogy ez lesz a könyv témája. De látva, hogy Paxton és a többi Renegát mennyi időt, energiát, erőfeszítést tesz bele egy-egy mutatványba, és hogy szívből és lelkesedésből csinálnak mindent, kicsit megnyugodtam. Az tény, hogy nem értem, miért vállalnak be emberek ilyen veszélyes mutatványokat, amikben akkor is megsérülhetnek, ha senki nem szabotálja őket direkt, de ugyanúgy nem értem, miért megy valaki tűzoltónak, rendőrnek és hasonlók. És hát, más meg azt nem érti, miért megy valaki írónak vagy könyves bloggernek, mert nem látja a művészet értékét és közvetlen hasznát, de ettől még van neki. Azt viszont őszintén értékelni tudtam, hogy Paxtonék nem a gazdagságért vagy a hírnévért csinálják ezt az egészet, hanem hogy segítsenek valakin, és mert egyszerűen valamiféle elhivatottságot éreznek a kaszkadőrszakma iránt.

Leah helyzetét viszont sikerült az első pillanattól átéreznem, amikor pedig konkrétan kiderült, mi is történt vele a múltban, ez az érzés csak erősödött. Teljesen megértem azokat az embereket, akik begubóznak egy trauma hatására, még kisebb traumákéra is, mint amit Leah átélt. Őszintén, a helyében én lehet, hogy soha nem jöttem volna ki a dologból, annyira megrázó lehetett.

Épp ezért egy kicsit bosszús voltam Paxtonra, mert túlságosan erőltette azt, hogy Leah részt vegyen különböző veszélyes őrültségekben. Persze ő nem tudott a traumáról, de sosem lehet tudni, hogy ki mit élt át a múltban, és miért fél azoktól a dolgoktól, amiktől. Meg úgy alapból, még trauma nélkül sem kényszerítünk bele másokat olyan helyzetbe, amitől látjuk, hogy tartanak és kényelmetlen vagy ijesztő számukra. Szóval ilyen szempontból szerintem Paxton elég gázul viselkedett.

Persze utólag lehet azt mondani, hogy ez kellett Leah-nak ahhoz, hogy magához térjen, összeszedje magát, de elsülhetett volna akár fordítva is, és még jobban traumatizálódhatott volna.

Az viszont tagadhatatlan, hogy a két főszereplő között megvolt a kémia, a traumatikus jeleneteket leszámítva tetszett, ahogyan egymáshoz viszonyultak, még a csipkelődéseik is.

Ami még tetszett, hogy a történet meg tudott lepni. Azt gondoltam, hogy csak egyetlen titok van benne, méghozzá az, hogy ki és miért szabotálja a mutatványokat, de amikor nem is számítottam rá, kiderült egy másik nagy titok is. A szabotálós titokra voltak ötleteim, arra is gyanakodtam, aki végül a hunyó lett, de mellette volt még két ember, akiről el tudtam volna képzelni, hogy ő lesz a hunyó. Szóval ez a szál is izgalmas volt számomra, mert nem tudtam biztosra a megoldását. A másik titok kiderülése pedig meglepett, érzelmileg hatott rám, és nagyon kíváncsi voltam, hogy miként tudja ezt Paxton úgy kimagyarázni, hogy én és Leah is megbocsásson neki.

Külön ki kell emelnem, hogy a hajóút és az ezzel járó világjárás, kirándulások és kalandok egyfelől nagyon feldobták a sztorit, másfelől klassz volt, hogy megismertették velem a világ különböző tájait, kultúráit. Ezek a kultúrák nem mindig voltak szimpik, de attól még érdekes volt látni, miként élnek egy másik országban.

A mellékszereplők között is volt jó pár izgalmasnak tűnő karakter, ezért kíváncsian várom, hogy a következő részeket is kézbe vehessem magyarul, és jobban megismerhessem őket, ezúttal főszereplőként.

Hogy tetszett ez a könyv?

Paxton néha kicsit felbosszantott, de alapvetően kedveltem a karakterét. Tetszett az a szenvedély, amivel a munkájához állt, még úgy is, hogy nem igazán értem, miért akarja valaki az életét kockáztatni mutatványok miatt. Leah is nagyon szimpatikus volt, teljesen átéreztem a traumáját, és kíváncsi voltam, képes lesz-e feldolgozni a vele történteket. A titkok szála fordulatosra, izgalmasra és meglepőre sikeredett, tetszett, hogy nem tudtam biztosra a megoldásokat, de mindegyik logikusan volt felépítve.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik szeretik az extrém és egzotikus körülmények között játszódó romantikus sztorikat.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Olvass bele a könyvbe a kiadó oldalán található linken, és írd be a helyes válaszokat a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kérdés a játékhoz:

Mennyi ideig tart a hajóút?

Állomáslista:

Blogturné

03. 26. Spirit Bliss Sárga könyves út – Extra

03. 28. Kelly és Lupi olvas

03. 30. Spirit Bliss Sárga könyves út

04. 01. Zakkant olvas

04. 03. Kitablar

   

A borzalmak hívása – Rémtörténetek a világ minden tájáról – Blogturné

Az Agave Könyveknek köszönhetően a horror rajongói újra egy különleges antológiát tarthatnak a kezükben, melyet James D. Jenkins és Ryan Cagle szerkesztett. Ebben az új válogatásban ismét a világ legkülönfélébb pontjairól mazsolázhatunk, megismerve Izland, Haiti, Észtország, India vagy éppen Puerto Rico kortárs horrorszerzőit egy-egy novella erejéig. Tartsatok három bloggerünkkel a turnén, vegyetek részt a nyereményjátékban, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott példányt!

Miért választottam ezt a könyvet?

Az előző horrorantológia turnéján is részt vettem, és érdekelt, hogy ebben az új novelláskötetben vajon milyen novellákat találok majd.

Véleményem a könyvről

Szeretek novellásköteteket olvasni, mert míg egy regény esetében 50-50%, hogy vagy tetszik, vagy nem, addig a novelláknál annyi esélyem van nekem tetsző történetet találni az adott kötetben, ahány novellát tartalmaz. És nem volt még olyan novelláskötet, amiben ne találtam volna legalább néhány számomra klassz és érdekes történetet.

Valamiért gyerekkorom óta szeretem a horrorsztorikat, szeretek biztonságos közegben rettegni. Filmek esetében könnyű rám hozni a parát, de könyvek esetében ez sokkal nehezebb. Ha nem látom a szememmel a történéseket, csak olvasom, valahogy kevésbé hat rám. De épp ezért, ha egy horrorregény vagy -novella kiborít, akkor elmondhatjuk, hogy jól volt megírva.

Ebben a kötetben összesen húsz novellát olvashattam el. A történeteket a világ minden tájáról szedték össze. Található az antológiában izlandi, dán, lengyel, francia, svájci, Puerto Ricó-i, haiti, brazil, argentin, észt, orosz, dél-koreai, bolgár, kínai, máltai, görög, izraeli, indiai és japán történet is. Vannak köztük hosszabbak, rövidebbek, modernek, régi mondákat feldolgozók, és témáik tekintetében is elég változatosak. Azt kicsit sajnáltam, hogy ezúttal magyar történet nem került a kötetbe, mert az előző részben emlékeim szerint a magyar sztori volt az egyik kedvencem.

Összességében azt tudom mondani a történetekről, hogy voltak köztük, amik kifejezetten tetszettek, akadtak, amiket átlagosnak találtam, de olyanok is, amik teljesen hidegen hagytak. Az biztos, hogy elég változatos volt a kötet minősége. Arányaiban nézve, a novellák többségét érdekesnek találtam, még ha akadt is köztük olyan, amit én biztosan nem soroltam volna a horrorkategóriába.

Az összes novella előtt van egy kis figyelemfelkeltő és érdekes információkat tartalmazó szöveg. Ezekből megtudhatjuk, hogy az adott országban miként viszonyulnak a horrorhoz, olvashatunk az adott novellával kapcsolatos érdekességekről, valamint más az országhoz kapcsolható horrorsztorikról, az adott novella írójáról is, és sok egyéb izgalmas dologról.

Mind a húsz novelláról túl hosszú bejegyzést tudnék csak írni, ezért inkább kiválogattam azokat, amik vagy nagyon tetszettek, vagy valamiféle fontos gondolatokat ébresztettek bennem, ami miatt úgy érzem, érdemes volt elolvasnom őket. Íme:

A Fehércsont hárfa című novella, bár arról szól, hogy egy feleség csontról csontra feláldozza önmagát azért, hogy a férje álmát valóra váltsa, számomra mégsem volt horror. Nem ijesztett meg egyáltalán, csak elszomorított. Ez a történet számomra egyfajta feminista kritika volt azzal kapcsolatban, hogy a nőktől elvárják még most, a 21. században is, hogy szó szerint mindenüket feláldozzák a férjükért. És persze cserében nem kapnak semmit, csak szenvedést.

A háború című novellát sem sorolnám a horrorok közé, inkább egyfajta baromi jól megírt társadalomkritika. A történet lényegében arról szól, hogy egy ország diktatórikus vezetése hogyan hiteti el az emberekkel, hogy háborúban állnak (pedig nem), és miként tartja őket rettegésben egy nem létező ellenséggel. Ezt a történetet baromi aktuálisnak találtam mind a világot, mind az országunkat elnézve. Érdekes és egyben ijesztő volt látni, hogy mennyire egyszerű megvezetni az embereket, ahogyan azt is, hogy a hétköznapi emberek miként szállnak be a játékba önként csak azért, hogy ne érezzék magukat a rendszer veszteseinek. Azt hiszem, bár én nem tettem volna be egy horrorkötetbe, mégis ez volt a novellák közül a kedvencem, mert ezt találtam a legérdekesebbnek, és ennek találtam a mondanivalóját a legaktuálisabbnak.

Vicces módon valahogy pont azok a novellák fogtak meg leginkább, amik nem feltétlenül horrortörténetek. Így van ez a Hamuálmok cíművel is, ami szerintem egy pszichésen beteg, önbántalmazó lány története. A lány hétévesen a kandalló tüzében egy tűzmadarat lát, ami teljesen elbűvöli, meg akarja érinteni, emiatt pedig megég a karja. Innentől kezdve minden lángban, minden tűzben a madarat kutatja, valamint megszállottan hiszi, hogy a lángok okozta sebhelye alatt valami mássá vált ő maga is részben. Megrázó volt az önbántalmazásáról olvasni, és végig azon gondolkoztam, vajon mit jelképezhet a tűzmadár. Vajon mi érhette őt gyerekkorában, ami miatt kialakult nála ez a pszichés, önbántalmazással együtt járó betegség?

A szerelem természete című novellára nem tudom azt mondani, hogy tetszett, mert egyszerűen túl elborzasztó volt ahhoz, hogy ezt a szót használhassam. Egy fiatal pornós pár nagy népszerűségre tesz szert az interneten, ám az egyik élő videójukban a lány brutálisan megkínozza és meggyilkolja a fiút. Ez a tett is megrázó és elborzasztó volt számomra, de az, hogy a kínzást és gyilkosságot mások élőben végignézték, biztatták rá a lányt, sőt, elélveztek rá, egyszerűen brutális. El sem tudom képzelni, milyen ember képes élvezni más szenvedését és haláltusáját, de a szomorú az, hogy tudom, rengeteg ilyen van. Olyanok, mint a novella főszereplője is, aki végignézi a videót, lelkileg és fizikailag is élvezi, aztán befekszik az ágyba a párja mellé, és nyugodtan elalszik. Félelmetes belegondolni, hogy a szörnyek köztünk élnek, és bárhol lehetnek. Még az az ember is lehet szörnyeteg, akiről úgy gondolod, teljesen megbízhatsz benne. Az, akivel egy ágyban alszol.

És végül, amit valódi horrornovellának mondanék, és nagyon tetszett is, az az utolsó történet, melynek A láthatatlan világ csodái a címe. Arról szól a sztori, hogy egy férfi egy könyvben talál egy láthatatlanná tévő varázsigét, amit ki is próbál, és láss csodát, az emberek onnantól nem látják őt. Csakhogy kiderül, hogy nem láthatatlan lett, hanem valami egészen más történt vele. És ha most azt hiszitek, hogy a megoldás az, hogy meghalt, tévedtek. Először én is erre gondoltam, de valami sokkal érdekesebb történt. Ami amúgy a maga bizarr és ijesztő módján logikus is. Szóval tetszett ennek a novellának a világa, még ha ijesztő is volt, mert egyedinek éreztem, és nagyon érdekesnek.

És ha már meséltem azokról a novellákról, amik tetszettek, volt egy olyan is, ami nagyon nem, mert egyszerűen sem a stílusával, sem magával a történettel nem tudtam mit kezdeni. Ez pedig az Indiából származó novella volt, a Menedék a viharban. Nem állítom, hogy nem jó, mert biztosan nem véletlenül került be ebben a kötetbe, csak egyszerűen nem nekem való.

A többi novellát átlagosan érdekesnek találtam, élveztem az olvasásukat, de nem kapcsolódott hozzájuk semmiféle nagyon érdekes pluszgondolatom.

Hogy tetszett ez a könyv?

Szerintem egy jól összerakott novelláskötet volt, amiben találtam néhány nagyon tetsző történetet, egy-két egyáltalán nem tetszőt, és az összes többit átlagosan élveztem. Általában ilyen szokott lenni a novelláskötetekben az arány. Az egyetlen dolog, amibe bele tudnék kötni, hogy több olyan sztori is volt a könyvben, amit én nem mondanék horrornak (attól függetlenül, hogy ezek között is voltak baromi jó novellák).

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik szeretik novellaolvasással tölteni az idejüket, és szeretik a horrorosan ijesztő és a nem horrorosan megrázó és elgondolkoztató történeteket is.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban az Agave Könyvek borzongatóbb kínálatából szemezünk. Minden állomáson találtok egy-egy borítórészletet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kép a játékhoz:

Állomáslista:

Blogturné

03. 24. Könyv és más

03. 26. Milyen könyvet olvassak?

03. 28. Spirit Bliss Sárga könyves út

   

Tina Köpke: Hunting Souls (Egybeforrt lelkünk) – Blogturné

A Menő Könyveknek köszönhetően bepillantást nyerhetünk Katrina, az élőhalott lány igencsak izgalmas és mágikus életébe, amelyben felbukkan egy igencsak vonzó vadász, jó pár élőhalott, akiknek nem lenne szabad léteznie, sőt, még maga a Halál is. Tarts három bloggerünkkel ezen a sötétséggel teli úton, és a végén te is nyerhetsz egy példányt a könyvből.

Miért választottam ezt a könyvet?

Imádom a sötétebb hangulatú fantasytörténeteket, amik tele vannak mindenféle túlvilági lénnyel, szóval úgy gondoltam, jó szórakozás lesz elolvasni ezt a történetet.

Véleményem a könyvről

A borítója és az élfestése ennek a könyvnek is gyönyörű. A fekete háttérszín a vörös virágokkal, koponyával, emberi szívvel és hasonlókkal, egyfelől baromi jól néz ki olyan gótos módon, másfelől totálisan illik a történethez és Katrina személyiségéhez.

A történet főszereplője egy Katrina Smythe nevű tinilány, aki elsőre átlagosnak tűnhet, hiszen a családjával él, és gimibe jár, mint a kortársai. De Katrina kicsit sem átlagos. Valójában élőhalott, a szülei vámpírok, a húga boszorkány, a bátyja pedig vérfarkas. Az életét azonban nem az dúlja fel, hogy el kell titkolnia az emberek előtt a valódi kilétét, hanem az, hogy a szomszédba beköltözik egy új család, Walkerék, akikről kiderül, hogy vadászok. Vagyis természetfeletti lények gyilkolásával töltik az idejüket. Ám ezúttal nem ölni jöttek, hanem segítséget kérni Smythe-éktől, ugyanis a lányukat valaki élőhalottá változtatta. Katrina először nem akar segíteni, még Tate Walker, a jóképű, hasonló korú vadász kérésére sem, végül mégis meggondolja magát. Ugyanis a Halál közli vele, hogy ha nem jön rá, kik változtatják át tömegével az embereket élőhalottakká, akkor év végéig az egyik szerette meg fog halni.

– (...) Hogy vagy?

– Ragyogóan – csivitelem, és megvillantom a legszörnyűbb mosolyomat.

– Milyen kár! Mindig remélem, hogy végre elmegyünk egy kis kiruccanásra.

– Jól hangzik, de inkább csak flörtölnék a Halállal, mint hogy igazi randira menjek vele.

– Ez jellemző a generációdra, egyszerűen nem tudtok elköteleződni.

A történet világa nagyon emlékeztetett az Addams Family világára és Katrina Wednesday-re. Ami egyáltalán nem baj, mert imádom Wednesday morbid, életunt, sötét stílusát. Az író pont annyit változtatott a karakteren és a családján, hogy ne legyen pont ugyanaz, mint az Addams Familyben, de azért hasonlítson rá annyira, hogy az olvasót biztosan elkapja a nosztalgikus érzés. Jókat derültem Katrina haláli poénjain, és kicsit sajnáltam, hogy nem volt belőlük még több a könyvben, és csak időnként csillogtatta meg ezt a fajta humorát.

– Hogy találták ki a szülei ezt a nevet?

– A Katrina hurrikán után neveztek el.

– Az egyik legsúlyosabb természeti katasztrófa után?

– El tud képzelni ennél nagyobb megtiszteltetést?

Amikor belekezdtem a könyvbe, elsőre magával ragadott a cselekmény. Kíváncsi voltam, hogyan segít Katrina a Smythe lányon, miként csinál belőle olyan jól nevelt élőhalottat, mint ő, aki nem akar embereket harapdálni. Ahogy az is érdekelt, miként nyomozzák ki, hogy ki vagy kik állnak az eltűnt emberek élőhalottá változtatása mögött, miért csinálják ezt az adott valakik, mi a céljuk. Szóval tele volt sok érdekes titokkal, rejtéllyel a történet, ami mind felkeltette az érdeklődésemet. Azt a rejtélyt mondjuk, hogy melyik szerette van veszélyben Katrinának, az első pillanattól tudtam, és az utolsó oldalakon már azt is tudtam, hogyan lesz veszélyben, még mielőtt megtörtént volna az, ami.

Ám mivel így is maradtak titkok jócskán, bevallom őszintén, kicsikét csalódtam, amikor rájöttem, hogy ez az első rész bizony nem a nyomozásról fog szólni, vagy legalábbis nem igazán. A fő hangsúlyt az író a romantikára fektette. Szinte az egész könyv arról szólt, hogy Katrina és Tate között miként alakul ki egyfajta romantikus (és mágikus) kötelék, hogyan kezelik az érzéseiket először, miként próbálják távol tartani egymástól magukat, hiszen ellentétes oldalon állnak, aztán hogyan jönnek rá, hogy erre nem képesek.

Annak örültem, hogy a romantikus szál nem tette tönkre Katrina karakterét, mert féltem tőle, hogy majd egy nyafogó, rózsaszín felhők között úszkáló, tipikus tinilánnyá változtatja a szerelem, de szerencsére egyelőre megmaradt önmaga az érzései ellenére.

– Nagyon csalódott vagyok – mondom neki és apának. – Más szülők bármit megtennének azért, hogy a lányuk ne aludjon egy szobában egy fiúval.

Anya vidáman mosolyog.

– Semmi bajunk azzal, ha közelebb kerültök, feltéve, hogy nem ölitek meg egymást.

Ez történik, ha az embernek felvilágosult, szexpozitív szülei vannak. Rosszabbak, mint a vén hippik! Mindenre nyitottak, de amikor egy ideiglenes lelki társ meggyilkolásáról van szó, meghátrálnak.

Sejthettem volna.

Tate karaktere szerethető volt, tetszett, ahogy megváltozott a gondolkodásmódja a természetfeletti lényekről Katrinának és a családjának köszönhetően. Remélhetőleg a sztori végére nemcsak a családját, hanem az egész vadászszövetséget sikerül megreformálnia.

Érdekes volt betekintést nyerni mind a természetfeletti világba, mind a vadászok világába egy-egy ünnepi esemény által. Mindkét esemény megmutatta, hogy nincs olyan, hogy egy teljes csoport jó vagy gonosz legyen. Mind a természetfeletti lények, mind a vadászok között vannak jó emberek, akik senkinek nem ártanak ok nélkül (maximum önvédelemből vagy mások védelmében), és vannak gonosz emberek, akik képesek rossz dolgokat tenni. És mindkét oldalon jelen van a rasszizmus. A természetfelettiek egy része az embereket nézi le, a vadászok egy része pedig az összes természetfelettit kiirtandó gonosznak tekinti. Ez a szál igazán érdekes, úgyhogy őszintén kíváncsi vagyok rá, miként fog átalakulni a folytatásban a regény világa a történet legvégére.

A könyv elég durva függővéggel zárult, ami bár egyáltalán nem lepett meg, mert már oldalakkal korábban valahogy megéreztem, hogy mi fog történni, mégis elérte azt, hogy tudni akarjam, hogyan lesz megoldva az adott probléma a folytatásban.

Hogy tetszett ez a könyv?

Katrina személyisége és az Addams Family-párhuzamok klasszak voltak, pont nekem való ez a fajta sötét, morbid humor és világ. A könyvben felmerülő kérdések, titkok és rejtélyek is izgalmasnak ígérkeztek, viszont nem lettek eléggé kidolgozva ebben az első részben. A (sötét és morbid Rómeó és Júlia típusú) romantika teljesen elnyomott minden mást, a nyomozásból szinte csak morzsácskákat kaptunk, és egyelőre semmi nem derült ki, de még csak valódi nyomokat sem találhattunk. Ennek ellenére élveztem a könyv olvasását, és remélem, hogy a második részben már a nyomozás és a rejtélyek megoldása is nagyobb hangsúlyt kap.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik szeretik az Addams Family sötét, morbid humorát és romantikáját.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A regényben elég sok utalás van más filmekre, sorozatokra, könyvekre. A feladatotok az, hogy az idézetek és az összekevert betűk alapján kitaláljátok, hogy mely filmről/sorozatról/könyvről beszél Katrina. A helyes választ írjátok be a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Idézet és betűk a játékhoz:

„Amióta az eszemet tudom, imádom az …-t. Nem a Modern családot, A Simpson családot vagy – Lilith kegyelmezzen élőhalott lelkemnek – a Kardashianokat.

Nem. A kedvenc tévés családom egy furcsa, a társadalomból kitaszított alakokból álló csapat, akik határozottan vonzódnak az olyan groteszk és morbid dolgokhoz, mint a temetők, a mérgekkel elkövetett gyilkosságok és a levágott rózsafejek.”

BETŰK: FlydaA mdsmia

Állomáslista:

Blogturné

03. 27. Spirit Bliss Sárga könyves út

03. 31. This is my (book) universe

04. 03. Könyv és más

   

Rebecca Yarros: Wilder (A Renegátok 1.) – Blogturné Extra

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából egy új sorozat első részét tarthatjuk a kezünkben Rebecca Yarrostól. A Wilder egy belevaló, bátor influenszercsapatról szól, aminek a tagjai a leglehetetlenebb trükköket és legvadabb mutatványokat kísérlik meg a világon, a fizika törvényeit és a saját határaikat feszegetve. Tartsatok négy bloggerünkkel az izgalmas hajóúton, ami szerelemmel, veszélyekkel és kalandokkal teli lesz, és a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Ezúttal néhány klassz idézetet hoztam nektek a könyvből, de természetesen, később mesélek majd nektek arról is, milyen volt korrektúrázni, és hogy tetszett a történet.

1.

– Ez a tiéd, Bambi – mondta, és átnyújtotta nekem a kezében lévő hevedert.

– Tessék? – sápítoztam.

Ne nézz le! Koncentrálj rá!

– Bambi, tudod… mert pont úgy nézel ki, mint egy őzike a reflektorfényben – válaszolta.

– Bambi egy fiú, és mi a fenéért kellene nekem ez a heveder?

– Azért! – Landon két vastag drótkötél felé mutatott, amiket Paxton éppen szemügyre vett, és amik a torony tetejéről vezettek – ez rohadtul nem lehet igaz – a medence végében lévő falhoz. Ami a hajón volt. A mi hajónkon. Ami a kikötőben várakozott, legalább hat emelettel alattunk.

2.

– És igen, Leah valóban megrémült, de erősebb, mint hinnéd!

– Miből gondolod ezt? – Remegett és alig kapott levegőt. A fehér lepedőmön több szín van, mint az ő arcán volt, amikor bezuhantunk a medencébe.

– Először is, megcsinálta a mutatványt! Mondhatott volna nemet is, és követelhette volna, hogy vidd vissza a hajóra, és pontosan tudod, hogy megtetted volna. De nem kérte! Bekötötte magát, és bízott benned.

– Igen, és nézd meg, mi lett a vége!

3.

A kis Eleanor Baxter megtette azt, amit életemben még egyetlen lány sem: szemrebbenés nélkül kidobott.

Tudtam, hogy nem véletlenül kedvelem őt.

4.

– Mit adsz cserébe, ha elmegyek? – szegeztem neki a kérdést. Este lenne időm leellenőrizni a megmaradt felszerelést. A szeme elkerekedett.

– Egy vállveregetést, amiért jó tanuló vagy. A magántanárod vagyok, nem a dadád. Most pedig légy nagyfiú, és viselkedj felnőtt módjára!

5.

– Megálltál már egy pillanatra átgondolni, hogy túl gyorsan haladsz ahhoz, hogy élvezz bármit is magad körül, mielőtt az végleg el tűnne?

6.

– Ráérsz? – kérdeztem Landont az ajtóból.

– Úgy nézek ki? – szólt vissza egy könyv mögül.

– Úgy nézel ki, mint akinek el kellene terelni a figyelmét.

Leengedte a könyvet, és felhorkant.

– Vannak emberek, akik szeretnek olvasni, Pax. Egyszer neked is ki kellene próbálnod.

7.

– Jó, hogy vagy neki – jegyezte meg Brooke halkan.

– Senkije sem vagyok – válaszoltam. – Csak a felkészítője.

– Ha ezt tényleg komolyan gondolod, akkor talán neked van szükséged felkészítésre.

8.

– Ha válaszolnál az e-mailjeidre, nem kellene körberepülnöm a világot ahhoz, hogy megtaláljalak.

– Baromság, akkor is átrepülnéd a világot, ha megkívánnád a fagyit!

9.

– Paxton egy seggfej!

– De az tuti, hogy kedvel téged – vágta rá, és kifelé menet megállt, hogy készítsen egy képet.

– Miből gondolod ezt? – A bánásmód, amiben az elmúlt napokban részesültem, határozottan nem ezt az elméletet támasztotta alá.

– A tengeren kifogytunk abból a francia pörkölésű kávéból, amit szeretsz.

– Ne! – sóhajtottam. – Az éltető erőm!

Nevetett.

– Igen, nos, Paxton megtudta, és elintézte, hogy az ő adagját is te kapd meg.

10.

Lassan kinyitotta a szemét, és pislogott néhányat, mielőtt álmos, szexi mosollyal rám nézett.

– Ez bacon?

Felnevettem.

– Minden srác pontosan ezt akarja hallani másnap reggel. Hagyjuk is a „neked milyen volt” kínos témáját, és térjünk rá a baconre!

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Olvass bele a könyvbe a kiadó oldalán található linken, és írd be a helyes válaszokat a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kérdés a játékhoz:

Melyik városból indul útjára a tengerjáró hajó?

Állomáslista:

Blogturné

03. 26. Spirit Bliss Sárga könyves út – Extra

03. 28. Kelly és Lupi olvas

03. 30. Spirit Bliss Sárga könyves út

04. 01. Zakkant olvas

04. 03. Kitablar

   

Emily J. Taylor: Hotel Magnifique – Blogturné

A Menő Könyvek jóvoltából nemrégiben új, szemet gyönyörködtető, élfestett kiadásban jelent meg Emily J. Taylor regénye, a Hotel Magnifique. Ennek örömére azok a bloggereink is elővették ezt a kötetek, akik eddig még nem olvasták, hogy vadonatúj értékeléseket – és persze nyereményjátékot – hozzanak el nektek! Tartsatok velünk a turnénk során, és fedezzük fel együtt a Hotel Magnifique varázslatos világát!

Miért választottam ezt a könyvet?

Ritkán csinálok ilyet, de kivételesen azért, mert egyszerűen gyönyörű a borítója. Szerintem a legszebb élfestett borító, amit eddig láttam. Nagyon tetszett, hogy nemcsak az oldalsó, hosszanti lapéleken található illusztráció, hanem a fent és lent található oldalak lapéleire is ráfestettek egy érdekes üzenetet a könyvből.

Véleményem a könyvről

A főszereplő, Jana édesanyja meghalt, ő pedig egyedül próbál gondoskodni a kishúgáról, Zosáról. Minden vágya, hogy visszatérhessenek a szülőfalujukba, ám ehhez pénz kell, az pedig egyelőre nincs. Ezért jelentkeznek mindketten a Hotel Magnifique álláshirdetésére. A Hotel Magnifique egy mágikus hotel, ami időről időre mindig más helyszínen bukkan fel. Minden helyszínen kiválasztanak néhány szerencsést, aki bizonyos ideig élvezheti a hotel nyújtotta mágikus élvezeteket, de amint az idő lejárta után elhagyják az épületet, azonnal el is felejtenek mindent, ami odabent történt. Az ott dolgozókkal viszont ez fordítva van, ahogy belépnek a hotelbe, elfelejtik, kik is ők, elfelejtik a korábbi életüket, az otthonukat, a kint maradt szeretteiket, és a kinti világ is megfeledkezik a létezésükről. Janáék végül megkapják az állást a hotelben, de a lányok hamar rájönnek, hogy nem minden az, aminek látszik, és komoly bajba kerültek.

A történet igazán ígéretesen indult, rögtön előkerült a rejtély, ami szinte végig fenntartotta a figyelmemet. Vajon mi áll a hotel hátterében? Mit csinálnak valójában odabent? Mi történik a vendégekkel és az ott dolgozókkal? Mit rejteget a hotel magisztere, Alastair? És mi a kulcsmester, Bel titka és célja?

Mindig történt valami mágikus érdekesség, fordulat, előkerült egy titok vagy egy megoldandó probléma, szóval a cselekmény igazán pörgős volt, nem laposodott el a könyv végéig. Azt az első pillanattól tudtam, hogy a hotellel nem stimmel valami, és hogy az ígért csoda helyett valahogyan ki- és felhasználják az oda betérőket, de hogy pontosan milyen célból és hogyan, arra sokáig nem jöttem rá. A rejtélyek felderítését Jana által szépen felépítette az író, a lány először csak a húga miatt kezd nyomozni, aki a hotelbe érve a második napon eltűnik, miután elválasztották őket egymástól. Szóval ahogyan a legtöbb főszereplő, Jana kényszerből kerül a hős helyzetébe, nincsen túl sok választása, vállalnia kell a veszélyeket, ha meg akarja menteni a húgát. Tetszett, hogy mindezt azért tudja véghezvinni, mert rá nem hatnak azok a varázslatok, amik a többi hotelbelit megkötik. Kíváncsi voltam, hogy ennek van-e valami logikus oka, vagy egyszerűen csak ő a kiválasztott, de szerencsére volt logikus ok. Sokkal jobban szeretem az ilyen megoldásokat, mint a végzetszerű kiválasztottságot.

– Helyes válasz. Még valaki?

– Hogy éjfélre mindig házon belül kell lennünk – tette hozzá egy idősebb, sötétebb bőrű lány.

– Mi történik, ha kívül maradunk? – kérdezte egy sápadt hordár.

– A hotel bejárata a határ a benti világ és Másutt között. Ha egy aláírt szerződéssel bíró vendég vagy alkalmazott nincs a házban, amikor a hotel távozik, az illető eltűnik, és sajnos sehol máshol sem bukkan fel. Ez annak az erőteljes varázslatnak a mellékhatása, amellyel a hotelben tartózkodókat biztonságban tudhatjuk.

Jana karaktere elég átlagos főhősnő, szerethető, de nem igazán tudok semmit kiemelni vele kapcsolatban, ami különlegessé teszi, mássá, mint akármelyik másik könyv főhősnőjét. Egy átlagos lány, aki próbálja túlélni a szegénységet és gondoskodni a húgáról. Bátor, mert annak kell lennie, és kitartó, mert annak kell lennie, de igazából más jellemvonása nem nagyon van.

A húga karaktere akkor vált számomra érdekessé, amikor úgymond megváltozott (hogy milyen módon, azt nem írom le, majd a könyvből kiderül számotokra). Kíváncsi voltam, hogy ebben a „megváltozott helyzetben” hogyan tud hozzátenni a cselekményhez bármit is, de többet tett hozzá, mint amire számítottam, és mint amennyit még a „megváltozás” előtt tett hozzá.

Bel szintén egy átlagos férfi karakter. Egy jóképű pasi, akinek mély és sötét titkai vannak. Aki néha úgy viselkedik, hogy Jana nem tudja, megbízhat-e benne, de olvasóként mi mindvégig érezhetjük, hogy igen. Kíváncsi voltam rá, hogy valójában ki is ő. Igazából arra számítottam, hogy mivel dolgozóként kitörölték az emlékeit, és a róla szóló emlékeket is a kintiek fejéből, valahogy kiderül, hogy Janáék ismerték őt korábbról. De hogy valóban így van-e, természetesen szintén nem árulom el.

Szóval a történet erősségét nem az egyedi karakterek, hanem inkább a mágikus világépítés és az izgalmas cselekmény adja, de időnként nem baj, ha inkább a történet, semmint a szereplők fogják meg olvasás közben az ember fantáziáját.

A történet vége nagyrészt lezárt, de szerintem simán lehetne folytatni. A Molyon nem láttam, hogy sorozatként lenne definiálva, viszont én remélem, hogy elkészül majd egy második rész belőle, mert még van benne potenciál.

Hogy tetszett ez a könyv?

A karakterek annyira nem fogtak meg, de maga az alaptörténet érdekes volt, a cselekmény is izgalmas volt, szóval nagyon lekötött olvasás közben az egész, és szívesen folytatnám egy második résszel a kalandokat.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Mindenkinek, aki szereti a kalandos, izgalmas fantasyket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Tartsatok velünk egy rövid időre a Hotel Magnifique-be, és olvassátok el a könyv beleolvasóját, majd válaszoljatok a blogokon feltett kérdésekre. Ha megvan a helyes válasz, akkor írjátok be a Rafflecopter-doboz megfelelő sorába, és máris esélyetek nyílik, hogy megnyerjétek a könyv egy példányát!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kérdés a játékhoz:

Milyen színű tintával írták a Hotel Magnifique álláshirdetését?

Állomáslista:

Blogturné

03. 17. Utószó

03. 19. Kelly és Lupi olvas

03. 21. Spirit Bliss Sárga könyves út

   

Freya Marske: Nyughatatlan igazság (Az utolsó kötés 2.)

A General Press kiadónak köszönhetően megjelent Az utolsó kötés-sorozat második része, a Nyughatatlan igazság. Ezúttal Sir Robin Blyth húga, Maud kerül a középpontba, akinek fel kell derítenie egy gyilkosságot, és vissza kell szereznie a mágikus szerződés egyik darabját. Tartsatok három bloggerünkkel ezen az izgalmas kalandon, és a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Miért választottam ezt a könyvet?

A sorozat első része volt talán az első LMBTQ+ fantasykönyvek egyike, amit olvastam, és nagyon tetszett, úgyhogy amikor megláttam, hogy megjelenik a folytatás, igazán megörültem, és tudtam, hogy mindenképpen olvasni szeretném.

Véleményem a könyvről

A történet ezúttal új főszereplőket kapott. Az első rész egyik főszereplőjének, Robinnak a húga került a középpontba ezúttal. Maud Blyth belement, hogy Amerikából hajón hazakíséri Angliába azt az idős hölgyet, akinél a mágikus szerződés egyik titkos darabkája van. A küldetés azonban rosszul sikerül, valaki meggyilkolja a nőt, Maudnak pedig egyfelől ki kell derítenie, ki volt a tettes, másfelől meg kell találnia a szerződésdarabkát, amiről csak annyit tud, hogy egy ezüsttárgy. Közben segítőket is szerez magának, a rossz hírű színésznőt, Violet Debenhamet, az előző könyvből már megismert, érdekes modorú Lord Hawthornt, valamint Mr. Rosst, a hajón ügyködő ékszertolvajt, simlist és újságírót.

Először is el kell mondanom, hogy a könyv élfestése és borítója egyszerűen gyönyörű. Több kollégám is megállított, amikor a szünetekben olvastam, hogy megnézhesse.

A történet egy érdekes bűnesettel kezdődik, és a nyomozás végigkíséri az egész könyvet. Maud karaktere azért volt jó választás „nyomozónak”, mert bár okos, fiatal nő, eddig a gazdag lányok életét élte, saját elmondása szerint sem csinált soha semmi különöset, és ez most kifejezetten motiváló számára. Egyfelől meg akarja hálálni a bátyjának, hogy a szüleik halála után vigyázott rá, gondoskodott róla, és nem akar csalódást okozni neki, másfelől be akarja bizonyítani önmagának és mindenkinek, hogy igenis képes nagy dolgokra. És bár egyáltalán nem ért a nyomozáshoz, ezek miatt szó szerint mindent megtesz, hogy sikerrel járhasson. Ha fél is, akkor sem adja fel, mert hát nem az a bátorság, ha nem félünk, hanem az, ha ennek ellenére azt tesszük, amit kell.

Violet izgalmas választás volt Maud mellé. Egyfelől örültem, hogy az első könyvbeli férfi-férfi vonzalom után most áttértünk a nő-nő vonzalomra. Sajnos nagyon ritka, hogy egy könyv főszála leszbikus szerelemről szól, úgyhogy jó, hogy most ez is reprezentálva volt ebben a történetben. Violet egyébként elgondolkoztató karakter. Néhány éve megszökött a családjától, mert nem akart csendes, kedves feleség lenni, aki elnyomja magában a mágiát, mert az előkelő nőknek nincs szükségük ilyen férfidolgokra. Szabad nő akart lenni, aki maga dönt az életéről. Színésznőnek állt, aztán nemrég egy távolabbi rokonától nagy vagyont örökölt, ezért szállt hajóra, hogy visszatérjen.

A karaktere elsőre nem biztos, hogy mindenki számára szimpatikus lesz. Sajnos a társadalmunk még mindig azt veri a fejünkbe születésünktől kezdve, hogy egy nő nem lehet ennyire „szabados”. Nem élheti meg ilyen nyíltan a szexualitását, nem viselkedhet ennyire vadul. De ha valaki le tudja gyűrni a tudatalattijára ható ostobaságokat, akkor rájöhet, hogy Violet jó ember, sőt, igazi feminista, egy okos nő, aki megragadta a szabadságát, szembement az elvárásokkal, letépte a láncait és úgy él, ahogyan akar. Persze hibázik, nem is egyszer, de hát, ezt jelenti a szabad akarat, hogy jogodban áll hibázni is. Szóval amikor jobban belegondoltam a karaktere helyzetébe, személyiségébe kifejezetten megszerettem őt.

Nem igazán tudtam eldönteni sokáig, hogy ami Maud és Violet között van, az pusztán csak a szexualitás közös felfedezése, vagy érzelmek is vannak mögötte. Én azt sem bántam volna, ha csak szex, de kíváncsi voltam, mit hoz ki a kapcsolatukból az író. Maud teljesen kinyílt Violet mellett, felfedezte önmagát és bátrabbá vált. Violet pedig képes lett leereszteni a védelmező falakat maga körül, hogy megmutassa a valódi énjét. Szóval láttam, hogy bármi is van köztük, határozottan építik egymás személyiségét, ami jó mind egy barátságban, mind egy kapcsolatban.

A nyomozás mind a gyilkos, mind a szerződésdarabka után elég zavarosan kezdődött, lévén majdhogynem semmi nyom nem maradt hátra, ami alapján Maudék elindulhattak volna. Aztán a szerencsének és a kitartásának köszönhetően szép lassan mégis elkezdtek rájönni a dolgokra, míg végül össze nem állt a kirakós. Imádtam Maud és a nyomozócsapata újabb és újabb ötleteit, terveit, akcióit. Kicsit izgultam, hogy vajon sikerül-e a végül megszerezni a szerződésdarabkát, vagy Maud is úgy jár-e, mint az első rész végén a bátyja. Bármit el tudtam volna képzelni, szóval kíváncsian vártam, mi is történik végül.

Jó ötlet volt egy hajóra zárni a karaktereket, mert így volt néhány karakter, akit jobban megismerhettem, és akadt olyan is, akiben nem voltam biztos, hogy megbízható-e, avagy sem. Végül túl nagy meglepetések nem értek a rosszfiúk személyét illetően, de néhány apróságra azért nem számítottam.

Az külön tetszett, hogy a könyv végén Robin és Edwin kapott egy rövidke cameót, mert bár megszerettem Maudékat, a fiúk kicsit hiányoztak nekem. Alig várom a harmadik részt, amiben remélhetőleg már az egész csapat együtt fog nyomozni és kalandozni, hogy végül megszerezzék az összes szerződésdarabkát, és megállítsák a rosszfiúkat a gonosz tervükben.

Hogy tetszett ez a könyv?

Egy kicsit kevésbé tetszett, mint az első rész, de azért igazán érdekes volt. A nyomozós szál kalandos és fordulatos lett, Maud karaktere igazán szerethető, és Violet is a szívemhez nőtt végül.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik szeretik az érdekes, kalandos, nyomozós fantasytörténeteket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A szerződés darabkái különböző ezüsttárgyak, amiket a tulajdonosaik elrejtettek. Ezúttal nektek is ezüsttárgyak után kell kutatnotok, amiket elrejtettünk a bejegyzéseinkben egy-egy szó alá. A feladatotok, hogy a Rafflecopter megfelelő helyére beírjátok, hogy az adott állomáson mely szó alatt található az elrejtett ezüsttárgy.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Állomáslista:

Blogturné

02. 25. Spirit Bliss Sárga könyves út

02. 27. Könyv és más

03. 01. Olvasónapló

03. 03. Spirit Bliss Sárga könyves út

   

Bella Swift: A kiskutya, aki szülinapos akart lenni – Blogturné

Bella Swift elbűvölő sorozata újabb kötettel bővült! A kiskutya, aki szülinapos akart lenni című mesekönyvben kedvenc mopszunk, Milli és gazdija egy igazán különleges születésnapi bulira készülnek, amit ti sem hagyhattok ki! Tartsatok bloggereinkkel az állomásokon, fejtsétek meg a feladványokat, és nyerjétek meg a Manó Könyvek által felajánlott példányt!

Miért választottam ezt a könyvet?

Nagyon szeretem ezeket a kis meséket Milliről, a kis mopszról. Aranyosak, tanulságosak, cukik az oldalakon található illusztrációk, és jó szórakozást nyújtanak egy-egy órácskára.

Véleményem a könyvről

Milli és a családja ezúttal anyagi nehézségekbe ütközik. Kitör egy nagy vihar, ami nem elég, hogy megijeszti kicsit a mopszot, még összezúzza a kertben álló fészert, és az anyuka kutyabarát kávézóját is elönti esővízzel. Így a családnak össze kell húznia a nadrágszíjat, míg helyre nem jönnek a dolgok, hiszen ha nincs kávézó, nincs elég pénz sem. Annának azonban eszébe jut egy érdekes ötlet, amivel pénzt szerezhetnének: rendezzenek kutyaszületésnapokat! Milli lelkesen segíti a családját a terv megvalósításában, ám közben azon szomorkodik, hogy neki nincsen szülinapja, mivel senki nem tudja, mikor született.

Ez a rész is hihetetlenül aranyosra sikeredett. A történet és az illusztrációk is. Alig fél óra alatt elolvastam, és nagyon élveztem.

Ez a rész egyfelől a családi összetartásról szól. Másfelől arról, hogy ha baj van, akkor sem szabad elkeseredni és egyszerűen feladni. Össze kell fogni, cselekedni kell, és megoldani a helyzetet. Együtt, közösen, egymást támogatva. Kemény munkával, jó ötletekkel és kitartással. Tetszett, hogy nemcsak apa és anya vetette bele magát a gondok helyrehozásába, hanem beszálltak a gyerekek is – mindenki a maga módján –, valamint még a háziállatok is.

– Mi lenne, ha Millivel és Rubyval elmennénk a parkba? – kérdezte Anna.

Apa hálásan rámosolygott a lányára.

– Az nagy segítség lenne, drágám!

Milli megcsóválta a farkát. Mindig örült, ha segíthetett.

Anna ötlete amúgy nagyon klassz, a mai világban szerintem tényleg működik az ilyesmi a valóságban is, mert az emberek általában két dologért tesznek meg mindent: hogy a gyerekük boldog legyen, és hogy a kutyájuk boldog legyen. Ezzel pedig lényegében mindkettő teljesül, mivel a kutyaszületésnapokra a kutyusokat a gyerekgazdáik is elvihetik, ott ők is játszhatnak, élvezhetik a bulit a kutyusaikkal együtt.

Anna és Hanna titkos sugdolózásának tárgyát lényegében azonnal tudtam, bár azért volt benne egy cseppnyi csavar, amire nem jöttem rá. Alig vártam, hogy Milli is megtudja a titkot, mert biztosra vettem, hogy nagyon boldog lesz.

Nem olvastam A kiskutya, aki...-sorozat összes részét sajnos, úgyhogy nem tudom, hogy az ebben a részben szereplő kutyusok és emberek egy része megjelent-e a korábbi könyvekben, de ezúttal elég sok kutyust és emberi szereplőt sorakoztatott fel a történet a szülinapi vendéglistának köszönhetően, akik szintén feldobták a sztorit. Főképp Oscar, a bébimopsz tetszett, mert nagyon cuki volt kis energiabombaként.

Hogy tetszett ez a könyv?

Nagyon aranyos volt, és a családi összetartás fontos témájáról szólt, no meg arról, hogy ha bajba kerülünk, ne adjuk fel, ne keseredjünk el, hanem együtt keressünk megoldást.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik szeretik a cuki kutyás könyveket, amik fontos tanulságokat rejtenek.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban A kiskutya, aki…-sorozat további kötetei után nyomozunk! Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Idézet a játékhoz:

„A kis rovar egy levendulabokron szállt le, és belefúrta a fejét a lila virágokba.

– Mennyei!

Milli kételkedve szimatolta meg a levendulát. A virágnak nem volt valami jó illata, de ha egyszer a méhek ezt szeretik…”

Állomáslista:

Blogturné

02. 24. Könyv és más

02. 26. Sorok között

02. 27. Csak olvass!

02. 28. Szembetűnő

03. 02. Spirit Bliss Sárga könyves út