Samantha Shannon Csontszüret-sorozatának harmadik része ismét szemet gyönyörködtető formában, kétféle kiadásban jelenhetett meg a Next21 jóvoltából. A lázadás dalában Paige immár a szindikátus alkirálynője, ám ez nem teszi egyszerűbbé számára azt, hogy véghez vigye a célját, és megdöntse a fennálló hatalmi rendszert – így aztán sok új veszély és kihívás vár rá ebben a kötetben is. Tarts velünk a turnénk során, és játssz velünk, hogy megnyerhesd a könyv egy példányát!
Miért választottam ezt a könyvet?
Az első két részt az egyik kolléganőmmel/barátnőmmel egyszerre olvastuk, és nagyon klassz volt kibeszélni közvetlenül olvasás közben, után a történetet. Már akkor tudtam, hogy a következő részekre is kíváncsi vagyok, mindenképpen be kell szereznem a teljes sorozatot.
Véleményem a könyvről
Először is, még mindig imádom a könyv élfestését, nagyon szép ennél a résznél is. Ami picit zavart, hogy az arany festés a borítón hamar kopik. Olvasás közben egyszer csak azt vettem észre, hogy csillámlik a kezem, és először nem értettem, miért. Aztán rájöttem, hogy a borítóról jött le az arany festék egy része.
A történet lényegében ott folytatódik, ahol a második rész véget ért. Paige a londoni látók alkirálynője lett, és az a célja, hogy hadsereget kovácsoljon az embereiből, és szembeszálljon a Scionnal, valamint Nashira királynővel, az ellenséges refaiták vezetőjével. Nincs könnyű dolga, egyfelől, mert népe alvilági figurákból áll, akiket nehéz irányítani, másfelől, mert a Scion kifejlesztette a hordozható érzékelőpajzsot, amivel bárhol és bármikor beazonosíthatják a látókat. Így Paige-nek rövid távon biztonságos helyre kell juttatnia a népét, hosszú távon pedig meg kell védenie őket. Ez utóbbi csak egy módon lehetséges, ha elpusztítja azt a magot, ami az érzékelőpajzsokat működteti. Ehhez azonban meg kéne találnia és a közelébe kéne jutnia.
Nos, a történetet nagyon imádom, de Paige Mahoney a legidiótább főszereplő, akit valaha a hátán hordott a föld. Ettől függetlenül kedvelem őt, mert bátor, jószívű, hűséges a népéhez, az elveihez és azokhoz, akik közel állnak hozzá, és akikben megbízik, de tagadhatatlanul folyamatosan olyan döntéseket hoz, amik miatt legszívesebben elé állnék, és jól megráznám. Amikor én már ezer éve tudom, hogy épp csapdába sétál, akkor ő még mindig a csapda felé tart teljesen tudatlanul.
– Te – nézett rám rosszallóan –, nagyon szerencsés nő vagy.– Ja, persze. Gyakran mondom is magamnak: micsoda szerencse, hogy elfogott a Scion, és fél évre összezárt a refekkel! – válaszoltam. – Komolyan, szerintem palackozva kellene árulnunk a szerencsémet, halálra keresnénk magunkat.
Arról már ne is beszéljünk, hogy még mindig nem bízik teljesen Nagymesterben, aki már az első könyv óta folyamatosan védelmezi őt, az életét kockáztatja érte, és kb. csak a vak nem látja rajta, hogy szerelmes Paige-be. Paige mégis hagyja, hogy Jaxon elültesse a kétkedés és bizalmatlanság magvait a fejében. Az a Jaxon, aki folyamatosan kihasználta, átverte és elárulta őt és a népüket is, és akinek valóban nem lehet bízni egyetlen szavában sem. Szóval igen, Paige elnyerte tőlem a Minden Idők Leghülyébb Főszereplője díjat.
De pont ebből látszik, hogy ez mégis egy jó történet, mert hiába ennyire zizi Paige, imádtam olvasni ezt a részt is. Izgalmas volt, folyton akadt valami akció vagy nyomozás, ami miatt aggódhattam, és a lázadó életérzést is teljesen át tudtam érezni. Már csak azért is, mert néhány dolog nagyon érzékletesen volt leírva, például a csatornás rész. Olvasás közben szinte éreztem azt a félelmet, klausztrofóbiát és undort, amit a karakterek érezhettek. De más egyéb jeleneteknél is tökéletesen bele tudtam élni magam a szereplők helyzetébe. Velük együtt gyorsult fel a pulzusom az akciódús helyzeteknél, szorongtam, amikor veszélyben voltak, vagy tehetetlennek érezték magukat.
– És ha inkább felgyújtanánk az egészet? – vetette fel reménykedve Maria.Ez van, amikor az ember bűnözőkből állít össze hadsereget.
Nagymestert még mindig nagyon szeretem, csak úgy éreztem, hogy nem kapok belőle eleget. Bár a történet vége miatt most úgy tűnik, hogy a negyedik részben ez másképp lesz. De még nála is jobban elhanyagolt Shannon sok más mellékszereplőt. Jaxon is csak néhány jelenetet kapott, pedig ő az egyik legérdekesebb gonosz (vajon tényleg az?) karakter, akiről életem során volt szerencsém olvasni, és más egyébként érdekes karakterek is csak kevés szerepet kaptak, vagy maximum említés szintjén tűntek fel a történetben, ténylegesen nem.
Annak viszont örültem, hogy a karakterek kicsit kiszakadtak Londonból, és más tájakra is elkalandozhattunk velük. Érdekes volt látni Menchestert és Edinburgh-t is, megtudni, hogyan élnek ott a látók és a világtalanok, mennyire van befolyása más tájakon a Scionnak, és persze az új karakterek is feldobták a sztorit.
– Nagyszerű! – sóhajtottam, és nekidőltem a falnak. – Mindig is arra vágytam, hogy egyedül haljak meg egy E típusú lezárt szektorban.– Mi van? – kiáltott fel Nick.– Mondom: E típusú...– Paige, tudod, hogy ez omlásveszélyt jelent? Miért nem pánikolsz?!– Mert te éppen eléggé pánikolsz kettőnk helyett is.
Nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon Paige-nek sikerül-e végül megtalálnia a magot, és képes lesz-e elpusztítani. Főleg az utolsó fejezeteknél kételkedtem erősen, mert azok nagyon durvára sikerültek mind gyomortani, mind lélektani szempontból, és nagyon úgy tűnt, hogy Paige teljesen esélytelen.
A sztori legvége nagyon nem úgy alakult, ahogyan számítottam rá, teljesen más irányba indult el a történet, mint azt elképzeltem. De ennek köszönhetően nagyon várom a következő részt, mert kifejezetten kíváncsi vagyok rá, hogy ezek után miként is alakulnak majd a dolgok.
Hogy tetszett ez a könyv?
Paige a legostobább főszereplő, akivel valaha könyvben találkoztam, de közben nagyon bátor, hűséges a népéhez, az elveihez és a barátaihoz, és ha kitűz maga elé egy célt, addig megy, míg meg nem valósítja. Szóval a hülye döntései ellenére valahogy mégis kedvelem őt. Nagymestert még mindig imádom, Jaxon baromi érdekes karakter, a történet pedig kifejezetten izgalmas és akciódús volt. Nagyon kíváncsi voltam, hogy sikerül-e a magot megtalálni és elpusztítani, és alig várom a negyedik könyvet, mert a harmadik lezárása izgalmakkal kecsegtetett.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet?
Azoknak, akik egy izgalmas, jól megírt fantasy esetén nem bánják, ha a főszereplő néha némi hajtépést vált ki belőlük.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:
Nyereményjáték:
A Next21 Kiadó jóvoltából már sok különleges fantasy jelenhetett meg – a mostani nyereményjátékunkban ezek közül szemezgetünk. Minden állomáson egy idézetet találtok, a ti dolgotok pedig az, hogy felismerjétek, melyik könyvből származik, és a megfejtést beírjátok a Rafflecopter-doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Idézet a játékhoz:
„Egyesek érzéseket idéznek meg a teával: szenvedélyt, reményt, szerelmet. Mások erővel töltik fel a testet, vagy a tea elfogyasztója hirtelen emlékszik valamire, amit rég elveszettnek hitt. Képesek áthatolni a test falain, egyenesen a lélekbe.”
Állomáslista:
07. 12. Utószó
07. 14. Readinspo
07. 16. Dreamworld extra
07. 18. Könyv és más
07. 20. Spirit Bliss Sárga Könyves út
07. 21. Hagyjatok! Olvasok!
07. 22. Dreamworld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése