Gregus Gábor: Az esszencia urai

Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, az írója keresett meg engem e-mailben, hogy szerinte érdekelhet a regénye, nem szeretném-e elolvasni. Megnéztem a weboldalát, azt, hogy miket és körülbelül milyen stílusban ír, és hogy miről is szól az adott regény, és mivel érdekesnek tűnt, sőt, olyasminek, ami pont az én ízlésem, igent mondtam.

Külcsín és kivitelezés

A borító a régi stílust képviseli, fekete háttér egy egyszerű szimbólummal, egy lángoló, villámló szívvel. Ez a szimbólum az aranyszín sötétebb és világosabb árnyalataiban játszik, ami szerintem jó választás volt, mert illik a könyv történetéhez. Az arany ugyanis a gazdagság jelképe, márpedig a történet a világot irányító, piszkosul gazdag halhatatlanokról, az Alkotókról szól. Természetesen a szív és a villámok is kapcsolódnak a sztorihoz.

Bevallom őszintén, mivel anno rengeteg ilyen fekete hátterű, egyszerű szimbólumot tartalmazó borítót láttam a Könyvmolyképzőnél, sőt, az én hét könyvemből is hat ilyen stílusú borítót kapott a kiadó döntésére (én mást választottam volna, de nem rajtam múlt), ezért ezek a fajta borítók számomra kicsit unalmasak. De ez egyéni ízlés kérdése. Akinek anno is bejött ez a stílus, annak szerintem tetszeni fog ez is.

A könyv egyébként teljesen átlagos méretű, átlagos minőségű, puha borítójú kötet.

Szóval én 5 pontból 4 pontot adnék, mert bár a borító tökéletesen illik a történethez, az én egyéni ízlésemhez nem igazán passzol.

Alapötlet

Sok történet szól halhatatlan emberekről, nekem elsőre a Hegylakó és A halhatatlan gárda jutott eszembe erről a témáról. Ezért kíváncsi voltam, hogy Gregus Gábor tud-e valami újat mutatni és mondani ebben a könyvben. Spoiler: tudott.

Ahogy belekezdtem a könyvbe, azonnal fel is keltette a kíváncsiságomat, ugyanis rögtön egy rejtéllyel indított. Egy férfi felébred egy vadidegen helyen, az utcán, fogalma sincs, hogy került oda, fogalma sincs róla, hogy kicsoda, ahogyan arról sem, kik akarják épp megölni. Az én agyam pedig azonnal be is indult, elkezdtem az elméletgyártásokat, és nagyon kíváncsi voltam, hogy végül mi derül ki róla. Azután meg főleg, hogy kiderült, különleges képességekkel bír és halhatatlan.

De nemcsak ez fogott meg rögtön, hanem az is, hogy teljesen másféle halhatatlanokat kaptam ebben a történetben, mint akikkel egyéb sztorikban megismerkedhettem. A korábbi filmekben és könyvekben a főszereplő halhatatlanok majdhogynem mind jók voltak. Próbáltak jót tenni, védték az embereket, voltak igaz barátaik, valamiféle választott családjuk. Na itt nem ez a helyzet.

Ez a regény több karakter nézőpontját mutatja be E/3-ban, és így lényegében főszereplőkké teszi ezeket a halhatatlanokat, de alig találni köztük jó embert. Ezek a karakterek nem élnek, hanem visszaélnek a halhatatlanságukkal és a képességeikkel. És az esszencia is inkább tűnik valamiféle gonosz dolognak, mint isteni ajándéknak. Ezt már az is mutatja, hogy úgy juthat valaki az esszenciához, hogyha valami tökéletes dolgot alkot (tökéletes festmény, étel, szobor, regény, épület, bármi...), és aztán megeszi egy számára fontos ember szívét. Ezt követően pedig úgy tarthatja meg a halhatatlanságát és a képességeit, ha időről időre újabb emberi szíveket fogyaszt. Szóval igen, ezek a halhatatlanok határozottan nem jó emberek.

– Hát, tudja, ebben a brancsban mindenkinek megvan a története az Alkotókkal. Érdekes lenne tudni, hányan léteznek a bolygón, akiket tönkretettek ezek a gazemberek, vagy tanúi voltak a bűntetteiknek. Gondolom, rengetegen ismerik az igazságot, de nem tesznek semmit. És nem is hibáztathatjuk őket. Bemész a rendőrségre, hogy itt egy szekta, ami pár ezer éve alakult, tagjai halhatatlan varázslények és titokban ők irányítják a Földet?

– Elég hamar zártosztályra kerülne az ember.

Ami még izgalmas volt, hogy kiderült, minden halhatatlan valamiféle nagy művész. Még sosem láttam a művészeket ennyire negatív módon ábrázolni egy művész által, de kifejezetten egyedi és érdekes ötlet volt. Annak ellenére, hogy én művészként biztos, hogy nem akarnék ilyen áron halhatatlan lenni. De az emberi természetet elnézve, biztosan lennének olyanok, akik kapnának az alkalmon.

Az alapötletre 5-ből 5 pontot adnék, mert sikerült egy sokszor feldolgozott témát új ötletekkel egyedivé és érdekessé tenni.

Cselekmény

A történet több szálból áll, amik aztán végül szépen összeérnek. Egyfelől ott van a titokzatos amnéziás halhatatlan, Adam szála. Ez azért volt érdekes, mert Adammel együtt teljesen tudatlanul próbálhattam én is kideríteni, hogy ki is lehet ő pontosan. Adam az elejétől kezdve másnak tűnt, mint a többi halhatatlan. Bár kiderült, hogy hogyan lesznek a halhatatlanok, hogy emberi szíveket esznek időről időre, hogy egoisták, pénzéhesek, imádják a hatalmat, és a többi halandó számukra csak szolga vagy eltaposandó bogár, valahogy mégis azt éreztem, hogy Adam a kivétel. Vagyis inkább reméltem. Mert azért a lelkem mélyén féltem tőle, hogy egyszer csak visszatér az emlékezete, és kiderül, hogy ugyanolyan s*ggfej, mint a többiek. De a félelmem ellenére faltam az oldalakat, hogy minél többet megtudhassak róla.

A nyomozáshoz és a meneküléshez Adam végül összeállt két halandóval, Kimmel, a volt Interpol-ügynökkel és Clive-val, a kirúgott pappal, akik egy olyan szervezet részei, amik meg akarják állítani az Alkotókat, hogy ne árthassanak több embernek. Ez a kis csapat is igencsak egyedire sikerült, és nemcsak egyedi személyiségek lettek, hanem együtt is nagyon jó kis dinamikát mutattak. Clive kifejezetten vicces karakter lett, élveztem a kicsit morbid poénjait és beszólásait.

– Olyannak hangzik ez az egész – mormolta Adam –, mintha a Pokol egy része idekerült volna a Földre, úgy, hogy senki sem tud róla.

A pap keserűen elmosolyodott:

– Szerintem a pokol ugyanolyan, mint a föld. Csak kicsit más stílusban.

– Én úgy képzelem, hogy ott a borzalom és a halál az úr.

– Ahogy mondod, mint a Föld. Csak kicsit más stílusban.

A történet többi szálában egy-egy Alkotó szemszögéből láthatjuk az eseményeket. Ezek a részek lényegében modern kori udvari intrikákat vonultatnak fel. A halhatatlanoknak ugyanis nincsenek barátaik, bár úgy tűnik, hogy összedolgoznak, valójában mindegyik azon gondolkozik, hogyan iktathatná ki a másikat, és vehetné el a hatalmát.

Mindig is szerettem az ilyen udvari intrikákat, természetesen nem a valóságban, hanem csak a történetekben. Ugyanis bár nem szimpatizálok a gonosz karakterekkel, valahogy mégis érdekesnek tartom őket akkor, ha intelligensek. Márpedig az ilyen intrikákhoz kell a csavaros észjárás. Az pedig különösen tetszett, hogy többször is sikerült meglepni. Voltak jelenetek, amikor azt gondoltam, hogy „ó, oké, sikerült totál megvezetni és átverni XY-t, most tutira vége van”, aztán kiderült, hogy XY vezetett meg engem és más karaktereket. De olyan is volt, amikor egyáltalán nem számítottam egy karakter bukására, és azt hittem, hogy úgysem lesz semmi baja, aztán puff, beütött a ménkű. Pedig engem baromi nehéz meglepnie egy sztorinak, általában mindig tudom legalább nagyjából, hogy mi fog történni.

Szóval a cselekményre 5-ből 5 pontot adnék.

Karakterek

Adam karaktere nagyon rejtélyes volt, szóval azonnal kíváncsi lettem rá. Meg is kedveltem őt, de közben meg féltem, hogy mi lesz, ha visszanyeri az emlékezetét, és kiderül, hogy ugyanolyan rohadék, mint a többi Alkotó. Nagyon bírtam őt a kis halandó csapatával, és tetszett az a szerelmi szál, ami közte és Kim között alakulgatott.

– Elgázolom őket – vicsorgott rájuk Clive, és elfordította a slusszkulcsot.

– Miféle pap vagy te? – bukott ki Adam száján a hátsó ülésről.

– Egy kizárt pap! Ezek miatt a tetvek miatt!

Az Alkotók nagy része nem volt szimpatikus, lévén gonoszak és hataloméhesek voltak, viszont baromi jól kidolgozott karaktereknek találtam őket. Mindegyiküknek volt izgalmas háttérsztorija, egyedi személyisége, mozgatórugói. Szóval egyszerűen érdekesek voltak. Ahogyan a Defenzoraik is, akik valamiféle legfőbb testőrök és szolgálók. Érdekes volt elgondolkozni rajta, hogy vajon ők miért vállalták ezt a szerepet, mert hát, az Alkotók velük sem mindig bántak túl jól, és akkor ez még enyhe kifejezés.

Nem tudom, hogy Gregus Gábor mire gondolt, miközben megalkotta az Alkotókat, de nekem azonnal eszembe jutott a valóság, a gazdag üzletemberek és politikusok világa, akik körülbelül ugyanúgy működnek sok helyen, mint az Alkotók. Ők uralják a világot, de ahelyett, hogy jobbá tennék, ugyanolyan egoisták, kapzsiak, ugyanúgy lenézik az embereket, és simán eltapossák őket, csak épp halhatatlanság és különleges képességek nélkül.

Bár több gonosz is volt a sztoriban, akadt egy főgonosz, akit a történet végén ismerhettünk csak meg személyesen. Az ő legfőbb céljával körülbelül úgy voltam, mint anno Thanoséval a Bosszúállókban. Volt némi igazság abban, amit a világgal és az emberiséggel kapcsolatban gondolt, mert hát, valljuk be őszintén, mi, emberek vagyunk ennek a bolygónak a legintelligensebb és egyben legkárosabb állatfaja. De közben meg ott vannak az egyének, akik között vannak jó emberek, ártatlanok, akik nem érdemlik meg a halált. És senkinek nincs joga istent játszani, kollektívan ítélkezni az emberek felett, eldönteni, ki gonosz, ki jó, ki élhet, ki haljon meg. Aki pedig mégis megteszi, az vagy őrült, vagy velejéig gonosz.

A karakterekre 5-ből 5 pontot adok, mert mindegyikük nagyon egyedi és érdekes volt.

Lezárás

Amikor kiderült, ki a főgonosz, nagyon kíváncsi lettem, hogy Adam mit kezd majd vele. Igazából bármit el tudtam volna képzelni, azt is, hogy végül mellé áll, meg azt is, hogy szembeszáll vele. De valami alternatív harmadik megoldást is. Az, ami végül ténylegesen történt, kicsit meglepett, de szerintem bátor döntés volt az írótól. Ritkán látok hasonló megoldást és lezárást, és én szeretem az egyedi és bátor dolgokat, ha könyvekről van szó.

Szóval 5-ből 5 pontot adnék.

Hogy tetszett ez a könyv?

Nagyon örülök, hogy vállaltam az elolvasását, mert egyedi és szórakoztató volt. Érdekesnek találtam a karaktereket, izgalmas, rejtélyes, akciódús és fordulatos volt a sztori, és egyszerűen élveztem olvasni.

Szóval összességében 5-ből 5 pontot adok rá.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik szeretnének egy nagyon újszerű látásmódú halhatatlanokról szóló történetet olvasni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT