Mit tanultam Adam Silvera Inkább boldog című könyvéből?

1. Az emlékeink hozzánk tartoznak, a jók is és a rosszak is. Nem szabadulhatunk meg a rosszaktól anélkül, hogy azzal hatalmas kárt ne okoznánk magunknak. Egyfelől, mert a rossz tapasztalatokból is tanul az ember. A hibáink is hozzájárulnak ahhoz, hogy azok legyünk, akik. Ha egy rossz emlék eltűnne a fejünkből, biztos, hogy az változtatna valamennyit a személyiségünkön (emléktől függ, hogy kicsit vagy nagyon). Ezen kívül, ha nincs meg a rossz tapasztalat emléke, akkor legközelebb talán újra elkövetjük majd ugyanazt a hibát. Másfelől a negatív emlékek nélkül hogyan értékelnénk azt, amikor valami jó történik velünk. Szükség van a szomorúságra, fájdalomra ahhoz, hogy igazán át tudjuk érezni és meg tudjuk becsülni a jó dolgokat.

2. Ha a barátaid mellett nem lehetsz önmagad, akkor az illetők igazából nem is a barátaid. Nem éri meg feladni önmagad senki miatt, főképp nem olyanok miatt, akik nem úgy szeretnek, ahogy vagy. Ilyen esetben nem az emlékeidtől, személyiségjegyeidtől, önmagad egy részétől kell megszabadulni, hanem az adott emberektől.

3. Ha egy férfit/nőt meg akarsz változtatni, akkor az a párkapcsolat már régen veszett fejsze nyele. Egy ember alapszemélyisége csak a legritkább esetekben változik meg agyi trauma, lelki trauma és hasonló komoly dolgok következményekként. Ha valaki alapvetően nem felel meg számodra, akkor az illető nem hozzád való. Ne rabold sem az ő idejét, sem a sajátodat azzal, hogy szenvedtek egymás mellett, mert lehet, hogy közben elsétált mindkettőtök mellett az, aki valóban olyannak szeretne titeket, amilyenek vagytok.

4. Ha az egyik szülőd szeretete nem feltétel nélküli, akkor nem benned van a hiba. A szüleid tettei miatt pedig nem te vagy a felelős, ha egyikük rossz döntést hozott, az az ő sara.

5. Soha ne szeress bele olyanba, aki nem vállal fel téged mások előtt. Az ilyen gyáva alak nem érdemli meg, hogy rá pazarold az idődet és érzéseidet, mert előbb vagy utóbb úgyis lelép, és összetöri a szíved.

Fontos, nőkről szóló könyvek nőnapra Top 5

A nőnap eredetileg sokkal több volt, minthogy ilyenkor a férfiak virágot adnak a nőknek. Ez a nap a nők és férfiak egyenjogúságáról és a nők szabad munkavállalásáról szólt. Épp ezért most olyan könyveket szeretnék ajánlani nektek, amelyek szintén komoly dolgokról szólnak, nőkkel kapcsolatos komoly dolgokról.

1. Laurie Halse Anderson: Hadd mondjam el...

A regény egy 13 éves kislányról szól, akit megerőszakol egy idősebb iskolatársa. A kislány viselkedése teljesen megváltozik, a szülei érzik, hogy valami történt vele, de szőnyeg alá söprik a problémát, ha nem látszik, nincs is alapon. A regényt azért érdemes elolvasni, hogy időben észrevegyük, ha egy gyereket zaklattak, bántottak, és ahelyett, hogy elfordulnánk tőle, áldozatot hibáztatnánk, lekicsinyelnénk a dolgot, képesek legyünk segítséget nyújtani neki. Mert néha annyi is elég, ha hagyjuk, hogy az áldozat a maga módján elmondja az érzéseit, akár egy rajzolt fa által, ahogyan a könyvbeli kislány is teszi.

2. Jennie Melamed: Lányok csöndje

A történet szintén bántalmazott kislányokról szól, ám ezúttal a családjuk a bántalmazó. Az elzárt közösség, amelyben élnek, nemcsak elnézi, hanem egyenesen támogatja is az ellenük elkövetett szörnyűségeket. A regény címében a csönd szó szerepel, ám a történet mégis egy hatalmas, együttes kiáltásról szól. Ugyanis a lányok végül rájönnek, hogy a hallgatás az ellenségük, ám ha közösen ordítják ki az igazságot a világba, akkor lehet esélyük egy jobb életre. A történet azért nagyon fontos, hogy mi is megtanuljuk, nem hallgathatjuk el az igazságot. A szörnyetegek erejét a csend adja, ám amint hajlandóak vagyunk megszólalni, amint egyre többen szólalunk fel, a szörnyetegek úgy lesznek egyre gyengébbek és gyengébbek.

3. Louise Doughty: Dupla spirálban

Ez a történet egy erős, a munkájában sikeres és elismert, középkorú nőről szól, akit megerőszakol egy munkatársa. Azért érdemes elolvasni ezt a regényt, mert gyönyörűen bemutatja, hogy még egy jó körülmények között élő, megbecsült, házas nő is fél jelenteni a vele történteket a rendőrségen, mert pontosan tudja, hogy egy tárgyaláson őt cincálnák szét, nem az erőszaktevőt. Kiforgatnák a szavait, a tetteit, megszemlélnék, milyen ruhát viselt, felelősségre vonnák, miért ment az adott helyre, miért ivott alkoholt, miért beszélgetett az elkövetővel. Azért is fontos ez a könyv, mert a főszereplőnő férje példaértékűen reagál, amikor kiderül az erőszak. Bárcsak minden férj így védené foggal-körömmel a feleségét, mellette állva teljes mellszélességgel egy ilyen helyzetben.

4. Margaret Atwood: A szolgálólány meséje

Egy világ, amely ugyanolyan volt, mint a mi jelenünk, ám egyik napról a másikra a nőket jogok nélküli rabszolgákká, egyszerű szülőgépekké tették, akik csak azért létezhetnek, hogy gyereket adjanak a rajtuk uralkodó férfiaknak. A történet sokkoló, megrázó és ijesztő, viszont nagyon tanulságos is. Megmutatja, hogy a mai, digitális világban mennyire egyszerű egyik napról a másikra emberek millióit megfosztani a pénzüktől, a munkájuktól, minden tulajdonuktól, a szabadságuktól, sőt, még a nevüktől is. Úgy gondolom, ez a könyv segít, hogy időben észrevegyük a jeleket, és talán ezzel megakadályozhatjuk, hogy a valóságban is létrejöjjön Gileád.

5. Sarah J. Maas: Köd és harag udvara

Ez a könyv a Tüskék és rózsák udvarának második része, és bár fantasy, a történet a tündérek világában játszódik, mégis tökéletes tükröt mutat a valódi világ bántalmazó kapcsolatairól. A bántalmazó férfikarakter pontosan ugyanazokat a szavakat, kifogásokat, módszereket használja, amelyeket a hús-vér bántalmazók is szoktak a valóságban. Ettől lesz zseniális és hátborzongató ez a regény. Azért találom fontosnak, hogy minél többen elolvassák, hátha valakinek időben feltűnnek a jelek, és elkerüli egy bántalmazó személyiség csapdáját.

André Aciman: Szólíts a neveden

André Aciman Szólíts a neveden című regénye a filmváltozatával keltette fel a figyelmemet. Láttam a Facebookon a film promóját, megnéztem a trailerét, és tudtam, hogy a könyvet is mindenképpen el kell olvasnom. Olyan kevés LMBTQ regény jelenik meg sajnos magyar nyelven, hogy amihez hozzá lehet jutni, azt örömmel elolvasom, hátha valami gyöngyszemre bukkanok. Ezúttal is ez történt.

A történet egy Elio nevű tinédzserfiúról szól, aki a szüleivel mindig egy olasz kisváros nyaralójában tölti a nyarat. Minden évben odafogadnak magukhoz egy nyaralóvendéget alkotói szabadságra, aki segíti Elio apjának a munkáját, valamint ő maga is tudományos munkát végez. Ezúttal egy fiatal férfi érkezik a családhoz, Oliver, akihez Elio első pillanattól vonzódik.

Stílus és nyelvezet

Ez a regény nem egy könnyed nyelvezetű szórakoztató irodalmi mű. A szépirodalom határán egyensúlyoz, jellemzőek rá a hosszú, összetett mondatok, az idegen szavak, a művészettörténeti, nyelvészeti, történelmi és irodalmi utalások, valamint a filozofikus stílus. Szóval lehet, hogy aki nincs kifejezetten oda az ilyen szövegekért, annak beletörik majd a bicskája.

A történet Elio szemszögéből, E/1-ben van megírva, ami kicsit furcsa lehet elsőre. Ugyanis a tinédzserfiúk többsége biztos, hogy nem olyan nyelvezetet, stílust használ, mint ő, és nem gondolkozik ennyire elvontan, filozofikusan. Aztán, ahogy az olvasó megismeri Eliót, rájön, hogy ez nem írói hiba, hanem Elio a kivétel a korosztályában. A szüleinek köszönhetően nagyon tanult, sok olyasmit is tud az irodalom, történelem, filozófia és más tudományágak területéről, amit más tinik biztosan nem. Szóval a műveltsége kiemelkedően nagy, és a szellemi szintje jócskán megelőzi a kortársaiét.

Értelem és érzelem

Bár, ahogy fentebb is írtam, Elio szellemileg kiemelkedik a kortársai közül, érzelmileg még tinédzser. Egyelőre csak keresi önmagát, fogalma sincs róla, kicsoda, mit akar, kihez vonzódik, kit szeret. Az érzései olyanok, mint az időjárás, szinte percről percre változnak. Egyszer rajongva vágyódik Oliver után, és bármit megtenne, csak hogy a férfi egy elismerő szót szóljon hozzá, máskor egy lány után fut, butaságnak véli a korábbi rajongását, és közömbössé válik Oliver iránt. Aztán a rajongás ismét fellángol, átalakul, elmélyül, és végül igazi szerelem lesz belőle. Ez az érzelmi utazás pedig izgalmas és gyönyörű.

A másik fél

Oliver karaktere igazán érdekes, főképp azért, mert Elio szemén át látjuk őt, és Elio nem mindig a valóságot látja. Féltékenységében, rajongásában olyasmiket is Oliver tettei mögé lát, amelyeket csak ő képzel. Ezek a félreértések pedig csak idővel derülnek ki, ám akkor teljesen összeáll végre Oliver karaktere is.

Oliver visszafogottabb. Próbálja elnyomni az érzéseit, nem akar sem Eliónak, sem a fiú szüleinek gondot, csalódást okozni. És önmagának sem. Tudja, hogy Elio még csak egy fiatal srác, két különböző kontinensen élnek, és egyéb dolgok is közöttük állnak, és fél tőle, hogy ha hagyja az érzéseit eluralkodni magán, akkor megsérül.

Az igazi szülők

Egy igazi szülő szerintem feltétel nélkül szereti a gyerekeit. Akkor is, ha valamiben nem ért egyet velük, vagy egyszerűen csak nem érti őket. Elio szülei igazi szülők. Szinte azonnal megérzik a fiuk és Oliver közötti kötődést, és finoman, csendesen, de támogatják azt. Bár nem mondanak semmit, úgy viselkednek Oliverrel, mintha családtag lenne, mintha máris a vejükké fogadták volna.

A könyv vége felé van egy beszélgetés Elio és az apja között, amely nagyon tanulságos és szép. Az apa azt tanácsolja a fiának, hogy inkább érezze át az öröm mellett a fájdalmat is, minthogy lemondjon az érzésekről, és semmit se érezzen. Nagyon egyetértek vele. Egy szerelem még akkor is ijesztő kicsit, ha a társadalom simán elfogadja, ám egy olyan szerelem, amely előtt milliónyi akadály áll, rengeteg lemondással és kínnal jár. Mégis inkább ismerje meg az ember ezt a fájó szerelmet, minthogy az egész életét szerelem nélkül élje le.

Szívszakadás

A regény vége nagyon érdekes a karakterek személyisége szempontjából, és egyben nagyon szívszorító. Nem igazán tudok spoilerezés nélkül beszélni róla, úgyhogy csak annyi, hogy így volt tökéletes. Időközben sikerült megnézem a könyv filmváltozatát is, amiben a történet végét kicsit megmásították, megvágták, és nekem emiatt lezáratlannak és tragikusabbnak tűnt, mint a regény befejezése.

Ami kicsit zavart

Nyitott embernek tartom magam, de voltak olyan gondolatok, tettek a történetben, amik számomra kicsit bizarrak voltak. A barackos jelenetet betudom annak, hogy a férfiak többsége valahogy sokkal szex-orientáltabb, mint a nők többsége, és ha egy filmben megkívánják az almáspitét (lásd Amerikai pite), akkor már a barack sem furcsább. Valószínűleg ezer bizarrabb szexuális dolgot csinálnak nap mint nap az emberek a világon, szóval nem akasztott ki ez a rész, csak számomra kicsit fura volt.

A másik, ami szintén furcsa volt, és ez valószínűleg a lelki beállítottságom miatt van, hogy Elio és Oliver szinte eggyé akarnak válni, nemcsak testileg, hanem mindenféle szempontból. Ezt fejezi ki a regény címe is, Szólíts a neveden. Ezáltal az összeolvadás által azt szeretnék elérni, hogy szimbolikus értelemben Elióból Oliver, Oliverből Elio váljék, és így sose kelljen többé elválniuk a másiktól. Annyira ismerni akarják a másikat, látni minden apró titkát, ami számomra a valóságban már bizarr lenne. Például nem tudnám elképzelni, hogy egy másik ember előtt vécézzek. Én ehhez túl zárkózott személyiség vagyok, és azt hiszem, kiforrott, makacs és egoista is, aki már nem képes mások miatt megváltozni, maximum abban reménykedik, hogy akad valaki, aki elfogadja majd olyannak, amilyen.

A regényt azoknak ajánlom, akik otthon érzik magukat a komolyabb szövegek területén, és nyitottak megismerni egy fiatal fiú első igazi szerelmének történetét.

Kedvenc karakterek: Elio, Oliver, Elio apja.

Kedvenc jelenetek: amikor Elio az apjával beszélget.

Kedvenc idézetek:

„A legtöbben jobb híján úgy élnek, mintha két életük lenne, egyik a vázlat, másik a kész mű, a kettő közt megannyi variációval. Pedig csak egy van, és a szíved hamarabb kopik el, mint gondolnád, ami pedig a testedet illeti, egyszer csak eljön az idő, amikor mások már ránézni sem akarnak, nemhogy még a közelébe is jöjjenek.”

„– Szeretsz egyedül lenni? – kérdezte.
– Nem. Egyedül lenni senki sem szeret. De megtanultam együtt élni a magánnyal.”

„Közös csillagot találtunk, ő és én. Ez pedig mindenkinek csak egyszer adatik meg.”

„Ha hülyeséget csinálok, hát csináljak hülyeséget. Ha összeér a térdünk, hát összeér. Ha meg akarom ölelni, hát megölelem.”

„Hogy csodáltam az olyan embereket, akik képesek úgy beszélni a saját hibáikról, mintha azok holmi távoli rokonok volnának, akiket, ha már kitagadni nem lehet, meg kell tanulni elviselni valahogy.”

„A te helyzetedben azt mondom, ha jön a fájdalom, fogadd el, ha van még láng, ne oltsd ki, ne légy vele kegyetlen. Annyi mindent tépünk ki magukból a gyógyulás mesterséges felgyorsítása érdekében, hogy harmincéves korunkra már egészen csődbe megyünk, és minden újabb találkozásnál egyre kevesebbet és kevesebbet tudunk adni. Gyötrő dolog, ha éjjelente nem hagy aludni a hiány, és az sem kellemesebb, ha látjuk, mások hamarabb felejtenek el minket, mint szeretnénk. De szándékosan semmit sem érezni, nehogy valamit éreznünk kelljen… Ez borzalmas pazarlás.”

„– Aki sokat olvas, rendszerint rejtőzködik. Elrejti önmagát. A rejtőzködők pedig ritkán vannak jóban magukkal.
– És te rejtőzködsz?
– Néha. Miért, te nem?”

Értékelés: NAGYON TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT

Téli könyvszámlálás

Bár a havazásnak nem, a téli hónapoknak vége, így elkészítettem az én kis téli, könyves, statisztikai összefoglalómat. Ha szeretnéd tudni, hány könyvet olvastam december-január-februárban, ezek közül mennyi volt magyar szerzős, és melyik volt a kedvencem, akkor olvass tovább. :)

A téli hónapokban olvasott könyvek száma: 20 darab.
1. Frank Márton: A világ peremén
2. Margaret Atwood: Alias Grace
3. Diana Gabaldon: Az idegen
4. Lévai Balázs: Beállás
5. Louise Doughty: Dupla spirálban
6. Leylah Attar: The Paper Swan – Papírhattyú
7. Jennie Melamed: Lányok csöndje
8. Haász János: Felnőtteknek nem
9. Istók Anna: Éhes felhő a napot
10. Michael Chabon: Ragyog a hold
11. Érints meg! antológia
12. Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara
13. Benina: Mindig és Soha
14. Adam Silvera: Inkább boldog
15. Donáth Mirjam: Mások álma
16. S. Jae-Jones: Alvilági dal
17. André Aciman: Szólíts a neveden
18. Varga Bea: A siker tintája
19. S. J. Kincaid: A kárhozott
20. E. K. Johnston: Ezer éjszaka

Magyar írók által írt könyvek száma: 8 darab.

Olvasott oldalak száma összesen: 8114 oldal.

Kedvenc őszi Top5 könyvem:
1. Sarah J. Maas: Köd és harag udvara
2. S. J. Kincaid: A kárhozott
3. Jennie Melamed: Lányok csöndje
4. Diana Gabaldon: Outlander 1. – Az idegen
5. Haász János: Felnőtteknek nem

Kedvenc téli Top5 karakterem:
1. Rhysand (Sarah J. Maas: Köd és harag udvara)
2. Nemezis (S. J. Kincaid: A kárhozott)
3. Janey (Jennie Melamed: Lányok csöndje)
4. Faith (Benina: Mindig és soha)
5. Cúranne (Érints meg! antológia, V. K. Bellone: Tajték című novellája)

Kedvenc téli Top5 szerelmesek:
1. Feyre és Rhysand (Sarah J. Maas: Köd és harag udvara)
2. Tyrus és Nemezis, valamint Nemezis és Sidonia (S. J. Kincaid: A kárhozott)
3. Cúranne és Ennis (Érints meg! antológia, V. K. Bellone: Tajték című novellája)
4. A szoborlány és a kertész (Érints meg! antológia, Nyírő Szabina: Kristálykastély című novellája)
5. Faith és Bray (Benina: Mindig és soha)

Kedvenc őszi Top5 borító:
1. Frank Márton: Páratlanok
2. Haász János: Felnőtteknek nem
3. S. J. Kincaid: A kárhozott
4. Istók Anna: Éhes felhő a napot
5. S. Jae-Jones: Alvilági dal