~ Sárga könyves út ~

2014. május 10., szombat

Szeretem könyvek, utálom főszereplők


Nem tudom, ki hogy van ezzel, de én azokat a könyveket is tudom szeretni, amelyeknek utálom a főszereplőjét. Ha a történet jó, érdekes, izgalmas, akkor félre tudom tenni az érzéseimet, és igazán élvezem az olvasást. Összeszedtem nektek, hogy mely könyvek azok, amelyeket szeretek, de a főszereplőiktől égnek áll a hajam: 


1. Tracy Chevalier: Hulló angyalok

A történet két család, Waterhouse-ék és Colemanék életét mutatja be, ugyanakkor érdekes képet fest a szüfrazsett mozgalomról és az adott korról. Mrs. Coleman, bár főszereplő, már a könyv első oldalától kezdve ellenszenvet ébresztett bennem. A férje rendes ember, van egy gyermekük, lényegében nyugodt, békés család és szeretet veszi körül. Ami persze nem mindenkinek elég a boldogsághoz. Mrs. Coleman belép a szüfrazsett mozgalomba, és olyannyira komolyan veszi, hogy kockáztatja a saját és a szomszéd család gyermekének életét, ez pedig szörnyű tragédiához vezet.

Tetszett a könyvben, hogy míg más történetek vagy csak pozitív, vagy csak negatív módon írják le a szüfrazsett mozgalmat, addig ez a könyv pártatlan. Bemutatja a mozgalom előnyeit és hátrányait is.

Viszont utáltam Mrs. Colemant, mert számomra túl szabados életvitelű, nem értékeli a családját, és gyerekeket sodor veszélybe. Hálás vagyok a szüfrazsetteknek, amiért hatalmas áldozatokat hoztak, hogy az én generációm már viszonylag szabad legyen, ám úgy gondolom, egy gyermek életét semmiért sem lenne szabad kockáztatni!
 

2. Jay Asher: Tizenhárom okom volt…

Hannah Baker öngyilkos lett. Hogy miért, azt senki sem tudja. Egészen addig, míg iskolatársa, Clay Jensen nem kap egy csomagot a halott lánytól. A csomagban 13 kazetta van, melyen Hannah elmeséli, hogyan jutott el a szörnyű végig.

A történet alapja nagyon érdekes, a kazetták ötlete igazán egyedi. Tetszett, ahogyan a kazettáknak köszönhetően egyre többet és többet tudunk meg az eseményekről.

Hannah viszont már kezdetektől irritált, és ez sajnos, a könyv végéig nem változott meg. Mivel én is átéltem némi iskolai bántalmazást, pontosan tudom, milyen is ez, mégsem tudtam együtt érezni Hannah-val. Mert szerintem, ő nem áldozat, neki csak szimplán nagyon nem stimmel valami a fejében. Az okok, amiket felsorol vagy semmiségek, ami miatt értelmes ember nem akarna meghalni, vagy olyasmik, amikben Hannah nem áldozat volt, hanem bűntárs.
 

3. Jack Kerouac: Úton – Az eredeti tekercs

A történet egy fiatal íróról szól, aki megismerkedik egy bajkeverővel, és végigkalandoznak együtt néhány évet.

Nagyon tetszett a szabadságérzés, ami szinte áradt minden mondatból. Az embernek kedve támadt tőle csak úgy nekivágni a nagyvilágnak lerázva magáról mindenféle felelősséget, gondot. Odavoltam azért, ahogyan a történet visszaadta annak a kornak a hangulatát.

A főszereplő és haverja életvitelével mégsem értettem együtt teljesen. A szabadság tényleg klassz dolog, bejárni az országot megint csak izgalmas lehet, de a drogok, alkohol, szex mindenhol mindenkivel nem az én világom, és nem kedvelem azokat az embereket, akik összekeverik a szabadságot a szabadossággal.
 

4. Guy de Maupassant: A Szépfiú

A történet egy elszegényedett, de jóképű férfi felkapaszkodás-története a ranglétrán. Hogy mi segít neki ebben? Főleg a nők kihasználása és egyéb csalások.

Tetszett a történet, mert megint csak jól visszaadta a kor hangulatát, és mert érdekelt, mi lesz a történet vége (még a film előtt olvastam). Valamint személyes élményeim is kötődnek kicsit hozzá, hiszen ott voltam két hétig a filmváltozat forgatásán.

Georges karaktere viszont unszimpatikus, még akkor is, ha a történet elején csak ösztönösen tesz rossz dolgokat, nem tudatosan. Egy férfi, aki lényegében csak selyemfiúként tud érvényesülni, nem is igazi férfi.
 

5. Èmile Zola: Germinal

Megrázó történet a szegények kizsákmányolásáról, megnyomorításáról, kilátástalanságáról egy bányásztelep életét bemutatva.

A történet társadalmi, pszichológiai, politikai szálai nagyon tetszettek, tökéletesen visszaadták mind a kor szellemét és hangulatát, mind a bányászélet, és egyben a szegényélet nehézségeit, reménytelenségét. A mai napig pont ugyanúgy működik a társadalom, ahogyan a könyvben, csak épp nem bányában dolgozik az emberek többsége. De a gazdagok érzéketlensége, vaksága, a szegények kihasználása, és az, hogy a szegény ember hiába lázad, úgysem érhet el semmit, teljesen ráillik a mi világunkra és korunkra is. A naturalista, érzékletes írásmód is tetszett, mikor a bányában voltak a karakterek, nehezebben vettem a levegőt én is, mikor elindultak a sztrájkszegőkért, görcsbe rándult a gyomrom. Érzelmileg nagyon hatásosan ír Zola.

Igaz, kérdéses, hogy ki itt a főszereplő, de mivel Étienne a főszál cselekményének kirobbantója, irányítója, így biztosan ő az egyik. Az elején még kedveltem, aztán, ahogy a lázadás vezére lett, és elszállt magától kissé, ki is ábrándultam belőle.
 

6. Emily Brontë: Üvöltő szelek

Ez az a könyv, amit valaki vagy szeret, vagy utál attól függően, mennyire tudja feldolgozni, hogy nem egy megszokott romantikus regényt kell elvárnia a történettől. A történet lényegében arról szól, hogy egy új bérlő költözik a környékre, akinek elmesélik az ott élők múltját.

Tetszik Emily Brontë stílusa, ahogyan a testvéréé, Charlotte-é is. Az is tetszik, hogy itt tényleg nem a megszokott love sztoriról van szó, hanem szembesülünk a szerelem minden negatívumával. A féltékenységgel, bosszúval, gyűlölködéssel, egymás kínzásával stb. A való élet nem rózsaszín tündérmese, mint ahogyan a legtöbb romantikus történet leírja, a való élet ugyanúgy kínokkal van tele, mint ez a könyv. Ezért tetszik. És mert a karakterek pszichológiai szempontból nagyon érdekesek.

Viszont, bármennyire is érdekesek a karakterek pszichológiailag, bármennyire is tetszik a valósághoz sokkal közelebb álló szerelem-feldolgozás, mégsem tudok szimpatizálni a történet két főszereplőjével. Olyan tulajdonságaik vannak, amik bár emberiek, mégis taszítóak.

Nektek van olyan olvasmányélményetek, amikor a történet maga tetszett, de a főszereplőt utáltátok?


Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

3 megjegyzés:

  1. Szia!

    A Tizenhárom okom volttal kapcsolatban nagyon egyformán látjuk a dolgokat.

    http://mayeremmalaura.blogspot.hu/2014/01/elemzes-jay-asher-tizenharom-okom-volt.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elolvastam, tényleg hasonlóan gondolkodunk a könyvről. :)

      Törlés
    2. Örülök, hogy akkor nem velem van a gond. A fiatalabb korosztály nagyja valószínűleg szereti a könyvet, és ha közéjük tartoznék, akkor talán én is. Viszont – mivel megéltem, láttam dolgokat – én így látom.

      Törlés