Ide pakolgatom fel az írásaimat, firkálásaimat, novelláimat, gondolataimat, és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2014. július 21., hétfő

Búcsú egy történettől - olvasói szemmel



Nemrég arról írtam, milyen érzés íróként befejezni egy könyvet, leírni az utolsó mondatot, és kitenni a végére a pontot. Kovács Alexa ennek a bejegyzésnek a hatására feltette a kérdést: „És milyen olvasóként befejezned egy könyvet?”. Úgy gondoltam, mást is érdekelhet a válasz, így érdemes egy blogbejegyzésre. :)

Hogy mit érzek egy-egy könyv kiolvasásakor az nálam mindig az adott könyvtől függ. Olvasóként négy csoportba sorolom a könyveket:

1. Imádom könyvek: Nagyon ritka, mikor egy könyv egyfajta rajongást, imádatot vált ki belőlem, ám nagy ritkán azért megtörténik. Ilyenkor annyira kötődöm az adott történethez lelkileg, hogy a végére érve nagyobb bennem a szomorúság, a hiányérzet, mint az öröm, hogy végre tudom a történet végét. Ha egy ilyen könyvet kiolvasok, akkor napokig, hetekig, hónapokig, sőt, néha évekig is újra és újra visszatérnek a gondolataim a történethez, és egyfajta lyukat, hiányt érzek a mellkasomban, hogy nem olvashatom tovább. Ilyen nálam pl.: J. K. Rowling Harry Potter sorozata.

2. Tetszettek könyvek: Ebbe a csoportba tartoznak azok a könyvek, amiket nem imádok, de nagyon tetszettek. Ha ezeknek érek a végére, akkor bár marad bennem egy kis hiányérzet, az öröm, hogy megismerhettem a történet végét, rájöhettem a titkokra, rejtélyekre, sokkal nagyobb bennem, mint az üresség. Ilyen nálam pl.: Murakami Haruki 1Q84 trilógiája.

3. Átlagos könyvek: Ezek azok a könyvek, amiket sem nem szeretek, sem nem utálok, különösebb érzelmet nem váltottak ki belőlem, vagyis semlegesek számomra. Elolvasva az utolsó mondatukat sem örömöt, sem hiányérzetet nem érzek, csak elkönyvelem, hogy ezt a történetet is letudtam. Ilyen nálam pl.: Samantha Young Dublin Street című könyve.

4. Szörnyűséges könyvek: Ezek azok a könyvek, amik szerintem borzalmasan sikerültek. Ebben az esetben, ha valamiért mégis kiolvasom őket, nincsen bennem egyáltalán hiányérzet, csak öröm és megkönnyebbülés, hogy végre ezen is túl vagyok. Ilyen nálam pl.: Sara Fawkes Amit csak ő akar című könyve.

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése