A Park Könyvkiadó gondozásában került a magyar könyvesboltok polcaira Antoine Laurain: A piros notesz című könyve, mely a szerző második hazánkban is megjelent kötete Az elnök kalapja után. A Blogturné Klub három bloggere szegődött Laurent mellé, hogy együtt kutassák fel az utcán talált női táska rejtélyét. Tartsatok, s játsszatok ti is velünk, s a turné végén lehetőségetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott könyv egyikét!
Antoine Laurain A piros notesz című regénye részben a borítójával fogott meg magának. Nagyon tetszik ez a régi papírt idéző háttér a piros és kék betűkkel és rajzokkal. Másfelől nagyon szeretem a francia írók letisztult, egyszerű stílusát, úgyhogy reméltem, ez a regény is tetszeni fog majd.
A történet egy Laurent nevű, elvált férfiról szól, aki egyik reggel a könyvesboltja felé menet, egy női táskát talál a szemetesben. A táskában nincsenek iratok, bankkártyák vagy bármi más, amiről megtudhatná, ki is a tulajdonos, ám ő mégis megszállottan keresni kezdi azt a nőt, akit nagy valószínűség szerint kirabolhattak.
Egyszerű, mégis izgalmas
A francia írókra jellemző, hogy átlagos emberekről írnak, akikkel átlagos dolgok történnek, és ahogy korábban is említettem már, én ezt egyszerűen imádom, mert nagyon izgalmasan teszik mindezt. Itt is így van ez. Laurent átlagos férfi, aki éli az átlagos kis életét, és véletlenül talál egy tárgyat, aminek keresni kezdi a gazdáját. Lényegében ez bármelyikünkkel megtörténhetne.
Ahogyan Laure, a főszereplőnő is teljesen átlagos özvegyasszony. A férje halála óta a munkájának él, és egy macskával lakik együtt. Egyik este hazafelé menet kirabolják, aminek köszönhetően végül kórházba kerül kómás állapotban. Ez is sajnos bárkivel megtörténhetne (bár reméljük, nem fog), nem egy különleges eset.
Hogy miért izgalmas mégis a történet?
Talán, mert bár az olvasó mindent tud, alig várja, hogy a két főszereplő számára is kiderüljön minden titok. Hogy Laurent rájöjjön Laure kilétére, és Laure is megtudja, hol a táskája, amiben egy fél élet emlékeit hordozta. Ahogyan azt is várjuk olvasás közben, hogy kiderüljön, vajon Laurent álmodozása valóra válik-e, és a sors valóban neki rendelte-e azt a nőt, akit csak a táskában lévő tárgyak és a piros notesze alapján ismerhetett meg. Vagy amikor vége az álmodozásnak, és valóban találkoznak, mindketten rájönnek, hogy egyáltalán nem egymáshoz valók?
Szeretnénk, hogy tündérmese legyen a titokzatos kutatás vége, mert a valódi életben ritka az ilyesmi, és jó lenne legalább egy könyv lapjain látni az igazi, sorsszerű szerelmet. Ám közben félünk is a csalódástól, mert mi van, ha a történet realista módon fejeződik be, és összetöri a kis rózsaszín álmainkat?
Furcsa krimi
A történet lényegében egy nyomozásról szól, de ez nem egy átlagos nyomozás. Hiszen itt nem a bűnöst keresik, hanem az áldozatot, és nem egy rendőr, nyomozó vagy más hatósági szerv nyomoz, hanem egy teljesen átlagos ember.
Ez azért izgalmas, mert míg a hatóságoknak ezerféle modern eszköz áll rendelkezésükre egy nyomozás során, addig egy átlagembernek csak a józan paraszti esze segíthet, valamint némi szerencse.
A kíváncsi álmodozó
Laurent különlegessége a hitében és kitartásában rejlik, mert ez a két tulajdonság keveseknek adatik meg ennyire erős formában. A férfi átnézi a talált táska tartalmát, beleolvas a piros noteszbe, és egyszerűen érzi, hogy a tárgyak tulajdonosát neki teremtették. Nyomok híján szinte lehetetlenségnek tűnik felkutatni a nőt, Laurent mégsem adja fel. Minden adódó lehetőséget megragad, hátha megtudhatja a nevét.
A férfinak az előző házasságából van egy lánya is, Chloé, aki nagyon hasonlít az apjára. Ő is igazi álmodozó, aki mondjuk úgy, besegít a Sorsnak, ha azt látja jónak. Chloé az egyetlen, aki megérti az apja hitét és álmát, és legalább olyan lelkesen követi nyomon Laurent kutatómunkáját, mint amilyen lelkesen a férfi kutat Laure után.
A magányos özvegy
Laure kimarad az események nagy részéből, lévén, a történet nagy részében kómában fekszik a kórházban, így a személyiségét nagyrészt mi, olvasók is Laurentnek köszönhetően ismerhetjük meg. Miközben a férfi a notesz és néhány tárgy segítségével próbálja megismerni Laure-t, szép lassan a mi fejünkben is összeáll annak a magányos özvegyasszonynak a képe, aki talán megfelelő társ lehetne Laurent számára. Persze, mivel a tárgyakat félre lehet értelmezni, egy naplót pedig pillanatnyi benyomások alapján írunk, végig ott a kétség bennünk is, hogy vajon tényleg így van-e. Valóban illene egymáshoz Laurent és Laure, vagy csak mi akarjuk ezt hinni, mert vágyunk valami romantikusra…
A történetet azoknak ajánlom, akik szeretik a francia írók stílusát, és kedvelik a kellemesen romantikus történeteket, amelyeket krimi szál sző át.
Kedvenc karakterek: Laurent, Chloé
Kedvenc jelenet: a regény vége, amikor minden összeáll.
Kedvenc idézetek:
„Laurent-nak eszébe jutottak az ő beszélgetéseik Pascallal, amikor még gimisek voltak, csak ők a szüleik vonalas telefonján társalogtak. A fiatalság ezeknek az idétlen röhögéseknek az elmúltával ér véget. Később már sosem nevet így az ember. A világ és az élet teljes abszurditásának borzalmas felismerése valahogy megakasztja ezeknek a csuklásszerű, majdhogynem fullasztó röhögések erejét, nagyjából húsz évvel később pedig ugyanerre a gondolatra már csak rezignáltan sóhajtunk egyet.”
„Hogyan lehet ilyen könnyedén eltűnni egy másik ember életéből? Tulajdonképpen ugyanolyan könnyedén, ahogy bele is csöppent. Elég egy véletlen, néhány egymással váltott szó, és tessék, máris ott egy új kapcsolat. És elég egy véletlen, néhány egymással váltott szó, és tessék, máris vége ugyanannak a kapcsolatnak.”
„Hány és hány dolgot teszünk meg vajon elvből, meggyőződésből, neveltetésből, pedig úgy nyomja a lelkünket, és nem is változtat semmit az események menetén?”
Értékelés: NAGYON TETSZETT.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
A történet egy Laurent nevű, elvált férfiról szól, aki egyik reggel a könyvesboltja felé menet, egy női táskát talál a szemetesben. A táskában nincsenek iratok, bankkártyák vagy bármi más, amiről megtudhatná, ki is a tulajdonos, ám ő mégis megszállottan keresni kezdi azt a nőt, akit nagy valószínűség szerint kirabolhattak.
Egyszerű, mégis izgalmas
A francia írókra jellemző, hogy átlagos emberekről írnak, akikkel átlagos dolgok történnek, és ahogy korábban is említettem már, én ezt egyszerűen imádom, mert nagyon izgalmasan teszik mindezt. Itt is így van ez. Laurent átlagos férfi, aki éli az átlagos kis életét, és véletlenül talál egy tárgyat, aminek keresni kezdi a gazdáját. Lényegében ez bármelyikünkkel megtörténhetne.
Ahogyan Laure, a főszereplőnő is teljesen átlagos özvegyasszony. A férje halála óta a munkájának él, és egy macskával lakik együtt. Egyik este hazafelé menet kirabolják, aminek köszönhetően végül kórházba kerül kómás állapotban. Ez is sajnos bárkivel megtörténhetne (bár reméljük, nem fog), nem egy különleges eset.
Hogy miért izgalmas mégis a történet?
Talán, mert bár az olvasó mindent tud, alig várja, hogy a két főszereplő számára is kiderüljön minden titok. Hogy Laurent rájöjjön Laure kilétére, és Laure is megtudja, hol a táskája, amiben egy fél élet emlékeit hordozta. Ahogyan azt is várjuk olvasás közben, hogy kiderüljön, vajon Laurent álmodozása valóra válik-e, és a sors valóban neki rendelte-e azt a nőt, akit csak a táskában lévő tárgyak és a piros notesze alapján ismerhetett meg. Vagy amikor vége az álmodozásnak, és valóban találkoznak, mindketten rájönnek, hogy egyáltalán nem egymáshoz valók?
Szeretnénk, hogy tündérmese legyen a titokzatos kutatás vége, mert a valódi életben ritka az ilyesmi, és jó lenne legalább egy könyv lapjain látni az igazi, sorsszerű szerelmet. Ám közben félünk is a csalódástól, mert mi van, ha a történet realista módon fejeződik be, és összetöri a kis rózsaszín álmainkat?
Furcsa krimi
A történet lényegében egy nyomozásról szól, de ez nem egy átlagos nyomozás. Hiszen itt nem a bűnöst keresik, hanem az áldozatot, és nem egy rendőr, nyomozó vagy más hatósági szerv nyomoz, hanem egy teljesen átlagos ember.
Ez azért izgalmas, mert míg a hatóságoknak ezerféle modern eszköz áll rendelkezésükre egy nyomozás során, addig egy átlagembernek csak a józan paraszti esze segíthet, valamint némi szerencse.
A kíváncsi álmodozó
Laurent különlegessége a hitében és kitartásában rejlik, mert ez a két tulajdonság keveseknek adatik meg ennyire erős formában. A férfi átnézi a talált táska tartalmát, beleolvas a piros noteszbe, és egyszerűen érzi, hogy a tárgyak tulajdonosát neki teremtették. Nyomok híján szinte lehetetlenségnek tűnik felkutatni a nőt, Laurent mégsem adja fel. Minden adódó lehetőséget megragad, hátha megtudhatja a nevét.
A férfinak az előző házasságából van egy lánya is, Chloé, aki nagyon hasonlít az apjára. Ő is igazi álmodozó, aki mondjuk úgy, besegít a Sorsnak, ha azt látja jónak. Chloé az egyetlen, aki megérti az apja hitét és álmát, és legalább olyan lelkesen követi nyomon Laurent kutatómunkáját, mint amilyen lelkesen a férfi kutat Laure után.
A magányos özvegy
Laure kimarad az események nagy részéből, lévén, a történet nagy részében kómában fekszik a kórházban, így a személyiségét nagyrészt mi, olvasók is Laurentnek köszönhetően ismerhetjük meg. Miközben a férfi a notesz és néhány tárgy segítségével próbálja megismerni Laure-t, szép lassan a mi fejünkben is összeáll annak a magányos özvegyasszonynak a képe, aki talán megfelelő társ lehetne Laurent számára. Persze, mivel a tárgyakat félre lehet értelmezni, egy naplót pedig pillanatnyi benyomások alapján írunk, végig ott a kétség bennünk is, hogy vajon tényleg így van-e. Valóban illene egymáshoz Laurent és Laure, vagy csak mi akarjuk ezt hinni, mert vágyunk valami romantikusra…
A történetet azoknak ajánlom, akik szeretik a francia írók stílusát, és kedvelik a kellemesen romantikus történeteket, amelyeket krimi szál sző át.
Kedvenc karakterek: Laurent, Chloé
Kedvenc jelenet: a regény vége, amikor minden összeáll.
Kedvenc idézetek:
„Laurent-nak eszébe jutottak az ő beszélgetéseik Pascallal, amikor még gimisek voltak, csak ők a szüleik vonalas telefonján társalogtak. A fiatalság ezeknek az idétlen röhögéseknek az elmúltával ér véget. Később már sosem nevet így az ember. A világ és az élet teljes abszurditásának borzalmas felismerése valahogy megakasztja ezeknek a csuklásszerű, majdhogynem fullasztó röhögések erejét, nagyjából húsz évvel később pedig ugyanerre a gondolatra már csak rezignáltan sóhajtunk egyet.”
„Hogyan lehet ilyen könnyedén eltűnni egy másik ember életéből? Tulajdonképpen ugyanolyan könnyedén, ahogy bele is csöppent. Elég egy véletlen, néhány egymással váltott szó, és tessék, máris ott egy új kapcsolat. És elég egy véletlen, néhány egymással váltott szó, és tessék, máris vége ugyanannak a kapcsolatnak.”
„Hány és hány dolgot teszünk meg vajon elvből, meggyőződésből, neveltetésből, pedig úgy nyomja a lelkünket, és nem is változtat semmit az események menetén?”
Értékelés: NAGYON TETSZETT.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
Nyereményjáték:
Laurent Letellier könyvesbolt-tulajdonos Párizsban. Ennek apropóján nyereményjátékunkban olyan történetek után nyomozunk, melyekben fontos szerepe van a könyvesboltnak. Az állomáson található képek/jelenetfotók alapján találjátok ki az adott film címét, s írjátok azt a Rafflecopter megfelelő sorába. Kalandra fel!
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Kép a játékhoz:
Laurent Letellier könyvesbolt-tulajdonos Párizsban. Ennek apropóján nyereményjátékunkban olyan történetek után nyomozunk, melyekben fontos szerepe van a könyvesboltnak. Az állomáson található képek/jelenetfotók alapján találjátok ki az adott film címét, s írjátok azt a Rafflecopter megfelelő sorába. Kalandra fel!
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Kép a játékhoz:
Állomáslista:
06.16. Szembetűnő
06.18. Olvasónapló
06.20. Spirit Bliss
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése