Ide pakolgatom fel az írásaimat, firkálásaimat, novelláimat, gondolataimat, és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2018. július 28., szombat

R. J. Hendon: Korcsok - Blogturné


R. J. Hendon Korcsok című regényének nemcsak a borítója sikerült igazán jól, a történet is igazán egyedi, összetett és fordulatos. A magyar író disztópiáját ezúttal a Blogturné Klub három bloggere véleményezi majd. Természetesen a turné végén ti is nyerhettek belőle egy példányt. 

R. J. Hendon Korcsok című könyve már az előtt érdekelni kezdett, hogy kiderült, turnét csinálunk neki. A gyönyörű borító és az érdekes fülszöveg azt a reményt keltette bennem, hogy valami újat és egyedit kapok, na meg persze szórakoztatót és elgondolkoztatót.

A történet egy olyan világban játszódik, amelyet kettéoszt a Fal. Odabent, Overtoun városában olyan emberek élnek, akik teljesen elzárkóznak a természettől. Tudósaik egyfajta steril környezetet alakítottak ki, melyben nincsen szerepe a növényeknek és állatoknak, sőt, még az emberek génjeibe is belenyúltak. Odakint barbárok vannak, akik együtt élnek a természettel, állatok húsát eszik, de sokkal rosszabbak az életkörülményeik, mint az overtouniaknak. Rany és a nővére, Soya eredetileg barbárok, ám a szüleik becsempésztették őket a Fal mögé, egy overtouni nő személyazonosságot hamisított nekik, és azóta is ő neveli a két lányt azt hazudva mindenkinek, hogy az unokái. A gond csak az, hogy a titkok előbb vagy utóbb úgyis kiderülnek.

YA vagy nem YA?

A YA-t mostanában szinte csak és kizárólag az olyan történetekkel szokták azonosítani, amelyek stílusban és nyelvileg átlagos minőségűek, és a történetükben fontos szerepet játszik a romantika, a szerelem, a jó pasik és időnként némi erotika is. Nos, ez a könyv nagyon nem ilyen.

Természetesen nincsen baj a fent említett YA-kkal sem, sőt, megvan a maguk haszna, és időnként jólesnek kikapcsolódásként, de az ember szeme mégis felcsillan, amikor esetenként ezeknél stílusban és nyelvileg magasabb színvonalat képviselő sztorival találkozik, amelynek nem a romantika és a szépfiúk (vagy vonzó rosszfiúk) állnak a középpontjában.

A Korcsok is ezt a magasabb nyelvi és stílusbeli szintet képviseli. A középpontjában pedig nem a szerelem áll, hanem a kalandos cselekmény, jól kidolgozott, fejlődésre képes karakterek, valamint igen fontos társadalmi problémák.

A történet egyik főszereplője (szerintem ő az elsődleges főszereplő) egy tízéves kislány, Rany, aki a körülményei és képessége miatt értelmileg és érzelmileg fejlettebb, mint a kortársai. Vagyis a sztori valóban egy fiatal lányról szól, így mondhatnánk, hogy fiatalokról és fiataloknak szól. Ám ez nem teljesen igaz, ugyanis nem csak ők élvezhetik ezt a történetet. Leginkább a Harry Potter sorozatot tudnám példaként felhozni, amely ifjúsági történet, ám az összetettsége, mélysége, politikai és társadalmi szálai miatt a felnőtteket is tökéletesen leköti. Itt is erről van szó.

Szóval a regényt nem tudnám színtisztán az ifjúsági regény kategóriába besorolni, szerintem éppen a határán áll, amikor is minden korosztályhoz szól valamilyen módon.

Kik a jók, kik a rosszak?

Az ifjúsági (és sok nem ifjúsági) történetekben általában vannak a jók, akiknek drukkolni kell, és vannak a gonoszok, akiket le kell győzni, az olvasó számára pedig egyértelmű, hogy ki kicsoda. Ebben a regényben két nép áll szemben egymással, az overtouniak és a barbárok, ám őszintén szólva, nem tudnám egyikükre sem ráhúzni a „jók” vagy a „rosszak” címkéjét. És nekem ez nagyon tetszik.

Itt nem két idea feszül egymásnak, hanem hús-vér emberek. Mindkét csoportban vannak kedves, önfeláldozó, bátor, védelmező emberek, és vannak kegyetlen, álnok, hazug, önző, gonosz emberek.

A regény elején azt gondoltam, hogy nem így lesz majd, és egyértelműen az overtouniak a kizsákmányoló gonoszok, a barbárok pedig az elnyomott jók, ám ahogy haladt előre a cselekmény, és egyre több mindent megtudtam arról, hogy miért olyanok az overtouni emberek, amilyenek, valamint megismertem a barbár embereket is, az előfeltevésem úgy dőlt meg.

Az overtouniak technikailag fejlettek, aminek megvan a negatív és pozitív oldala is. Pozitív, hogy a génmódosításoknak köszönhetően képtelenek megbetegedni, nincsen testszaguk, valamint a hajukat, szemöldöküket, szempillájukat kivéve teljesen szőrtelenek, így nem kell a szőrtelenítés macerás procedúrájával foglalkozniuk (ezért egyébként jobban irigylem őket, mint az egészségükért… XD ). Negatív a szememben, hogy a nőknek nem nőnek meg a mellei. Persze, ez nem feltétlenül igazi negatívum, ám mivel nő vagyok, nem örülnék neki, ha elveszíteném a testem és nőiségem egy fontos részét. Erről olvasni kb. olyan érzés volt, mintha egy férfi arról olvasna, hogy egy adott világban a férfiaknak nincsen nemi szerve. Úgy éreztem, hogy a nőket direkt megfosztották valamitől, ami hozzájuk tartozik. E mellett még valamit beléjük ültettek genetikusan, ami a mellek hiányánál jóval negatívabb, ám erről inkább nem spoilereznék.

A városban élők a természetet is teljesen kizárják az életükből, undorodnak, rettegnek mindentől, ami a része, főképp a korcsoktól, akik valójában az általunk ismert kutyák leszármazottjai. Ez utóbbi rettegésük azonban nem alaptalan, ugyanis a korcsok rendszeresen bejutnak valahogyan a Fal mögé, rátámadnak az overtouniakra, és megmarják, megcsonkítják, megölik őket.

A barbárok lényegében olyanok, mint a technikailag egy még fejletlen korszakba visszasüllyedt emberek. Ők nem estek át genetikai módosításon, így szőrösödnek, izzadnak, a nőknek van mellük és meg is tudnak betegedni. Bár az overtouniak büntetik, titokban növényeket termesztenek és állatokat tartanak, elsősorban azért, hogy legyen mit enniük. Csak dolgozni járnak be a Fal mögé, szóval mondhatni, hogy az overtouniak rabszolgái. Velük végeztetik a piszkos és nehéz munkákat, cserébe némi pénzért, genetikailag létrehozott élelemért, és a barbárok nem inthetnek be nekik, mert az overtouniak modern fegyvereikkel bármikor lemészárolhatják őket, ha engedetlenek.

A fentiekből úgy tűnik, hogy nyilvánvaló a jó-rossz felosztás, ám valami miatt az overtouni polgárok nem feltétlenül tehetnek arról, ahogyan viselkednek (az ok kiderül a regényből), ezen kívül van köztük olyan, aki mindennek ellenére segíteni próbál a barbároknak. Például az a nő, aki befogadja és rejtegeti Ranyt és Soyát, vagy Egart Lorens, aki a kutyák viselkedését kutatja, és közben összebarátkozik Soyával.

A barbárok pedig bár elnyomottak, nem mind jók. Van köztük, aki ártatlan kutyákat, gyerekeket is képes lenne feláldozni azért, hogy bosszút álljon az overtouniakon, és ha hatalom kerülne a kezébe, nem nézné, hogy melyik overtouni ártatlan, vagy azt, hogy gyerek-e még, lemészárolná őket gondolkodás nélkül egytől egyig.

Szóval olvasás közben azt kívántam, hogy a barbárok szabaduljanak fel az elnyomás alól, de nem akartam, hogy mindezt úgy tegyék, hogy közben az overtouniaknak baja essen. Mert egyik népet sem éreztem velejéig gonosznak, aki pusztulást érdemel.

Négy szemszög

Az egyik szemszög, ahogy már fentebb is említettem, Ranyé. A kislány eredetileg barbár, titokban él Overtoun fala mögött a nővérével. Az egész életük egy nagy aggodalom, ugyanis bármikor lebukhatnak, és akkor az a minimum, hogy száműzik őket a Falon kívülre. Ez azért lenne baj, mert Rany súlyos beteg, Soya pedig úgy véli, csak akkor találhatja meg a gyógymódot, ha Overtounban marad.

Rany egyébként többféle módon is különleges kislány. Egyfelől a kutyák, akik mindenkire nézve veszélyesek, őt valamiért nem bántják. Másfelől van egy különleges képessége, melynek köszönhetően a város vezetőinek figyelmét is felkelti.

Számomra igazán szerethető karakter volt, bátor, okos, talpraesett. És nagyon tetszett az, ahogyan a kutyákkal viselkedett. A hideg jelenbe visszahozta kicsit azt a szívmelengető múltat, amelyben még a kutya az ember legjobb barátjának számított.

A másik szemszöget Egart Lorens kapta. A kutyákat tanulmányozó tudós egy véletlennek köszönhetően jön rá Rany és Soya titkára, és bár retteg attól, hogy lebuknak és megbüntetik őt, mégis hallgat, sőt, segít a két lánynak.

Az ő karaktere a személyiségfejlődés miatt fogott meg. Eleinte egy nem túl bátor, esetlen férfit láthatunk, aki kisebbségi komplexussal küzd, és nem találja a helyét a világban. Aztán, ahogy haladnak előre az események, és bizonyos dolgok és személyek hatással lesznek az érzéseire, úgy válik egyre bátrabbá, önfeláldozóbbá.

Az egyetlen szerelmi szál is hozzá kapcsolódik, ugyanis Soya elsőre meglátja benne azt, amit ő sem lát önmagában: hogy mennyire jó ember. Nekem bejött, hogy nem ez a szál volt a regény középpontjában, és csak szép finoman éreztette az író velünk, hogy valami alakulgat.

A harmadik szemszöget egy igazán izgalmas karakter kapta, Helwyr Baid, aki városőr, vagyis az overtouni rendszert szolgálja. Évekkel ezelőtt egy feladata közben néhány megvadult korcs megölte a társát, őt pedig brutálisan megcsonkította. Az arca teljesen elcsúfult a marásoktól, ezenkívül elvesztette a szemét és az egyik karját is. Az arcát nem tudták helyrehozni, ám a további szolgálatért cserébe fejlett robotszemet és robotkart kapott.

A testi sérülései lelkieket is okoztak, egyfelől azóta halálosan retteg a kutyáktól, másfelől kegyetlenné és hideggé vált. Azért találtam érdekesnek a karakterét, mert időről időre láttam némi halovány emberséget felpislákolni a gondolatai között, ám ezeket szinte azonnal el is fojtotta. Szóval érdekelt, hogy vajon meddig megy el a kegyetlenséggel, és van-e számára valamiféle visszaút, vagy végleg elveszett lélek marad. Nagyon remélem, hogy a második könyvben visszatér még a karaktere, és tartogat számomra néhány meglepetést.

Az utolsó szemszög szintén különleges, ugyanis egy kutya, Angyal fejébe láthatunk be általa. Angyal ugyanolyan vad, kóbor kutyaként éli az életét, mint összes többi társa, egészen addig, míg nem találkozik egy furcsa kislánnyal. Rany az első ember, aki ahelyett, hogy bántani akarná őt, inkább gondoskodik róla és szereti. Angyal eleinte nem tudja, hogyan viszonyuljon hozzá, aztán hosszú idő után ő lesz az első kutya, aki ismét az ember legjobb barátjává válik.

Bevallom, az első fejezet, amely Angyal szemszögéből mutatta be a történéseket, nem igazán kötött le. Féltem is tőle, hogy mi lesz, ha végig így marad, de felesleges volt. Ugyanis ahogy kezdett kibontakozni ez a kutyás szál, úgy kezdtem egyre jobban imádni ezt a szemszöget. Mivel van két shi-tzu kutyusom, akiket tiszta szívemből szeretek, nagyon meghatott, ahogyan Rany és Angyal szép lassan egymásra talált. Teljesen megértettem és átéreztem az egymás iránti kötődésüket és szeretetüket. És nagyon szép volt végigkövetni Angyal érzéseit, ahogy Rany egy idegen és ijesztő kislányból a világ legfontosabb személyévé vált számára.

Meglepetés meglepetés hátán

Ritkán olvasok olyan regényt, amely esetében nem tudom legalább nagyjából előre, hogy mi fog történni a következő fejezetekben vagy a regény legvégén. Az írók sokszor sablonokkal dolgoznak, így ha ezeket valaki ismeri, könnyedén ki lehet találni a folytatást.

A Korcsokat azért imádtam, mert sosem azt történt, amire számítottam. Amikor azt hittem, pontosan tudom, mi fog történni az adott karakterrel, biztos, hogy végül valami teljesen más történt, amire egyáltalán nem számítottam. Vagyis egyetlen pillanatra sem unatkoztam olvasás közben, mert újra és újra sikerült meglepni.

Természetesen a történet vége sem az lett, amit vártam. Sikerült megdöbbenteni és lesokkolni. Alig várom, hogy olvashassam a folytatást, mert elképzelésem sincs, hogyan alakulnak majd az események, és hogyan alakul Rany és Angyal sorsa.

A történetet egyaránt ajánlom olyan fiataloknak és felnőtteknek is, akik kedvelik a minőségi stílust, történetvezetést és karakterépítést.

 
Kedvenc karakterek: Rany, Soya, Angyal, Baid.

Kedvenc jelenet: amikor Angyal először érzi azt, hogy Rany mellett biztonságban van.

Kedvenc idézetek:

„Sejtette, miért nem irtotta ki a szer a többi állatot, de amikor előadta az ötletét mamának, miszerint a patkányok megtanulták, hogy ne egyenek abból, amibe az egyik társuk már belepusztult, az asszony hangos nevetésben tört ki.
- Jaj, kis drágám, ezeknek nincs annyi eszük! Állatok, ők nem tanulnak. Azt csak az ilyen okos kislányok tudnak, mint te.”

„Futva indult el, többé egy pillantást sem vetett a barbár nőre vagy a véres pólyára. Ki akarta törölni a fejéből a látottakat.
Mindennap megesik itt az ilyesmi – emlékeztette magát. – Ha nem is egy eltévedt töltény, de a betegségek, a vadállatok, a paraziták megtizedelik a kráterlakók ivadékait. Ezért szülnek ezek ennyit. Benne van a pakliban, hogy néhányan nem élik meg a felnőttkort. Annak a nőnek alighanem maradt még négy-öt kölyke…

„- (…) Az overtouni Helma Seren az élete árán védelmezett téged.
- De miért?
- Alighanem az oka egyszerűbb, egyszersmind bonyolultabb, mint azt gondolnád. Együttérzésből. Szeretetből. Az ilyesmi nem csak a városi polgárok közt ritka, itt a Kráterben se fogod sűrűn tapasztalni, azt garantálhatom. Én mégis azt szeretném, ha a veled történtekből te Helma Seren kedvességére emlékeznél, nem annak a férfinak a kegyetlenségére.”

„- Ezek az állatok szenvednek.
Erre a Gyógyító mosolya eltűnt.
- Ezek tyúkok. Én emberéletekről beszéltem az előbb.
- Tudom.
- Azt hiszem, nem kell hangsúlyoznom, hogy melyik a fontosabb.
- Az overtouniak szemében maguk is állatszámba mennek. Akkor most ők fontosabbak, mint maguk?”

„- (…) Az élelem a legnagyobb kincs a Földön. Aki az élelmet előállítja, az a világ ura. A hatalmasoknak jó volt ez a járvány. Egy darabig… Kapóra jött nekik az új helyzet, az emberek megrendült bizalma a természetben. A mesterséges élelmiszerek kereslete százszorosára ugrott. Eszük ágában nem volt megszüntetni a járványt. Csak akkor próbálkoztak vele, amikor már annyira elharapózott, hogy kezelhetetlenné vált. De addigra elkéstek.
- Hagyták, hogy ez történjen?
A Gyógyító csak legyintett.
- Elkövettek ennél már nagyobb disznóságokat is, Rany. Legfeljebb nem lett ilyen következménye.”

„Coldstone szemében viszont azt az izzást látta, amely elhamarkodott döntéseket szokott megelőzni. A gyűjtögető beszéde új emlékeket ébresztett fel benne: buzdító szavak, heves, harcba hívó jelmondatok ugrottak be neki, ami pedig ezeket követte… halál.”

Értékelés: IMÁDOM.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
 


Nyereményjáték:

A Korcsokban fontos szerepet játszanak az állatok, főképp a kutyák, úgyhogy ezúttal híres kutyakarakterek nevét kell kitalálnotok az állomásokon található leírások alapján. Vagyis a feladatotok az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok a híres kutyakarakter nevét.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Leírás a játékhoz:

J. K. Rowling karaktere, aki csak időként “öltözik” kutyabőrbe animágusi képességeinek köszönhetően.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

07.28. Spirit Bliss Sárga könyves út
07.30. Deszy könyvajánlója

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése