Mészöly Ágnes Vágod? című könyvét a Könyvhéten ajánlotta nekem a Menő Könyvek egyik munkatársa. A történetről nem sokat tudtam, viszont érdekesnek találtam az alapötletet, hogy a könyvet ide-oda forgatva két szemszögből ismerhetjük meg a történetet, ami végül a könyv közepén ér össze olyan oldalakon, amelyeket nekünk kell felvágnunk, hogy megismerhessük a sztori végét.
A történet két gimnazista lányról, Petráról és Laráról szól, akik gyerekkoruk óta a legjobb barátnők, és versenyszerűen táncolnak. Éppen egy Európa-bajnokság előtt mennek el osztálykirándulásra, ahol Petra véletlenül a tóba ejti a 69000 Ft-os fejhallgatóját. Mivel retteg attól, hogy az anyja emiatt eltiltja a versenytől, ezért belekeveredik egy súlyos hazugságba, amibe nemcsak Larát rántja magával, hanem egy ártatlan osztálytársának is tönkreteheti az életét.
Már nem beszélem ezt a nyelvet
Mindig azt hittem, hogy fiatalos vagyok, de ezen könyv olvasása közben rá kellett jönnöm, hogy felnőttem. A történet szövege egy az egyben olyan, mintha két tinédzserlány mesélné el nekünk az életét a saját szavaival, ugyanis olyan nyelvezete és stílusa van, amelyet mostanság a fiatalok szoktak használni (vagy legalább is a fiatalok egy bizonyos rétege). Olvasás közben többször is el kellett gondolkoznom azon, hogy egy-egy rövidítés, szleng, betűszó vajon mit is jelenthet, mert elsőre nem jöttem rá.
Szóval nyelvileg, stílusban kinőttem már ezt a sztorit, és volt nyelvészet specializációsként, íróként kicsit zavart is a sok szleng, direkt helyesírási hiba (ami valójában nem hiba, mert a valóságban így beszélnek a tinik, leírni pedig hitelesen csak úgy lehet, ahogyan leírta az írónő).
Hogy miért szórakoztatott mégis ez a regény akkor? Mert hiteles volt. A karakterekről simán elhittem, hogy élő-lélegző, valós emberek. Az írónő olyan szinten ismeri a fiatalok lelki világát, gondolkodásmódját, és átérzi a gondjaikat, félelmeiket, hogy ettől az egész történet hitelessé válik. És bármennyire is kinőttem már a történet nyelvezetéből, el kell ismerni, az is hozzájárult ehhez a hitelességhez.
A bűnösök
Petra és Lara, hogy saját magukat védjék, hatalmas bajba keverik az osztálytársukat, Lettit. Nemcsak amolyan tinibajba, hanem olyanba, amibe belefolynak a rendőrök, és a lányt akár ki is rúghatják az iskolából, valamint elvehetik őt a nevelőszüleitől.
Vagyis hiába Petra és Lara a főszereplők, mégsem ők a pozitív karakterek, ez a furcsa és egyedi csavar pedig nagyon bejött nekem.
Petra élete nem könnyű, az apja lelépett, az anyja egyedül neveli őt és az öccseit, akik igazi örökmozgók. Az anya elég türelmetlen, robbanékony természet, sokszor veszekszik Petrával. (Az igazság az, hogy nem bírom, ha egy szülő türelmetlen a gyerekével. Értem én, hogy lehet ő is fáradt, lehet rossz napja és hatalmas gondjai, de arról nem a gyerekek tehetnek, és ha már vállaltuk az anyaságot, akkor neveljük őket rendesen, szeretettel, úgy, hogy a lehető legkevesebb lelki törést okozzuk közben.) Szóval sajnáltam Petrát, amiért nem találja azt a harmóniát a családjában, ami szerintem minden gyereknek megjárna.
Viszont Petra viselkedése és személyisége sem igazán szimpatikus. Egyfelől tudja, hogy nehéz az anyjának, mégis kihisztizik magának egy 69000 Ft-os fülhallgatót. (Én 3000 Ft-ért vettem a sajátomat, és ha gazdag lennék, akkor sem költenék majdnem 70000 Ft-ot ilyesmire, miközben költhetem azt a pénzt sokkal fontosabb dolgokra is. Azt meg főképp nem várnám el anyutól, hogy ennyi pénzt adjon ki rám.) Másfelől megkap egy ilyen drága cuccot a gürcölő anyjától, és aztán nem úgy vigyáz az adott tárgyra, mintha hímes tojás lenne…
Lara családi helyzete sem egyszerű. Lényegében a nővére gondoskodik róla a mindennapokban, mert az anyja külföldre ingázik ápolónőként, hogy elég pénzük legyen a megélhetéshez. (Itt tenném hozzá, a könyvben Lara azon elmélkedi, hogy nem érti, az anyja hogyan bírja, hogy éjszakai műszakban nem pihenhet le, miközben Magyarországon ezt megtehetik a nővérek… Nos, nem ismerem minden kórházban a helyzetet, de édesanyám gyerekkorom óta három műszakos ápolónő, és nem, egy percre sem pihenhetnek le éjszakai műszakban. És ahogy az egészségügy helyzetét ismerem, a többi magyar kórházban sincs éjszakai pihenő a nővéreknek… Szóval ez szerintem egy logikai hiba a történetben.)
Lara nővére jófej, rendes lány, aki szereti a testvérét, és szinte anyaként gondoskodik róla. Tetszett, hogy amikor baj van, megmondja Larának, hogy bízik a szavában, de ha esetleg hazudott volna, akkor sem fogja utálni, és legközelebb ismét hisz majd benne, mert mindenki követhet el hibákat. Ez szerintem egy nagyon jó hozzáállás, már persze, ha nem állandó átverésekről és hazugságokról van szó, hanem egyszeri botlásról. Az egyszeri megbocsátható.
Lara anyjáról nem tudni túl sokat. A férje meghalt nemrég, azóta pedig halálra melózza magát, és ideje nagy részében távol él a lányaitól. Ő sokkal lazább és megértőbb anya, mint Petráé, bár ehhez valószínűleg hozzásegíti az, hogy a gyereknevelési terhek nem az ő vállán nyugszanak a pénzszerzést leszámítva.
Ahogy láthatjuk, Petrának és Larának sem tökéletes az élete, emiatt az ember némi együttérzéssel szemléli őket, ám ezzel együtt sem pozitív, 100%-ig kedvelhető karakterek. Lara talán egy fokkal szimpatikusabb, mint Petra, lévén, benne legalább feltámad a lelkifurdalás Lettit illetően, de Petra viselkedése borzalmas. Tudja, hogy ő hazudik, mégis úgy támad rá mindenkire, még a saját barátnőjére is, mintha ő lenne az áldozat.
Nem tudom, hogy a fiatalok milyen érzésekkel, gondolatokkal olvassák majd a történetet, drukkolnak-e Petrának, megértik-e őt… Az biztos, hogy számomra azért volt izgalmas a könyv, mert oldalról oldalra vártam, hogy Petra végre lebukjon, és megkapja méltó büntetését, Lettiről pedig kiderüljön, hogy ártatlan. Persze, hogy ez megtörtént-e, azt nem árulom el, majd kiderül a regényből mindenki számára.
Az ártatlan
Letti karaktere is érdekes, mert bár Petra és Lara negatív képet fest róla, és valóban magának való személyiség, ő mégis sokkal pozitívabb karakter, mint a két főszereplő lányzó. Nehéz sorsa volt, nevelőszülőtől nevelőszülőhöz került, néha bajba is keveredett, de mostanra talált egy jó családot, van egy komoly kapcsolata, és kezdene helyre zökkenni az élete. Aztán jön Petra, és beleköp a levesébe.
Bár a baj kezdeténél Letti egy kicsit elhamarkodottan viselkedik, nagyon szimpatikus az, ahogyan később az ügyhöz áll. Ez mutatja meg azt, hogy sokkal jobb ember, sokkal értelmesebb, okosabb lány, mint Petra és Lara.
Végig azon drukkoltam, hogy kiderüljön az igazság, és Letti megkapja a kijáró bocsánatkérést mindenkitől.
Igaz barátság?
A Facebookon terjed egy idézet, ami arról szól, hogy ha egy igaz barátot felhívsz azzal az éjszaka közepén, hogy megöltél valakit, ő csak annyit mond, hogy viszi az ásót. Nos… szerintem ez nem igaz barátság. Az igaz barát sosem hozná ilyen helyzetbe a másikat, sosem keverné ekkora bajba őt. Aki magával rántja a „barátját” a bajba, az valójában csak egy haver, nem barát.
Szóval szerintem Petra és Lara sem igazi barátok. Lehet, hogy együtt nőttek fel, lehet, hogy összeköti őket a tánc szeretete és sok közös emlék, de Petra olyan szinten kihasználja és elnyomja Larát, hogy amint Lara felnő és öntudatára ébred majd, biztos, hogy eltávolodnak egymástól vagy végleg véget ér a barátságuk.
Lara talán egy fokkal jobban kötődik Petrához, mint fordítva, hiszen még a lelkifurdalása ellenére is képes hazudni érte. Túl fiatal, és még nem tudja, hogy egy igazi barát nem várna el tőle ilyesmit soha. Petrán viszont nem éreztem, hogy valóban szeretné Larát, egyszerűen csak szüksége van valakire, aki ott van mellette, és akit irányítgathat.
Egyébként az is érdekes filozófiai kérdés, hogy vajon hazudhatunk-e úgy egy barátért, hogy tudjuk, bűnt követett el, és a következményeit ártatlan emberek szenvedik meg. Én úgy vélem, bár nagyon nehéz lenne szembekerülni egy baráttal, mégsem támogathatunk senkit a szeretet nevében abban, hogy rosszat, bűnt kövessen el, és ártson másoknak. Ott állhatunk mellette, amikor elnyeri a büntetését, segíthetjük, hogy könnyebben viselje azt, de ez minden, amit tiszta lelkiismerettel megtehetünk.
A történetet azoknak ajánlom, akiket nem zavar a tininyelvezet, és szeretik az olyan regényeket, amelyekben a karakterek szinte élnek. Valamint azoknak, akik hisznek az igazságban, és végig akarják izgulni a sztorit, hogy itt vajon kiderül-e, és a rosszak vajon megkapják-e méltó büntetésüket, a jók pedig jutalmukat.
Kedvenc karakterek: Letti, Oli, Máté
Kedvenc jelenet: amikor Oli elmondja Larának, hogy hisz neki, de ha mégis hazudott, akkor is megbocsát, és legközelebb újra hinni fog neki.
Kedvenc idézetek:
„- (…) Végül is csak egymásra számíthatunk, nem? Egy csapat vagyunk.
- Anya, annyira köszönöm! – mondom, és megölelem az asztalon áthajolva.
Olyan igazinak tűnik ez az egész, hogy egy pillanatra én is elhiszem, hogy számíthatunk egymásra, hogy egy csapat vagyunk, ő meg én, egy pillanatra eszembe jut, hogy elmondjam neki, mi is történt valójában, mert ugye aki egy csapatban játszik, annak nincs titka a másik előtt, lásd Lara meg én (na jó, majdnem), meg ilyen hülyeségek. Amíg szorongatjuk egymást a koszos tányérok meg a reggel óta kint felejtett gyümölcsjoghurt felett, arra gondolok, mennyivel könnyebb lenne, ha valódi lenne ez az egész, a megbocsátás, az ölelés, meg az „egy csapat”, mennyivel könnyebb lenne, ha elmondhatnék mindent, ha nem kellene hazudnom és félnem és titkolóznom, és nem utálna a Tasnádi (leszarom), de főleg nem utálnám magam és anyámat és ezt az egészet. De nem valódi a csapat meg az egymásra számítás, szóval túl kockázatos lenne őszintén játszani.”
„Ott ül az egyik sarokban, előtte a gép, fején füles, és teljesen jól elvan. De azt megérzi, hogy figyelem, felnéz, lekapja a fejhallgatót, és felpattan. Közben lever egy villát és egy műanyag poharat az asztalról, csak az a mázli, hogy a pohár már üres.
- Ti jöttök? – kérdezi.
- Nem, még ezer év, csak megnéztem, hogy élsz-e még.
- Azóta már hússzor meghaltam. A francba, most is! – néz vissza a képernyőre.”
„Mert hülyeségeket akkor csinál a gyerek, ha az ősökkel gáz van, ez alap, erről órákat tudnék mesélni, pedig el sem végeztem a pszichológiát. Még.”
„- De ha észrevesszük saját gyengeségeinket, megtettük az első lépést a tökéletesség felé.”
Értékelés: TETSZETT.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
A történet két gimnazista lányról, Petráról és Laráról szól, akik gyerekkoruk óta a legjobb barátnők, és versenyszerűen táncolnak. Éppen egy Európa-bajnokság előtt mennek el osztálykirándulásra, ahol Petra véletlenül a tóba ejti a 69000 Ft-os fejhallgatóját. Mivel retteg attól, hogy az anyja emiatt eltiltja a versenytől, ezért belekeveredik egy súlyos hazugságba, amibe nemcsak Larát rántja magával, hanem egy ártatlan osztálytársának is tönkreteheti az életét.
Már nem beszélem ezt a nyelvet
Mindig azt hittem, hogy fiatalos vagyok, de ezen könyv olvasása közben rá kellett jönnöm, hogy felnőttem. A történet szövege egy az egyben olyan, mintha két tinédzserlány mesélné el nekünk az életét a saját szavaival, ugyanis olyan nyelvezete és stílusa van, amelyet mostanság a fiatalok szoktak használni (vagy legalább is a fiatalok egy bizonyos rétege). Olvasás közben többször is el kellett gondolkoznom azon, hogy egy-egy rövidítés, szleng, betűszó vajon mit is jelenthet, mert elsőre nem jöttem rá.
Szóval nyelvileg, stílusban kinőttem már ezt a sztorit, és volt nyelvészet specializációsként, íróként kicsit zavart is a sok szleng, direkt helyesírási hiba (ami valójában nem hiba, mert a valóságban így beszélnek a tinik, leírni pedig hitelesen csak úgy lehet, ahogyan leírta az írónő).
Hogy miért szórakoztatott mégis ez a regény akkor? Mert hiteles volt. A karakterekről simán elhittem, hogy élő-lélegző, valós emberek. Az írónő olyan szinten ismeri a fiatalok lelki világát, gondolkodásmódját, és átérzi a gondjaikat, félelmeiket, hogy ettől az egész történet hitelessé válik. És bármennyire is kinőttem már a történet nyelvezetéből, el kell ismerni, az is hozzájárult ehhez a hitelességhez.
A bűnösök
Petra és Lara, hogy saját magukat védjék, hatalmas bajba keverik az osztálytársukat, Lettit. Nemcsak amolyan tinibajba, hanem olyanba, amibe belefolynak a rendőrök, és a lányt akár ki is rúghatják az iskolából, valamint elvehetik őt a nevelőszüleitől.
Vagyis hiába Petra és Lara a főszereplők, mégsem ők a pozitív karakterek, ez a furcsa és egyedi csavar pedig nagyon bejött nekem.
Petra élete nem könnyű, az apja lelépett, az anyja egyedül neveli őt és az öccseit, akik igazi örökmozgók. Az anya elég türelmetlen, robbanékony természet, sokszor veszekszik Petrával. (Az igazság az, hogy nem bírom, ha egy szülő türelmetlen a gyerekével. Értem én, hogy lehet ő is fáradt, lehet rossz napja és hatalmas gondjai, de arról nem a gyerekek tehetnek, és ha már vállaltuk az anyaságot, akkor neveljük őket rendesen, szeretettel, úgy, hogy a lehető legkevesebb lelki törést okozzuk közben.) Szóval sajnáltam Petrát, amiért nem találja azt a harmóniát a családjában, ami szerintem minden gyereknek megjárna.
Viszont Petra viselkedése és személyisége sem igazán szimpatikus. Egyfelől tudja, hogy nehéz az anyjának, mégis kihisztizik magának egy 69000 Ft-os fülhallgatót. (Én 3000 Ft-ért vettem a sajátomat, és ha gazdag lennék, akkor sem költenék majdnem 70000 Ft-ot ilyesmire, miközben költhetem azt a pénzt sokkal fontosabb dolgokra is. Azt meg főképp nem várnám el anyutól, hogy ennyi pénzt adjon ki rám.) Másfelől megkap egy ilyen drága cuccot a gürcölő anyjától, és aztán nem úgy vigyáz az adott tárgyra, mintha hímes tojás lenne…
Lara családi helyzete sem egyszerű. Lényegében a nővére gondoskodik róla a mindennapokban, mert az anyja külföldre ingázik ápolónőként, hogy elég pénzük legyen a megélhetéshez. (Itt tenném hozzá, a könyvben Lara azon elmélkedi, hogy nem érti, az anyja hogyan bírja, hogy éjszakai műszakban nem pihenhet le, miközben Magyarországon ezt megtehetik a nővérek… Nos, nem ismerem minden kórházban a helyzetet, de édesanyám gyerekkorom óta három műszakos ápolónő, és nem, egy percre sem pihenhetnek le éjszakai műszakban. És ahogy az egészségügy helyzetét ismerem, a többi magyar kórházban sincs éjszakai pihenő a nővéreknek… Szóval ez szerintem egy logikai hiba a történetben.)
Lara nővére jófej, rendes lány, aki szereti a testvérét, és szinte anyaként gondoskodik róla. Tetszett, hogy amikor baj van, megmondja Larának, hogy bízik a szavában, de ha esetleg hazudott volna, akkor sem fogja utálni, és legközelebb ismét hisz majd benne, mert mindenki követhet el hibákat. Ez szerintem egy nagyon jó hozzáállás, már persze, ha nem állandó átverésekről és hazugságokról van szó, hanem egyszeri botlásról. Az egyszeri megbocsátható.
Lara anyjáról nem tudni túl sokat. A férje meghalt nemrég, azóta pedig halálra melózza magát, és ideje nagy részében távol él a lányaitól. Ő sokkal lazább és megértőbb anya, mint Petráé, bár ehhez valószínűleg hozzásegíti az, hogy a gyereknevelési terhek nem az ő vállán nyugszanak a pénzszerzést leszámítva.
Ahogy láthatjuk, Petrának és Larának sem tökéletes az élete, emiatt az ember némi együttérzéssel szemléli őket, ám ezzel együtt sem pozitív, 100%-ig kedvelhető karakterek. Lara talán egy fokkal szimpatikusabb, mint Petra, lévén, benne legalább feltámad a lelkifurdalás Lettit illetően, de Petra viselkedése borzalmas. Tudja, hogy ő hazudik, mégis úgy támad rá mindenkire, még a saját barátnőjére is, mintha ő lenne az áldozat.
Nem tudom, hogy a fiatalok milyen érzésekkel, gondolatokkal olvassák majd a történetet, drukkolnak-e Petrának, megértik-e őt… Az biztos, hogy számomra azért volt izgalmas a könyv, mert oldalról oldalra vártam, hogy Petra végre lebukjon, és megkapja méltó büntetését, Lettiről pedig kiderüljön, hogy ártatlan. Persze, hogy ez megtörtént-e, azt nem árulom el, majd kiderül a regényből mindenki számára.
Az ártatlan
Letti karaktere is érdekes, mert bár Petra és Lara negatív képet fest róla, és valóban magának való személyiség, ő mégis sokkal pozitívabb karakter, mint a két főszereplő lányzó. Nehéz sorsa volt, nevelőszülőtől nevelőszülőhöz került, néha bajba is keveredett, de mostanra talált egy jó családot, van egy komoly kapcsolata, és kezdene helyre zökkenni az élete. Aztán jön Petra, és beleköp a levesébe.
Bár a baj kezdeténél Letti egy kicsit elhamarkodottan viselkedik, nagyon szimpatikus az, ahogyan később az ügyhöz áll. Ez mutatja meg azt, hogy sokkal jobb ember, sokkal értelmesebb, okosabb lány, mint Petra és Lara.
Végig azon drukkoltam, hogy kiderüljön az igazság, és Letti megkapja a kijáró bocsánatkérést mindenkitől.
Igaz barátság?
A Facebookon terjed egy idézet, ami arról szól, hogy ha egy igaz barátot felhívsz azzal az éjszaka közepén, hogy megöltél valakit, ő csak annyit mond, hogy viszi az ásót. Nos… szerintem ez nem igaz barátság. Az igaz barát sosem hozná ilyen helyzetbe a másikat, sosem keverné ekkora bajba őt. Aki magával rántja a „barátját” a bajba, az valójában csak egy haver, nem barát.
Szóval szerintem Petra és Lara sem igazi barátok. Lehet, hogy együtt nőttek fel, lehet, hogy összeköti őket a tánc szeretete és sok közös emlék, de Petra olyan szinten kihasználja és elnyomja Larát, hogy amint Lara felnő és öntudatára ébred majd, biztos, hogy eltávolodnak egymástól vagy végleg véget ér a barátságuk.
Lara talán egy fokkal jobban kötődik Petrához, mint fordítva, hiszen még a lelkifurdalása ellenére is képes hazudni érte. Túl fiatal, és még nem tudja, hogy egy igazi barát nem várna el tőle ilyesmit soha. Petrán viszont nem éreztem, hogy valóban szeretné Larát, egyszerűen csak szüksége van valakire, aki ott van mellette, és akit irányítgathat.
Egyébként az is érdekes filozófiai kérdés, hogy vajon hazudhatunk-e úgy egy barátért, hogy tudjuk, bűnt követett el, és a következményeit ártatlan emberek szenvedik meg. Én úgy vélem, bár nagyon nehéz lenne szembekerülni egy baráttal, mégsem támogathatunk senkit a szeretet nevében abban, hogy rosszat, bűnt kövessen el, és ártson másoknak. Ott állhatunk mellette, amikor elnyeri a büntetését, segíthetjük, hogy könnyebben viselje azt, de ez minden, amit tiszta lelkiismerettel megtehetünk.
A történetet azoknak ajánlom, akiket nem zavar a tininyelvezet, és szeretik az olyan regényeket, amelyekben a karakterek szinte élnek. Valamint azoknak, akik hisznek az igazságban, és végig akarják izgulni a sztorit, hogy itt vajon kiderül-e, és a rosszak vajon megkapják-e méltó büntetésüket, a jók pedig jutalmukat.
Kedvenc karakterek: Letti, Oli, Máté
Kedvenc jelenet: amikor Oli elmondja Larának, hogy hisz neki, de ha mégis hazudott, akkor is megbocsát, és legközelebb újra hinni fog neki.
Kedvenc idézetek:
„- (…) Végül is csak egymásra számíthatunk, nem? Egy csapat vagyunk.
- Anya, annyira köszönöm! – mondom, és megölelem az asztalon áthajolva.
Olyan igazinak tűnik ez az egész, hogy egy pillanatra én is elhiszem, hogy számíthatunk egymásra, hogy egy csapat vagyunk, ő meg én, egy pillanatra eszembe jut, hogy elmondjam neki, mi is történt valójában, mert ugye aki egy csapatban játszik, annak nincs titka a másik előtt, lásd Lara meg én (na jó, majdnem), meg ilyen hülyeségek. Amíg szorongatjuk egymást a koszos tányérok meg a reggel óta kint felejtett gyümölcsjoghurt felett, arra gondolok, mennyivel könnyebb lenne, ha valódi lenne ez az egész, a megbocsátás, az ölelés, meg az „egy csapat”, mennyivel könnyebb lenne, ha elmondhatnék mindent, ha nem kellene hazudnom és félnem és titkolóznom, és nem utálna a Tasnádi (leszarom), de főleg nem utálnám magam és anyámat és ezt az egészet. De nem valódi a csapat meg az egymásra számítás, szóval túl kockázatos lenne őszintén játszani.”
„Ott ül az egyik sarokban, előtte a gép, fején füles, és teljesen jól elvan. De azt megérzi, hogy figyelem, felnéz, lekapja a fejhallgatót, és felpattan. Közben lever egy villát és egy műanyag poharat az asztalról, csak az a mázli, hogy a pohár már üres.
- Ti jöttök? – kérdezi.
- Nem, még ezer év, csak megnéztem, hogy élsz-e még.
- Azóta már hússzor meghaltam. A francba, most is! – néz vissza a képernyőre.”
„Mert hülyeségeket akkor csinál a gyerek, ha az ősökkel gáz van, ez alap, erről órákat tudnék mesélni, pedig el sem végeztem a pszichológiát. Még.”
„- De ha észrevesszük saját gyengeségeinket, megtettük az első lépést a tökéletesség felé.”
Értékelés: TETSZETT.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése