A Könyvhétre jelent meg Vic James izgalmas disztópiája, ami egy olyan modernkori Angliát mutat be, ahol minden közemberre 10 év rabszolgaság vár, kivéve a különleges képességekkel születő Egyenlőkre. A lehetetlen kötetről a Blogturné Klub 3 bloggere ír véleményt, és a könyv egy példányát is megnyerhetitek.
Vic James Aranykalitka című regénye a fülszöveg alapján egy klassz kis fantasynek tűnt, ezért úgy gondoltam, tökéletes lesz kikapcsolódásképpen egy 800 oldalas szépirodalmi regény után.
A történet egy olyan világban játszódik, amit mágiával bíró Egyenlők uralnak, akiket minden átlagembernek 10 évig kell szolgálnia rabszolgaként. Luke, a nővére, a kishúguk és az szüleik együtt akarják leszolgálni ezeket az éveket a Jardine-ok birtokán kellemesebb körülmények között, ám hiba csúszik a szülők számításába, és míg őket valóban a Tehetséggel bíró Egyenlőkhöz viszik, addig Luke-ot Millmoorba, a borzalmas körülményekkel bíró rabszolgavárosba szállítják.
10 év az életből
Az alapötlet nagyon érdekes, de én kicsit kidolgozatlannak éreztem. Túl sok kérdés és kétség merült fel bennem azzal kapcsolatban, vajon a valóságban működne-e egy olyan ország, amiben az emberek életéből 10 évet ellopnak. Ezt a 10 évet vagy fiatalon kezded meg, ám ezáltal lemondasz a tanulásról, szakmaválasztásról, tapasztalatszerzésről, családalapításról, azután pedig képzetlen munkanélküliként kell túlélned a társadalom (és az Egyenlők) számára haszontalan emberként, vagy 55 évesen bevonulsz, és 65 éves korodra halott vagy, holott még lenne legalább 10 éved, amíg hasznos lehetnél a társadalom (és az Egyenlők) számára valamilyen formában.
Szóval nagyon izgalmas maga az ötlet, de az író még gondolkozhatott volna rajta egy kicsikét, finomíthatta volna, kidolgozhatta volna pontosabban a részleteket, és persze elárulhatta volna azt, hogy miért is éri meg 10 évig rabszolgaként tartani az embereket az Egyenlőknek, és ezáltal elveszteni egy csomó értékes munkaerőt, akik 10 évnél sokkal tovább is hasznosak lehetnének számukra.
Egyébként érdekes filozófiai kérdés, hogy vajon ki mikor vonulna be. Ha fiatalon mész, akkor hamar túl vagy rajta, de utána nagyon nehéz normális életet élni már megtört lélekkel, tanulatlanul, valódi szakma nélkül, esetleg maradandó fizikai sérüléssel. Csóró fizikai munkásként eltengődhet az ember, de az kb. olyan, mintha továbbra is rabszolga lenne. Ha viszont idősen mész, akkor az egész életedet végigrettegheted, hogy mi várhat majd rád egyszer, viszont addig is viszonylag normális életet élhetsz normális munkával, családdal, lelkileg, testileg épen.
Én azt hiszem, a második változat mellett döntenék, végigélnék 55 évet normálisan, aztán mennék rabszolgának. Vagy, ha nagyon nem akarnék részt venni a rendszer szolgálatában, akkor 55 évesen valami fájdalommentes módon öngyilkos lennék, és ezáltal kicsit kibabrálnék a rendszerrel.
Karakterek
Nos, számomra meglepő volt, hogy a könyv fülszövege a legnagyobb lánytestvért, Abit tekinti a főszereplőnek, mert nekem egyértelműen Luke volt az. Sokkal többet szerepelt a történetben, valamint aktívan részt is vett a cselekményben, míg Abi nagyjából semmit sem csinált az egész könyv során azon kívül, hogy a gazdája fiáért csorgatta a nyálát.
Szóval nekem Luke volt a főszereplő, sikerült meg is kedvelnem őt, mert belevaló srác, akinek helyén van a szíve, és a nehéz helyzetekben is helyesen dönt. Tetszett, hogy sok felnőttel ellentétben szinte azonnal átlátja a rendszer szörnyűségeit, és annak ellenére, hogy van benne félelem, meg sem fordul a fejében, hogy ne segítsen azoknak, akik rászorulnak.
Nagyon bírtam Renie karakterét is. Ő egy 13 éves kislány, akit jogtalanul szakítottak el a szüleitől. Ám ő elég okos volt kijátszani a rendszert, és fiatal kora ellenére igazi lázadóvá vált. Ő az, aki beviszi Luke-ot a lázadók csapatába, és beavatja őt a „társasjátékba”. A csapat tagjai ugyanis különböző feladatokat kapnak (természetesen vagy az elnyomottakat segítő, vagy a rendszernek keresztbetevő feladatokat), amelyeket meg kell oldaniuk. Az egész játéknak tűnik, de lényegében halálosan komoly.
A doki karaktere is izgalmas volt, bár azt spoiler nélkül nem árulhatom el, hogy miért. A lényeg, hogy nagyon érdekelnek a céljai, tervei. Bár a regény végén az utolsó megmozdulását egyszerűen nem értem. Szerintem semmiféle logika nem volt abban, amit tett. Ha nem épített volna ki egy jól szervezett, lázadó csoportot, akkor azt mondanám, hogy forrófejűségből cselekedett, de mivel egy ilyen csapat irányításához hideg fej és racionalitás kell, így ez nem lehetett az ok. Leginkább azt éreztem, hogy az író mindenképpen sokkolni akart minket, olvasókat, ezért írta meg így azt az utolsó dokis jelenetet. Viszont logika nélkül nem sokkoló volt, ami történt, hanem csak azt érte el nálam, hogy felvontam a szemöldökömet „Ez meg mi az isten nyila volt?” felkiáltással.
Akikkel gondom volt, azok Luke szülei. Ezeknél ostobább, butább ember nem nagyon létezik a világon. Egyfelől önkényesen döntenek arról, hogy a gyerekeiket is rabszolgákká teszik, ezáltal megfosztják őket a továbbtanulás, családalapítás és néhány normális év, évtized lehetőségétől. Én már csak ezért is elküldtem volna őket egy bizonyos helyre szülői tisztelet ide vagy oda. Másfelől, pontosan tudták, hogy amint elkezdik a rabszolgaságot, onnantól kezdve nincsenek jogaik. Vagyis hacsak nem lázadnak fel, a gazdák azt csinálnak majd a gyerekeikkel, amihez csak kedvük van. Luke-ot sem tudták megvédeni, és örülhetnek, hogy nem történt még sokkal rosszabb a gyerekeikkel. Nem rajuk múlt.
A Jardine-ok közül a legidősebb fiú, Gavar és a legfiatalabb, Silyen az, aki érdekes, a többiek számomra nem voltak túl izgalmasak. Nos, az anyáról konkrétan semmi nem maradt meg számomra, olyan jelentéktelen karakter volt. Az apáról röviden annyit tudni, hogy egy zsarnok, és gerjed a legidősebb fia menyasszonyára.
A három fiuk közül a középső, Jenner, valamiért varázstalannak született. Az, hogy ennek mi az oka, legalább akkora rejtély, mint az, hogy hogyan is szeret bele Abibe. A történet sok helyen nagyon vázlatos, az író nem cselekményként mondja el, mi történt, hanem néhány mondatban összefoglalja akár napok, hetek eseményeit, ebben az esetben is ez történt. Vagyis nem látjuk, hogy Jenner és Abi hogyan is dolgoznak együtt, nem mutatja meg az író, hogyan szeretnek egymásba, hanem egyszer csak bumm, már szerelmesek is. Ez egy szörnyen összecsapott szál lett, ami miatt elég nagy kár, mert így sem Abi, sem Jenner nem vált érdekes karakterré, egyikük sem került közel a szívemhez, és a szerelmük sem igazán izgatott. Vagyis az egyetlen romantikus szál teljesen érdektelen a regényben.
Gavar elég összetett személyiség, és ez viszont szépen ki is van bontva. Ő az örökös, gyerekkora óta tart a zsarnok apjától, emiatt pedig elég frusztrált. Beleszeretett egy rabszolgalányba, teherbe ejtette, majd isten tudja, hogy miért, megölte a lányt, a gyereküket pedig magához vette felnevelni. Dühkitörései vannak, veszélyes az ereje, de közben mégis van benne valami esendőség, ami miatt az ember azt gondolja, nem feltétlenül velejéig gonosz. Pl. imádja a törvénytelen kislányát, és kedvesen bánik Luke kishúgával is. Szóval az ő karaktere az, akivel kapcsolatban kíváncsian várom, hogy mit tervez vele az írónő a folytatásban.
A legérdekesebb Jardine viszont egyértelműen Silyen, akinek hatalmas varázsereje van, de nem lehet tudni, hogy mit miért csinál vele. Jót akar, rosszat akar? Vagy egyszerűen csak élvezi, hogy játszadozhat másokkal? Ő az a karakter, akit nem lehetett egyelőre kiismerni, és ez a titokzatossága teszi izgalmassá.
Akad még egy nagyon összetett karakter, Eb. Ő rabszolga volt, történt vele valami borzalom, ami miatt ő is borzalmas dolgot tett, ezt követően pedig büntetésből teljesen megtörték, és kutyává tették. Na nem változtatták át négylábúvá, ember maradt, de lényegében kutyaként kezelik mindenféle szempontból. Pórázt kapott, ketrecben alszik, kutyakaját eszik, négykézláb jár, ugat, nyüszít. A sok kínzás után valószínűleg ő is nagyrészt elhiszi már, hogy valóban kutya. Aztán Abi és később Luke felbukkanása újra öntudatra ébreszti valamelyest. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz vele a későbbiekben… Gonosz karakter válik belőle, vagy még Luke és Abi segítségére lesz valamiben?
Felesleges szemszögek
Az író, ahogy fentebb is említettem, nagyon sok olyan eseményt meghagyott vázlatosnak, ami pedig kibontva, cselekményesen megírva izgalmas lehetett volna, és sokat adott volna a történethez, a karakterekhez. Viszont akadnak olyan fejezetek is, amelyeket hosszasan kibontott, pedig szerintem felesleges volt (és kicsit unalmas). Pl. a Jardine fiúk kómába esett nagynénijének egyetlen fejezete teljesen feleslegesnek tűnt, ahogyan Gavar menyasszonyának, Boudának a fejezeteitől sem kaptam túl sok újdonságot. Na meg ott volt Gavar egyik fejezete, amiben oldalakon át ecsetelte a hozzájuk érkező mellékszereplő vendégek külsejét és hasonlókat.
Szóval azt éreztem, hogy sok érdekes dolgot csak címszavakban kaptam meg vázlatszerűen, miközben sok érdektelen dolognak egész fejezeteket szentelt az író. Mindkettőt nagyon sajnáltam, mert a történet igazán egyedi és izgalmas, és még jobb lehetett volna, ha az író ráérez, hogy mi az, amiről még írnia kéne bővebben, és mi az, amit ki kéne húznia.
Titkok és hazugságok
Volt két titokzatos személy a történetben, akiről csak a végén tudja meg Luke, hogy kicsodák. Ő nagyon meglepődött, én viszont idejekorán rájöttem, mindkét személy esetében, hogy kikről is van szó. Lehet, hogy egyedül vagyok ezzel, mert nem voltak nagyon erőteljes ráutaló nyomok, bennem mégis szinte azonnal felébredt valami megérzés, ami aztán a könyv végén be is igazolódott. Így sajnos nem igazán sikerült meglepni.
Viszont van egy jelenet, egy bizonyos mentőakció, amelyben Luke is részt vesz. Na, az nagyon tetszett. Annyira jól ki lett találva az, hogyan lehet átverni az őröket, és megoldani egy bizonyos problémát. Imádtam azt a jelenetet!
A regényt azoknak ajánlom, akik szeretik az újszerű, kalandos történeteket, és nem bánják, ha a szerelmi szál teljesen mellékes és kidolgozatlan egy regényben.
Kedvenc karakterek: Luke, Renie, a doki, Eb.
Kedvenc jelenet: a fogolyszabadítási jelenet a zseniális átveréssel.
Kedvenc idézet:
„– (…) Mindenkivel meg kell értetni, hogy csupán a kezünket kell kinyújtanunk a szabadulásért… már ha van hozzá merszünk.”
Értékelés: a blog történetében először ingadozom a TETSZETT és a NAGYON TETSZETT között. Nem tudok dönteni, mert a hibáival együtt is érdekes volt.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
A történet egy olyan világban játszódik, amit mágiával bíró Egyenlők uralnak, akiket minden átlagembernek 10 évig kell szolgálnia rabszolgaként. Luke, a nővére, a kishúguk és az szüleik együtt akarják leszolgálni ezeket az éveket a Jardine-ok birtokán kellemesebb körülmények között, ám hiba csúszik a szülők számításába, és míg őket valóban a Tehetséggel bíró Egyenlőkhöz viszik, addig Luke-ot Millmoorba, a borzalmas körülményekkel bíró rabszolgavárosba szállítják.
10 év az életből
Az alapötlet nagyon érdekes, de én kicsit kidolgozatlannak éreztem. Túl sok kérdés és kétség merült fel bennem azzal kapcsolatban, vajon a valóságban működne-e egy olyan ország, amiben az emberek életéből 10 évet ellopnak. Ezt a 10 évet vagy fiatalon kezded meg, ám ezáltal lemondasz a tanulásról, szakmaválasztásról, tapasztalatszerzésről, családalapításról, azután pedig képzetlen munkanélküliként kell túlélned a társadalom (és az Egyenlők) számára haszontalan emberként, vagy 55 évesen bevonulsz, és 65 éves korodra halott vagy, holott még lenne legalább 10 éved, amíg hasznos lehetnél a társadalom (és az Egyenlők) számára valamilyen formában.
Szóval nagyon izgalmas maga az ötlet, de az író még gondolkozhatott volna rajta egy kicsikét, finomíthatta volna, kidolgozhatta volna pontosabban a részleteket, és persze elárulhatta volna azt, hogy miért is éri meg 10 évig rabszolgaként tartani az embereket az Egyenlőknek, és ezáltal elveszteni egy csomó értékes munkaerőt, akik 10 évnél sokkal tovább is hasznosak lehetnének számukra.
Egyébként érdekes filozófiai kérdés, hogy vajon ki mikor vonulna be. Ha fiatalon mész, akkor hamar túl vagy rajta, de utána nagyon nehéz normális életet élni már megtört lélekkel, tanulatlanul, valódi szakma nélkül, esetleg maradandó fizikai sérüléssel. Csóró fizikai munkásként eltengődhet az ember, de az kb. olyan, mintha továbbra is rabszolga lenne. Ha viszont idősen mész, akkor az egész életedet végigrettegheted, hogy mi várhat majd rád egyszer, viszont addig is viszonylag normális életet élhetsz normális munkával, családdal, lelkileg, testileg épen.
Én azt hiszem, a második változat mellett döntenék, végigélnék 55 évet normálisan, aztán mennék rabszolgának. Vagy, ha nagyon nem akarnék részt venni a rendszer szolgálatában, akkor 55 évesen valami fájdalommentes módon öngyilkos lennék, és ezáltal kicsit kibabrálnék a rendszerrel.
Karakterek
Nos, számomra meglepő volt, hogy a könyv fülszövege a legnagyobb lánytestvért, Abit tekinti a főszereplőnek, mert nekem egyértelműen Luke volt az. Sokkal többet szerepelt a történetben, valamint aktívan részt is vett a cselekményben, míg Abi nagyjából semmit sem csinált az egész könyv során azon kívül, hogy a gazdája fiáért csorgatta a nyálát.
Szóval nekem Luke volt a főszereplő, sikerült meg is kedvelnem őt, mert belevaló srác, akinek helyén van a szíve, és a nehéz helyzetekben is helyesen dönt. Tetszett, hogy sok felnőttel ellentétben szinte azonnal átlátja a rendszer szörnyűségeit, és annak ellenére, hogy van benne félelem, meg sem fordul a fejében, hogy ne segítsen azoknak, akik rászorulnak.
Nagyon bírtam Renie karakterét is. Ő egy 13 éves kislány, akit jogtalanul szakítottak el a szüleitől. Ám ő elég okos volt kijátszani a rendszert, és fiatal kora ellenére igazi lázadóvá vált. Ő az, aki beviszi Luke-ot a lázadók csapatába, és beavatja őt a „társasjátékba”. A csapat tagjai ugyanis különböző feladatokat kapnak (természetesen vagy az elnyomottakat segítő, vagy a rendszernek keresztbetevő feladatokat), amelyeket meg kell oldaniuk. Az egész játéknak tűnik, de lényegében halálosan komoly.
A doki karaktere is izgalmas volt, bár azt spoiler nélkül nem árulhatom el, hogy miért. A lényeg, hogy nagyon érdekelnek a céljai, tervei. Bár a regény végén az utolsó megmozdulását egyszerűen nem értem. Szerintem semmiféle logika nem volt abban, amit tett. Ha nem épített volna ki egy jól szervezett, lázadó csoportot, akkor azt mondanám, hogy forrófejűségből cselekedett, de mivel egy ilyen csapat irányításához hideg fej és racionalitás kell, így ez nem lehetett az ok. Leginkább azt éreztem, hogy az író mindenképpen sokkolni akart minket, olvasókat, ezért írta meg így azt az utolsó dokis jelenetet. Viszont logika nélkül nem sokkoló volt, ami történt, hanem csak azt érte el nálam, hogy felvontam a szemöldökömet „Ez meg mi az isten nyila volt?” felkiáltással.
Akikkel gondom volt, azok Luke szülei. Ezeknél ostobább, butább ember nem nagyon létezik a világon. Egyfelől önkényesen döntenek arról, hogy a gyerekeiket is rabszolgákká teszik, ezáltal megfosztják őket a továbbtanulás, családalapítás és néhány normális év, évtized lehetőségétől. Én már csak ezért is elküldtem volna őket egy bizonyos helyre szülői tisztelet ide vagy oda. Másfelől, pontosan tudták, hogy amint elkezdik a rabszolgaságot, onnantól kezdve nincsenek jogaik. Vagyis hacsak nem lázadnak fel, a gazdák azt csinálnak majd a gyerekeikkel, amihez csak kedvük van. Luke-ot sem tudták megvédeni, és örülhetnek, hogy nem történt még sokkal rosszabb a gyerekeikkel. Nem rajuk múlt.
A Jardine-ok közül a legidősebb fiú, Gavar és a legfiatalabb, Silyen az, aki érdekes, a többiek számomra nem voltak túl izgalmasak. Nos, az anyáról konkrétan semmi nem maradt meg számomra, olyan jelentéktelen karakter volt. Az apáról röviden annyit tudni, hogy egy zsarnok, és gerjed a legidősebb fia menyasszonyára.
A három fiuk közül a középső, Jenner, valamiért varázstalannak született. Az, hogy ennek mi az oka, legalább akkora rejtély, mint az, hogy hogyan is szeret bele Abibe. A történet sok helyen nagyon vázlatos, az író nem cselekményként mondja el, mi történt, hanem néhány mondatban összefoglalja akár napok, hetek eseményeit, ebben az esetben is ez történt. Vagyis nem látjuk, hogy Jenner és Abi hogyan is dolgoznak együtt, nem mutatja meg az író, hogyan szeretnek egymásba, hanem egyszer csak bumm, már szerelmesek is. Ez egy szörnyen összecsapott szál lett, ami miatt elég nagy kár, mert így sem Abi, sem Jenner nem vált érdekes karakterré, egyikük sem került közel a szívemhez, és a szerelmük sem igazán izgatott. Vagyis az egyetlen romantikus szál teljesen érdektelen a regényben.
Gavar elég összetett személyiség, és ez viszont szépen ki is van bontva. Ő az örökös, gyerekkora óta tart a zsarnok apjától, emiatt pedig elég frusztrált. Beleszeretett egy rabszolgalányba, teherbe ejtette, majd isten tudja, hogy miért, megölte a lányt, a gyereküket pedig magához vette felnevelni. Dühkitörései vannak, veszélyes az ereje, de közben mégis van benne valami esendőség, ami miatt az ember azt gondolja, nem feltétlenül velejéig gonosz. Pl. imádja a törvénytelen kislányát, és kedvesen bánik Luke kishúgával is. Szóval az ő karaktere az, akivel kapcsolatban kíváncsian várom, hogy mit tervez vele az írónő a folytatásban.
A legérdekesebb Jardine viszont egyértelműen Silyen, akinek hatalmas varázsereje van, de nem lehet tudni, hogy mit miért csinál vele. Jót akar, rosszat akar? Vagy egyszerűen csak élvezi, hogy játszadozhat másokkal? Ő az a karakter, akit nem lehetett egyelőre kiismerni, és ez a titokzatossága teszi izgalmassá.
Akad még egy nagyon összetett karakter, Eb. Ő rabszolga volt, történt vele valami borzalom, ami miatt ő is borzalmas dolgot tett, ezt követően pedig büntetésből teljesen megtörték, és kutyává tették. Na nem változtatták át négylábúvá, ember maradt, de lényegében kutyaként kezelik mindenféle szempontból. Pórázt kapott, ketrecben alszik, kutyakaját eszik, négykézláb jár, ugat, nyüszít. A sok kínzás után valószínűleg ő is nagyrészt elhiszi már, hogy valóban kutya. Aztán Abi és később Luke felbukkanása újra öntudatra ébreszti valamelyest. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz vele a későbbiekben… Gonosz karakter válik belőle, vagy még Luke és Abi segítségére lesz valamiben?
Felesleges szemszögek
Az író, ahogy fentebb is említettem, nagyon sok olyan eseményt meghagyott vázlatosnak, ami pedig kibontva, cselekményesen megírva izgalmas lehetett volna, és sokat adott volna a történethez, a karakterekhez. Viszont akadnak olyan fejezetek is, amelyeket hosszasan kibontott, pedig szerintem felesleges volt (és kicsit unalmas). Pl. a Jardine fiúk kómába esett nagynénijének egyetlen fejezete teljesen feleslegesnek tűnt, ahogyan Gavar menyasszonyának, Boudának a fejezeteitől sem kaptam túl sok újdonságot. Na meg ott volt Gavar egyik fejezete, amiben oldalakon át ecsetelte a hozzájuk érkező mellékszereplő vendégek külsejét és hasonlókat.
Szóval azt éreztem, hogy sok érdekes dolgot csak címszavakban kaptam meg vázlatszerűen, miközben sok érdektelen dolognak egész fejezeteket szentelt az író. Mindkettőt nagyon sajnáltam, mert a történet igazán egyedi és izgalmas, és még jobb lehetett volna, ha az író ráérez, hogy mi az, amiről még írnia kéne bővebben, és mi az, amit ki kéne húznia.
Titkok és hazugságok
Volt két titokzatos személy a történetben, akiről csak a végén tudja meg Luke, hogy kicsodák. Ő nagyon meglepődött, én viszont idejekorán rájöttem, mindkét személy esetében, hogy kikről is van szó. Lehet, hogy egyedül vagyok ezzel, mert nem voltak nagyon erőteljes ráutaló nyomok, bennem mégis szinte azonnal felébredt valami megérzés, ami aztán a könyv végén be is igazolódott. Így sajnos nem igazán sikerült meglepni.
Viszont van egy jelenet, egy bizonyos mentőakció, amelyben Luke is részt vesz. Na, az nagyon tetszett. Annyira jól ki lett találva az, hogyan lehet átverni az őröket, és megoldani egy bizonyos problémát. Imádtam azt a jelenetet!
A regényt azoknak ajánlom, akik szeretik az újszerű, kalandos történeteket, és nem bánják, ha a szerelmi szál teljesen mellékes és kidolgozatlan egy regényben.
Kedvenc karakterek: Luke, Renie, a doki, Eb.
Kedvenc jelenet: a fogolyszabadítási jelenet a zseniális átveréssel.
Kedvenc idézet:
„– (…) Mindenkivel meg kell értetni, hogy csupán a kezünket kell kinyújtanunk a szabadulásért… már ha van hozzá merszünk.”
Értékelés: a blog történetében először ingadozom a TETSZETT és a NAGYON TETSZETT között. Nem tudok dönteni, mert a hibáival együtt is érdekes volt.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
Nyereményjáték:
A könyv Angliában játszódik, a köszönetnyilvánításában az írónő is egy klasszikus angol történetnek nevezi. Éppen ezért most angol játékot játszunk.
Az állomásokon találtok 3 képet Anglia nevezetességeiről, ezt kell felismernetek, és beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy mely városban található a nevezetesség.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Kép a játékhoz:
A könyv Angliában játszódik, a köszönetnyilvánításában az írónő is egy klasszikus angol történetnek nevezi. Éppen ezért most angol játékot játszunk.
Az állomásokon találtok 3 képet Anglia nevezetességeiről, ezt kell felismernetek, és beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy mely városban található a nevezetesség.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Kép a játékhoz:
Állomáslista:
07.28. Sorok Között Könyves Blog
07.29. Deszy könyvajánlója
07.31. Spirit Bliss Sárga könyves út
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése