Ide pakolgatom fel az írásaimat, firkálásaimat, novelláimat, gondolataimat, és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2018. november 1., csütörtök

Jessica Townsend: Nevermoor – Morrigan Crow négy próbája - Blogturné


A Kolibri Kiadó jóvoltából immár magyarul is megismerkedhetünk az elátkozott gyermeknek számító Morrigan Crow-val, akit egy Jupiter nevű idegen elvisz Nevermoorba, ahol a lánynak ki kell állnia 4 próbát, hogy felvételt nyerjen a Csudálatos Társaságba. Ha szeretnétek megtudni, hogy mit gondolnak bloggereink Morrigan Crow kalandjáról, tartsatok velük, mert a turné végén lehetőségetek lesz megnyerni a Kolibri Kiadó által felajánlott 3 könyv egyikét!

Amióta fiatalon elolvastam a Harry Potter-sorozatot, azóta várok arra, hogy jöjjön egy könyv, ami hasonló érzéseket vált ki belőlem, és hasonló hangulatot nyújt, mint Rowling műve. Nos, örömmel mondhatom, hogy végre megszületett a várva várt történet, Jessica Townsend ugyanis megírta a Nevermoor – Morrigan Crow négy próbája című regénysorozat első részét. Persze a Harry Potter nyomába semmi sem érhet, de eddig ez az a regény, ami a leginkább megközelítette számomra.

A történet egy Morrigan Crow nevű kislányról szól, akit elátkozottnak hisznek, mivel Napszálltakor született. Ha valami rossz dolog történik a közelében, valaki eltöri korcsolyázás közben a lábát, az ebédre készített pite rosszul sikerül, baleset történik a város másik felében, az emberek azt mondják, az elátkozott lány hibája. Mindenki retteg Morrigentől, sokan utálják, még a családja is úgy bánik vele, mint ha nem is létezne. Az átok legijesztőbb része azonban az, hogy Morrigan nem fogja megérni a felnőttkort, ugyanis ahogy 12 éves korában eljön a következő Napszállta, meg fog halni, mint a többi elátkozott gyermek. Amire azonban ő sem számít, hogy a halála napján, még éjfél előtt felbukkan az életében egy furcsa férfi, Jupiter, aki azt állítja, ha vele tart Nevermoorba, és felvételt nyer a Csudálatos Társaságba, akkor nem kell meghalnia.

Imádom a mágiát!

A HP4 filmváltozatában Harry tágra nyílt szemmel lép be Weasleyék elvarázsolt sátrába, és a címben szereplő mondat csúszik ki a száján: „Imádom a mágiát!” Nos, én is pont így éreztem magam anno a Harry Potter első olvasásakor, és most is a Nevermoor olvasása közben is.

Townsend egy igazi varázslatos világot épített fel, amely apróságokban hasonlít ugyan a HP világára, mégis más, de legalább annyira lenyűgöző. Nevermoort és a világot ebben az esetben a Csuda működteti, ettől függ lényegében minden, az áram-, víz-, élelmiszerellátás, a közlekedés, vagyis az emberek hétköznapi élete. Itt nincsen varázsvilág és muglivilág, minden ember életének része a Csuda, még ha nem is ugyanolyan mértékben és formában.

A történet központja hely szempontjából egy nevermoori hotel,a Deukalión, amelyet Jupiter vezet, és ahol Morrigan életében először otthon érezheti magát. A hotel is „csudálatos”, a helyiségek állandóan változnak, van egy szoba, ahol az árnyékok életre kelnek, a csillár pedig időnként lepottyan, hogy aztán új, más formájú nőjön ki a plafonból, az egyik lakó egy vámpírtörpe és a házvezető egy óriási, beszélő macska.

Morrigan azonban csak akkor maradhat Nevermoorban (és életben), ha a Csudálatos Társaság beveszi a tagjai közé. Ez a társaság olyan különleges képességekkel bíró gyerekeket keres, akik valamilyen módon hasznosak lehetnek a közösségüknek. Hogy kiderítsék, ki hasznos, négy próbán kell átmennie a gyerekeknek. A négy próba nemcsak a gyerekek különleges képességeit méri fel, hanem a különböző tulajdonságaikat is teszteli, pl. őszinteség, bátorság, ész, kitartás.

Míg a hotelt és Nevermoor világát gyönyörűen bemutatta az írónő, addig úgy éreztem, hogy a Társaságról túl keveset tudok. Kik a vezetői (csak a nevüket és néhány apróságot tudunk meg róluk), mi a céljuk, miért gyűjtik a tehetséges gyerekeket, milyen tehetség fontos számukra és miért pont az? Egyfelől érdekes, hogy titokzatosak voltak, mert így felmerült bennem az is, hogy esetleg nem feltétlenül színtisztán jók a céljaik (legalábbis vannak önző céljaik is). Másfelől jó lett volna jobban megismerni a Társaságot, de remélhetőleg ezt a folytatásban pótolja majd az írónő.

Ami mégis hasonlított

Morrigan egy magányos kislány, akit kitaszított a családja és a többi ember is. Bár neki él az édesapja, van egy nevelőanyja, egy nagymamája, mégis elmondhatjuk, hogy ugyanúgy nincsen igazi családja, mint ahogyan Harry Potternek sem volt. Ugyanis a vérrokonság nem sokat jelent, ha nincsen igazi szeretet a rokonok között.

Ahogyan Harry, úgy Morrigan is vágyik arra, hogy szeressék, hogy otthonra találjon, barátokra, családra. Ezért is akar csatlakozni a Társasághoz (már persze azon kívül, hogy élni szeretne). Úgy gondolja, ha tag lehet, új, igazi családra lel majd. Vagyis Morrigannak pont azt jelenti Nevermoor, a hotel és a Társaság, amit Harrynek jelentett a varázsvilág, a Roxfort és a barátai.

Morrigan egy igazán szerethető karakter. Átlagos kislány, akit sosem szeretett senki, és akivel együtt várjuk, hogy végre rátaláljon azokra, akik szeretni tudják. Aztán mikor megtalálja őket, vele örülünk. Annak ellenére, hogy azt írtam, átlagos, valójában vannak olyan tulajdonságai, amik átlagon felülivé teszik, de hogy mik is ezek pontosan, azt majd olvasás közben megtudjátok.

Jupiter is emlékeztetett valakire, méghozzá Dumbledore-ra, csak éppen a fiatalabb kiadására. Jupiter bolondos férfi, akit az ember elsőre nem is vesz teljesen komolyan (lásd Dumbledore is elég bolondos a lila talárjában, ahogy citromport kínálgat, és állítólag az a legnagyobb vágya, hogy meleg zoknikat kapjon). De ez csak a felszín. Jupiter valójában sokkal többet tud, mint bármelyik másik szereplő. Ő az, aki tudja, mi folyik a háttérben, kicsoda Morrigan, és miért kell megmentenie és Nevermoorba hoznia. A háttérből mozgatja a szálakat, irányítva és segítve Morrigant, akit valóban megszeret, akárcsak Dumbledore Harryt.

Ezek a halovány hasonlóságok azonban egyáltalán nem bosszantottak (nem éreztem őket koppintásnak), hanem egyenesen vonzottak, egyfajta otthonos érzést adtak számomra, mint mikor elmész egy teljesen idegen helyre, ami egyáltalán nem hasonlít az otthonodra, aztán észreveszel benne egy vázát vagy egy képet, ami otthon is megtalálható, és ettől hirtelen kellemes érzés tölt el. Vagyis a Nevermoor egy egyedi, új világ, ahová az otthonosság kedvéért mégis be lett csempészve egy kevéske a HP életérzésből.

A sárkánylovas barát, a félszemű barát és a felejthető lány

Hawthorne szintén részt vesz a Társaság próbáin, az ő különleges képessége, hogy mesterien lovagol sárkányokon. Kicsit szeleburdi, kedveli a csínyeket, de végig érezni, hogy van benne valami komolyság is, ez főképp a sárkányos jelenetben jön majd elő erőteljesen. Első pillanattól kedveli Morrigant, és igaz baráttá válik a próbák során. Mivel ez egy sorozat, az is lehet, hogy a végén nem csak barát lesz belőle, ha a folytatás során Morrigan és ő is idősebbek lesznek majd. Én legalábbis reménykedem valami ilyesmiben, mert aranyosak együtt.

Jack, akinek a fél szemét szemkötő fedi, kicsit összetettebb karakter, mint Hawthorne. Eleinte mogorvának tűnik, úgy látszik, mintha valamiért nem örülne annak, hogy Morrigant a nagybátyja (Jupiter) a szárnyai alá vette, de hogy miért, azt csak később értjük meg Morrigannel együtt. A kutya-macska kapcsolat miatt lényegében őt is el tudnám képzelni végül Morrigan mellett nem pusztán barátként, ha már felnőttek.

Szóval mindkét fiú érdekes valamiért, és egyelőre nem tudom eldönteni, hogy lesz-e szerelmi szál majd később velük és Morrigannel, vagy maradunk a gyerekkönyv változatnál, és ők nem nőnek majd úgy fel az utolsó könyvre, mint mondjuk Harry Potterék.

Van még egy különleges karakter a könyvben, ő egy a próbákon részt vevő lány, Cadence. A történet beképzelt csajának a társaságában tartózkodik állandóan, úgy látszik, mintha barátnők lennének, de mindenféle különös dolog történik Cadence körül. Például az emberek egyszerűen nem emlékeznek rá. Kivéve Morrigant. Nagyon izgalmas volt azon gondolkozni, miért is lehet ez. Morrigan csak hallucinálja őt, és azért nem emlékeznek rá a többiek, mert nem is volt jelen az adott jelenetekben? Esetleg szellem lenne, akit csak Morrigan lát? Vagy más oka van ennek a furcsaságnak?

A Csudamíves

Minden fantasy könyvbe kell egy gonosz, ebben a történetben ez a Csudamíves. A Csudamívesek valaha nagy köztiszteletnek örvendtek, ők foglalkoztak azzal, hogy a Csuda jól működtesse a világot. Aztán jött egy Csudamíves, aki a hatalmát a saját hasznára kezdte használni, hogy meghódítsa az egész világot. Embereket ölt, borzalmakat művelt, ám a nevermooriak rájöttek, hogyan zárhatják ki őt a városukból örökre. Vagy legalább is ők így hitték. De persze a Csudamíves nem adta fel, vissza akar jutni Nevermoorba, hogy folytassa, amit elkezdett.

Érdekes és egyedi a történetben, hogy ez egyelőre nem a jó és a rossz harca. Morrigan nem a kiválasztott hős, akinek le kell győznie a gonoszt. A Csudamíves ugyanis azt gondolja, Morrigan lelke ugyanolyan sötét, mint az övé, vagyis egyfajta sorstársnak tekinti, nem ellenségnek. Hogy mi a pontos terve, az kiderül majd a könyvből, ahogyan a folytatásból remélhetőleg az is, hogy vajon Morrigan a jó úton marad-e, vagy meginog valami miatt, és enged a sötétség csábításának…

Számomra ez a változat sokkal izgalmasabb, mint amikor egy történetben van a tökéletes jófiú (vagy jólány), aki akár az életét is feláldozná azért, hogy megvédje a világot, és elpusztítsa a gonoszt. Harryt pl. mindig kissé bolondnak tartottam, amiért önként meghalt volna. Persze önfeláldozó, hősies bolondnak, akire igazán büszke lehet az ember, de ettől a túlzott jóságtól és mártírkodástól valahogy túl egysíkú lett a karaktere. Ugyanis a valóságban igencsak kevés a mártír, az emberek ennél sokkal összetettebbek. Van bennük jóság, önfeláldozás is, de némi önzés és sötétség szintén megtalálható mindenkiben. És csak kevesen dobnák oda az életüket a világért.

Szóval nekem Morrigan karaktere sokkal emberibb, sokkal hihetőbb, reálisabb. Ő is jó kislány, önfeláldozó kislány, de közben van egy kicsike sötétség is benne, amitől sokkal kiszámíthatatlanabb, és így sokkal izgalmasabb is.

Ezt a könyvet ajánlom a Harry Potter-generációnak, aki Harryékkel együtt nőtt fel, mert tökéletes nosztalgiát nyújt ez a könyv, miközben újszerű és egyedi. És ajánlom azoknak is, akik nem a Harry Potter-generációhoz tartoznak, de imádják a mágiát!

Kedvenc karakterek: Morrigan, Jupiter

Kedvenc jelenet: amikor Jupiter elmegy Morriganért.

Kedvenc idézetek:

„– Szereztél egy barátot.
– Azt hiszem.
– Történt még valami érdekes?
Morrigan egy pillanatra elgondolkodott.
– Azt hiszem, szereztem egy ellenséget is.
– Én csak tizenkét évesen szereztem az első ellenségemet – mondta elismerően Jupiter.
– Talán ez a képességem?”

„– Na ide figyeljen, North! A Szabadállam határrendészeti szabálysértésekről szóló törvénye nagyon szigorú, és ha illegális menekültet rejteget, legalább huszonnyolcat megszeg a rendelkezések közül. Nagy bajban van, fiam. Az illegális menekültek sorscsapást jelentenek, és nekem kötelességem őrizni Nevermoor határait, és megvédeni polgárait a Köztársaság söpredékétől, akik be akarnak sunnyogni a Szabadállamba.
Jupiter hirtelen elkomolyodott.
– Nemes és vitéz feladat a Szabadállamot védelmezni azoktól, akik leginkább rászorulnak a segítségére – mondta halkan.”

„Fenestra hallgatott egy ideig, Morrigan azt hitte, állva elaludt, de akkor egy meleg, nedves és smirglis valami végignyalta a jobb orcáját. Megint szipogott, mire Fen szeretettel hozzádörgölte nagy, szürke fejét a vállához.
– Kösz, Fen – mondta halkan. Hallotta, hogy a macska az ajtó felé caplat. – Fen?
– Mm?
– A nyálad szardíniaszagú.
– Ja, hát macska vagyok.
– Most szardíniaszagú az arcom.
– Nem érdekel. Macska vagyok.
– Jóccakát, Fen.
– Jó éjt, Morrigan.”

„– (…) Az emberek imádják a drámát. Eleinte maguk kis szerencsétlenek szánalom és együttérzés tárgyai voltak, amiért olyan zsenge korban elveszítik a jelentéktelen életüket. De valahol útközben kiütközött az emberek valódi, aljas természete, és mindenki kényelmes bűnbakra talált az elátkozott gyerekekben. Akikre ujjal lehet mutogatni, ha valami félresikerül. Miért ment tönkre a termésem? Okoljuk az elátkozott gyereket! Miért vesztettem el az állásomat? Okoljuk az elátkozott gyereket! Hamarosan minden bajért és nyűgért az elátkozott gyerek lett a felelős. (…)”

Értékelés: IMÁDOM.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT 


Nyereményjáték:

A Kolibri kiadónál nagyon izgalmas ifjúsági fantasy regények jelentek meg az elmúlt években, amik felkeltették bloggereink figyelmét. A mostani feladat az, hogy a borító részletről felismerjétek a könyvet, és beírjátok a címét a megfelelő helyre a rafflecopter dobozban!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kép a játékhoz:


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

10. 28. Olvasónapló
10. 31. Spirit Bliss Sárga könyves út

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése