Christelle Dabos Tükörjáró című sorozatának első része sokakat elvarázsolt, és most végre megjelent a folytatás, a Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban. A regény hozza a formáját, a Harry Potter varázslatát vegyíti a Trónok harca udvari intrikáival igazán egyedi és izgalmas formában. Tarts velünk a turnén, ahol négy bloggerünk mutatja be Ophélie kalandjait a Sarkon, és nyerj te is egy saját példányt a könyvből.
Christelle
Dabos A tükörjáró sorozatának már az első része is nagyon tetszett, de a
másodikat, a Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban címűt egyenesen
imádtam. Olyannyira, hogy a Harry Potter és a Trónok harca mellett
bekerült a kedvenc fantasy regényeim közé. Ami nagy szó, mert mint
említettem, 34 évem alatt összesen 2 regénysorozatnak sikerült ezt
elérnie eddig.
A történet ott folytatódik, ahol az első könyv véget ért. Ophélienek el kell nyernie a Sark családfőjének, Faruknak a védelmét, mert majdhogynem az összes sarki család vagy ki akarja nyírni, vagy manipulációval, fenyegetéssel a maga oldalára akarja állítani őt. Ám most már nem csak az udvari intrikáktól kell tartania, ugyanis Légvár legvédettebb területén, a Holdvilágban egyre-másra tűnnek el az emberek. És talán Ophélie lesz a következő…
A Sark kegyetlen, izgalmas világa
Dabosnak sikerült egy olyan világot, és azon belül egy olyan helyszínt teremtenie a Sarkkal, amely egyszerre bűvöli el és taszítja az embert. A Légvárban ugyanis minden szépség csak illúzió, ezt az illúziót pedig bármikor az ember ellen fordíthatják. A saját szemednek sem hihetsz, nem tudhatod, mi valódi, mi hamis. Ez pedig szerintem szörnyen ijesztő. Ahogyan azok is, akik képesek jól használni ezt az illúziót. Ebben a kötetben például egy Kunigunda nevű nőtől rázott ki a hideg párszor, aki mestere mások elkápráztatásának, lévén illúzióbordélyt vezet.
Faruk és környezete is egyszerre fenséges és ideglelő. Faruk hatalmas erővel bír, már azzal kínt okoz az embernek, ha csak ránéz. Emellett a kóros feledékenysége és a természete miatt elég kiszámíthatatlan is. Az ember, ha elé kerül, nem tudhatja előre, hogy jutalmat kap-e vagy halálbüntetést. Ennek ellenére Faruk igencsak összetett, érdekes és valahol szerethető karakter is, de erről majd később kicsit bővebben írok.
A Sark is olyan, mint Faruk, van egy kegyetlen, veszélyes, felszínes oldala, de van gyönyörű oldala is. Új helyszínként megjelenik egy sarki nyaralóhely, ahol nincsenek illúziók, csak a természetes táj, ami sokkal varázslatosabb Ophélie szemén át, mint Légvár.
Szóval a történet világfelépítése összetett, izgalmas, ijesztő és egyben gyönyörű. Dabos tökéletes munkát végzett.
A történet ott folytatódik, ahol az első könyv véget ért. Ophélienek el kell nyernie a Sark családfőjének, Faruknak a védelmét, mert majdhogynem az összes sarki család vagy ki akarja nyírni, vagy manipulációval, fenyegetéssel a maga oldalára akarja állítani őt. Ám most már nem csak az udvari intrikáktól kell tartania, ugyanis Légvár legvédettebb területén, a Holdvilágban egyre-másra tűnnek el az emberek. És talán Ophélie lesz a következő…
A Sark kegyetlen, izgalmas világa
Dabosnak sikerült egy olyan világot, és azon belül egy olyan helyszínt teremtenie a Sarkkal, amely egyszerre bűvöli el és taszítja az embert. A Légvárban ugyanis minden szépség csak illúzió, ezt az illúziót pedig bármikor az ember ellen fordíthatják. A saját szemednek sem hihetsz, nem tudhatod, mi valódi, mi hamis. Ez pedig szerintem szörnyen ijesztő. Ahogyan azok is, akik képesek jól használni ezt az illúziót. Ebben a kötetben például egy Kunigunda nevű nőtől rázott ki a hideg párszor, aki mestere mások elkápráztatásának, lévén illúzióbordélyt vezet.
Faruk és környezete is egyszerre fenséges és ideglelő. Faruk hatalmas erővel bír, már azzal kínt okoz az embernek, ha csak ránéz. Emellett a kóros feledékenysége és a természete miatt elég kiszámíthatatlan is. Az ember, ha elé kerül, nem tudhatja előre, hogy jutalmat kap-e vagy halálbüntetést. Ennek ellenére Faruk igencsak összetett, érdekes és valahol szerethető karakter is, de erről majd később kicsit bővebben írok.
A Sark is olyan, mint Faruk, van egy kegyetlen, veszélyes, felszínes oldala, de van gyönyörű oldala is. Új helyszínként megjelenik egy sarki nyaralóhely, ahol nincsenek illúziók, csak a természetes táj, ami sokkal varázslatosabb Ophélie szemén át, mint Légvár.
Szóval a történet világfelépítése összetett, izgalmas, ijesztő és egyben gyönyörű. Dabos tökéletes munkát végzett.
Tökéletesen tökéletlen, egyedi főszereplők
Ophélie és Thorn számomra a tökéletes karakterek. Van egy jól kidolgozott alapszemélyiségük, képesek a fejlődésre úgy, hogy közben azért nem veszítik el önmagukat, emellett emberien tökéletlenek mind külsőleg, mind belsőleg. Bevallom őszintén, unom már a tökéletes szépfiúkat és az önmagukat csúnyának tartó, de valójában bombanőket, akik kívülről csillognak, de odabent nincs semmi különös. Ophélie és Thorn lehet, hogy kívül csúnyácskák, de a lelkük értékes, a személyiségük összetett, és pont a tökéletlenségük miatt annyira szerethetőek.
Míg az első könyvben a romantikus szál igencsak haloványan látszott, addig most, a másodikban már szépen előtérbe került. Ami nagyon klassz, hogy nem lett egyáltalán elkapkodva. Onnan, hogy Ophélie fél Thorntól és megveti őt, szép lassan és hitelesen jutunk el addig, hogy elkezdi megérteni és megszeretni a vőlegényét. És onnan, hogy Thorn lenézi és csak egy buta, ügyetlen fruskának tartja Ophélie-t, szép lassan és hitelesen jutunk el addig, hogy elkezdi őt csodálni és szerelmes lesz belé.
A sok elkapkodott, nem túl hitelesen kidolgozott szerelmi szál után más regényekben, ez a szépen kidolgozott, teljesen reális szál valóságos felüdülés volt számomra. I-mád-tam! Mert egyszerűen gyönyörű és aranyos volt, és mert elhittem, hogy igen, két átlagos ember így szeret a valóságban is szép lassan egymásba. Nem egy szempillantás alatt, nem külsőségek miatt, hanem mert időt hagynak arra, hogy megismerjék a másikat, és ha alapvetően csúnyácskák is, megszépüljenek a lelküktől egymás szemében.
Egyébként, ahogy fentebb is írtam, mindketten nagyon sokat fejlődtek az első regény óta. Ophélie ügyetlen, félénk kislányként érkezett a Sarkra, de azok után, amiket átélt és megtapasztalt, elkezd szép lassan felnőni. Bátrabb lesz, jobban átlátja az udvari intrikákat, és megtanulja, hogyan álljon ki magáért. Thorn pedig hideg, érzelemmentes, egyedül a számok és a rend világában boldoguló, szabálymániás hivatalnokból olyan férfi lesz, aki képes felrúgni a szabályait azért, akit szeret.
Isten kiválasztottja
Mellékszereplőkből most leginkább Faruk fogott meg. Ahogy fentebb is írtam, neki két különböző oldala van. Egyfelől félelmetes a kiszámíthatatlansága és ereje miatt, másfelől nagyon törékeny és esendő. Az, hogy nem emlékszik rá, honnan jött, kicsoda, mit jelent számára a Könyve, hogy a jelenlegi életének is elfeledi a történéseit, még a gyermekére és annak anyjára is emlékeztetni kell, borzalmas érzés lehet. Valahol mélyen szereti őket, én legalább is így éreztem, csak egyszerűen valami átoknak, sérülésnek, büntetésnek vagy Isten tudja csak, minek köszönhetően (szó szerint!), nem emlékszik rájuk, és nem emlékszik arra, hogy szereti őket. Csak a hiányérzet gyötri, mert a lelke mélyén érzi, hogy valami fontosat felejt el újra és újra.
Farukot én olyannak láttam, mint egy nagyon erős kisfiú, aki akaratán kívül él vissza az erejével, mert egyszerűen nem érti, hogy mennyire erős, és nem fogja fel, hogy az emberek pedig mennyire törékenyek. Egy magányos gyerek, aki szeretetre vágyik, családra vágyik, keresi önmagát és össze van zavarodva.
Nagyon érdekesek voltak a régi életéről szóló emléktöredékek. Borzalmasan kíváncsi vagyok, hogy kicsoda Isten, és mi történt Farukkal és a testvéreivel korábban. Miért vesztették el a családfők az emlékezetüket, és miért hiányzik ugyanaz az oldal a Könyveikből? Vajon az az Isten, akit Faruk ismert, azonos azzal, akit mi megismerhetünk? Vagy ő csak egy bitorló, aki Istennek mondja magát, de valójában nem az? Kitől retteg és miért? Mi a célja? És ha nem ő az igazi Isten, akkor az igazi Isten vajon jó vagy gonosz? És persze, kire emlékezteti Ophélie Farukot?
Tetszik ez az újfajta értelmezése a vallásnak és Istennek a történetben, mert ilyen nézőpontot még egyetlen regényben sem láttam eddig. Nagyon elgondolkoztató mind a történet szempontjából, mind a létező vallások értelmezésének szempontjából. Ezen kívül nagyon izgatja a fantáziámat ez a sok kérdés és kétség. Alig várom, hogy végre válaszokat kapjak a folytatásból!
Nyomozás az eltűntek után
A fantasy mellett egy krimiszálat is kaptunk Dabostól. Légvár legbiztonságosabb területéről ugyanis fontos pozíciókat betöltő emberek tűnnek el szőrén-szálán. Ezt megelőzően mind fenyegetőlevelet kapnak Isten szolgájának nevében. Pont olyat, amilyet Ophélie is kap, és amelyben azt írják neki, hogy Istennek nem tetsző dolog a Thornnal való házassága, így ha nem bontja fel, akkor megjárja.
Amellett, hogy Ophélie maga is veszélyben van, egyben nyomozószerepbe is kényszerül. Természetesen Thorn is beszáll a dologba, és bár külön-külön szálon, de mindketten hozzájárulnak ahhoz, hogy a végén fény derüljön mindenre.
Nagyon Thorn személyiségéhez méltónak találom azokat a döntéseket, amelyeket a krimiszál megoldása után hoz meg. Nem mindegyikkel értek egyet, mert én, más személyiségként valószínűleg másképp döntöttem volna, de az ő karaktere így volt hiteles. Az utolsó pillanatig hiteles maradt. És a végén olyan megható jelenetei vannak Ophélie-vel, amiktől összeszorult a szívem és a gyomrom, ám mindezt úgy érte el Dabos, hogy egy pillanatig sem éreztem, hogy Thorn vagy Ophélie kizökkent volna önmagából. Ami a szememben hatalmas teljesítmény. Így ír egy kitűnő író.
A könyvet mindenkinek ajánlom. Fiataloknak, korombelieknek, idősebbeknek, nőknek és férfiaknak. Úgy vélem, ez az a fantasy történet, ami mindenkit képes lekötni valamivel.
Kedvenc karakterek: Thorn, Ophélie, Faruk
Kedvenc jelenetek: az esőben ázós jelenet és Thorn meg Ophélie utolsó négyszemközti beszélgetése.
Kedvenc idézetek:
„– Komolyan sajnálom ezt az asszonyt – szólalt meg Roseline néni, akinek némi lökdösődés árán végre sikerült odaküzdenie magát az unokahúga mellé. – Nem lehet könnyű egy olyan férfit szeretni, akinek gyémántsmukkokra van szüksége ahhoz, hogy emlékezzen, kivel került bensőségesebb viszonyba.”
„– Egyesíthetnénk az erőinket, tubicám. Miért kellene hadakoznunk egymással mindenféle nevetséges családi viták miatt? Mindenekelőtt nők vagyunk. Mi több, vállalkozó szellemű nők.”
„Thorn hajlott háttal kuporgott törökülésben, a törzse alig mozdult, de közben két hosszú karjával fáradhatatlanul kaszált a levegőben: próbált rendet vágni a rendetlenségben. Könyvelése értékes dokumentumait egyenként kisimítgatta, összehajtogatta, majd besorolta, és tette mindezt olyan aprólékos figyelemmel, hogy egy-egy kupacban még a papírlapok sarkát is egymáshoz illesztette. Amikor jobban megnézte, Ophélie azt is észrevette, hogy az iratkötegek a parketta lécei mentén tökéletesen szimmetrikus elrendezésben sorakoznak egymás mellett a földön. Ha ehhez még azt a merőben szokatlan dobókocka- és fiolagyűjteményt is hozzávette, amelyeket az asztal alatt talált, úgy érezte, komolyan el kell gondolkodnia azon, Thorn nem zizzent-e egy kicsit.”
„– (…) De mindenekelőtt Thornnak segítsen – kérlelte Berenilde, és alig hallgatóan elcsuklott a hangja. – A miatt a fiú miatt sokat emésztem magam, időnként úgy érzem, alig ismerem. Arról, hogy mi jár a fejében, fogalmam sincs, de ami azon túl van, abban jobban eligazodom, mint ő maga, nyugodtan megbízhat bennem. Ha engem kérdez, nem is a kezére van igazán szüksége, hanem a szívére.”
„– Mindig mindent egyedül akar megoldani – folytatta Ophélie fojtott hangon –, csak használja az embereket, babuként tologatja őket, még ha az egész világ megutálja is önt ezért.
– És ön, ön is utál?
– Azt hiszem, nem. Már nem.
– Akkor jó – dünnyögte Thorn az orra alatt. – Mert még soha nem törtem ennyit magam, hogy egy bizonyos személy ne tartson utálatosnak.”
Értékelés: IMÁDOM.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
Ophélie és Thorn számomra a tökéletes karakterek. Van egy jól kidolgozott alapszemélyiségük, képesek a fejlődésre úgy, hogy közben azért nem veszítik el önmagukat, emellett emberien tökéletlenek mind külsőleg, mind belsőleg. Bevallom őszintén, unom már a tökéletes szépfiúkat és az önmagukat csúnyának tartó, de valójában bombanőket, akik kívülről csillognak, de odabent nincs semmi különös. Ophélie és Thorn lehet, hogy kívül csúnyácskák, de a lelkük értékes, a személyiségük összetett, és pont a tökéletlenségük miatt annyira szerethetőek.
Míg az első könyvben a romantikus szál igencsak haloványan látszott, addig most, a másodikban már szépen előtérbe került. Ami nagyon klassz, hogy nem lett egyáltalán elkapkodva. Onnan, hogy Ophélie fél Thorntól és megveti őt, szép lassan és hitelesen jutunk el addig, hogy elkezdi megérteni és megszeretni a vőlegényét. És onnan, hogy Thorn lenézi és csak egy buta, ügyetlen fruskának tartja Ophélie-t, szép lassan és hitelesen jutunk el addig, hogy elkezdi őt csodálni és szerelmes lesz belé.
A sok elkapkodott, nem túl hitelesen kidolgozott szerelmi szál után más regényekben, ez a szépen kidolgozott, teljesen reális szál valóságos felüdülés volt számomra. I-mád-tam! Mert egyszerűen gyönyörű és aranyos volt, és mert elhittem, hogy igen, két átlagos ember így szeret a valóságban is szép lassan egymásba. Nem egy szempillantás alatt, nem külsőségek miatt, hanem mert időt hagynak arra, hogy megismerjék a másikat, és ha alapvetően csúnyácskák is, megszépüljenek a lelküktől egymás szemében.
Egyébként, ahogy fentebb is írtam, mindketten nagyon sokat fejlődtek az első regény óta. Ophélie ügyetlen, félénk kislányként érkezett a Sarkra, de azok után, amiket átélt és megtapasztalt, elkezd szép lassan felnőni. Bátrabb lesz, jobban átlátja az udvari intrikákat, és megtanulja, hogyan álljon ki magáért. Thorn pedig hideg, érzelemmentes, egyedül a számok és a rend világában boldoguló, szabálymániás hivatalnokból olyan férfi lesz, aki képes felrúgni a szabályait azért, akit szeret.
Isten kiválasztottja
Mellékszereplőkből most leginkább Faruk fogott meg. Ahogy fentebb is írtam, neki két különböző oldala van. Egyfelől félelmetes a kiszámíthatatlansága és ereje miatt, másfelől nagyon törékeny és esendő. Az, hogy nem emlékszik rá, honnan jött, kicsoda, mit jelent számára a Könyve, hogy a jelenlegi életének is elfeledi a történéseit, még a gyermekére és annak anyjára is emlékeztetni kell, borzalmas érzés lehet. Valahol mélyen szereti őket, én legalább is így éreztem, csak egyszerűen valami átoknak, sérülésnek, büntetésnek vagy Isten tudja csak, minek köszönhetően (szó szerint!), nem emlékszik rájuk, és nem emlékszik arra, hogy szereti őket. Csak a hiányérzet gyötri, mert a lelke mélyén érzi, hogy valami fontosat felejt el újra és újra.
Farukot én olyannak láttam, mint egy nagyon erős kisfiú, aki akaratán kívül él vissza az erejével, mert egyszerűen nem érti, hogy mennyire erős, és nem fogja fel, hogy az emberek pedig mennyire törékenyek. Egy magányos gyerek, aki szeretetre vágyik, családra vágyik, keresi önmagát és össze van zavarodva.
Nagyon érdekesek voltak a régi életéről szóló emléktöredékek. Borzalmasan kíváncsi vagyok, hogy kicsoda Isten, és mi történt Farukkal és a testvéreivel korábban. Miért vesztették el a családfők az emlékezetüket, és miért hiányzik ugyanaz az oldal a Könyveikből? Vajon az az Isten, akit Faruk ismert, azonos azzal, akit mi megismerhetünk? Vagy ő csak egy bitorló, aki Istennek mondja magát, de valójában nem az? Kitől retteg és miért? Mi a célja? És ha nem ő az igazi Isten, akkor az igazi Isten vajon jó vagy gonosz? És persze, kire emlékezteti Ophélie Farukot?
Tetszik ez az újfajta értelmezése a vallásnak és Istennek a történetben, mert ilyen nézőpontot még egyetlen regényben sem láttam eddig. Nagyon elgondolkoztató mind a történet szempontjából, mind a létező vallások értelmezésének szempontjából. Ezen kívül nagyon izgatja a fantáziámat ez a sok kérdés és kétség. Alig várom, hogy végre válaszokat kapjak a folytatásból!
Nyomozás az eltűntek után
A fantasy mellett egy krimiszálat is kaptunk Dabostól. Légvár legbiztonságosabb területéről ugyanis fontos pozíciókat betöltő emberek tűnnek el szőrén-szálán. Ezt megelőzően mind fenyegetőlevelet kapnak Isten szolgájának nevében. Pont olyat, amilyet Ophélie is kap, és amelyben azt írják neki, hogy Istennek nem tetsző dolog a Thornnal való házassága, így ha nem bontja fel, akkor megjárja.
Amellett, hogy Ophélie maga is veszélyben van, egyben nyomozószerepbe is kényszerül. Természetesen Thorn is beszáll a dologba, és bár külön-külön szálon, de mindketten hozzájárulnak ahhoz, hogy a végén fény derüljön mindenre.
Nagyon Thorn személyiségéhez méltónak találom azokat a döntéseket, amelyeket a krimiszál megoldása után hoz meg. Nem mindegyikkel értek egyet, mert én, más személyiségként valószínűleg másképp döntöttem volna, de az ő karaktere így volt hiteles. Az utolsó pillanatig hiteles maradt. És a végén olyan megható jelenetei vannak Ophélie-vel, amiktől összeszorult a szívem és a gyomrom, ám mindezt úgy érte el Dabos, hogy egy pillanatig sem éreztem, hogy Thorn vagy Ophélie kizökkent volna önmagából. Ami a szememben hatalmas teljesítmény. Így ír egy kitűnő író.
A könyvet mindenkinek ajánlom. Fiataloknak, korombelieknek, idősebbeknek, nőknek és férfiaknak. Úgy vélem, ez az a fantasy történet, ami mindenkit képes lekötni valamivel.
Kedvenc karakterek: Thorn, Ophélie, Faruk
Kedvenc jelenetek: az esőben ázós jelenet és Thorn meg Ophélie utolsó négyszemközti beszélgetése.
Kedvenc idézetek:
„– Komolyan sajnálom ezt az asszonyt – szólalt meg Roseline néni, akinek némi lökdösődés árán végre sikerült odaküzdenie magát az unokahúga mellé. – Nem lehet könnyű egy olyan férfit szeretni, akinek gyémántsmukkokra van szüksége ahhoz, hogy emlékezzen, kivel került bensőségesebb viszonyba.”
„– Egyesíthetnénk az erőinket, tubicám. Miért kellene hadakoznunk egymással mindenféle nevetséges családi viták miatt? Mindenekelőtt nők vagyunk. Mi több, vállalkozó szellemű nők.”
„Thorn hajlott háttal kuporgott törökülésben, a törzse alig mozdult, de közben két hosszú karjával fáradhatatlanul kaszált a levegőben: próbált rendet vágni a rendetlenségben. Könyvelése értékes dokumentumait egyenként kisimítgatta, összehajtogatta, majd besorolta, és tette mindezt olyan aprólékos figyelemmel, hogy egy-egy kupacban még a papírlapok sarkát is egymáshoz illesztette. Amikor jobban megnézte, Ophélie azt is észrevette, hogy az iratkötegek a parketta lécei mentén tökéletesen szimmetrikus elrendezésben sorakoznak egymás mellett a földön. Ha ehhez még azt a merőben szokatlan dobókocka- és fiolagyűjteményt is hozzávette, amelyeket az asztal alatt talált, úgy érezte, komolyan el kell gondolkodnia azon, Thorn nem zizzent-e egy kicsit.”
„– (…) De mindenekelőtt Thornnak segítsen – kérlelte Berenilde, és alig hallgatóan elcsuklott a hangja. – A miatt a fiú miatt sokat emésztem magam, időnként úgy érzem, alig ismerem. Arról, hogy mi jár a fejében, fogalmam sincs, de ami azon túl van, abban jobban eligazodom, mint ő maga, nyugodtan megbízhat bennem. Ha engem kérdez, nem is a kezére van igazán szüksége, hanem a szívére.”
„– Mindig mindent egyedül akar megoldani – folytatta Ophélie fojtott hangon –, csak használja az embereket, babuként tologatja őket, még ha az egész világ megutálja is önt ezért.
– És ön, ön is utál?
– Azt hiszem, nem. Már nem.
– Akkor jó – dünnyögte Thorn az orra alatt. – Mert még soha nem törtem ennyit magam, hogy egy bizonyos személy ne tartson utálatosnak.”
Értékelés: IMÁDOM.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
A Tükörjáró sorozat egy különleges fantasyvilágban játszódik, így a mostani feladatotok az lesz, hogy címszavak alapján kitaláljátok más különleges világgal rendelkező történetek címét. Feladatotok, hogy a Rafflecopterbe írjátok be a történetek magyar nyelvű címét (könyvsorozat esetében az első könyv magyar nyelvű címét).
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Címszavak: sárkányok, Éjkirály, Mások, rémfarkas, Deres
a Rafflecopter giveaway
Állomáslista:
11. 12. A Szofisztikált Macska
11. 14. Spirit Bliss Sárga könyves út
11. 16. Könyv és más
11. 18. Kelly & Lupi olvas
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése