Margaret Atwood: Testamentumok (A szolgálólány meséje 2.) – Blogturné

Néhány éve A szolgálólány meséje lázba hozta az egész világot, Magyarországon pedig a Jelenkor kiadásában érte el nagy sikereket a könyv, azonban számos kérdést hagyott nyitva a regény vége. Most azonban végre megérkezett a várva várt folytatás, mely 15 évvel A szolgálólány meséje után veszi fel a fonalat, és egyszerre három – régi vagy új – szereplő szemszögéből mutatja be, hogy mi történt azóta Gileárdban. Tartsatok bloggereinkkel, fejtsétek meg a feladványokat, és nyerjétek meg a könyv egyik példányát! 

Miért választottam ezt a könyvet?

A szolgálólány meséje nagy hatással volt rám, mert annyira szépen levezeti, hogyan lehet egyik pillanatról a másikra rabszolgasorba dönteni egy nagyobb csoportot (a nőket). Ha valakinek meglenne hozzá a hatalma, pénze, befolyása, és persze a szándéka is, a valóságban is simán össze lehetne hozni egy Gileádot rövid időn belül. Mivel az első könyv kissé befejezetlen maradt, nagyon kíváncsi voltam a folytatásra, mert azt reméltem, abból megtudjuk majd, hogyan lehet megdönteni egy ilyen rendszert. Szóval megnyugvásra vágytam, pozitív lezárásra, és új tudásra is, hátha egyszer még jól jön, ezért olvastam el a könyvet.

Első gondolatok

Nos, mivel már előre tudtam, hogy a második könyv nem Fredé szempontjából mutatja meg a történéseket, ezért ez nem ért meglepetésként. Viszont nagyon örültem neki, mert így több szempontból is láthattam Gileádot. Atwood nagyon jól válogatta össze azt a három karaktert, akinek külön szemszöget adott, de erről majd még később írok A történet és A karakterek résznél.

Annak nagyon nem örültem, hogy 15 évvel később játszódik a történet, de csak azért, mert borzalmas volt belegondolni, hogy Fredé szökése után még ennyi idővel sem sikerült megdönteni Gileádot. Az viszont azonnal látszott, hogy ez a rendszer nagyon inog, nincs minden rendben a vezetőkkel, Gileád és a szomszédos országok kapcsolatával, sőt, a nőnek (és az őket segítő férfiaknak) is volt annyi esze, hogy az idők során megtalálták azokat a kiutakat, lehetőségeket, amelyeknek köszönhetően vagy kijuthattak a pokolból, vagy kicsit kevésbé rosszá tehették maguknak a poklot.

Szóval látszott, hogy Gileád és a vezetése nem mindenható, csak fogást kell találni rajtuk, és ahogyan minden diktátor és diktatúra, ez is megdönthető.


A történet

Ahogy fentebb is említettem, három szemszögből követhetjük a történéseket. Az egyik szemszög az első könyvből jól ismert (és kevéssé kedvelt) Lydia nénié. Ez a szemszög azért érdekes, mert a diktátorok és elnyomók oldaláról mutatja be, milyen is Gileád. Valamint Lydia néni Gileád előtti emlékeinek köszönhetően azt is, hogyan jött létre, és hogyan törték meg azokat a nőket, akikből végül a rendszer önkéntes szolgálói és nőtársaik elnyomói lettek.

„Anita korábban nem volt jó barátnőm, kollégák voltunk csupán, de már az is vigaszt nyújtott, hogy együtt vagyok valakivel, akit ismerek, valakivel, aki a korábbi eredményeimet, a korábbi életemet testesíti meg. Mondhatjuk úgy is, hogy kötődni kezdtünk egymáshoz.

– Marha jó bírónő voltál – súgta oda a harmadik napon.

– Köszönöm. Te is – súgtam vissza. A voltál hátborzongatóan hangzott.”

Lydia néni közvetlen kapcsolatban áll Gileád létrehozóinak egyikével, Judd parancsnokkal. Ő az a férfi, aki a korábbi puccsban és a gileádi rendszer kiépítésében a kezdetektől részt vett, egyfajta alapító és vezető. Ez azért fontos momentum, mert a kettejük jelenetei során tisztán láthatjuk, hogy nem a valódi hit vezette ezeket a férfiakat Gileád létrehozásában, nem az érdekelte őket, hogy az emberiség kihaló faját és az országukat megmentsék egy erősen megkérdőjelezhető és borzalmas törvényrendszerű állam létrehozásával. Egyszerűen csak hatalomra vágytak, és élvezik, hogy így bármit megtehetnek. Judd parancsnok például kislányokat vesz feleségül, akikre ha ráun, furcsa mód mindig rövid időn belül meghalnak valami titokzatos betegségben vagy balesetben.

Szóval nincs itt szó szent küldetésről, hitről, Istenről, szimplán csak a vallást használják fel arra, hogy hatalmat szerezzenek, és korlátlanul, következmények nélkül visszaéljenek vele. Vagyis kimondhatjuk, a férfiak, akik létrehozták Gileádot, álszent, perverz, erőszakos, hatalommániás szörnyetegek, nem pedig vallásos férfiak, akik a valódi hitük nevében cselekednek.

A második szemszög Agnesé. Ő egy tinédzserlány, aki Gileádban nőtt fel egy parancsnok és a felesége fogadott lányaként, vagyis úgymond a "nemesi" osztályhoz tartozik. Ő nem kiszolgálója a rendszernek, mint a nénik, de nem is alsóbb szinten lévő rabszolganő, mint a szolgálólányok vagy a Márták.

Az ő szálán keresztül megismerhetjük a felsőbb réteg nőinek (parancsnokfeleségek és a parancsnokok lányai) életét, helyzetét, és rájöhetünk, hogy semmivel sem szabadabbak, mint a szolgálólányok, csak épp míg ez utóbbiakról nyilvánvaló, hogy borzalmas helyzetben lévő rabszolgák, addig a felsőbb rétegbeli nőknél ez kevésbé észrevehető. Pedig rajtuk is ott vannak a láncok, ők is a férfiak, a férjeik tulajdonai, csak aranykalitkába zárták őket.

Agnest szerette a fogadott édesanyja, ám miután a nő meghalt, a lány amolyan Hamupipőke-szerepbe kényszerül egy új mostohaanya mellett. Az új parancsnokfeleség azonnal el akarja tüntetni az előző feleség nyomait a házból, így Agnest is. A lány még alig lépett a tinédzserkorba, máris férjhez akarják adni Judd parancsnokhoz. Agnes persze menekülőutat keres, és ennek a menekülőútnak köszönhetően döbbentem rá arra, hogy teljesen másképp működik ez a rendszer, mint ahogyan az első könyv alapján gondoltam. Az első könyvben ugyanis a nénik sokkal ijesztőbbnek tűntek sokszor, mint a parancsnokok, és végig az járt a fejemben, hogyan lehetséges, hogy egy nő ilyen szinten elárulja a saját nemét. Itt viszont már tisztult a kép, de erről majd később...

A harmadik szemszög Daisy szemszöge, aki nem Gileádban, hanem a szomszédos Kanadában él. Az emberek, akiket a szüleinek hisz, egyszerű, unalmas átlagszülőknek tűnnek a szemében. Aztán a születésnapján a szülei egyik barátja megy érte az iskolához, közli vele, hogy a szüleit gileádi merénylők felrobbantották, mert a MayDay ügynökei voltak. Vagyis segítettek a nőknek, lányoknak kijutni Gileádból, és új személyazonossággal eltűnni Kanadában. Daisy szemszögének köszönhetően beleláthatunk abba, hogy milyen a világ Gileádon kívül, és hogyan is működik az ellenállók szervezete. Valamint azt is megtudhatjuk, hogy van Gileádon belül egy magas rangú ember, aki titkokat és információkat szivárogtat ki a MayDaynek, hogy segítse az ellenállást és Gileád megbuktatását. Szóval Daisy szemszögében olyan rejtélyek kerülnek elő, amelyek izgalmassá teszik a sztorit. Még úgy is, hogy erősen sejtettem, hogy ki lehet Daisy, hogyan kerülhetett a nevelőszüleihez, és kicsoda a titkos gileádi kém. Minden tippem bejött, de ez egyáltalán nem zavart, mert olvasás közben alig vártam, hogy a szereplők is mindenre rádöbbenjenek, és mikor ez megtörtént, az sokkal jobb érzés volt a lelkemnek, mint ha valami kitalálhatatlan nagy csavart kaptam volna.


A karakterek

Az első könyv elolvasása után sosem hittem volna, hogy ilyesmit mondok, de a második részből a kedvenc karakterem Lydia néni volt. Fredé szemén át őt egy kegyetlen néninek, a női nem elárulójának gondoltam. Félelmetesebbnek láttam, mint a parancsnokokat. De ebben a kötetben, úgy, hogy beleláthattam a gondolataiba, megismerhettem a múltját, már sokkal összetettebb karakterré vált számomra. Tett szörnyű dolgokat, ez tagadhatatlan. Beállt a sorba, és kiszolgálta a rendszert, amikor arra volt szükség a túléléséhez, ez is tagadhatatlan. De minderre megvolt az oka. Értem az okait, és nagyon át is érzem őket.

„Az ilyesfajta megbánásnak nincs gyakorlati haszna. Döntéseket hoztam, és miután megtettem, már kevesebb választási lehetőségem maradt. Szétvált az út a sárga erdőn, és én azt az utat választottam, amelyen az emberek többsége járt. Holttestek szegélyezték, ahogy az ilyen utak esetében lenni szokott. De nyilván észrevetted, hogy a saját holttestem nincs köztük.”

Lydia néni Gileád előtt tiszteletreméltó bírónő volt, aki kifejezetten a nők ügyeivel foglalkozott és védte őket. Családon belüli erőszak, nemi erőszak, gyermekelhelyezési per, diszkriminációs ügyek és hasonlók... Vagyis egy igazi nőjogi harcos volt, aki hitt a nők egyenjogúságában, hitt a nők szabadsághoz való jogában. Aztán jött a puccs, és őt is ugyanúgy elhurcolták az új hatalom katonái, akárcsak a többi nőt. Nem mondom el, mi történt vele, csak annyit, hogy az emberek nagy többségénél van egy olyan pont, amikor azt mondaná: "Adjatok egy pisztolyt, bárkit lelövök, csak engem hagyjatok végre békén!". Kevés a hős, aki a halált választaná, és még kevesebb az olyan hős, aki kibírná a végeláthatatlan kínzásokat tudván, hogy talán még évekig nem kapja meg a halált. Főképp úgy, hogy azzal is tisztában van, hiába áldozná fel magát, azzal a többi embert nem mentené meg, mert ha ő nem öli meg, kínozza meg, tartja kordában őket, akkor lesz majd más, aki megteszi. Szóval ha ő meghal, attól még a többi nőnek nem lesz jobb.
Lydia néni számomra egy női Perselus Piton volt. Csak a saját szemszögnek köszönhetően sokkal jobban beleláthattam a fejébe, a gondolkodásmódjába, az érzéseibe, mint Piton esetében, akit csak Harry szemét át ismerhettem meg. Örülök, hogy Lydia néni végül saját szemszöget kapott, mert ha csak Fredé szemszögéből láthatom, akkor fogalmam sincs róla, milyen az igazi valója, és teljesen félreismerem őt.

„Hogyan viselkedhettem ilyen helytelenül, ilyen kegyetlenül, ilyen ostobán? – teszed majd fel a kérdést. Te magad sosem lettél volna képes ilyesmire! De te magad sosem kényszerültél rá.”

Agnes és Daisy karaktere is kedvelhető volt. A két lány ellentétes pólust képviselt sok tekintetben, mégis ugyanazon cél felé haladtak. Agnes megszokta a gileádi törvényeket, ezekben nőtt fel. Nem feltétlenül tetszenek neki (vagy legalább is nem az összes), nem akar például önfeláldozó, rendes lánykaként hozzámenni egy középkorú, gusztustalan parancsnokhoz, és mindent megtesz azért, hogy kiutat találjon, de közben meg belé ivódtak a szokások, a vallási nézetek, és zsigerileg rosszul érzi magát, ha valamit nem úgy tesz, ahogyan tanították neki.

„A Jemima név pedig egy bibliai történetből származik. Jémima különleges kislány volt, mivel az apját, Jóbot Isten balsorssal sújtotta, mert próbára akarta tenni, és ebben az volt a legrosszabb, hogy Jób összes gyermeke meghalt. Minden lányát és minden fiát megölték! Valahányszor meghallottam ezt, mindig beleborzongtam. Szörnyű érzés lehetett, amikor Jób meghallotta a hírt.

De Jób kiállta a próbát, és Isten újabb gyermekeket adott neki – több fiút és három lányt –, így újra boldog volt. Jémima volt az egyik lány neve.

– Ő Isten ajándéka volt Jóbnak, ahogy te is Isten ajándéka vagy nekem – mondta az anyám.

– Téged is balsors sújtott? Mielőtt engem választottál?

– Igen, engem is – felelte mosolyogva.

– És kiálltad a próbát?

– Biztosan – felelte az anyám. – Különben nem választhattam volna ilyen csodálatos kislányt magamnak, mint te.

Nekem tetszett ez a történet. Csak később kezdtem töprengeni: hogyan tűrhette Jób, hogy Isten egy rakás új gyereket varrjon a nyakába, és elvárja tőle, tegyen úgy, mintha a halottak már nem is számítanának?”

Daisy vele szemben igazi kis lázadó. Néha bátor, néha botor, de mivel ő már ismeri a nők valódi szabadságát, hiszen egy szabad országban nőtt fel, már nem lehet csak úgy simán átnevelni, átmosni az agyát.

Ez a két ellentétes lány az, akin végül a gileádi rendszer megdöntése múlik. Ha képesek összefogni és teljesíteni a rájuk bízott feladatot, akkor eltörölhetnek egy diktatúrát és felszabadíthatnak milliónyi lányt és nőt az elnyomás alól. Ha viszont nem képesek minderre, akkor minden marad a régiben, és ők maguk is jobb esetben belehalhatnak a következményekbe, rosszabb esetben ott ragadnak Gileádban örökre rabszolgaként.

Ahogy fentebb is írtam, van három nagyobb titok a sztoriban, ám én mindegyikre előre rájöttem, ennek ellenére végigizgultam a történetet. Annyira kicsin múlik a győzelem és a bukás is, és a kulcs két tinédzserlány kezében van, ami valljuk be őszintén, nem túl biztató, szóval tövig rágtam a körmöm azon aggódva, hogy lebuknak-e, és elveszik-e minden lehetőség, vagy sikerrel járnak, és végre a nőkkel együtt az én kis lelkem is felszabadulhat.


Hogy tetszett a könyv?

Nos, egyik nap pontban éjfélkor olvastam el az utolsó mondatát a történetnek, ezek után két könnycsepp között becsuktam a könyvet, magamhoz öleltem, és megköszöntem, hogy olvashattam. Nem vagyok egy érzékeny lélek, szóval azt hiszem, ez a reakció mindent elmond arról, hogy mit váltott ki belőlem a regény.

Szóval az elsőtől az utolsó mondatáig egyszerűen IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Minden férfinak és nőnek, aki hisz a nemek közötti egyenlőségben, hogy ha egyszer a valóságban is bekövetkezne egy Gileád, mindenki pontosan tudja, mit kell tennie a megdöntése érdekében.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 

Nyereményjáték:

Gileárdban a társadalom különböző csoportokra oszlik, az alapján, hogy mennyi hatalma és milyen feladata van az adott személyeknek. Ebben a játékban az lesz a feladatotok, hogy a leírás alapján kitaláljátok, hogy melyik – akár a sorozatból is ismert – társadalmi csoportra gondoltunk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Leírás a játékhoz:

A lemagasabb rangú férfiak, akik valamilyen fontos tisztséget viselnek Gileárdban.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

01. 13. Utószó

01. 14. Sorok között

01. 15. Spirit Bliss Sárga könyves út

01. 16. Csak olvass!

01. 17. A Szofisztikált Macska

01. 18. Könyv és más

01. 19. Readinspo

01. 20. Hagyjatok! Olvasok!