Lana Millan: Raziel 2. – Egy angyal a szerelem küszöbén

Miért választottam ezt a könyvet?

Az első résznek olyan függővége lett, hogy kérdés sem volt, érdekel-e a folytatás. Kíváncsi voltam, mi lesz Beladerrel, sikerül-e Razieléknek megmenteni az emberiséget, és milyen kalandokban lesz még részük.

Első gondolatok

Nos, a történet elején úgy tűnt, beindul a főcselekményszál, ami lényegében az előző könyvnek csak a legvégén kezdett el jobban kibontakozni. Ennek örültem, mert bár az első könyv is izgalmas volt a kitérőkkel együtt, mégiscsak a főszál az, ami igazán érdekelt.

Véleményem a történetről

Raziel és Belader egy alkunak köszönhetően folytathatja a küldetését. Fel kell kutatniuk azokat az embereket, akik segíthetnek nekik megakadályozni az emberiség kihalását egy vírus által. Ez a második könyv erről a felkutatásról szól lényegében. A kutatást könnyíti, hogy Razielt rehabilitálják az égiek, és visszakapja néhány angyaltulajdonságát. Nehezíti, hogy Belader kedve nem túl rózsás azóta, hogy az első könyv végén meghalt.

Ez a második rész egyfelől most már tényleg a főszálra koncentrál, másfelől tekinthető valamiféle összekötő kötetnek az első és a harmadik könyv között. Hiszen itt még nincsen szó a vírusról, nem kezdődik meg a tényleges harc az emberiség megmentése érdekében. Egyszerűen csak "sereget" toboroznak, olyan embereket, akik valahogyan segíthetnek megállítani a kihalásunkat.

Mivel a valóságban is küzdünk most egy világjárvánnyal, ezért vártam, hogy talán a könyvbeli vírusról kiderül, hogy valójában a Covid–19, és ezáltal a valóság bevonódik a történetbe, de egyelőre nem találtam erre utalást (bár a 3. részben még lehet). Ennek ellenére mégis reflektál a világunkban történő dolgokra a történet. Könnyű átérezni azt, hogy egy ilyen vírus okozhatja esetleg a civilizációnk, talán az egész emberiség vesztét.

Az is egy érdekes kérdés, hogy megérdemlünk-e egy ilyen szintű büntetést az emberiség bűneiért. Van még remény számunkra, ahogyan Raziel és a segítői gondolják? Vagy olyan szinten gonoszak vagyunk, hogy csak a teljes kipusztításunkkal lehet megmenteni tőlünk a bolygót, mint ahogy Mihály arkangyal véli?

Néha én magam is elbizonytalanodom, mert az emberiség borzalmas dolgokat tett és tesz, és bár az egyes emberek tanulnak, a tömegek nem, főképp azok nem, akiknek elég hatalmuk lenne valódi változást hozni. Mi vagyunk talán az egyetlen faj a világon, amely képes lenne kiirtani saját magát teljesen, a többi faj nem önpusztító, őket is mi irtjuk ki. Szóval valahol mélyen megértem, hogy mennyire károsak vagyunk. Olyanok vagyunk a bolygónak, mint nekünk a kártevő rovarok, akikkel nem tehetünk mást, mint elővesszük az irtószert. De azért mégiscsak ember vagyok, szeretem a saját fajomat, látom magam körül a jó embereket, a gyerekeket, akik nem érdemlik meg, hogy bajuk essen. Érdekes morális kérdések ezek, amiken olvasás közben el lehet gondolkozni.

„– Egy vírus?? Tényleg ez lenne Mihály nagy terve? – álmélkodik Vicky. – Azt hittem, a pestis után mással próbálkozik majd. Az ember nagyon könnyen alkalmazkodik, lehet, hogy a betegség megtizedeli őket, de ezt is, mint az összes többit, túl fogják élni. Kizártnak tartom, hogy Mihály terve sikerüljön.

– Lehet, hogy igazad van, de mi van, ha ez egyszer tévedsz? Az utóbbi években nagyot fordult a világ, minden felgyorsult. A XIV. században közel kétmillió ember halt meg a pestis miatt, pedig akkor még csak hajóval, lovas kocsival vagy gyalog közlekedtek. Képzelj el egy hasonlót most! A betegség akár néhány nap alatt elterjedhet az egész bolygón! – győzködöm Vickyt.”

A történet nemcsak izgalmas, hanem megkapjuk benne az első könyvből már jól ismert humort is. Raziel gondolatai, a Beladerrel vívott szócsatái, az egyik harcban segítő, alkesz karakter groteszken vicces személyisége mind-mind olyasmi, ami szórakoztatja az olvasót.

A könyv vége megint csak hasonló az első részéhez: totális függővég. Amikor épp beindulnának az izgi események, egyszer csak elfogynak az oldalak. Ez jó trükk ahhoz, hogy az olvasó alig várja a következő rész megjelenését.


Hogy tetszett a könyv?

Igazán szórakoztató volt, egy hajszállal talán jobban is tetszett, mint az első rész.

Vagyis összességében NAGYON TETSZETT.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik szeretnének egy könnyed, humoros, izgalmas fantasyt olvasni.


Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT