Spirit Bliss oldala: Meseország mindenkié

Nemrég jelent meg a Meseország mindenkié című antológia, amiről már biztosan sokat hallottatok. De miről szól ez a különleges mesekönyv? Milyen történeteket találsz benne? Erről mesélnek a Blogturné Klub bloggerei, és ha szerencséd van, meg is nyerheted a könyv egy példányát.

Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, azon kevesek közé tartozom, akik már a mindenki által ismert botrány előtt találkoztak ezzel a mesekönyvvel a Blogturné Klub-tagságnak köszönhetően, és már akkor tudtam, hogy el szeretném olvasni. Mert minden könyv érdekel, ami a nyitottsággal, elfogadással és közvetve az alapvető emberi jogokkal foglalkozik. Az adott botrányról csak röviden mondanám el a véleményemet. A szeretet, szerelem, elfogadás, nyitottság, olvasás JÓ. A gyűlölet, könyvdarálás, agresszió, kirekesztés ROSSZ. Kétségem sincs, hogy egy jó és igazságos isten melyik oldal mellé állna.

A könyv egyébként elég kalandos módon jutott el hozzám. A kiadó kiküldte nekem, de én nem tudtam erről, azt hittem, az újranyomás miatt még időbe telik, mire megkapom (ahogyan a bloggertársaimnál is történt). Amikor egy hónappal később kiderült, hogy a kiadó már rég feladta nekem a könyvet és megadták a ragszámát, megnéztem az online rendszerben, hol is járhat a küldeményem. A rendszer azt mutatta, hogy a postás kihozta, de nem voltunk itthon (Ez NEM igaz! Mindig van itthon valaki.), és hagyott értesítőt erről (Ez SEM igaz! Nem kaptam értesítőt!). Mire ez kiderült, a csomagot visszaküldték a feladónak. Szerencsére a könyv kiadója volt annyira rendes, hogy ismét feladta nekem a könyvet (és azonnal megírták nekem a ragszámot).

Ezúttal kaptam sms-t arról, hogy adott napon érkezik a könyv, vártam, vártam, semmi. Felmentem az online ragszámlekérdezőbe, ott azt írták, hogy a csomagot kézbesítették. Rögtön kitört rajtam a frász, hogy ki az istennek kézbesítették, ha mi nem vettük át? Lerohantam a postaládához, és szerencsére megtaláltam belegyömöszölve. A könyv sarkán látszik egy kis gyűrődés, de más baja nem lett. Hozzáteszem, ismét ajánlott levélként lett feladva, és én úgy tudom, hogy azt kötelesek felhozni ajtóig, nem dobhatják csak úgy be a postaládába.

Én csak remélni tudom, hogy a postás vagy postások, akik kétszer is ilyen módon "kézbesítették" a könyvet, egyszerűen csak hanyagok, és nem más okuk volt arra, hogy ilyen link módon végezzék a munkájukat. Mert az a hanyagságnál is szomorúbb lenne számomra. Egyébként lehet, hogy csak hanyagok voltak, mert a régi postásunk a vírus miatt már nem jár hozzánk, és most idegenek váltják egymást, akik nem ismerik a házban lakókat... Csak hát furcsa, hogy pont ennél a könyvnél történt ez, miközben a többit eddig rendben megkaptam. De a lényeg, hogy a kezembe került a viszontagságok után a kötet és elolvashattam.

Véleményem a könyvről

Összességében ez egy teljesen átlagos mesekönyv. Nincs benne semmi botrányos, káros, különleges, sőt, őszintén szólva még egyedi sem. A gyerekeknek is olvasott népmesékben, mondákban, Andersen- és Grimm-mesékben, sőt, a Bibliában is találhatunk hasonló témákról szóló történeteket. Ha nincs a darálás, valószínűleg csak néhány otthonba jutott volna el ez a mesekönyv. Így viszont szép reklámot kapott, és több ezer otthonban megtalálható.

Vannak a kötetben kevésbé jó mesék, teljesen átlagosak, de olyanokat is találtam, amelyek vigyort csaltak az arcomra, vagy éppen könnycseppet a szemembe. És ez utóbbi, hatást kiváltó mesék miatt örülök, hogy ennyi emberhez eljutott ez a mesekönyv.

A mesék nagy része nyugodt szívvel olvasható kisebb gyerekeknek is, úgy gondolom. Nekik fel sem tűnik majd, mire utal az adott történet, csak mi, felnőttek (és esetleg a máshol már rég felvilágosított nagyobb gyerekek) értjük majd, hogy a melegekre, transzneműekre stb. utaltak a szerzők. Ez olyan, mint a pikáns tartalmú mondókáink, amelyek szinte kivétel nélkül a szexről szólnak, de a kisgyerekek ezt nem tudják, miközben "Bújj, bújj, zöldág"-aznak. A különbség annyi, hogy ezekben a mesékben nincsen semmi pikáns. Egyetlen szóval sem utalnak egyik mesében sem a szexre, erotikára!

Akad néhány mese viszont, amit én csak akkor olvasnék fel kisebb gyerekeknek, ha utána van idő és lehetőség átbeszélni velük. Azokra gondolok, amik szomorúak, és megviselhetik a kis lelküket, ha a mesélést nem követi érdemi kommunikáció. Ilyen mese például A boszorkány meséje, ami az olyan anyák fájdalmáról szól, akik elveszítették a gyermeküket, vagy a Róza a bálban, amely egy félárva, érzelmileg elhanyagolt lány magányát festi le. Ez a két mese a kedvenceim között van, de még az én lelkemet is megviselte az olvasásuk, idő kellett hozzá, hogy feldolgozzam őket.

A történetek közül egyébként csak néhány szól a melegekről, transzneműekről, a többi az örökbefogadásról, családi erőszakról, érzelmi elhanyagolásról, a testi másságunk, betegségeink elfogadásáról, vagyis önmagunk elfogadásáról szól.

De nézzük szép sorban a meséket...

Rubinpiros madár

A történet egy lányról szól, akinek elege van abból, hogy mivel nőnek született, ki van szolgáltatva a férfivilág erejének. Ezért, amint lehetősége nyílik rá, úgy dönt, átváltozik férfivá. Hősies, bátor harcos lesz belőle, ám a többi férfi így sem tudja elfogadni őt.

A nemváltás nehéz téma, aki női testbe születve nőnek és férfi testbe születve férfinak érzi önmagát, még ha együttérző és elfogadó is, akkor sem biztos, hogy pontosan érti, min megy át egy olyan ember, aki úgy érzi, rossz testbe született. Nemcsak a téves testbe születés okoz ilyenkor szenvedést, hanem a többi ember hozzáállása is. Úgy teszünk, mintha személyesen mi sérülnénk attól, hogy valaki nemet vált. Pedig miért lennénk mi kevésbé nők vagy férfiak attól, ha más férfiból nő vagy nőből férfi lesz? Ha átírathatja a személyi igazolványában a nemét? Miért árt ez nekünk? Miért zavar minket? Attól még, hogy valaki úgy érzi, rossz testbe született, és ezen változtatni akar, mi magunk nem változunk. Nem leszünk kevésbé nők vagy férfiak. Csak ő lesz boldogabb, ha úgy élhet, ahogyan akar, és mi elfogadjuk őt annak, aki ő maga valójában. Hiszen a döntése senkinek nem árt, neki kell meghoznia, aztán együtt élnie vele. És amíg ez így van, mi jogon szólnánk bele ebbe? Még akkor is, ha esetleg nem értjük ezt az egészet... Semmi közünk hozzá, mások hogyan élnek, amíg azzal nem ártanak senkinek.

A mesére visszatérve, egy mitológiai történet átirata, minőségre teljesen átlagos. Őszintén megvallom, mitológiai történeteket összegyűjtő könyvekben és népmesegyűjteményekben is olvastam már hasonló témákról. Például pár hónapja volt a kezemben egy népmesegyűjtemény, amelyben volt egy sztori, ahol a főszereplőlány férfivé változott, hogy feleségül vehesse Tündér Ilonát. Szóval az emberek évtizedekkel, évszázadokkal ezelőtt is írtak és meséltek a gyerekeiknek ilyen történeteket, ez nem újdonság.

Avarbarna

Lényegében ugyanaz a sztori, mint a Hófehérkéé, csak annyi a különbség, hogy itt a főszereplő bőrszíne barna, valamint nem a gonosz királyné akarja megölni őt, hanem a saját apja. A történet nem botrányos, de nem is különleges. Az ötlet jó, viszont én több egyediséget csempésztem volna a mesébe, mert így lényegében ugyanaz, mint az eredeti. Nem ad sem többet, sem kevesebbet.

A boszorkány meséje

A mese egy Jancsi és Juliska-átirat, csak a "boszorkány" szemszögéből. Egy nőről szól, akinek a patkányok felfalták a kisbabáját, így mikor Jancsi és Juliska hozzákerül, nem megenni, hanem megtartani akarja őket, mivel visszaadják számára az élet értelmét, amit a fia halálával egy időre elveszített.

Szerintem nincs borzalmasabb, mint mikor egy nő elveszíti a gyermekét. Ha ő túl is éli, a lelke biztosan belehal. Nagyon depressziós ez a mese, kisebb gyerekek esetében nagyon megfontolnám, hogy elmondjam-e nekik (és milyen körülmények között), én magam mégis nagyon örülök, hogy olvashattam. Mert rengeteg érzést és gondolatot váltott ki belőlem. Szóval klassz mese, csak inkább nagyobb gyerekeknek és felnőtteknek szól.

A jégkirály

A hókirálynő című mese átirata, melynek a története átlagos, de a hangulata nagyon érdekes. A történet egy lakótelepen játszódik. Itt él Mamut és Bögre, a két főszereplő. Mindketten lányok, és bár nem mondják ki, valószínűleg egy párt alkotnak, mert szeretik egymás testi és lelki közelségét. De ezt annyira finoman érzékelteti a mese, hogy szerintem egy gyereknek sem fog feltűnni. Azt gondolják majd, hogy Mamut és Bögre a legjobb barátok, és kész. Szóval ez sem egy propagandista mese, amely le akarná nyomni mások torkán a leszbikusságot, ahogyan egyes helyeken olvastam.

A mesében nem a Hókirálynő, hanem a Jégkirály rabolja el Bögrét, de Mamut elindul megmenteni őt. Maga a cselekmény egyszerű, viszont az, ahogyan a lakótelepi hangulat átlengi az egész mese stílusát, valahogy elvarázsolja az olvasót.

Vaslaci

Egy gyermektelen idős házaspár véletlenül rábukkan egy eldobott gyermekre, aki hatalmas erejével és szívével jobbá teszi a szülei életét. Amikor végül kiderül, kik a fiú valódi szülei, felmerül a kérdés, mi számít jobban: a vérségi kapcsolat vagy a szeretet. Természetesen Vaslaci azt választja, ami tényleg fontosabb, az idős párt, aki igazi apaként és anyaként viselkedett vele.

Én mindig is azt gondoltam, a vér semmit nem számít, ha nincs szeretet, törődés. Viszont a szeretet, törődés nagyon is sokat ér, akkor is, ha nem közös a vér. Emlékszem, kisgyerekként néztem egy sorozatot, amiben a főszereplőt a szülei nagy szeretetben nevelték. A lány véletlenül rájött, hogy örökbe fogadták, és ettől teljesen kiborult. Én meg kérdezgettem anyát, hogy mi a baja a lánynak? Hát, vannak szülei, akik szeretik őt. Mit számít, hogy nem az anyja szülte, és nem az apja vére folyik az ereiben? Én már akkor is úgy gondoltam, ha kiderülne, hogy anya csak örökbefogadott, egyáltalán nem érdekelne. Akkor is ő az anyám, és kész.

Szóval igen, milliószor inkább egy szerető, gondoskodó nevelőszülő, mint egy lélekromboló vér szerinti. Ez a mese sokat segíthet abban, hogy az örökbefogadott gyerekek ezt igazán megértsék. Valamint abban is, hogy a nem örökbefogadott gyerekek megértsék, milyen lehet egy örökbefogadott társuknak, és ne gúnyolják mondjuk azért, mert az anyukája nem az "igazi" anyukája.

Óriásölő Margaret

Vicces, de néhány hónapja olvastam azt a népmesét, amely alapjául szolgált ennek a mesének, és azt kell mondanom, ebben az esetben az átirat sokkal klasszabb lett, mint az eredeti. Margaretnek elege lesz abból, hogy nőként folyton leszólják és csak cselédnek tekintik, ezért felkéredzkedik Simon, a mesemondó hajójára, hogy hős lehessen belőle.

Simon sem érzi jól magát a társadalmunkban megszokott férfiszerepben, és Margaret sem a rákényszerített lányszerepben. Simon inkább meséket mond, semmint sárkányokat ölne, Margaret viszont inkább kardot fog a kezében, semmint fakanalat és seprűt. És mégis, Simon férfi, Margaret nő marad. Attól, mert nem felelsz meg a hülye társadalom hülye elvárásainak, még nem jelenti azt, hogy nem vagy ízig-vérig nő vagy férfi.

Kalandos, izgalmas kis mese, amelyben Margaret végül hőssé válik, miközben megtalálja a szerelmet, Simon pedig magabiztos férfivá válik úgy, hogy közben önmaga marad. Imádtam!

Az óriás már lendítette az öklét, de ettől úgy meghökkent, hogy a hatalmas kéz megállt a levegőben. Simon pedig mesélni kezdett.
– Volt egyszer egy fiú, aki nem született hősnek. Vézna volt, álmodozó, el sem bírta a kardot, és elájult, ha vért látott. Mondjuk ki, nem volt bátor, sőt. Gyáva volt. Úgy rettegett attól, hogy a hősök útját járja, hogy inkább mások meséit mesélte egész életében.
– Gyáva vagy, gyáva – visszhangozta az óriás, de Simont nem lehetett kizökkenteni.
– Ezt mondom én is. De tovább is van. Ez a fiú annyira gyáva volt, hogy amikor megszeretett egy lányt, nem merte neki megmondani. Annyira gyáva volt, hogy inkább elindult az óriás ellen, hogy roppantsa ketté, zúzza porrá, falja fel...
– Felfallak! – hörögte az óriás. Simon ki híján hanyatt esett a leheletétől.
– És tudod, hogy hívják azt a lányt, akit a gyáva fiú megszeretett? Úgy hívják, hogy Óriásölő Margaret.
Margaret kardja ebben a pillanatban sújtott le az óriás nyakára.

Az őzike agancsa

Egy felnőttnek nyilvánvaló, hogy ez a történet a transzneműségről szól, de egy kisgyerek számára ez csak egy mese lesz az őzsutáról, aki agancsokra vágyott. Ennyi. Nem fogja azt meglátni benne, amit mi, felnőttek. Egyébként ez egy nagyon édes mese, amelyben a gyerekek együttérezhetnek egy kis állattal, akinek van egy nagy vágya, és mindent megtesz azért, hogy megvalósítsa. Vagyis a történet nem arra fogja rábeszélni a gyerekeket, hogy váltsanak nemet, hanem arra, hogy küzdjenek meg az álmaikért, ne adják fel, és érjék el azokat.

Az elrabolt királykisasszony

Egy királylányt elrabol a sárkány. Egy herceg pedig elindul, hogy megmentse őt. Átlagos mesének tűnik eddig. Ám a királylány nem akarja, hogy megmentsék. Köszöni szépen, ő jól érzi magát a sárkány barlangjában, ahol végre nem kell kényelmetlen ruhákat viselnie, levághatja a haját, és azzal foglalkozhat, amivel csak akar. És a herceg sem akarja igazából megmenti őt, mert vívás helyett jobban érdekli a varrás. A szüleik nem akarták elfogadni őket olyannak amilyenek, az új kis családjukban viszont, amit a sárkánnyal együtt alkotnak, azok lehetnek, akik valójában. És ezáltal boldogok.

Vagány mese volt, tetszett, hogy a főszereplők mindennek ellenére ki mertek állni önmagukért.

Róza a bálban

Ez megint egy olyan lelket megviselő mese, mint A boszorkány meséje. Róza anyukája meghalt, az apja az alkoholba menekült, így Róza lényegében önmagáról gondoskodik és magányos. Az anyukája régi esküvői ruhájában elmegy az iskolai bálba, ahol legalább egy estére jól érezheti magát. A mese végén megcsillan egy halovány kis reménység, de így is megmaradt bennem a szomorúság a történet olvasása után. Főképp azért, mert belegondoltam, hány és hány gyerek élhet szeretet nélküli családban. Persze, az anya nem tehet arról, hogy meghalt, az apa összeomlása is érthető valahol, ám ez nem mentség arra, hogy Rózát magára hagyja a fájdalmával, félelmeivel, magányával. Egy kisgyereknek szeretet és törődés kell, a saját fájdalmunk sem lehet kifogás.

Én imádom az ilyen lelket gyötrő meséket, mert szeretek érezni, akkor is, ha esetleg az adott érzés fáj, de egy kisgyerekkel biztosan át kell beszélni ezt a történetet, hogy ne viselje meg túlságosan a lelkét.

Picur Panna nagy kalandja

Jaj, Panna nagyon édes kis karakter volt, imádtam a megszólalásait, reakcióit, sikerült mosolyra fakasztaniuk. A történet egyébként egy Pöttöm Panna-átírat, mint mindenki sejthette. Panna aprócska lány, akit zavar, hogy sosem lesz nagy-kislány. Az apukája mond neki egy mesét, amelynek hatására kalandba vág, és rájön, hogy a nagyság nem a testmagasságtól függ.

Ez talán a legaranyosabb és legkevésbé szomorú mese a kötetben, amin jókat lehet kuncogni. Főképp azért, mert Panna olyan kis vagány, mégis naiv lelkű, tiszta szívű teremtés. Ez a mese olyan, mint egy nagy, meleg paplan ölelése egy fagyos napon.

Másnap Panna nagy bejelentést tett.
– Ma kalandra megyek, anya! – büszkélkedett leugorva a székről.
Nos, igen... Panna nem igazán tudott titkot tartani. A titok, gondolta, attól jó, ha mások is tudják, és mindenki együtt örül neki.
– Nagy kalandra? – csodálkozott az anyja. – Miféle nagy kalandra?
– Táncolós kalandra, kalandos kalandra és cicalábon forgó kalandra! – sorolta Panna lelkesen.

Kincső és Karola

Ezt a Koldus és királyfi-feldolgozást nagyon jól sikerült szerintem modernizálni. Kincső a polgármester lánya. Jó lelkű gyerek, ezért bántja, hogy a városka lakói szegények és nyomorognak, de az apja vak a szenvedéseikre. Amikor megszökik otthonról, véletlenül találkozik Karolával, a nyomorgó lakók egyikével. A két kislány olyan, mint két tojás, ezért helyet cserélnek egy időre. Kincső így még inkább át tudja érezni a szegények sorsát, és úgy dönt, ő nem lesz olyan tétlen, mint az apja.

A két kislány nagyon aranyos volt, főképp Kincsőt zártam a szívembe. Mert megtehette volna, hogy behunyja a szemét, és boldogan élvezi a saját gazdagságát, mégsem így döntött. Emberségesen viselkedett, gondolkodott az apja mutatta példa ellenére.

Sajnos a valóságban a mese valószínűleg nem úgy zárulna, ahogyan a könyv lapjain, de legalább a mesékben legyen néha happy end, ha már a valóság a legtöbbször szomorú és igazságtalan.

Trivadar, a háromfülű nyúl

Nyuszimamának háromfülű kisnyuszija születik, és ezt az erdő lakói nem nézik túl jó szemmel. Egészen addig, míg Trivadar a három fülének köszönhetően a hasznukra nem válik.

Van a mesében egy gyűlés, amelyen rögtön a szülés után az állatok arról beszélgetnek, mit kéne tenni Trivadarral. Szóba kerül a megölése is. Borzalmas, hogy egyesek úgy érzik, jogukban áll dönteni mások élete felett. Semmi közük nyuszimamához és Trivadarhoz, mégis bele akarnak szólni az életükbe nagyon súlyos módon. A legrosszabb egyébként az volt, hogy simán el tudtam képzelni a jelenetet úgy, hogy emberek a karakterek. Körülbelül hasonló reakciókra számítanék. Persze lenne néhány emberséges, nyitott, értelmes lakó, aki védeni próbálja Trivadart, de a többieknek elég egy gyűlölködő vezető és mennének utána habzó szájjal. Sajnos láthattunk már hasonló történéseket. Ha jobban belegondolok, akár ezen mesekönyv kapcsán is. Úgyhogy a mese írója, mintha érezte volna, mi történik majd a könyv körül később, és előre megírta volna az emberi reakciókat.

Azt egyébként sajnálom, hogy az állatok csak azután fogadják el Trivadart, hogy a hasznukra volt. Mert feltétel nélkül megérdemelné az elfogadást. Akkor is, ha semmi hasznot nem hajt a többi állat számára. Alanyi jogon kijárna neki az elfogadás, és kész.

A kacskaringós szívószál

Ez is egy Jancsi és Juliska-alapból vett mese, de a medvemotívum miatt úgy hiszem, még egy mese van a háttérben, amit nem ismerek vagy nem jut eszembe. Janó és Magda hazaérkezik egy osztálykirándulásról, de az anyukájuk nem megy ki eléjük valamiért. Kétségbeesnek, ám egy idős néni arra sétál, és hazaviszi őket magához, miután üzenetet hagyott a szülőknek. Végig érezni, hogy valami nagyon nem stimmel a gyerekek családjában, ám csak akkor jövünk rá, hogy mi, amikor megjelenik a néninél a medve. Klassz ötlet volt a családon belüli bántalmazás szimbólumaként használni a medvét.

A családon belüli bántalmazás elég gyakori probléma nálunk, úgyhogy a mese témája igazán aktuális. Kár, hogy a valóságban nem lehet olyan könnyen megszabadulni a medvéktől, mint a mesében.

A nagy Alfredo

Dani szürke kisfiú, aki beleolvad a környezetébe, az emberek, más gyerekek nem nagyon foglalkoznak vele. Egy nap Dani a padláson talál egy ládát, amely a teljesen magába fordult nagyapja titkait rejti.

Ez a mese két fontos tanulsággal is szolgál. Az egyik, hogy találjunk rá önmagunkra, legyünk magabiztosak, és akkor mások is észrevesznek majd minket. A másik, hogy az öregek is voltak egyszer fiatalok, és nehéz lehet nekik az, hogy múltbeli önmagukat és régi erejüket ismerve, testileg, szellemileg szép lassan leépülnek, nincs mit tenni ellene. Viszont az segíthet nekik, ha emlékezhetnek és mesélhetnek nekünk, fiataloknak a régi szép időkről.

Légy szerencsés, Batbaján!

Ez egy Hamupipőke-történet, csak fiú főszereplővel. Batbaján szülei meghalnak, a mostohája és a mostohatestvérei pedig rosszul bánnak vele. Egy gazdag srác bált rendez, amire végül Batbajánnak is sikerül eljutnia. A mese pedig ugyanúgy folytatódik és végződik, mint az eredeti, csak ezúttal nem egy lány és egy fiú talál egymásra, hanem két fiú.

Őszintén szólva a történet maga teljesen átlagos. Nincsenek benne nagy csavarok és változtatások. Azon kívül, hogy Hamupipőke helyett Batbaján van, aki roma családból származik, a mese lényege ugyanaz maradt. Annyi a különbség, hogy a meleg "herceg" nem olyan vaksi, mint az eredeti mesében élő, és a végén magától megtalálja Batbajánt, nem egy hülye cipőt próbálgat mindenkire, mert elfelejtette, hogy néz ki az állítólagos élete szerelme. Szóval az itteni herceg sokkal szimpatikusabb.

Panna élni megy

Ez a mese azért érdekes, mert bár a Pöttöm Panna mesén alapul, nem feldolgozza, hanem folytatja azt. Panna hozzáment a tündérkirályfihoz, aki eleinte csak nem foglalkozik vele, később viszont megalázza, lelkileg gyötri, leépíti az önbizalmát, megfosztja a boldogságától. Vagyis Panna bántalmazó kapcsolatban él. A mese pontosan bemutatja, milyen egy nárcisztikus párral élni, ahogyan azt is, hogyan jön rá szépen lassan az áldozat arra, mibe is keveredett. Bár minden "Pannának" lenne egy fecskéje...

Házasodik a királyfi

Ez az egyetlen verses mese a könyvben. Klassz rímek, jó ritmus, amit az ismétlődő refrén is alátámaszt. Még én is a fejemben ritmusra olvastam, a gyerekek nagyon jól fognak szórakozni a kántálása közben. A történet amúgy egyszerű, a királyfit ki akarja házasítani az anyja, ám neki egyetlen leány sem kell, hidegen hagyják. Végül az egyik lehetséges arát elkíséri a bátyja is, a herceg pedig azonnal szerelembe esik. Csakhogy nem a leányba, hanem a bátyjába. Semmi gusztustalan nincs a versikében, aranyos kis történet az első látásra szerelemről.

Hogy tetszett a könyv?

Ez a mesekönyv is ugyanolyan, mint a többi. Sem nem rosszabb, sem nem jobb. Károsnak biztosan nem káros. Voltak benne átlagos mesék és volt néhány nagy kedvenc is, ami vagy mosolyra bírt, vagy megfájdította a szívemet. Sok olyan történet van benne, ami elfogadásra, nyitottságra taníthatja a gyerekeket. Az örökbefogadott, árva, önbizalomhiányos, roma, testileg sérülten született, transznemű vagy meleg gyerkőcök pedig tökéletes példaképekre lelhetnek a mesékben, erőt és önbecsülést nyerhetnek a történetek által. És érezhetik végre a meséknek köszönhetően azt is, hogy bár valamiben mások, mint a többség, ez nem jelenti azt, hogy rosszabbak vagy értéktelenebbek. Nem. Ahogy ez a mesekönyv is kicsit más, mégis ugyanolyan, mint a többi mesekönyv, úgy ők is, bár valamiben kicsit mások, mégis ugyanolyan értékes emberek, mint mindenki.

Vagyis összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Ha stílszerű akarnék lenni, azt mondanám erre, hogy: Meseország mindenkié. Bővebben kifejtve, kicsi gyerkőcöknek néhány lelket megterhelő mese miatt csak akkor, ha a szülő át tudja velük mesélés után azonnal beszélni a történeteket, meg tudja adni a közös feldolgozás és megértés lelki megkönnyebbülését. Nagyobb gyerkőcök szerintem nyugodtan olvashatják, és úgy vélem, a tinédzserek, felnőttek is találnak a kötetben olyan meséket, amik miatt megéri végigolvasni a könyvet.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT

Nyereményjáték:

A mesekönyvben több Grimm mese feldolgozást is találtok, amik nagyon jól sikerültek. A nyereményjáték során a feladatod egyszerű! Az ismert Grimm mese adaptációkból találsz egy képet, neked pedig be kell írnod az adott mese címét a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kép a játékhoz: