A Kolibri Kiadó jóvoltából nemrég megjelent a bloggereink által imádott Nevermoor harmadik része! Ha szeretnétek megtudni, hogy mit gondolnak bloggereink Morrigan Crow kalandjainak folytatásáról, tartsatok velük! Ráadásul, ha ügyesek vagytok, a blogturné végén lehetőségetek lesz megnyerni a Kolibri Kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!
Miért választottam ezt a könyvet?
Nos, odavoltam a Morrigan Crow-sorozat előző részeiért is, ezért kérdés sem volt, hogy mindenképpen elolvasom a folytatást is. Nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy megjelenik, és azonnal bele is kezdtem, amint kézhez kaptam.
Véleményem a könyvről
A történet ott folytatódik, ahol az előző félbemaradt. Morrigan titka kiderült a Csudálatos Társaságban, ám a barátaira és a 919. egységbeli társaira továbbra is számíthat. Azonban az élete továbbra sem nyugodt és unalmas, ugyanis a csudállatok elkezdenek furcsán viselkedni. Az eddig emberi értelemmel bíró lényeken eluralkodik az állati ösztön, elvesztik az öntudatukat, és emberekre támadnak. Morrigan valahogy ismét a dolgok sűrűjébe keveredik, ő lesz az egyetlen, aki megmentheti a csudállatokat és az egész Szabadállamot. De vajon ezúttal is Squall, a gonosz Csudamíves áll a borzalmak hátterében? Vagy most más az ellenség?
A történet még mindig varázslatos és kalandos. Townsend annyira klassz kis világot épített fel, hogy a gyermeki énem ujjongott olvasás közben, főképp, amikor Morriganékkel tarthattam a Gobleian könyvtárba (ami természetesen nem egy egyszerű könyvtár). Az író fantáziája vetekszik Rowlingéval, a története pedig a Harry Potter-sorozattal, úgyhogy számomra mindig nosztalgikus érzés kézbe venni ezt a könyvsorozatot, mert ugyanazt adja számomra lelkileg, mint tinédzserkoromban Rowling regénye.
Nagyon kíváncsi voltam, ki áll a csudállatok betegsége mögött, mi a célja, és Morrigan hogyan tudja visszafordítani majd a folyamatot. Vele együtt gondolkoztam a rejtélyeken, nyomokon, azon, mit lehetne tenni. Vagyis a cselekmény megmozgatta az agyamat és beindította a fantáziámat.
Morrigan nagyon izgalmas és egyedi főszereplő karakter. Ebben Townsend jócskán üti Rowlingot, mert Harry a világ legunalmasabb sráca, Morrigan azonban igazi egyéniség. Nagyon érdekes, hogy jó embernek tartom Morrigant, mégis olvasóként simán el tudnám képzelni róla, hogy beszippantja a sötét oldal Squallnak köszönhetően. Már csak azért is, mert Squall főgonosznak ugyancsak zseniálisan megalkotott szereplő. Csak halkan merem mondani, de Voldemortot simán lepipálja.
Gonosz, manipulatív, nem igazán számít neki, hogy árt-e másoknak. Ám van egy olyan oldala is, amit egyelőre csak fel-felvillanni láttunk. Morrigan a Csudálatos Társaságnak köszönhetően "megismerkedhet" a fiatal Squallal, a fiúval, aki szintén a Csudálatos Társaság tagja volt, ugyanolyan diák, mint Morrigan. Voltak barátai, akikkel együtt nevetett, tanult, szórakozott. Vagyis nem velejéig gonosznak született, csak történt vele valami, ami a sötét útra térítette. Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy mi ez a valami. Squall szerintem még rengeteg titkot és meglepetést tartogat számunkra, úgyhogy bármilyen furán is hangzik, Morrigan mellett ő a kedvenc karakterem a könyvből.
Nagyon tetszettek egyébként a múltba pillantós részek. Őszintén szólva még mindig elég sok párhuzamot lehet vonni a Morrigan- és a Harry Potter-sorozat között, lásd ez esetben is azonnal feldereng az emberben egy merengő képe, valahogy mégsem zavarnak ezek a dolgok. Townsend olyan szinten átformálja a saját szájíze és stílusa szerint ezeket az átvett ihleteket, hogy azok egyedinek és érdekesnek tűnnek. Az ihlet forrása színtisztán látható, ám a kivitelezés teljesen újszerű.
Ebben a részben is találhatunk olyan társadalmi problémákat, amelyek tanulságosak lehetnek számunkra. Például Townsend tökéletesen bemutatja, hogyan jönnek létre a szélsőséges, gyűlölködő, rasszista csoportosulások, és hogyan válik egy először futóbolondnak tartott valakiből, nagyon-nagyon veszélyes ember. A megbetegedett csudállatok ugyanis félelmet keltenek az emberekben, ami teljesen jogos, ám mivel nem tehetnek az állapotukról, tetteikről, ők is csak áldozatok. Az emberek félelmükben mégis ellenségként kezdenek viselkedni velük, és már nemcsak önmagukat akarják megvédeni, hanem a csudállatokat is eltüntetni. Ahelyett, hogy a betegség meggyógyítását preferálnák, a csudállatok jogait akarják eltiporni.
– Már ELNÉZÉST...– Nem nézem el se magát, se a viselkedését – fojtotta bele a szót Fen unott, türelmetlen hangon. – Maguk kötekedő, bigott alakok, fogalmam sincs, hogyan kerültek fel a vendéglistára. Csak azt tudom elképzelni, hogy belógtak.– Fen – húzta meg finoman a macskarizma bundáját Jack, mivel egyre több ember gyűlt köréjük, és azok is idegesnek tűntek. – Talán jobb lenne hagyni...– A bigottságot nem hagyhatjuk, Jack – mondta neki Fenestra. – A gyáva bigottból ezért lesz bátor bigott.
Végig féltem attól, hogy Morriganen a gyűlölködők miatt szintén eluralkodik majd a gyűlölet (persze nem a csudállatokkal szemben, hanem a gyűlölködőkkel szemben), és csak ront majd a helyzeten. Őszintén szólva, nekem is nehezemre esett volna türelmesen állni hozzájuk egy-két jelenetben. De a Csudálatos Társaság vezetői ugyanennyire feldühítettek amiatt, ahogyan Morrigannel bántak.
A történet vége nagyon izgalmasra sikeredett. Olyan helyzet állt elő, amire már az első könyv vége óta várok, és iszonyatosan kíváncsi vagyok, mi is történik majd a következő részben. Alig várom, hogy megjelenjen.
Hogy tetszett a könyv?
Szerintem a sorozat részei közül eddig ez volt a legérdekesebb, főképp azért, mert Morrigan személyisége is itt bontakozott ki igazán, valamint mert megláthattam Squall egy olyan új oldalát is, amitől a szememben az egyik legizgalmasabb főgonosszá vált, akiről valaha olvastam.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Harry Potter-rajongóknak mindenképpen, valamint mindenkinek, aki szereti a kalandos, izgalmas, összetett, titkokkal teli és kiemelkedően jó főszereplővel, valamint főgonosszal bíró ifjúsági fantasyket.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
A Nevermoor sorozatban sok szerethető és kevésbé szerethető, ám mindenképpen érdekes karakter található, akik bizony néha nagyon jókat mondanak! Mostani feladatunkban ki kell találnotok, hogy kinek a szövegét idéztük az egyes állomásokon!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Idézet a játékhoz:
– A tökfejekkel az a helyzet, Mog, hogy mindig találnak sok másik tökfejet, akik elhiszik a tökfejes ostobaságukat. Ismered a mondást: hat lépésen belül mindig van egy tökfej.
Állomáslista:
07. 23. Csak olvass!
07. 25. Flora the Sweaterist
07. 27. Könyv és más
07. 29. Hagyjatok! Olvasok!
07. 31. Spirit Bliss Sárga könyves út
08. 02. Booktastic Boglinc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése