Nemrég új borítóval is megjelent Scott Westerfeld Csúfok című sorozatának mindhárom része a Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően. Tartsatok velünk a csúfok és szépek világába, és nézzetek velünk a külsőségek mögé. Természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt az általatok választott részből.
Miért választottam ezt a könyvet?
Nos, nagyon-nagyon kíváncsi voltam ennek a történetnek a befejezésére, szóval kérdés sem volt, hogy el szeretném olvasni a trilógia utolsó kötetét is.
Véleményem a könyvről
A történet ott folytatódik, ahol a második rész véget ért. Tallyt és Zane-t elfogták, visszavitték a városukba, és Tallyt különleges különlegessé tették (nem elírás, még a különlegesek között is egy különleges alakulat tagja). Ennek köszönhetően nemcsak a külseje változott meg ismét, és szupererőt kapott, hanem az agyába is megint beleturkáltak, így egyfajta felsőbbrendűségi érzés uralkodott el rajta, aminek köszönhetően még a szépeket sem találja elég jónak, nemhogy a csúfokat. A Különleges Körülmények Ügyosztályának dolgozik dr. Cable alatt, és Shay a csapatuk vezetője. A feladatuk pedig, hogy elkapják a füstösöket, és megsemmisítsék Újfüstöst.
Ez volt eddig a legegyedibb és legkülönlegesebb ifjúsági fantasy, amit életem során olvastam. Mert a főszereplője lényegében végig a „rossz” oldalon állt, még ha legtöbbször nem is tehetett erről. És valahogy mégsem tudtam utálni. Ez pedig annak köszönhető, hogy továbbra is nagyon érdekes és egyben bonyolult filozófiai kérdések állnak a sztori középpontjában, és emiatt a gonoszak céljait is meg lehet érteni, még ha az eszközeik megkérdőjelezhetőek is.
Vajon szabad korlátozni az emberek szabad akaratát azért, hogy megóvjuk tőlük a bolygót és a természetet? Belenyúlhatunk az agyukba azért, hogy békésebbek legyenek, és egymás gyilkolása helyett inkább a bárgyú szórakozást válasszák? Mennyire szólhatunk bele más közösségek életébe ugyanezen célok miatt? Létrehozhatunk emberfeletti képességekkel rendelkező embereket azért, hogy ők őrizzék az erejükkel és különleges képességeikkel a békét? És ha megijedünk az erejüktől, vajon az akaratukat figyelmen kívül hagyva belenyúlhatunk ismét a fejükbe, hogy újra változtassunk rajtuk, vagy ezzel őket is megfosztjuk a szabad akaratuktól?
– Minden darabokra hullik – suttogta dr. Cable Tallyre meredve. – Hamarosan felzabálják a vadont. Tisztában vagy vele?– Ja, tudom. Úgy, mint Diegóban – sóhajtott Tally, és Andrew Simpson Smith erdőtüze is eszébe jutott. – Azt hiszem, a szabadságban van valami romboló.– És te ezt gyógyulásnak nevezed, Tally? Ez olyan, mintha rákot uszítanál a világra.
És hogy miért érdekesek ezek a kérdések? Mert fogalmam sincs, mi a helyes válasz. Nem tűnik helyesnek elvenni az emberek szabad akaratát és bárgyú Barbie és Ken babákká változtatni őket. De tény, hogy az emberiség a legpusztítóbb pestis, és ha nem kötik meg a kezünket valamilyen módon, akkor valóban csak pusztítani tudunk. Egymást is, a nővényeket is, az állatokat is, és úgy alapvetően az egész bolygót.
Ebben a harmadik részben végre bepillantást nyerhetünk egy másik szépek és csúfak által lakott városba, ami teljesen másképp működik immár, mint Tally városa. És ez elsőre klasszul hangzik. De az ottani emberek máris elkezdtek terjeszkedni, fákat kivágni, területeket meghódítani. És bár megvan a szabad akaratuk, sokan olyan hülyeségekre használják, mint hogy műtéttel a kisujjuk helyére egy apró kígyót műttessenek. Szóval nagyon úgy tűnik, hogy az emberek nem igazán tudnak élni a szabad akarattal, és ha nem korlátozzák őket valamilyen módon, akkor valóban károsak a bolygóra nézve.
És mégsem... mégsem tudtam olvasás közben azért drukkolni, hogy a különleges különlegesek legyőzzék a füstösöket, és minden a régi legyen. Alig vártam, hogy Tally végre visszaváltozzon megint önmagává. És tűkön ültem azoknál a jeleneteknél, amikor majdnem sikerült beadni neki a nanorobotokat, amik meggyógyítanák az agyát. De valahogy ez sosem akart sikerülni... És ettől volt különleges ez a regény. Mert teljesen másképp alakult a történet végül, mint egy átlagos ifjúsági fantasy. Egy átlagos ifjúsági fantasyben Tally valahogy visszaváltozott volna eredeti önmagává már a könyv elején, a füstösök legyőzték volna teljesen a Különleges Körülmények Ügyosztályát, és az emberiség ismét visszaváltozott volna csúf önmagává visszakapva a szabad akaratát teljesen. Tally meg persze vagy a szintén újra csúf Zane-nel, vagy a mindig is csúf Daviddel ellovagolt volna a naplementébe, hogy boldogan éljenek, míg meg nem...
Ám itt egyáltalán nem ez történt. És én ennek baromira örülök. Egyfelől, mert imádom azokat az írókat, akik mernek újítani annak ellenére, hogy az olvasók jó része a megszokott sablonokat szereti. Másfelől, mert ebben a regényben nem a megszokott válaszokat kaptam a középpontban álló filozófiai kérdésekre. Westerfeld megtalálta azt a középutat és lezárást, amire nagyon vágytam. Amitől nem érzem azt, hogy elveszett a szabad akarat, de azt sem, hogy naiv módon azt akarják elhitetni velem, hogy az emberiség képes magától megváltozni, és majd úgy dönt, hogy ezúttal nem cseszi szét a bolygót. Nem árulom el, mi lett a történet végén ez a középutas megoldás, de szerintem tökéletes volt.
A szerelmi szálak sem úgy alakultak, ahogyan arra a korábban megszokott sablonok alapján számítottam. Amitől megint csak boldog vagyok. Akkor is, ha közben nagyon szomorú is egyszerre. Mert Westerfeld ezen a téren is mert újítani, és olyasmit tett, amit kevés író merne megtenni. Zane-t továbbra is imádtam, és nagyon sajnáltam őt is, hogy ugyanazt kellett átélnie, amit Davidnek. Vagyis hogy Tally agyába úgy piszkáltak bele, hogy többé őt sem találta vonzónak, hiába volt szép.
– Én nem akarok így látni. Nem akarok undorodni mindenkitől, aki nem tartozik a klikkünkhöz, Shay!Shay elmosolyodott.– Szívesebben lennél olyan boldog és kedves , mint egy tudatlan üresfejű? Vagy élnél úgy, mint egy füstös, lyukba kakálnál, döglött nyulat ennél, és még erényesnek is éreznéd magad miatta? Mit nem szeretsz a különlegességben?Tally ujjai harcra görbültek.– Azt a részét nem szeretem, hogy Zane hibásnak néz ki a szememben.
Ebben a harmadik részben Davidet is még jobban megszerettem. Hiába vesztette el Tallyt, sosem adta fel a reményt. Mindig bízott benne, hogy Tally képes lesz legyőzni a műtétekkel járó agykárosodást, és újra önmagává válik. És bár Zane-nel szerintem Tally jobb párost alkot, azért ez a hit és bizalom szép és romantikus.
Aki a második kötettől kezdve elég unszimpatikus volt számomra, az Shay. Tudom, hogy bele volt zúgva Davidbe, ahogyan azt is, hogy Tally akaratán kívül végül elárulta őt és a füstösöket, és ezért fogták el őket, és elismerem, hogy ez rosszul eshetett Shaynek, de nagyobb drámát és sértődést csinált belőle, mint David és az anyja, akik pedig elvesztették egy szerettüket Tally árulása miatt. Szóval igen, tudom, hogy Shay agyát is manipulálták a műtétekkel, de valahogy ő unszimpatikusabb lett emiatt, mint Tally, Zane vagy a többi szép és különleges különleges.
Hogy tetszett ez a könyv?
Általában, ha ifjúsági fantasyt olvasok, nagyjából tudom, hogyan fognak alakulni a dolgok, és hogy körülbelül, milyen végre számíthatok. Mert ismerem a sablonokat, és a legtöbb történet felhasználja ezeket. Épp ezért felüdítő volt végre egy olyan történetet olvasni, aminél nem tudtam, mi fog történni, és hogyan lesz lezárva a vége. Tally karaktere is egyedi volt annak köszönhetően, hogy lényegében végig a „rossz” oldalon állt. Zane-t és Davidet nagyon megszerettem, és a szerelmi szál is ütős és különleges lett, nagyon bátor módon írta meg Westerfeld. Izgalmasak voltak a regényben feltett filozófiai kérdések, és az is, amilyen egyedi válaszokat adott rájuk az író, egyáltalán nem leegyszerűsítve azokat.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet?
Azoknak, akik egy teljesen egyedi, minden más ifjúsági fantasytől különböző sztorit akarnak olvasni egy teljesen egyedi főszereplővel.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:
Nyereményjáték:
A szépséggel kapcsolatos kérdésekre kell ezúttal válaszolnotok a játék során. Minden állomáson találtok egy kérdést, amire a helyes választ be kell írnotok a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Kérdés a játékhoz:
Micsoda Anna Sewell Fekete szépség című regényének címszereplője?
Állomáslista:
07. 11. Spirit Bliss Sárga könyves út
07. 13. Könyv és más
07. 15. Hagyjatok! Olvasok!
07. 17. Kelly és Lupi olvas
07. 19. Spirit Bliss Sárga könyves út
07. 21. Könyv és más
07. 23. Hagyjatok! Olvasok!
07. 25. Kelly és Lupi olvas
07. 28. Spirit Bliss Sárga könyves út
07. 31. Könyv és más
08. 01. Kelly és Lupi olvas
08. 02. Hagyjatok! Olvasok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése