A Trend Kiadónak köszönhetően megismerkedhetünk a 19. századi Japánnal, a szamurájok életével és a teázás misztikumával. Tartsatok velünk Cyril Gely Szohó mester utolsó teája című könyvének turnéján, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.
Miért választottam ezt a könyvet?
A fülszövege keltette fel a kíváncsiságomat, amiből kiderül, hogy a könyv egy japán lányról szól, aki elhatározza, hogy bármi áron szamuráj lesz belőle. Feminista nőként pedig érdekelnek a női sorsokról szóló regények, akár a múltban, akár a jelenben játszódnak.
Külcsín és kivitelezés
A kötet az átlagosnál kisebb méretű, vékonyka, alig több mint 150 oldal, és nagyon könnyű. Ami azért fontos számomra, mert sokszor cipelem magammal a munkahelyemre az éppen aktuális olvasmányomat, és ennek egyfelől alig volt súlya, másfelől ha a buszon akartam olvasni, akár állva is megtehettem, mert apróbb női kézhez van méretezve és nem tört le tőle a csuklóm.
A könyv borítóján található illusztráció szerintem gyönyörű. Egyfelől nagyon illik a könyv témájához és hangulatához is, másfelől a rajta lévő jelképek passzolnak a történethez és Japánhoz. A színvilága kék és rózsaszín, ami szintén nagyon bejön.
Élfestett könyv, de szimplán csak egyszínű rózsaszín, nincs rajta semmiféle minta. Máskor kicsit csalódott vagyok, ha csak egyszínűre van festve a könyv éle, mert olyan feleslegesnek tűnik ilyenkor az élfestés, de ebben az esetben valahogy ez a szimpla rózsaszín nagyon illik a borítóillusztrációhoz, és olyan kellemes ránézni.
Szóval 5-ből 5 pontot adok rá.
Alapötlet
Az alapötlet igazán feminista téma, úgyhogy nekem bejött. Egy fiatal lány, Ibuki, aki egész életében olyan jövőre vágyott, ami korábban csak a férfiaknak adatott meg. Aki egész életében azt hallgatta, hogy ő nem lehet az, aki lenni akar, helyette feleségül kell mennie valakihez, mert ez a nők dolga. Aki bár szereti az apját, sőt, szereti azt is, akihez hozzáadnák, mégis inkább a szabadságot választja. Férfiruhát ölt, megszökik, nekiindul a veszélyes világnak, hogy megtalálja a szamurájt, aki hajlandó a mestere lenni. És ha nem is teljesen úgy, ahogyan azt elképzelte, de lényegében megéli az álmait, és rálel a szabadságára.
Rengeteg régi és modern történet szól hasonlóról, ez talán azért más kicsit, mert számunkra egzotikus és kevéssé ismert környezetben játszódik, így megismerhetünk egy olyan gondolkodásmódot, ami a női elnyomás tekintetében hasonló a nyugatihoz, ám mégis sok mindenben teljesen más.
A másik, ami megkülönbözteti ezt a történetet a többitől, hogy Ibuki egy olyan utat választ, ami régen valóban dicső volt, de mostanra elavulttá vált, és megszűnőfélben van, így egyfajta kettős akadállyal kell szembenéznie. A japán uralkodó ugyanis szélnek eresztette a szamurájokat, akik azóta lényegében munkanélküliek. Sok közülük beállt bűnözőnek, mások próbálják megtartani a becsületüket. És közben olyan konfliktus van köztük és az uralkodó között, ami fegyveres összetűzéssel fenyeget.
Én az alapötletre 5-ből 5 pontot adok.
Cselekmény
A könyv rövidke fejezetekből áll, amit szeretek, mert ha épp dolgom van, megzavar valami, nem egy fejezet közepén kell félretennem az olvasnivalómat.
A fejezetekből megismerhetjük Ibukit, a múltját, a kalandjait, hogy hová fut ki az élete végül, és a mesterét, Szohó Akirát is. Szohó egy olyan szamuráj, aki eljutott arra a pontra, hogy már képtelen volt gyilkolni, ezért becsületbeli öngyilkosságra ítélték, ám ő nem tette meg, inkább hazament a feleségéhez, ezzel a kultúrájában szégyent hozva a saját és a felesége fejére. A felesége végül meghalt, ő pedig a világtól elvonulva, szégyenben éli az életét, míg Ibuki fel nem bukkan.
– A kardforgatás titka abban rejlik, hogy az ember nem vonja ki a kardját a hüvelyéből.
A regény stílusa nagyon tömör, és sok helyen elvont is. Az író a konkrét cselekmény esetében csak a lényeget írja le, és időnként beszúr valami filozófiai elmélkedést vagy néhány mondatot a tájról, a természetről, a teáról. Bár a regény írója francia, szerintem ezzel jól hozza a régimódi keleti stílust. Az már más kérdés, hogy én nem vagyok kibékülve ezzel a stílussal. Azért nem vagyok kibékülve vele, mert bár sok mindent megtudhat az ember a regény karaktereinek múltjáról, jelenéről, gondolatairól, valahogy ez a stílus mégis távol tart tőlük olvasóként. Nem utáltam a karaktereket, csak épp megszeretni sem tudtam őket. Semmiféle érzést nem váltottak ki belőlem, teljesen semlegesek maradtak a számomra. Szóval, aki bírja a tipikus régies keleti stílusú történeteket, annak nagyon be fog jönni ez a könyv, hozzám viszont sokkal közelebb állnak a modern stílusú keleti történetek.
A cselekményre 5-ből 3 pontot adok, mert a könyvben található versek (dzsiszeik) nagyon tetszettek, és a filozófiai gondolatok közül is sok megjáratta az agyamat. Viszont a cselekmény nem nagyon kötött le, és érzelmileg nem vonzott be a történet.
Karakterek
Ibuki karaktere feminista szempontból izgalmas. Egy nővel, aki a férfiak világában keresi a helyét, még a 21. században is lehet azonosulni. Az más kérdés, hogy ha már „férfiak világa”, biztosan nem a harc része vonzana. A harc, a háború a férfiak hülyesége, az ő farokméregetésük és kapzsiságuk miatt tör ki szinte mindig, a nők meg csak szenvednek az egésztől. Ha már háborúval akarnék foglalkozni, akkor azzal foglalkoznék, hogyan lehetne megakadályozni, elkerülni. De ettől függetlenül maga az érzés, hogy nőként vágysz valamire, de a férfiak szerint nem kaphatod meg, pusztán azért, mert nő vagy, nagyon ismerős.
Ibuki igazán kitartó, mindent felad, hogy az álmáért küzdhessen. Ami számomra igazán erőssé tette a döntését, hogy nem egy rossz emberhez akarták férjhez adni, az apja is szerette őt, szóval nem rossz körülményekből, rossz életből szökött meg, hanem egy lényegében biztonságos környezetből, ahol szerették, és ahol ő is szerette mind az apját, mind a számára kiválasztott férjet. De annyira vágyott megvalósítani a céljait, hogy az fontosabb volt számára mindennél. Enélkül, bármilyen is a környezet, amiben élt, tudta, hogy nem lenne képes boldog lenni.
Vagyis ő az a karakter, aki tökéletesen megmutatja, hogy mindenki mástól és másképp boldog, nincs egyetlen recept rá. Nem kell feltétlenül rosszul élni ahhoz, hogy boldogtalan legyél, épp elég, ha nem úgy élsz jól, ahogyan arra mindig is vágytál.
Szohó mester karaktere, nos, elég érdekes. Ő az a szamuráj, akinek a becsületénél többet ért az, hogy a feleségét ne hagyja magára. És bár a felesége ezt szégyenként élte meg, mert olyan társadalomban nőtt fel, amiben ez a döntés annak számított, szerintem nagyon bátor döntés volt. A társadalmi megvetést és kirekesztettséget választani a szerelmedért... nos, én ezt egyáltalán nem tudom elítélni. Mondjuk, ha simán azért nem gyilkolta volna meg magát, mert nem akar meghalni, azt sem tudnám elítélni. Ez a rituális öngyilkosságosdi is egy tipikus férfihülyeség a szememben. Mert ilyenkor nem feltétlenül te magad akarsz meghalni, mint egy átlagos öngyilkosságnál, amikor valamiért nem látod a kiutat a problémáidból, mert beszűkült a tudatod. Ez nem igazán saját döntés. Hanem mások várják el tőled, hogy a becsületedért megtedd. Akkor is, ha te még élni akarnál.
– (...) A kard szükségszerűen rövid életű. A tea maradandó. De legfőképpen ezt jegyezd meg jól: a kard életeket vesz el. A tea életet ad.– Nem azt mondta, hogy a kardforgatás és a teaivás közben ugyanazt az ízt érzi az ember?– Valóban. De gondolj csak bele: az alvás és a halál is sok mindenben hasonlít. Pedig milyen különbözőek...
Szohó mester és Ibuki között valamiféle nagyon furcsa apa-lánya kapcsolat alakult ki, ami időnként azért zavarba hozott. Pl. amikor Szohó meztelenül mászkált Ibuki előtt, csak mert elmondása szerint hülye lenne nem kihasználni a lehetőséget, ha megteheti... He? Szóval Szohó karakterének ez az a része, amivel egyáltalán nem tudtam szimpatizálni. Ha valakit a lányomnak érzek, meg úgy alapvetően semmilyen nőt nem hozunk zavarba azzal, hogy meztelenül mászkálunk előtte. Ez nem nudista életmód, ahol ha oké neked a meztelenség, akkor elmehetsz az adott nudista helyre, ha nem oké, akkor a közelébe sem kell menned, hanem lényegében szexuális zaklatás. Szóval igen, Szohó mestert csak azért nem utáltam, mert tudom, hogy abban a régi világban még másképp gondolkoztak az emberek, és nem foglalkoztatta őket a nemi erőszak sem nagyon, nemhogy „egy kis zaklatás”.
Megszeretni nem igazán tudtam a karaktereket az elbeszélés stílusa miatt, de Ibuki karakterében feministaként azért láttam a lehetőséget, szóval 5-ből 3 pontot adnék.
Lezárás
A történet lezárása nagyot dobott a történeten számomra, az utolsó fejezeteket jobban élveztem, mint a könyv nagy részét. Olyan csavar történt ugyanis a végén, amire nem igazán számítottam, és Ibuki élete és sorsa is másképp nyert értelmet, mint ahogyan azt vártam. Ami számomra pozitív volt, mert elvileg a szamurájság volt az álma, lényegében viszont inkább a szabadság, ami ezzel járt volna. És ez utóbbit nem feltétlenül csak úgy érhette el, hogy szamurájjá válik. De erre csak szép lassan jön rá Szohó mester tanításai során, amikor megismeri a teakészítés, a teafogyasztás művészetét.
Szóval a lezárás nekem 5-ből 5 pont.
Hogy tetszett ez a könyv?
Az alapsztori feminista szemmel nézve érdekes volt, a történet lezárása is nagyon tetszett, de valahogy ez a régimódi, keleti stílus nem az én világom. Ettől függetlenül voltak a sztoriban izgalmas filozófiai gondolatok, amik elgondolkoztattak, és nem esett nehezemre elolvasni ezt a könyvet.
Szóval összességében 5-ből 3,5 pont.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet?
Azoknak, akik kedvelik a régimódi keleti stílusban megírt regényeket, a tömör cselekményt, némi filozofálással és természeti leírásokkal vegyítve.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:
Nyereményjáték:
A turné minden állomásán találhattok majd egy kérdést, amire a beleolvasó alapján tudtok választ adni. Írjátok be a Tallyba, a megfelelő helyekre a helyes válaszokat.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Kérdés a játékhoz:
Mivel foglalkozott Szohó Akira édesapja?
Állomáslista:
09. 30. Spirit Bliss Sárga könyves út
10. 02. Szembetűnő
10. 04. Könyv és más
10. 06. Ambivalentina
Tally-űrlap:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése