Kristyn J. Miller: A többi már történelem – Blogturné

Clara és Theodore gyerekkori legjobb barátok, mégis mindez megszakadt egyik pillanatról a másikra. Egy közös munka kapcsán viszont ismét találkoznak, és felszínre kerülnek a rég eltemetett érzések, sérelmek. Clara és Teddy története bizonyítja, hogy az idő sem képes eltörölni az igazi érzelmeket. Ha kíváncsi vagy, mit gondolunk a könyvről, tarts velünk a turné során, és ha szerencsés vagy, a könyv egy példányát is megnyerheted.

Miért választottam ezt a könyvet?

Nem igazán vagyok oda a szimpla romantikus sztorikért, így magamtól nem választottam volna ki ezt a könyvet, de én kaptam meg első korrektorként javításra. Egyébként ezért is szeretek regényeket korrektúrázni, mert sokszor emiatt át kell lépnem a komfortzónámat, és így új élményekhez juthatok. Van, hogy nem nagyon jókhoz, de olyan is megesik, hogy kifejezetten élvezhetőkhöz.

Külcsín és kivitelezés

Sajnos ez a könyv sincs fizikai példányként nálam, úgyhogy csak a borítóról tudok véleményt mondani. Háááááát... Egyfelől nem értem, hogy felnőtteknek szóló könyvek esetén miért kell erőltetni ezt a gyerekkönyvbe illő, rajzos stílust a borítókon. Másfelől, bevallom, nem tudom, mennyi köze volt az MI-nak a borító készítéséhez, de van egy olyan érzésem, hogy sok. Főképp a borítón lévő pasi fejtartása miatt. Amikor először ránéztem a borítóra, olyan volt, mintha a férfi felső teste előrefelé sétálna, felém, míg a lábai és a belé karoló nő, az ellenkező irányba. Nem igazán értem, miért ez lett a borító, de a KMK-val kapcsolatban valahogy sosem volt egy ízlésünk ilyen téren, a saját könyveim borítóit sem szeretem (kivéve A Szemét, mert az egyedi és szép lett szerintem). Az egyetlen, ami tetszik a borítón, az az őszi hangulatú színvilága.

Maga az illusztráció amúgy lényegében illik a sztorihoz. Azt hiszem, a borítón lévő épület az egyetem akar lenni, és a két főszereplő pedig elvileg afelé sétál egymásba karolva, mivel hát, ott dolgoznak.

Szóval a borítóra 5-ből 2 pontot adok.

Alapötlet

A főszereplő, Clara egyetemi oktató, aki eljutott arra a szintre, hogy talán kinevezett professzor lehet belőle. Ám váratlanul újra felbukkan (az egyetemen oktatóként) a gyerekkori szerelme, Teddy, akivel valami titok miatt elszakadtak egymástól, már régóta nem is beszélnek, és Clara élete újra a feje tetejére áll.

Igazából feminista szemszögből tök érdekes az alapsztori, mert arról a belső konfliktusról szól, hogy egy nő vajon képes-e megvalósítani önmagát, az álmait úgy, hogy közben a szerelmet se kelljen feladnia, vagy pedig kénytelen választani. Ezt a konfliktust pedig bemutatja úgy, hogy egy, a tinédzserkorból épphogy csak kilépő lány miképp dönt, valamint azt is megtudhatjuk, hogy ugyanez a nő, már valóban felnőttként hogyan látja a helyzetet, és miféle döntést hoz. Szóval kétféle élethelyzetet is megismerhetünk így.

Én az alapötletre 5-ből 5 pontot adnék.

Cselekmény

A történet E/1 szemszöges, és Clara bőrébe bújva, váltakozva mutatja be a jelenbeli és a múltbeli történéseket is. Ez szerintem jó ötlet volt, egyfelől, mert E/1-ben ténylegesen is tisztában lehetünk Clara minden gondolatával és érzésével, és így talán jobban megérthetjük, mit miért tesz, miért dönt úgy, ahogy. Másfelől a jelent is jobban meg lehet érteni úgy, hogy tudod, mi történt Clara gyerek- és tinédzserkorában.

A múltbeli történésekből megtudhatjuk, hogy miként találkozott Teddyvel egy nyári táborban, hogyan barátkoztak össze, és miként alakult át a barátságuk valami többé. Miféle problémákkal küzdöttek, hogyan éreztek egymás iránt, és végül, miért szakadtak el egymástól olyan szinten, hogy találkozni és beszélni is kínos lett Clarának Teddyvel, nemhogy együtt dolgozni.

Reagan előrángatott néhány emléket, felkavarta kicsit a port az archívumban, de úgysem számít, hiszen már tíz év eltelt azóta. Úgyhogy nem fogom rajta levezetni a feszültségemet. Úgy fogom kezelni a helyzetet, mint egy felnőtt.

*

– Szállj le rólam! – visítja Reagan, de alig érhető, amit mond, mert az arca a matracnak nyomódik.

A takaró és a lepedő teljesen össze van gabalyodva, mellékterméke a csatának, ami azután tört ki, hogy azt mondta, meg kéne köszönnöm neki a tegnap estét, hiszen így végre előre tudunk lépni Teddyvel. Mivel amúgy is másnapos, egy percbe sem telt, hogy felülkerekedjek rajta, most pedig a hátán ülök, és a matracba nyomom az arcát.

Imádtam ezeket a múltbeli történéseket olvasni, mert olyan volt, mintha egy kirakós játék darabkáit kapnám meg szépen sorban, hogy végül összeálljon a kép. És bár őszintén szólva valami nagyobb titokra számítottam, de én teljesen megértem azt a belső konfliktust, ami Clarában lejátszódott. Mert igen, lehet, hogy nem kellett volna feladnia az álmait Teddy mellett, de ha körülnézünk a világban, megnézzük a nők lehetőségeit, sorsát, azt láthatjuk, hogy még egy rendes, támogató férj mellett is csak ritkán tudják kiépíteni azt a karriert, amire vágynak. Sokuknál jön a babaprojekt, és onnantól kezdve a nőt bedarálja az anyaság, az álmainak meg annyi. És persze, van olyan nő, aki végül rájön, hogy így is boldog tud lenni, de sokan későn kapnak csak észbe, hogy lényegében lemondtak arról az életről, amiről álmodoztak, egy férfi miatt, a szerelem miatt, és mégsem boldogok.

Szóval bár látszólag az adott titok apróság, én feminista nőként totál megértem, miért döntött végül úgy Clara, ahogyan. És szerintem akkor és ott, ennyire fiatalon, úgy, hogy a teljes lehetséges karrierje előtte állt még, nem döntött rosszul.

A jelenbeli részeknél kíváncsi voltam, hogyan viszonyul majd egymáshoz Clara és Teddy, miként tudnak együtt dolgozni, hogyan alakul ki ismét valamiféle kapocs köztük. És az is érdekelt, hogyan dönt majd Clara ezúttal.

Ami picit furcsa volt számomra, az a felnőtt Clara. Időnként úgy viselkedett és gondolkozott, mintha még mindig tinédzser lenne. És igen, megesik, hogy találkozunk egy régi emberrel a múltból, és pillanatokra visszavedlünk azzá, akik egykor voltunk, de azért mégis csak egy egyetemi oktatóról beszélünk, aki épp most válhat kinevezett professzorrá, egy nőről, aki olyan céltudatos volt, hogy már fiatalon is képes volt meghozni nehéz döntéseket. Szóval a jelenbeli Clara nekem egy hajszállal kevésbé volt szimpi és érthető, mint a fiatalkori énje.

A cselekményre emiatt 5-ből 4 pontot adok.

Karakterek

Clara karaktere egy céltudatos, intelligens nő, aki már gyerekként pontosan tudja, mi akar lenni, mit akar kezdeni az életével, és bár van, ami néha megingatja, mégis kitart, meghozza a szükséges döntéseket, és csak megy előre, hogy megvalósítsa az álmait. A felnőttkori viselkedésében volt néhány fura dolog számomra, de alapvetően megértettem őt.

– Mi történt köztetek? – kérdezi Reagan.– Miért érdekel ennyire? – kérdezek vissza, és elzárom a csapot.– Csak úgy. – Feláll a bárszékről, és visszatolja a pult alá. – Csak kíváncsi vagyok, főleg így, hogy ő fog tanítani. Remélem, nem kapok rosszabb jegyet, ha rájön, hogy a tesód vagyok.

– Teddy nem tenne ilyet – biztosítom jóval magabiztosabban, mint az helyénvaló lenne. Igazából már nem ismerem Teddyt annyira jól; több ideje nem beszéltünk, mint amennyi ideig barátok voltunk. Gyakorlatilag idegen számomra, és ennek így is kell maradnia.

Teddy fiatalon és felnőttként is szimpatikus volt lényegében. Épp ezért tartottam Clarát erős személyiségnek, mert egy s*ggfejet könnyebb lett volna elhagyni, de valakit, aki valóban szerethető és szereti az embert, sokkal nehezebb. Kíváncsi voltam, hogy felnőttként hogyan fog Teddy viselkedni, ha újra találkozik majd Clarával. Vajon hozza-e a tipikus narcisztikusférfi-viselkedést, sértődötten viselkedik-e Clara döntései miatt... De szerencsére nagyon jól kezelte a helyzetet, egyáltalán nem mutatott red flageket ezzel kapcsolatban.

Clara húga, Reagan volt még elég egyedi és érdekes karakter. Nem tudom, mennyire örültem volna neki, ha a húgom részegen olyasmit tesz, amit ő, de a regényben leírva vicces helyzet volt. És a karaktere ellenpontozta Clara karakterét, két teljesen más hozzáállást, gondolkodásmódot ismerhettünk meg neki köszönhetően.

A többi karakter kicsit sablonos volt, ott voltak amolyan háttérfiguraként, de túl sokat nem tettek hozzá a történethez, igazából még a nevüket sem sikerült megjegyeznem.

Szóval a karakterekre 5-ből 3,5 pontot adok.

Lezárás

Kíváncsi voltam, hogy a már felnőtt Clara milyen döntéseket hoz majd, és igazából nem sikerült meglepni. A történet körülbelül úgy zárult, ahogyan azt vártam. Ami nem baj, mert végül is jó lezárás volt, csak nem volt benne semmiféle csavar vagy érdekesség.

Szóval 5-ből 3,5 pont.

Hogy tetszett ez a könyv?

A romantikus regények még mindig nem a kedvenceim, de egy történetnek jó volt. Nem untam a sztorit, a főszereplőket is egészen megkedveltem, tetszett, hogy nemcsak a jelent, de a múltat is megismerhetem, és így jobban megérthetem a miérteket. Szóval attól függetlenül, hogy munka miatt olvastam, kikapcsolódásnak is megfelelt a történet.

Összességében 5-ből 3,5 pontot adok.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik szeretik a romantikus sztorikat, és vágynak egy kis olvasás általi kikapcsolódásra.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Játékunk során különböző kérdéseket teszünk fel, amelyekre a választ a beleolvasóban találjátok. A helyes megfejtéseket írjátok be az adott állomáshoz tartozó dobozba.

(Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

Kérdés a játékhoz:

Hogy hívják Clara egyetemi konzulensét?

Állomáslista:

Blogturné

10. 07. Milyen könyvet olvassak?

10. 09. Spirit Bliss Sárga könyves út

10. 11. Utószó