Moira MacDonald És boldogan éltek című bemutatkozóregénye könyvmolyoknak íródott, mert fókuszában a könyvek, az olvasás és a kapcsolatteremtés áll. Tartsatok bloggereinkkel, hogy megismerkedjetek a bájos könyvesbolt dolgozóival és vásárlóival, és ha velünk játszotok, esélyetek van megnyerni a General Press kiadó által felajánlott regény egy példányát is.
Miért választottam ezt a könyvet?
Alapvetően nem vagyok oda a romantikus történetekért, de amikor megláttam a borítóját, elolvastam a fülszövegét, és rájöttem, hogy egy könyvesbolt és a könyvek állnak a történet középpontjában, úgy gondoltam, adok neki egy esélyt.
Külcsín és kivitelezés
Sajnos a nyomtatott könyvet még nem kaptam kézhez a kiadótól, így kénytelen voltam a számítógépemen elolvasni a regényt, amit alapvetően nagyon utálok, de néha elvállalom, ha valamelyik könyv érdekel. Viszont így csak a könyv borítójáról tudok véleményt mondani, arról, hogy milyen minőségű maga a könyv, a lapok, a kötése, milyen a mérete, a súlya, a betűtípus, mennyire könnyen tartható kézben, cipelhető magunkkal valahová stb., sajnos nem.
Tetszik ez a könyv a könyvön koncepció a borítón. A történetben szereplő könyvesboltot jelenítették meg ugyanis rajta, de nem egy épület, hanem egy könyv formájában, aminek a borítója maga a könyvesbolt. A borítón lévő ablakból nézelődik az egyik karakter, a másik kettő, pedig a könyvborító-könyvesbolt előtt ácsorog. Ez egy egész ötletes megoldás.
Ami kicsit félrevezető számomra, az a borítóra írt idézet, amiben „furcsa szerelmi háromszögről” írnak. Mert bár háromszög valóban van a könyvben, de nehezen nevezném szerelminek, ugyanis egyik fél sem szerelmes a másikba.
Mivel még nem kaptam meg a könyvet, nem fogtam a kezemben, így csak a borítót tudom pontozni, arra 5-ből 4,5 pontot adok.
Alapötlet
Az alapötlet egy szimpla félreértés, amin rengeteg vígjáték és romantikus sztori alapul, de ha jól van megírva, nem lehet megunni. És itt egész jól van megírva.
April home office-ban dolgozik, a barátai lemorzsolódtak róla, mivel már családot alapítottak, és szörnyen egyedül érzi magát. Megtetszik neki a szomszédos könyvesboltban dolgozó srác, Westley, aki a használt könyveket nézi át eladás előtt, hogy nem maradt-e bennük valami, és egy hirtelen ötlettől vezérelve ír neki egy névtelen levelet, amiben elmondja, hogy szívesen megismerné őt, és ha ez kölcsönös, akkor tegye a válaszlevelét egy adott könyvbe. Azonban egy véletlen miatt April levelét nem Westley találja meg, hanem az özvegy Laura, aki egyedül neveli a kislányát, és a férje halála óta nem nézett másra. Ám a levelet megkapva úgy érzi, ez talán egy jel, hogy újra elkezdjen randizni, ezért belemegy a levelezésbe.
A történet lényegében erről a félreértésről szól, és arról, miként változtatja meg ennek a három embernek (és még néhánynak) az életét, a hozzáállását, a személyiségét az, hogy bár nem úgy, ahogyan azt elképzelték, mégis nyitnak a világra és az új lehetőségekre.
Ahogy már fentebb is írtam, nem igazán vagyok oda a szimpla romantikus történetekért, de ez a könyv pont azért tetszett, mert igazából nem egy romantikus történet, mivel egyik fél sem szerelmes a másikba úgy igazán. Ez a sztori inkább egy könnyed társadalomkritika, és a pszichológia, a karakterfejlődés áll a középpontjában, nem a szerelem.
Bemutatja, hogy a modern világban az emberek mennyire elszigetelődtek egymástól különböző okoktól. Nem mernek kapcsolatot kezdeményezni, inkább csak biztonságos játékok szintjén próbálkoznak (lásd levelezés), ahelyett, hogy odaálljanak a másik elé, és elmondják, hogy tetszik nekik.
Szóval azért adok 5-ből 5 pontot a történetre, mert bár nem azt kaptam tőle, amit elsőre vártam (egy szimpla romantikus sztorit), így sokkal jobban passzolt az ízlésemhez.
Cselekmény
A levelezős cselekményszál mellett nagy jelentőséget kap az a szál is, amiben egy filmforgatás helyszíne lesz ideiglenesen a könyvesbolt. Ebben a szálban bepillantást nyerhetünk a filmesek világába, jókat kuncoghatunk Westley-n, aki totál véletlenül keveredik bele statisztaként, majd helyettesként a forgatásba, és lehetőségünk nyílik rá, hogy a könyvesbolt vezetőjét, valamint a többi alkalmazottat is jobban megismerjük.
– Csak tegye a dolgát! – mondta a puhakalapos nő.– Mármint válogassam a könyveket?– Igen. Próbáljon minél kevesebbet mozogni, és ne csapjon zajt, mert a mikrofonok mindent felvesznek. És ne nézzen Kellyre!– De hogy dolgozzak, ha nem mozgok? Úgy nem lehet könyvet válogatni, hogy… – Ám a puhakalap már messze járt.
De akár a levelezős, akár a filmforgatós szálról van szó, a lényeg mindig a félreértések tömkelege. Nagyon vicces volt látni, ahogyan kb. minden karakter valamilyen módon kapcsolódik egymáshoz (valakinek az ismerőse, valakinek a múltjához kötődik), és a sztori bemutatja, hogy milyen kicsi is a világ. Ahogyan az is tetszett, hogy veszettül várhattam, mikor jönnek már rá a karakterek, hogy valami nem stimmel, és a levelezés nem úgy alakult, ahogyan azt gondolják. Időnként meg fogtam a fejemet, mert olyan helyzetek adódtak, amikben már ezer éve rá kellett volna jönniük, hogy valami nem stimmel, de még mindig megmagyarázták maguknak, hogy Westley csak félénk, vagy épp nem akar még továbblépni a levelezésből.
Ami kicsit fura volt számomra, hogy rengeteg karakter szemszögéből íródott fejezet, nem csak a három főszereplőjéből, és voltak fejezetek E/3-ban, de voltak E/1-ben is, ami szerintem felesleges váltás volt. És azt sem értettem, hogy néhány teljesen mellékes karakter miért kapott külön fejezetet, főképp úgy, hogy nem igazán adott hozzá semmi pluszt a szemszöge a történethez (pl. a könyvesbolt tulajának fejezete). Kicsit úgy éreztem, mintha nem lett volna meg a három főszereplő karakter szemszögéből írt fejezetekkel az elvárt karakterszám, ezért gyorsan hozzá kellett írni még néhány fejezetet más karakterek szemszögéből akkor is, ha amúgy ezek felesleges fejezetek voltak. Szóval én kivitelezés terén inkább megmaradtam volna csak az E/3-nál vagy csak az E/1-nél, és kizárólag a három főszereplő karakter, April, Laura és Westley szemszögéből írtam volna meg a fejezeteket. Így kicsit egységesebb lett volna az egész, és nem éreztem volna úgy, hogy rövid a sztori, és valamivel még ki kellett tölteni.
Voltak kis mellékszálak is, amik érdekesek voltak, April kapcsolatát például totál át tudtam érezni az öccsével. Egy tesó, aki csak úgy él bele a nagyvilágba, mert tudja, hogy ha bajba kerül, akkor majd a nővére úgyis ad neki pénzt és megoldja a dolgokat. Nos, igen, ez kb. az életem, csak egy húggal. És bár az ember szereti a testvérét, azért ez nem egy jó helyzet.
Laura kislánya édes volt, gyerekekről írni egy regényben mindig jó ötlet, ha azt akarjuk, hogy az olvasó jókat derüljön a „gyerekszáj” mondatokon, és elolvadjon a cukiságtól.
– Szerinted Ashley Kettő és Zach összeházasodik? – kérdezte Olivia. – És ha lesz esküvőjük, elmehetünk? És kaphatok majd új ruhát meg új cipőt? És lehet virág a hajamban? – Olivia még soha nem volt esküvőn, de már látott Laurával néhány, gondosan kiválasztott romkomot, és a plüssállataival sokszor vitt színre komplikált szertartásokat. Ashley-t és Zachet pedig mindig olyan kíváncsian méregette, ha együtt látta őket, mintha az lenne a nagy álma, hogy egyszer élőben láthasson menyasszonyi ruhát.– A helyedben erre még nem készülnék rá nagyon – mondta Laura. – Biztos meghívnának minket az esküvőjükre, de szerintem még fiatalok ehhez. Ha jól tudom, Ashley csak huszonkét éves, vagy ilyesmi.– Az már öreg – jelentette ki a megszokott határozottságával Olivia, és végighúzta a kanala élét egy csokiszirupcsíkon.– Csak a hétéveseknek – felelte Laura.
A cselekményre 5-ből 4 pontot adok, mert érdekes volt maga a történet, igazán élveztem, de a kivitelezésben láttam némi gubancot.
Karakterek
April volt talán az a karakter, akihez a legjobban hasonlítok, így könnyű volt szimpatizálni vele. Magának való, a barátai élik a saját kis életüket, így időnként egyedül érzi magát, imádja a könyveket, de közben néha vágyna valami többre is, viszont nem tudja, hogyan lépje át a kis kuckójának a küszöbét, hogyan nyisson a világ felé. Szereti a kis romantikus dolgokat, de nehezen tud rendes kapcsolatot kezdeményezni másokkal. Az egyetlen különbség kettőnk között, hogy én szívesen dolgoznék home office-ban, míg April inkább bejárna dolgozni valahová.
Laura szintén szimpatikus karakter, bár az ő élete cseppet sem hasonlít az enyémre. Elvesztette élete szerelmét, és egyedül kell nevelnie a kislányát, és hát, egyik sem könnyű dolog. Még úgy sem, hogy a kislánya tündéri. Rengeteg teher szakadt a nyakába, lelkileg is, munkaügyileg is, ami miatt teljesen érthető, hogy jó ideig elzárkózott attól, hogy ismét randizni kezdjen. Olvasás közben kicsit féltem tőle, hogy lelkileg ne sérüljön még jobban, amikor kiderül, hogy az egész levelezősdi félreértés volt. Azt hiszem, érte jobban aggódtam, mint Aprilért ilyen szempontból.
Westley pedig az a pasi, akire minden nő vágyik. Veszettül jóképű, de nem él vissza ezzel. A nők rámásznak szinte, de ő becsülettel elhajtja mindegyiket. És imádja a könyveket és az olvasást. Vagyis ő tényleg csak egy könyves álompasi, akit egy író talált ki, mert ha létezik is hasonló a valóságban, ritka madár lehet. Nagyon érdekelt, hogy a végén esetleg ad-e esélyt akár Laurának, akár Aprilnek, de ahogy haladtam előre a történetben, egyáltalán nem tűnt úgy, mintha felkeltette volna a figyelmét bármelyikük is. Szóval nem igazán tudtam elképzelni, hogy végül összekeveredik egyikükkel.
A mellékkarakterek kicsit sablonosak voltak, de olyan sok karakter volt a történetben, hogy igazából nem csodálom, hogy nem jutott lehetőség rá, hogy mindenkinek a személyisége rendesen ki legyen bontva.
A karakterekre 5-ből 4 pontot adok.
Lezárás
Nos, örültem a történet végének, mert klassz, amikor az ember barátokra lel, de nekem kicsit felesleges volt az, hogy a végén mindenkire ráerőltetett az író egy-egy párt is. Azt nem mondom meg, ki kivel jött össze végül, de valahogy hirtelen mindenkinek összejöttek a szerelmi dolgok. Én jobban örültem volna, ha azzal a tanulsággal zárul a sztori, hogy nem a szerelem az egyetlen mód arra, hogy ne legyünk magányosak, és a barátságok is adhatnak legalább annyi klassz dolgot, szeretetet, mint egy párkapcsolat (ha nem többet...).
Szóval a lezárás nálam 5-ből 4 pontos emiatt.
Hogy tetszett ez a könyv?
Annak ellenére, hogy kénytelen voltam a gépen olvasni, egészen gyorsan haladtam vele, ami annak volt köszönhető, hogy kifejezetten szórakoztatónak találtam ezt a történetet. A karakterek kedvelhetőek voltak, a levelek miatti kavarodás pedig viccessé tette a helyzetet, és alig vártam, hogy végre rájöjjenek az igazságra. A kivitelezés nem volt tökéletes, mégis klassz könyv lett ez.
Szóval összességében 5-ből 4 pontot adnék a könyvnek.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet?
Mindenkinek, aki kedveli a félreértéseken alapuló kicsit humoros, kicsit romantikus cselekményszálakat. És azoknak, akik nem bánják, ha egy romantikusnak mondott történetben a romantika helyett inkább a karakterek lelki világa, lelki fejlődése kap nagyobb szerepet.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:
Nyereményjáték:
A regényben sok filmre történik utalás, ezek közül egyet-egyet elhelyeztünk a bloggereknél, megoldásnak a film címét adjátok meg.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Kép a játékhoz:
Állomáslista:
10. 04. Olvasónapló
10. 06. Spirit Bliss Sárga Könyves út
10. 08. Hagyjatok! Olvasok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése