Légrádi Gergely az elmúlt évben megjelent Falaink című könyve után idén az Éppen annyi című történetfüzérrel, novelláskötettel örvendeztette meg az olvasókat. Kövessétek végig a Blogturné Klub háromállomásos turnéját, ismerjétek meg a kötetet, s a turné végén megnyerhetitek a könyv egy példányát a Kalligram Kiadó felajánlásában.
Miért választottam ezt a könyvet?
Múlt évben olvastam az író Falaink című regényét, ami kifejezetten érdekes volt, és kíváncsi voltam, milyen novellákat ír.
Külcsín és kivitelezés
Egy puha borítós kisebb méretű, vékonyka és könnyű könyvről van szó, amit simán hurcolhatunk magunkkal akárhová, mert például buszozás közben, a munkahelyünkön ebédszünet alatt is könnyedén olvasgathatjuk. Alig van súlya, és csuklókímélő a tartása.
A borító illusztrációja nagyon egyszerű. A háttér sötétkék, rajta apró fehér, kavargó vonalak vannak. Ezekről nem tudtam eldönteni, hogy az eget vagy valamiféle áramló folyót, tengert jelképeznek-e, esetleg valami teljesen mást. Az ég vagy a tenger kettényílik egy repülő madárnak, akár Mózesnek a tenger, szóval hajlok a tengerértelmezés felé. A borító hátulján hasonló illusztráció van, csak azon már három madár ücsörög a felhőkön vagy a hullámokon, vagy fogalmam sincs hol. A madarak amúgy fecskéknek tűnnek.
5-ből 4 pontot adok, mert klassz, hogy könnyen cipelhető és olvasható kötetről van szó, de az illusztrációja kivitelezésében nekem túl egyszerű, jelentésében pedig nem tudtam konkrétan értelmezni, csak ötleteim vannak, de azok sem tudom, miként kapcsolódnak a kötetben található novellákhoz.
A kötet felépítése és témája
A könyv öt nagyobb részre tagolódik, mindegyikben nyolc novella található. Vannak kivételek, de a történetek többsége a családról szól. Nagyrészt vagy diszfunkcionális családokról (alkoholista apa, veszekedő házaspár, előző családból származó gyerek, akit a mostani gyerek utál stb.), vagy olyan felnőttekről, akik épp most vagy nemrég vesztették el (vagy ténylegesen, vagy leépülés miatt átvitt értelemben) valamelyik szülőjüket, nagyszülőjüket.
A novellák elég borongósak, nem is emlékszem rá, hogy volt-e benne olyan történet, amire azt mondanám, hogy legalább egy kicsit pozitív hangulata volt. Amit igazából nem bántam, én teljesen jól elvagyok általában a borongós hangulatú történetekkel, bár most néhány novella egy picit nagyobbat ütött, mint úgy egyébként tette volna. Apámmal elég rossz volt a kapcsolatom mindig is, alkoholista volt, huszonévesen láttam őt utoljára, amikor is telefonon közölte a húgommal, hogy kitagad minket (hogy miért, halovány lilám nincs, mert mi soha nem ártottunk neki, fordítva viszont ez nem igaz). Aztán nemrég valakitől megtudtuk, hogy a kórházban haldoklik, a belső szerveit kicsinálta az alkohollal, végül meghalt. Szóval nemcsak a kapcsolatom, az érzéseim is bonyolultak vele és a történtekkel kapcsolatban, és így elég érdekes érzés volt hozzá hasonló apákról és helyzetekről olvasni pont most.
A novellákat én inkább hangulatnovelláknak éreztem, semmint olyan történeteknek, amik direkt módon tanítani akarnak nekünk valamit. Inkább csak átjárják az embert zsigerileg, és hagyják, hogy te magad döntsd el, van-e bennük tanulság, és ha igen, mi. Például a féltékeny féltesó felett sem ítélkeznek, csak szimplán leírják az érzéseit, gondolatait, te pedig olvasóként eldöntheted, hogy át tudod-e érezni őket, egyetértesz-e velük, vagy pedig a megvetett első házasságból származó gyerek pártján állsz. Ahogyan az alkoholista felett sem mond ítéletet a novella, aki azért halt meg, mert aznap is ivott, amikor megfelelő szervet találtak a számára, így nem tudták megműteni, egyszerűen csak elmondja, mi történt, és te majd érzel, ahogy érzel, gondolsz, amit gondolsz.
A hangulatteremtéshez amúgy klasszul hozzájárulhat az a zenei lista, ami a könyv végében található. A szerző mindegyik novellához ajánlott egy zeneművet, amit szerinte érdemes az adott novella olvasása közben meghallgatni. Őszintén bevallom, nem volt lehetőségem mindegyik zeneművet meghallgatni, de bele-belehallgattam a listába, és tényleg adnak valami pluszt a hozzájuk kapcsolt novellákhoz.
5-ből 5 pontot adnék, mert a hangulat nagyon átjött a novellák olvasása közben.
A novellák
Az író stílusa már a regénye olvasásakor is tetszett, most is hasonlóan jól megírt novellákat kaptam. Légrádi Gergely nagyon ért ahhoz, hogy a szavaival hangulatot teremtsen, és elgondolkoztassa az embert.
Voltak olyan novellák, amiket nem nagyon tudtam hova tenni (pl. a végén az egymondatosak), vagy épp az adott történet elején elég homályos volt a helyzet, nem értettem, hogy most mi is történik, és csak később állt össze a kép ezzel kapcsolatban. És akadtak olyan novellák is, amik azonnal bevonzottak. Összességében elégedett vagyok a kötettel, mert érdeklődve olvastam, hatott rám érzelmileg, és több novella is elgondolkoztatott.
Négy történet maradt meg nagyon bennem. Az egyik a fentebb már emlegetett alkoholistáé, akit nem tudtak megműteni, mert aznap is ivott, amikor megfelelő szervet találtak neki, és így meghal. Ezt apám halála után eléggé gyomorszorító érzéssel olvastam végig, mert igen, ha valaki alkoholista, akkor a túlélés érdekében sem tud sokszor megfelelő döntéseket hozni. Ami az eszemmel érthető, mivel ez egy durva függőség, viszont ettől függetlenül dühöt is érzek emiatt, mert senki nem fog fegyvert egyetlen ember fejéhez sem, hogy kezdjen el inni, és legyen függő belőle.
A másik a szintén már fentebb emlegetett féltestvéres sztori, mert bár értem az új gyerek ellenérzéseit, mégis sajnáltam az előző házasságból származó gyereket. Ő nem tehet arról, hogy létezik. Nem tehet arról, hogy az apa valószínűleg ugyanúgy lesz*rja az új gyerekét, aki ezért érez féltékenységet amiatt a rövid idő miatt is, amit a féltestvére az apjával tölthet.
A harmadik pedig egy demens nagypapáról, a lányáról és az unokájáról szól, akik együtt sétálnak, és a nagypapa orrát törölgetik, mert a férfi már azt sem veszi észre, hogy folyik az orra. Igazából ez egy elég ijesztő novella volt számomra, talán még egy horrorsztorinál is ijesztőbb, mert túl valóságos. Bárkivel előfordulhat, hogy egy betegség miatt zavarossá válik a tudata, és az is, hogy egy szerettével történik ilyesmi, neki pedig végig kell néznie. Ez utóbbi számomra sokkal borzalmasabb, mert ha nem tudom, mi történik velem és körülöttem, akkor szenvedni sem szenvedek miatta, de ha látnom kell azt az embert ilyen állapotban, akit szeretek, és nem tudok segíteni rajta, tehetetlen vagyok, az az egyik legrosszabb érzés a világon.
De a negyedik volt a kedvenc novellám az egész kötetből, mert bár ez pont nem illett a családi témakörbe, mégis elgondolkoztató volt. És sci-fi, imádom a sci-fit. Lényegében az életről szólt. Mi számít élőnek? Ki számít embernek? Tudhatod-e biztosra, hogy valódi ember vagy? Megeshet-e, hogy egy számítógépes program szentül meg van győződve arról, hogy ő egy hús-vér ember? Nagyon izgalmas kérdések, mert őszintén szólva, sokszor eszembe jutott már, hogy az életünk, a valóságunk igazából nem is létezik, csak mi hisszük létezőnek. Mint a Mátrixban. Ez egy nagyon izgalmas elmélet, amiben nem hiszek, de nem is tudom azt mondani, hogy kizárt. Az emberi test, az emberi agy, a világ különböző folyamatai nagyon hasonlóan működnek a számítógépes programokhoz. Szóval igen, ez egy baromi érdekes gondolat, és a novella is nagyon izgalmasan fogta meg a témát szerintem.
Szóval 5-ből 4 pont, mert voltak novellák, amiket nem igazán értettem, vagy nem fogtak meg annyira, de a többségük tetszett.
Hogy tetszett ez a könyv?
Igazán érdekes novelláskötet volt. Pont egy olyan pillanatomban kapott el, amikor sokkal jobban megérintettek és elgondolkoztattak a családról szóló témák, és a sokszor borús, depressziós hangulata is illett az enyémhez. Akadt néhány novella, aminek a lényegét nem igazán értettem, de nagyrészt szórakoztató volt a kötet.
Szóval összességében 5-ből 4 pont.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet?
Azoknak, akik szeretik a kicsit depressziós hangulatú, főképp a családokról, azok működéséről, a családtagok közötti kapcsolatokról szóló novellákat.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:
Nyereményjáték:
A turnéhoz kapcsolódó játékban a szerző további könyveinek nyomába eredünk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet Légrádi Gergely valamely kötetéből, a feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a Tally megfelelő sorába.
Figyelem! A sorsolóprogram észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Idézet a játékhoz:
„Mögötted a könyvtár. Annyi könyvet zsúfoltál be, hogy még beporosodni sem tud.”
Állomáslista:
10. 20. Szembetűnő
10. 21. Könyv és más
10. 23. Spirit Bliss Sárga könyves út
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése