Frank Márton Páratlanok 1. – A világ peremén című könyvével még a megjelenése előtt a Facebookon találkoztam egy hirdetésben, és a csodaszép borítója volt az, ami felkeltette a figyelmemet. Aztán elolvastam a fülszöveget, és az alapján a történet is érdekesnek tűnt. Szóval nagyon kíváncsian vártam a megjelenést, hogy elolvashassam a regényt.
A történet röviden tizenhárom különböző nemzetiségű fiúról szól, akik megírnak egy titokzatos, iskolai tesztet. Nem sokkal ezután valaki elrabolja őket, és egy üres pusztán térnek magukhoz, ami mellett egy erdő található. Nem értik egymás nyelvét, ám közel s távol nincsenek emberek, így csak egymásra számíthatnak. Maguknak kell boldogulniuk a természet veszélyeivel szemben, emellett pedig kideríteniük, hogy kik és miért hozták ide őket.
Az alapsztori
Bevallom őszintén, kicsit mást kaptam, mint amire a fülszöveg alapján számítottam. Két ötletem volt előzetesen, az egyik, hogy valamiféle „éhezők viadalás” sztorit kapok majd, a másik, hogy egy modern „A Legyek Ura” van a kezemben. Nos, egyik tippem sem jött be.
A történetet három részre osztanám. Az elsőben a fiúk új életmódján van a hangsúly. Hogyan találnak ki egy közös nyelvet, amin kommunikálni tudnak egymással, hogy jönnek rá a vadászat lényegére, hogyan építik ki a kis táborukat úgy, hogy az biztonságos legyen, és persze hogyan tervezgetik a hazajutásukat. A második rész egy farkasos fantasy szál, amelyben a főszereplőfiú, Gerald kerül teljesen az előtérbe. A harmadik pedig egy „kiderül, miért kerültek a fiúk a semmi közepére” történetszál, amelyben már ismét mindegyik fiú részt vesz.
Izgalmas részek kohézió nélkül
Külön-külön a fent felsorolt történetszálak mind nagyon izgalmasak és érdekesek, ám én úgy érzem, csak gyengén kapcsolódnak egymáshoz.
Amikor a fiúk a lakatlan területre kerülnek, még egymás nyelvét sem beszélik, és a természetük nagyon különböző. Van köztük, aki agresszívebb, és van, aki békés természetű. Akad, aki nagyon vallásos, és olyan is, aki egyáltalán nem. Vannak köztük, akik az eszükkel, és olyanok is, akik az erejükkel, ügyességükkel akarnak boldogulni. Sajnos nem mindegyik karakter személyisége lett rendesen kibontva, van olyan fiú a tizenháromból, aki nagyon mellékszereplőként funkcionál csak, ám amelyik fiúról többet is megtudhattunk, az számomra érdekesnek bizonyult.
Természetesen Gerard személyisége a legösszetettebb, lévén, ő a történet főszereplője. Úgy gondolom, szerethető karakter, olyan, akivel azonnal szimpatizálni kezd az olvasó. Drukkoltam neki, hogy legyőzze a nehézségeket, rájöjjön arra, mi is történik velük, és hazajuthasson a családjához, no, meg a szerelméhez Helenhez.
A farkasos rész először meglepett, mert nem számítottam arra, hogy ilyen irányba megy el a történet, de az alapötlete tetszett. Ami viszont furcsa volt számomra, hogy túl hamar megoldódtak ennek a történetszálnak a gondjai. Amikor felbukkantak a farkasok, azt hittem, hogy lényegében ez a szál lesz a főszál, és az itteni probléma a főprobléma, ami végül a könyv végén csúcsosodik majd ki egy végső harcban. Nem így történt. A probléma hamar megoldódott, és már át is léptünk a harmadik, végső történetszálba.
Ez egy különös „iskolában” játszódik, ahol kiderül, kik és milyen célból rabolták el a tizenhárom fiút, valamint mik a további terveik velük. A hely, az itteni karakterek és az itt történő események is fordulatosak és izgalmasak, ám megint csak túl hamar lezárul ez a szál. Szerettem volna sokkal többet olvasni az új, felnőtt karakterekről és az itt töltött időről, mert alapjában véve minden nagyon érdekesnek tűnt, csak úgy érzem, mindenből túl keveset kaptam.
Viszont ez a könyv nem az én korosztályomnak szól elsősorban, hanem a fiataloknak, én talán a 11-15 éves korcsoportot mondanám célközönségnek. És az ő esetükben lehetséges, hogy olvasás közben nem érzik majd a három rész közötti kohézió hiányát, hanem csak annyit érzékelnek majd, hogy Gerard újabb és újabb izgalmas kalandba keveredik.
Szerelem a távolban
Gerard szerelmes az egyik osztálytársába, Helenbe. A történetük szép lassan bontakozik ki visszaemlékezések sorozatában, és ez a megoldás nekem nagyon tetszett. Mindig vártam, hogy újra elérjünk egy visszaemlékezéshez, és még többet megtudhassak arról, hogy milyen ember is Helen, Gerard hogyan szeretett bele, és hogyan vált ez végül kölcsönössé.
Helen elég összetett személyiség ahhoz képest, hogy ténylegesen nincsen jelen a történetben, csak emlékek formájában. Eleinte mogorvának tűnik, aztán kiderül, hogy ennek megvan az oka, majd ahogy szép lassan közel engedi magához Gerardot, megláthatjuk a gyengédebb, kedvesebb énjét is. Kíváncsian várom, hogy a következő könyvben hogyan is folytatódik majd ez a szál.
A történet röviden tizenhárom különböző nemzetiségű fiúról szól, akik megírnak egy titokzatos, iskolai tesztet. Nem sokkal ezután valaki elrabolja őket, és egy üres pusztán térnek magukhoz, ami mellett egy erdő található. Nem értik egymás nyelvét, ám közel s távol nincsenek emberek, így csak egymásra számíthatnak. Maguknak kell boldogulniuk a természet veszélyeivel szemben, emellett pedig kideríteniük, hogy kik és miért hozták ide őket.
Az alapsztori
Bevallom őszintén, kicsit mást kaptam, mint amire a fülszöveg alapján számítottam. Két ötletem volt előzetesen, az egyik, hogy valamiféle „éhezők viadalás” sztorit kapok majd, a másik, hogy egy modern „A Legyek Ura” van a kezemben. Nos, egyik tippem sem jött be.
A történetet három részre osztanám. Az elsőben a fiúk új életmódján van a hangsúly. Hogyan találnak ki egy közös nyelvet, amin kommunikálni tudnak egymással, hogy jönnek rá a vadászat lényegére, hogyan építik ki a kis táborukat úgy, hogy az biztonságos legyen, és persze hogyan tervezgetik a hazajutásukat. A második rész egy farkasos fantasy szál, amelyben a főszereplőfiú, Gerald kerül teljesen az előtérbe. A harmadik pedig egy „kiderül, miért kerültek a fiúk a semmi közepére” történetszál, amelyben már ismét mindegyik fiú részt vesz.
Izgalmas részek kohézió nélkül
Külön-külön a fent felsorolt történetszálak mind nagyon izgalmasak és érdekesek, ám én úgy érzem, csak gyengén kapcsolódnak egymáshoz.
Amikor a fiúk a lakatlan területre kerülnek, még egymás nyelvét sem beszélik, és a természetük nagyon különböző. Van köztük, aki agresszívebb, és van, aki békés természetű. Akad, aki nagyon vallásos, és olyan is, aki egyáltalán nem. Vannak köztük, akik az eszükkel, és olyanok is, akik az erejükkel, ügyességükkel akarnak boldogulni. Sajnos nem mindegyik karakter személyisége lett rendesen kibontva, van olyan fiú a tizenháromból, aki nagyon mellékszereplőként funkcionál csak, ám amelyik fiúról többet is megtudhattunk, az számomra érdekesnek bizonyult.
Természetesen Gerard személyisége a legösszetettebb, lévén, ő a történet főszereplője. Úgy gondolom, szerethető karakter, olyan, akivel azonnal szimpatizálni kezd az olvasó. Drukkoltam neki, hogy legyőzze a nehézségeket, rájöjjön arra, mi is történik velük, és hazajuthasson a családjához, no, meg a szerelméhez Helenhez.
A farkasos rész először meglepett, mert nem számítottam arra, hogy ilyen irányba megy el a történet, de az alapötlete tetszett. Ami viszont furcsa volt számomra, hogy túl hamar megoldódtak ennek a történetszálnak a gondjai. Amikor felbukkantak a farkasok, azt hittem, hogy lényegében ez a szál lesz a főszál, és az itteni probléma a főprobléma, ami végül a könyv végén csúcsosodik majd ki egy végső harcban. Nem így történt. A probléma hamar megoldódott, és már át is léptünk a harmadik, végső történetszálba.
Ez egy különös „iskolában” játszódik, ahol kiderül, kik és milyen célból rabolták el a tizenhárom fiút, valamint mik a további terveik velük. A hely, az itteni karakterek és az itt történő események is fordulatosak és izgalmasak, ám megint csak túl hamar lezárul ez a szál. Szerettem volna sokkal többet olvasni az új, felnőtt karakterekről és az itt töltött időről, mert alapjában véve minden nagyon érdekesnek tűnt, csak úgy érzem, mindenből túl keveset kaptam.
Viszont ez a könyv nem az én korosztályomnak szól elsősorban, hanem a fiataloknak, én talán a 11-15 éves korcsoportot mondanám célközönségnek. És az ő esetükben lehetséges, hogy olvasás közben nem érzik majd a három rész közötti kohézió hiányát, hanem csak annyit érzékelnek majd, hogy Gerard újabb és újabb izgalmas kalandba keveredik.
Szerelem a távolban
Gerard szerelmes az egyik osztálytársába, Helenbe. A történetük szép lassan bontakozik ki visszaemlékezések sorozatában, és ez a megoldás nekem nagyon tetszett. Mindig vártam, hogy újra elérjünk egy visszaemlékezéshez, és még többet megtudhassak arról, hogy milyen ember is Helen, Gerard hogyan szeretett bele, és hogyan vált ez végül kölcsönössé.
Helen elég összetett személyiség ahhoz képest, hogy ténylegesen nincsen jelen a történetben, csak emlékek formájában. Eleinte mogorvának tűnik, aztán kiderül, hogy ennek megvan az oka, majd ahogy szép lassan közel engedi magához Gerardot, megláthatjuk a gyengédebb, kedvesebb énjét is. Kíváncsian várom, hogy a következő könyvben hogyan is folytatódik majd ez a szál.
Egyedi farkasok
Ha megkérdezik, mi a kedvenc állatom, akkor elsőre rávágom, hogy a farkas. Nagy, szép, erős, hűséges a falkájához, olyan fenséges állat. Szóval szeretem azokat a történeteket, amelyekben farkasok is vannak.
Az itteni farkasok különleges képességekkel bírnak, de egyáltalán nem olyanok, mint más általam olvasott regények farkasai. Az író egyedi háttértörténetet talált ki hozzájuk, és egyedi képességekkel ruházta fel őket. Sajnáltam, hogy csak a történet egy részében szerepelnek, mert jó lett volna többet is olvasni róluk. Nagyon remélem, hogy a folytatásban több szerepet kapnak majd a fő cselekményszálban is, és hogy több farkast is jobban megismerhetünk közülük.
A regényt azoknak ajánlom, akik szeretnének egy olyan kalandos, fiataloknak szóló fantasyt olvasni, amelynek nagyon érdekes a sztorija.
Kedvenc karakterek: Gerard, Helen, Forsan.
Kedvenc jelenet: a visszaemlékezős jelentből, amikor Helen felszólal a terrorizáló tanár ellen.
Kedvenc idézetek:
„- Rohadt ruszki! – fakadt ki Hans. – De szívesen letörölném azt az elégedett vigyort a képéről!
- Mit vártál tőle? – kérdezte dühödten Traore. – Hiszen orosz! A ruszkik mind ilyenek! Agresszív, öntelt vadállatok, akik imádják önmagukat, és imádják bántani a gyengébbet, mert valójában gyáva patkány mind, aki nem mer kiállni egyenrangú ellenféllel! – Látszott, hogy Traore már hosszú ideje őrzi magában a haragot, a láthatatlan, de annál kínzóbb sebek felgyülemlő váladékát, amit most végre kiadhatott magából.
Hans és Tamás egyetértően bólogatott.
- Ez nem igaz! – jelentette ki Gerard határozottan, s a fiúk meglepetten néztek rá. – Nem minden orosz ilyen! Oroszországban is vannak jók meg rosszak is, ugyanúgy, mint bármelyik másik országban. – Pillanatnyi szünetet tartott, aztán folytatta. – Persze az igaz, hogy Andrej egy aljas… mocskos…
- …gyáva… - folytatta Traore.
- …bunkó… - csatlakozott Tamás.
- …senkiházi selyemhernyó… - bólintott nagy komolyan Hans. Megjegyzését a fiúk széles vigyorral jutalmazták, de Gerard hamar elkomolyodott.
- Igen – mondta. – Ez mindig igaz. Andrej ilyen, de nem azért ilyen, mert orosz!”
„Az osztályfőnök, aki angol tanított nekik, különösen pikkelt rá. Mindig kettest adott neki angolból és persze szorgalomból is, az órákon pedig megalázta mindenki előtt, ha helytelenül mondott valamit – márpedig ez elég gyakori eset volt. Gerard-nak sehogy se fért a fejébe, hogyhogy nem érti meg a tanárnő, hogy attól még nem fog tanulni, ha nevetség tárgyává teszi őt (már csak azért se!)… Vagy az is lehet, hogy az osztályfőnök nagyon is tudta, hogy hasztalan a gúnyolódása, és pusztán azért csinálta, mert örömét lelte benne.”
„ – (…) Isten nem kívül van, mint sokan hiszik, nem körülöttünk lebeg, hanem bennünk van, itt, a fejünkben. – A homlokára mutatott. – És imádkoznunk kell hozzá ötletekért, sugallatokért, útmutatásért. De ezt csak akkor kapjuk meg tőle, ha a végsőkig kitartunk mellette. Ezért erősebb a hívő az ateistánál, mert olyan hit hajtja, amit a hitetlen nem ismer. Isten a kezdetektől velünk volt, és velünk van most is! Nem vagyunk egyedül! – tette hozzá diadalmasan.”
„- Trod a megtört lelkek védelmezője! – gúnyolódott Raúl. – Sosem adja fel, még a legnagyobb sötétségben is fényt keres. Szépen csengő szavai még a reménytelen helyzeteket is reményteljessé varázsolják. Szép beszéd volt, valóban szép, minden tiszteletem a tiéd! Csakhogy a szép szavak mélyén elveszett az igazság. Úgy vélem, az igazságot a legegyszerűbben, a leghétköznapibb szavakkal érdemes lefesteni. És az igazság az, hogy az ember nem változik – képe eltorzult a dühtől. (…)”
„- Ha azt mondanám, hogy a bűnözés egyre nő, hogy egy bűnszervezet kezdi átvenni az irányítást a világ felett, úgy, hogy a világ erről semmit sem tud… elhinnétek nekem?
Szünetet tartott.
Ha megkérdezik, mi a kedvenc állatom, akkor elsőre rávágom, hogy a farkas. Nagy, szép, erős, hűséges a falkájához, olyan fenséges állat. Szóval szeretem azokat a történeteket, amelyekben farkasok is vannak.
Az itteni farkasok különleges képességekkel bírnak, de egyáltalán nem olyanok, mint más általam olvasott regények farkasai. Az író egyedi háttértörténetet talált ki hozzájuk, és egyedi képességekkel ruházta fel őket. Sajnáltam, hogy csak a történet egy részében szerepelnek, mert jó lett volna többet is olvasni róluk. Nagyon remélem, hogy a folytatásban több szerepet kapnak majd a fő cselekményszálban is, és hogy több farkast is jobban megismerhetünk közülük.
A regényt azoknak ajánlom, akik szeretnének egy olyan kalandos, fiataloknak szóló fantasyt olvasni, amelynek nagyon érdekes a sztorija.
Kedvenc karakterek: Gerard, Helen, Forsan.
Kedvenc jelenet: a visszaemlékezős jelentből, amikor Helen felszólal a terrorizáló tanár ellen.
Kedvenc idézetek:
„- Rohadt ruszki! – fakadt ki Hans. – De szívesen letörölném azt az elégedett vigyort a képéről!
- Mit vártál tőle? – kérdezte dühödten Traore. – Hiszen orosz! A ruszkik mind ilyenek! Agresszív, öntelt vadállatok, akik imádják önmagukat, és imádják bántani a gyengébbet, mert valójában gyáva patkány mind, aki nem mer kiállni egyenrangú ellenféllel! – Látszott, hogy Traore már hosszú ideje őrzi magában a haragot, a láthatatlan, de annál kínzóbb sebek felgyülemlő váladékát, amit most végre kiadhatott magából.
Hans és Tamás egyetértően bólogatott.
- Ez nem igaz! – jelentette ki Gerard határozottan, s a fiúk meglepetten néztek rá. – Nem minden orosz ilyen! Oroszországban is vannak jók meg rosszak is, ugyanúgy, mint bármelyik másik országban. – Pillanatnyi szünetet tartott, aztán folytatta. – Persze az igaz, hogy Andrej egy aljas… mocskos…
- …gyáva… - folytatta Traore.
- …bunkó… - csatlakozott Tamás.
- …senkiházi selyemhernyó… - bólintott nagy komolyan Hans. Megjegyzését a fiúk széles vigyorral jutalmazták, de Gerard hamar elkomolyodott.
- Igen – mondta. – Ez mindig igaz. Andrej ilyen, de nem azért ilyen, mert orosz!”
„Az osztályfőnök, aki angol tanított nekik, különösen pikkelt rá. Mindig kettest adott neki angolból és persze szorgalomból is, az órákon pedig megalázta mindenki előtt, ha helytelenül mondott valamit – márpedig ez elég gyakori eset volt. Gerard-nak sehogy se fért a fejébe, hogyhogy nem érti meg a tanárnő, hogy attól még nem fog tanulni, ha nevetség tárgyává teszi őt (már csak azért se!)… Vagy az is lehet, hogy az osztályfőnök nagyon is tudta, hogy hasztalan a gúnyolódása, és pusztán azért csinálta, mert örömét lelte benne.”
„ – (…) Isten nem kívül van, mint sokan hiszik, nem körülöttünk lebeg, hanem bennünk van, itt, a fejünkben. – A homlokára mutatott. – És imádkoznunk kell hozzá ötletekért, sugallatokért, útmutatásért. De ezt csak akkor kapjuk meg tőle, ha a végsőkig kitartunk mellette. Ezért erősebb a hívő az ateistánál, mert olyan hit hajtja, amit a hitetlen nem ismer. Isten a kezdetektől velünk volt, és velünk van most is! Nem vagyunk egyedül! – tette hozzá diadalmasan.”
„- Trod a megtört lelkek védelmezője! – gúnyolódott Raúl. – Sosem adja fel, még a legnagyobb sötétségben is fényt keres. Szépen csengő szavai még a reménytelen helyzeteket is reményteljessé varázsolják. Szép beszéd volt, valóban szép, minden tiszteletem a tiéd! Csakhogy a szép szavak mélyén elveszett az igazság. Úgy vélem, az igazságot a legegyszerűbben, a leghétköznapibb szavakkal érdemes lefesteni. És az igazság az, hogy az ember nem változik – képe eltorzult a dühtől. (…)”
„- Ha azt mondanám, hogy a bűnözés egyre nő, hogy egy bűnszervezet kezdi átvenni az irányítást a világ felett, úgy, hogy a világ erről semmit sem tud… elhinnétek nekem?
Szünetet tartott.
- Nem, hát persze, hogy nem – adta meg a választ a kérdésre. – Egy szavamat se hinnétek el, ugyanis ti is bedőltetek a trükknek, akárcsak mindenki más. Elhittétek, amit az újságokban olvastatok, a hírekben hallottatok, a szüleitek mondtak nektek: hogy biztonságban vagytok. Csak hogy ez hazugság. Hazudtak nektek.”
Értékelés: TETSZETT.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
Értékelés: TETSZETT.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
Nyereményjáték
A könyvben fontos szerepet játszanak a farkasok, így a játékunkban ők kapnak főszerepet. Illetve nem is ők, hanem olyan írók, akik híresek arról, hogy olyan regényt/regényeket írtak, amelyek farkasokról szólnak. A leírás alapján találjátok ki, hogy mely írókról van szó és írjátok be a nevüket a rafflecopter megfelelő mezőjébe. Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
Leírás a játékhoz
Amerikai író, novellista, természetvédő, egyik nagyanyja indián volt, talán ezért is vonzódott annyira a vadonhoz. Számos regényéből készült film, de a leghíresebb talán A medve című mozifilm.
a Rafflecopter giveawayA könyvben fontos szerepet játszanak a farkasok, így a játékunkban ők kapnak főszerepet. Illetve nem is ők, hanem olyan írók, akik híresek arról, hogy olyan regényt/regényeket írtak, amelyek farkasokról szólnak. A leírás alapján találjátok ki, hogy mely írókról van szó és írjátok be a nevüket a rafflecopter megfelelő mezőjébe. Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
Leírás a játékhoz
Amerikai író, novellista, természetvédő, egyik nagyanyja indián volt, talán ezért is vonzódott annyira a vadonhoz. Számos regényéből készült film, de a leghíresebb talán A medve című mozifilm.
Állomáslista:
December 17. Insane Life
December 18. Spirit Bliss
December 19. Kelly & Lupi olvas
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése