Aria, Spencer, Hanna és Emily története végre könyvként is folytatódik a Hibátlanok című 2. kötetben. A könyv immár jócskán eltér a sorozattól, mégis hűen visszaadja annak hangulatát. Most megismerkedhettek a második résszel a Blogturné keretében, három blogger könyvkritikái alapján. Aki nyomon követi az állomásokat, természetesen egy nyereménypéldánnyal is gazdagodhat.
Mivel Sara Shepard Hazug csajok társasága című első könyve bejött, ezért kíváncsian vártam, a második részt, a Hibátlanokat is. Ez a könyv is nosztalgikus érzéseket váltott ki belőlem, viszont sikerült meglepnie is. Bevallom őszintén, talán még jobban is tetszett, mint az első könyv, mert elkezdtek beindulni az események. Míg az első kötet inkább csak valamiféle bevezetés volt a történetbe, amelyben megismerhettük a főszereplőket és az alaphelyzetet, addig a második könyvben már elkezdtek kibontakozni a cselekményszálak, és egyre több érdekes dolog került előtérbe.
A történet röviden a négy barátnőről, Ariáról, Spencerről, Hannáról és Emilyről szól, akiket még mindig terrorizál egy A. nevű titokzatos személy. Mivel ötödik barátnőjük, Alison holttestére rábukkantak a rendőrök, így a lányoknak ismét ötletük sincs, ki lehet A., mígnem ismét felbukkan az életükben Toby, a furcsa szomszéd srác.
Sorozathűség és egyediség
Az első könyv még nagyon hűen követte a sorozatot, és a második könyv esetében is vannak találkozási pontok, ám ez a rész már sokkal jobban elválik a sorozattól. Ez számomra egyáltalán nem okozott problémát, sőt, inkább örültem neki. Így megmaradt a nosztalgikus érzés a karakterek és a sorozatból már ismert események miatt, viszont a sorozattól különböző eseményeken képes voltam meglepődni. Bizonyos dolgokon nem is kicsit.
Az egyik legalapvetőbb különbség még mindig az volt számomra, hogy a lányok között nem alakult ki olyan szoros barátság, mint a sorozatban. Igaz, már tudnak egymás üzeneteinek létezéséről, de egyáltalán nem állnak közel egymáshoz, így lényegében még mindig egyedül kell szembenézniük a félelmeikkel. Ez pedig lelkileg szerintem sokkal megterhelőbb mindegyikük számára.
A másik lényeges különbséget a szülőkben látom. Míg a sorozatban, ha voltak is problémáik a gyerekeikkel, lényegében jó, szerető szülők voltak, most egyáltalán nem ezt érzem. Az, ahogyan például Spencerrel viselkednek a szülei, egyenesen szörnyű. A filmben sem voltak tökéletesek, de mindkét lányuk mellett ott álltak, ha kellett, és soha nem tették volna meg azt Spencerrel, amit a könyvben igen. De Hanna anyja is teljesen más. A sorozatban nemcsak anyagi szempontból, hanem érzelmileg is mindig a lánya mellett állt, szinte barátok voltak, nem is csak anya-lánya. A könyvben viszont egy hideg karrierista nő, aki egyszerűen nem tud bánni a lányával.
Emily anyjáról azt hiszem, elég annyit mondanom, hogy rasszista. Azt a sorozatban még fogjuk rá, hogy megértettem, hogy szülőként először nem tudott mit kezdeni azzal, hogy Emily leszbikus. Ez egy szülő számára megrázó lehet az első időszakban, hiszen tudatosul benne, hogy a lányának teljesen más jövője lesz, mint amilyet ő mindig is elképzelt neki. De a rasszizmusra nincsen semmiféle elfogadható magyarázat.
Aria az egyetlen, akinél körülbelül ugyanaz a családi helyzet, mint a sorozatban, és mint tudjuk, ott is vannak zűrök. Szóval elmondhatjuk, hogy a könyvben a lányok nemcsak egymásra nem számíthatnak, de a szüleikre sem, így tényleg sokkal magányosabbak, sokkal inkább magukra maradnak az A. problémával, mint a filmben.
Aztán ott van Aria szerelmi élete, ami nagyon meglepett, ugyanis a könyvbeli történéseknek köze nincs a sorozathoz. Amit egyébként nem nagyon bánok, mert a sorozatban Ezra karakterét nem igazán bírtam. Szóval nekem eddig a könyves változatban sokkal jobban tetszik az Aria szál.
És persze a másik nagy meglepetés Toby. Ami a könyv végén történik vele, az kicsit összezavart és enyhén sokkolt. Szóval most tűkön ülve várom a folytatást, hogy vajon ez a szál tényleg teljesen megváltozott a könyvben, vagy kitalálnak valamit, ami által végül ugyanaz sül ki belőle, mint a sorozatban.
Karakterek változása
Ahogy az első rész esetében is írtam, a lányokhoz való viszonyom, az irántuk való érdeklődésem nagyon más a könyv esetében, mint a sorozatban. A sorozatban Hanna és Spencer voltak a kedvenc karaktereim, és Ariát meg Emilyt nagyon unalmasnak találtam (főképp Emilyt). Itt viszont pont megfordult a helyzet, Aria és Emily szemszöge az igazán izgalmas számomra.
Ebben a második részben Spencer is kezdett érdekessé válni, és szimpatikusabb is lett, mint az első részben volt, de a könyvbeli Hannát még mindig nem tudtam megszeretni. Egyszerűen még mindig nem látom benne azt a szerethető pluszt, ami a sorozatban nagyon is benne volt.
Ami viszont kellemesen meglepett, hogy Sean karaktere érdekessé vált számomra. A sorozatban annyira semmitmondó, hogy gyorsan el is tűnik a süllyesztőben, itt viszont elég nagy jelentősége van egyelőre, és sokkal összetettebb a személyisége is. Kíváncsi leszek, mit hoznak még ki belőle, mennyire lesz fontos szereplője a történetnek és Aria életének. Igen, Ariáénak, nem írtam el… :D
A. és a történet lényege
A második részben kicsit jobban előtérbe került A., mint az elsőben, ám a lényeg még mindig nem ő, hanem a lányok magánélete, a gondjaik, a szerelmeik, a félelmeik, a múltbeli és jelenbeli privát titkaik. A. már jobban megkeseríti az életüket, de a csúcspont egyelőre még nem jött el az ő szálában. Ez viszont továbbra sem zavar.
A lányok mindennapjai még mindig teljesen le tudnak kötni, és érzelmileg is sikerült hatniuk rám.
Spencer esetében az együttérzés és düh jött elő belőlem, ez a két érzés volt az, ami végül megkedveltette velem a könyvbeli Spencert is. A szüleit jól elküldtem volna a francba, egy igazi szülő egyszerűen nem bánhat így a gyerekével, bármit is követett el az adott gyerek. Ariánál az új szerelmi szálat találtam a legérdekesebbnek, mivel a sorozatban ez egyáltalán nem létezett, és így sikerült valami újat, izgalmasat csempésznie számomra a regénybe. Emily gyötrődését is teljesen megértem és átérzem. Még a mai világban is szörnyen nehéz beismerni, ha valaki meleg, ami igazán szomorú, hiszen a 21. században ennek már teljesen természetesnek kéne lennie. Hanna esetében pedig az apjával és az apja családjával való konfliktus volt az, amely lekötött. Itt sem értem a szülőket. Az biztos, hogy Hanna helyében jól elküldeném az apámat egy bizonyos helyre. Maradjon csak a másik családjával, megérdemlik egymást.
A történetet szívből ajánlom azoknak, akik egyszerre vágynak a nosztalgiázásra és arra, hogy valami jól megdöbbentse őket.
Kedvenc karakterek: Aria, Emily, Sean, Toby.
Kedvenc jelenetek: amikor Sean és Aria az autóban ülve beszélgetnek az esőben.
Kedvenc idézetek:
„– Ne vedd sértésnek az apád irányába, de néha nagyon nem tudja, mit nem kellene kimondani. Mint a múltkor, randira készültem egy sráccal, éppen el akartunk indulni, amikor odajött hozzám, hogy: Kate, látom, felírtál valami OB-t a bevásárló listára, de mi ez, és hol találom? Rettentő ciki volt.
– Jézus! – Hannában feltámadt az együttérzés.”
„– Imádom a viharokat.
– Én is – felelte Toby.
Azzal lassan előrehajolt, és megcsókolta – lágyan, tétován, éppen csak érintve Emily ajkát. Amikor elhúzódott, Emily a szájához emelte az ujjait, mintha megérinthetné a csókot.
– Ezt miért csináltad? – suttogta.
– Nem tudom – válaszolta Toby. – Nem kellett volna?
– De igen – lehelte Emily. – Jó volt.
Az első gondolata az volt: Megcsókoltam egy fiút, akit talán Ali is megcsókolt. A második, hogy talán már ez a gondolat is elfuserált.”
Értékelés: NAGYON TETSZETT.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
A történet röviden a négy barátnőről, Ariáról, Spencerről, Hannáról és Emilyről szól, akiket még mindig terrorizál egy A. nevű titokzatos személy. Mivel ötödik barátnőjük, Alison holttestére rábukkantak a rendőrök, így a lányoknak ismét ötletük sincs, ki lehet A., mígnem ismét felbukkan az életükben Toby, a furcsa szomszéd srác.
Sorozathűség és egyediség
Az első könyv még nagyon hűen követte a sorozatot, és a második könyv esetében is vannak találkozási pontok, ám ez a rész már sokkal jobban elválik a sorozattól. Ez számomra egyáltalán nem okozott problémát, sőt, inkább örültem neki. Így megmaradt a nosztalgikus érzés a karakterek és a sorozatból már ismert események miatt, viszont a sorozattól különböző eseményeken képes voltam meglepődni. Bizonyos dolgokon nem is kicsit.
Az egyik legalapvetőbb különbség még mindig az volt számomra, hogy a lányok között nem alakult ki olyan szoros barátság, mint a sorozatban. Igaz, már tudnak egymás üzeneteinek létezéséről, de egyáltalán nem állnak közel egymáshoz, így lényegében még mindig egyedül kell szembenézniük a félelmeikkel. Ez pedig lelkileg szerintem sokkal megterhelőbb mindegyikük számára.
A másik lényeges különbséget a szülőkben látom. Míg a sorozatban, ha voltak is problémáik a gyerekeikkel, lényegében jó, szerető szülők voltak, most egyáltalán nem ezt érzem. Az, ahogyan például Spencerrel viselkednek a szülei, egyenesen szörnyű. A filmben sem voltak tökéletesek, de mindkét lányuk mellett ott álltak, ha kellett, és soha nem tették volna meg azt Spencerrel, amit a könyvben igen. De Hanna anyja is teljesen más. A sorozatban nemcsak anyagi szempontból, hanem érzelmileg is mindig a lánya mellett állt, szinte barátok voltak, nem is csak anya-lánya. A könyvben viszont egy hideg karrierista nő, aki egyszerűen nem tud bánni a lányával.
Emily anyjáról azt hiszem, elég annyit mondanom, hogy rasszista. Azt a sorozatban még fogjuk rá, hogy megértettem, hogy szülőként először nem tudott mit kezdeni azzal, hogy Emily leszbikus. Ez egy szülő számára megrázó lehet az első időszakban, hiszen tudatosul benne, hogy a lányának teljesen más jövője lesz, mint amilyet ő mindig is elképzelt neki. De a rasszizmusra nincsen semmiféle elfogadható magyarázat.
Aria az egyetlen, akinél körülbelül ugyanaz a családi helyzet, mint a sorozatban, és mint tudjuk, ott is vannak zűrök. Szóval elmondhatjuk, hogy a könyvben a lányok nemcsak egymásra nem számíthatnak, de a szüleikre sem, így tényleg sokkal magányosabbak, sokkal inkább magukra maradnak az A. problémával, mint a filmben.
Aztán ott van Aria szerelmi élete, ami nagyon meglepett, ugyanis a könyvbeli történéseknek köze nincs a sorozathoz. Amit egyébként nem nagyon bánok, mert a sorozatban Ezra karakterét nem igazán bírtam. Szóval nekem eddig a könyves változatban sokkal jobban tetszik az Aria szál.
És persze a másik nagy meglepetés Toby. Ami a könyv végén történik vele, az kicsit összezavart és enyhén sokkolt. Szóval most tűkön ülve várom a folytatást, hogy vajon ez a szál tényleg teljesen megváltozott a könyvben, vagy kitalálnak valamit, ami által végül ugyanaz sül ki belőle, mint a sorozatban.
Karakterek változása
Ahogy az első rész esetében is írtam, a lányokhoz való viszonyom, az irántuk való érdeklődésem nagyon más a könyv esetében, mint a sorozatban. A sorozatban Hanna és Spencer voltak a kedvenc karaktereim, és Ariát meg Emilyt nagyon unalmasnak találtam (főképp Emilyt). Itt viszont pont megfordult a helyzet, Aria és Emily szemszöge az igazán izgalmas számomra.
Ebben a második részben Spencer is kezdett érdekessé válni, és szimpatikusabb is lett, mint az első részben volt, de a könyvbeli Hannát még mindig nem tudtam megszeretni. Egyszerűen még mindig nem látom benne azt a szerethető pluszt, ami a sorozatban nagyon is benne volt.
Ami viszont kellemesen meglepett, hogy Sean karaktere érdekessé vált számomra. A sorozatban annyira semmitmondó, hogy gyorsan el is tűnik a süllyesztőben, itt viszont elég nagy jelentősége van egyelőre, és sokkal összetettebb a személyisége is. Kíváncsi leszek, mit hoznak még ki belőle, mennyire lesz fontos szereplője a történetnek és Aria életének. Igen, Ariáénak, nem írtam el… :D
A. és a történet lényege
A második részben kicsit jobban előtérbe került A., mint az elsőben, ám a lényeg még mindig nem ő, hanem a lányok magánélete, a gondjaik, a szerelmeik, a félelmeik, a múltbeli és jelenbeli privát titkaik. A. már jobban megkeseríti az életüket, de a csúcspont egyelőre még nem jött el az ő szálában. Ez viszont továbbra sem zavar.
A lányok mindennapjai még mindig teljesen le tudnak kötni, és érzelmileg is sikerült hatniuk rám.
Spencer esetében az együttérzés és düh jött elő belőlem, ez a két érzés volt az, ami végül megkedveltette velem a könyvbeli Spencert is. A szüleit jól elküldtem volna a francba, egy igazi szülő egyszerűen nem bánhat így a gyerekével, bármit is követett el az adott gyerek. Ariánál az új szerelmi szálat találtam a legérdekesebbnek, mivel a sorozatban ez egyáltalán nem létezett, és így sikerült valami újat, izgalmasat csempésznie számomra a regénybe. Emily gyötrődését is teljesen megértem és átérzem. Még a mai világban is szörnyen nehéz beismerni, ha valaki meleg, ami igazán szomorú, hiszen a 21. században ennek már teljesen természetesnek kéne lennie. Hanna esetében pedig az apjával és az apja családjával való konfliktus volt az, amely lekötött. Itt sem értem a szülőket. Az biztos, hogy Hanna helyében jól elküldeném az apámat egy bizonyos helyre. Maradjon csak a másik családjával, megérdemlik egymást.
A történetet szívből ajánlom azoknak, akik egyszerre vágynak a nosztalgiázásra és arra, hogy valami jól megdöbbentse őket.
Kedvenc karakterek: Aria, Emily, Sean, Toby.
Kedvenc jelenetek: amikor Sean és Aria az autóban ülve beszélgetnek az esőben.
Kedvenc idézetek:
„– Ne vedd sértésnek az apád irányába, de néha nagyon nem tudja, mit nem kellene kimondani. Mint a múltkor, randira készültem egy sráccal, éppen el akartunk indulni, amikor odajött hozzám, hogy: Kate, látom, felírtál valami OB-t a bevásárló listára, de mi ez, és hol találom? Rettentő ciki volt.
– Jézus! – Hannában feltámadt az együttérzés.”
„– Imádom a viharokat.
– Én is – felelte Toby.
Azzal lassan előrehajolt, és megcsókolta – lágyan, tétován, éppen csak érintve Emily ajkát. Amikor elhúzódott, Emily a szájához emelte az ujjait, mintha megérinthetné a csókot.
– Ezt miért csináltad? – suttogta.
– Nem tudom – válaszolta Toby. – Nem kellett volna?
– De igen – lehelte Emily. – Jó volt.
Az első gondolata az volt: Megcsókoltam egy fiút, akit talán Ali is megcsókolt. A második, hogy talán már ez a gondolat is elfuserált.”
Értékelés: NAGYON TETSZETT.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
Nyereményjáték:
A hazug csajok más sorozatokban is játszottak már mellékszerepeket. A turné állomásain rövid leírást találtok ezekről a sorozatokról, ki kell találnotok a sorozatok címeit. A Rafflecopter megfelelő sorába a sorozatcímek magyar változatát kell beírnotok.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Leírás a játékhoz:
Lucy abban a vígjáték sorozatban szerepelt, amit sokan a Jóbarátokhoz hasonlítottak. A történet lényegében arról szól, hogy a baráti társaság egyik tagja elmeséli a gyerekeinek azt, hogyan talált rá élete szerelmére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése