A Lampion Könyveknek köszönhetően egy újabb zseniális disztópiát tarthatunk a kezünkben. Tartsatok bloggereinkkel, hiszen a tiétek lehet egy, a kiadó által felajánlott nyereménypéldány Neal Shusterman díjnyertes kötetéből!
Miért választottam ezt a könyvet?
Nagyon érdekesnek és eredetinek tűnt a fülszöveg alapján a történet alapötlete. Kíváncsi voltam, hogy az író mit tudott kihozni belőle, vajon sikerült-e egy izgalmas, mégis elgondolkoztató regényt írnia.
Véleményem a könyvről
A történet egy olyan világban játszódik, ahol nincsenek betegségek, balesetek, gyilkosságok, és az öregedés is visszafordítható, vagyis nem létezik a halál. Kivéve, ha valakit egy kaszás öl meg. Egy olyan fejlett világban ugyanis, ahol nincs természetes halál, valahogyan korlátozni kell a népességszámot. A kaszások bizonyos keretek között maguk választhatják ki azokat, akiknek véget ér az életük véglegesen. Citra és Rowan is összefutnak egy kaszással, ám ahelyett, hogy a férfi, Faraday megölné őket, az inasává választja mindkettejüket. Citra és Rowan nem akarnak kaszások lenni, különböző okokból mégis igent mondanak a felkérésre. Ám a kaszások rendjén belül bonyolulttá váltak az erőviszonyok, akad, aki nagyobb hatalomra és korlátlan gyilkolási lehetőségre vágyik, a két fiatal pedig ezen belső harcokba keveredve dönthet a saját és egymás sorsáról. Legalábbis látszólag.
Először is, ahogy már említettem, nagyon eredetinek találtam az alapötletet. Főképp azért, mert ahogy most nézem a tudomány állását, vagy kiirtjuk egymást, vagy valóban eljutunk arra a pontra, amikor már viszonylag halhatatlanok leszünk. A tudásunk valószínűleg megszerezhető ehhez, a kérdés csak az, hogy le tudjuk-e gyűrni időben az emberi természetet, és életben maradunk-e addig, míg halhatatlanná nem válunk.
Szóval egy olyan alternatív valóságot ír le a regény, ami akár egyszer igaz is lehetne. Akkor tényleg a túlnépesedés lenne a legnagyobb probléma, még inkább, mint jelen pillanatban. A feltevés pedig, hogy kiválasztott emberek dönthetnek arról, hogy ki az, akit megfosztanak a végtelen élet lehetőségétől, egyszerre ijesztő és érdekes. Érdekes, mert igen, ha senki nem hal meg magától, viszont születnek újabb és újabb gyerekek, akkor a túlnépesedés problémáját valamiképpen meg kell oldani, márpedig ezt vagy végtelen terjeszkedéssel érhetnénk el, vagy ennek hiányában a mesterséges halállal. És ijesztő, mert ha emberek kezébe ekkora hatalmat adunk, előbb vagy utóbb vissza fognak élni vele valamilyen módon. Ilyen az emberi természet.
A történet legelső fejezete tökéletesen visszaadja azt a frusztráló félelmet, amit ebben a világban az emberek éreznek. Tudják, hogy bármikor beállíthat értük szó szerint a kaszás. Vagy egy szerettükért. És akkor hagyniuk kell, hogy megöljék őket, vagy végig kell nézniük a szerettük meggyilkolását tétlenül. Amikor belegondoltam ebbe, rájöttem, hogy nem akarom, hogy az emberiség valaha megtalálja az örök élet titkát. Mert sokkal könnyebb annak a gondolatát elviselni, hogy bármelyik percben baleset érhet vagy megbetegedhetek, mint azét, hogy emberek kezében van a döntés, meg kell-e halnom, és ha igen, mikor és miként. Inkább döntsön rólam a véletlen vagy a sors, mint más emberek. Képtelen lennék állandó rettegésben és stresszben élni a kaszások miatt.
Érdekes az a gondolat is, hogy a kaszások valaha emberek voltak. Mármint ők is rettegtek attól, hogy eljön értük vagy a családjukért egy kaszás, míg ki nem választották őket inasnak, aztán nem lettek maguk is kaszások. Minden kaszás volt a túloldalon. Emiatt azt hihetnénk, hogy mind együttérzők, kegyesen választják ki az áldozataikat és a gyilkossági módszereket. De ez nem minden kaszással van így. Elvileg a szabályok kötik őket, elvileg megfontoltan választják meg, kiből lehet kaszás, de a rendszer láthatóan nem tökéletes.
Az is kérdés, hogy ha valaki nem élvezi a gyilkolást, mégis megteszi, mert ez a "munkája", az vajon nem gyilkos? Belegondoltam, hogy mi lenne, ha kiválasztanának kaszásnak. Őszintén úgy gondolom, képtelen lennék meggyilkolni egy ártatlan embert. Aki képes rá, azt vajon nevezhetjük jó embernek? Vagy ebben a könyvben az összes kaszás valójában gonosz, csak van, aki jobban, van, aki kevésbé?
Kifejezetten izgalmas volt látni, hogy bár Citra és Rowan vonakodnak attól, hogy kaszássá váljanak, nagyon hamar beilleszkednek az inasszerepbe. Citra mindenben a lehető legjobb akar lenni, nem akar csalódást okozni a családjának, Faraday kaszásnak. Rowanban pedig van némi sötétség. Az egyik nagy csavarnál derül ez ki. Vonzza őt a hatalom, a siker, a pénz, az erő. Végig kíváncsi voltam, hogy vajon képes lesz-e legyőzni a saját sötét oldalát, vagy elveszti végleg a lelkét.
Ahogy látjuk, rengeteg morális kérdést tartalmaz a történet, emellett viszont kalandos és izgalmas is. Mindig történik valami, ami miatt az ember tovább akar olvasni. Az egyik nagy fordulatot sajnos én elsőre kitaláltam, valahogy logikus volt számomra a dolog, de azért így is maradtak meglepetések.
Tetszett, hogy Citra és Rowan külön utakra lép, és így két különböző fejlődési folyamatot nézhettem végig. Az is tetszett, hogy bár Rowan az egyik főszereplő, nem próbálta meg az író tökéletes jófiúként ábrázolni. Csak egy fiatal srác, akinek megvannak a gyengeségei.
A halhatatlanság nem képes megzabolázni az ifjúság ostobaságát és gyarlóságát. Ártatlanságunk eleve értelmetlen halálra van ítélve, és mi magunk vagyunk a hóhérai: áldozatul esik a hibáinknak, amiket soha nem tehetünk meg nem történtté. Eltemetjük hát a tágra nyílt szemű csodálkozást, amely valaha éltetett minket, és lecseréljük a sebekre, amelyekről soha nem beszélünk. Sebekre, amelyek túl fájdalmasak ahhoz, hogy bármiféle technológia begyógyítsa őket. Minden begyűjtéssel, amit elkövetek, minden élettel, amelyet az emberiség érdekében kioltok, elsiratom a fiút, aki valaha voltam. Akinek néha már alig jut eszembe a neve. És vágyom egy helyre a halhatatlanságon túl, ahol ha csak egy morzsányit is, de visszakaphatok abból a tágra nyílt szemű csodálkozásból, és újra az a fiú lehetek.
A különböző kaszásoknak különböző elveik vannak a könyvben. Bár sosem akarnék kaszás lenni, de ha mégis választanom kellett volna magamnak mestert, akkor Faradayt választanám. Curie sem velejéig gonosz, de az a közös ebédes dolog meg a felajánlkozás a "bosszúra" a családoknak nekem álszentnek tűnik. Én nem akarnék a szerettem gyilkosával egy asztalnál ülni, és sosem tudnék megbocsátani neki. És unszimpatikus, hogy Curie ezt lényegében rákényszeríti az emberekre, mert merjen bárki nemet mondani egy kaszásnak. Még ha ő tudja is, hogy nem bántana senkit a visszautasításért, a meghívottai ebben nem lehetnek biztosak, így kényszerhelyzetben vannak. Szóval nekem nem tetszett, hogy Curie felhasználja őket, hogy a saját lelkiismeretén könnyítsen.
De persze nem ő volt a legszörnyűbb kaszás, Goddard vitte a prímet, aki egy pszichopata tömeggyilkos és egy fényűzést kedvelő nárcisztikus keveréke volt. Egyértelműen ő a kaszások legalja, épp ezért meglepett az, ahogyan az ő szála zárult a könyv végén. Főképp azért, mert ez még csak az első része volt a sorozatnak, szóval így nem tudom, mire számíthatok a második részben.
Kicsit hiányzott, hogy bármelyik karaktert is úgy igazán a szívembe tudjam zárni, de azt hiszem, egy olyan könyvnél, amelynek minden főbb szereplője gyilkos vagy leendő gyilkos, talán nem is baj, hogy erre képtelen voltam. Ennek ellenére nagyon érdekesnek találtam mind Citrát, mind Rowant, valamint Faradayt, Curie-t és a többi kaszást is.
Jó ötlet volt a kaszások kötelező naplóvezetése, és hogy így több kaszás és leendő kaszás fejébe, gondolataiba is beleláthattunk egy kicsit jobban.
Hogy tetszett a könyv?
Valami apróság nekem hiányzott a történetből, de nem tudnám megfogalmazni azt, hogy pontosan mi. Ennek ellenére élveztem az olvasását, mert tele volt érdekes morális kérdésekkel, amiken izgalmas volt gondolkozni. Kalandos és fordulatos történet, kíváncsian várom, hogy mit hoz ki az író a folytatásból.
Vagyis összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, aki szeret filozofálni, érdekes erkölcsi kérdéseket boncolgatni.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:
Nyereményjáték:
Neal Shusterman ezen kötete egy posztapokaliptikus világban játszódik. Mostani játékunkban erre a vonalra építünk: minden állomáson találni fogtok egy idézetet egy-egy posztapokaliptikus kötetből, nektek pedig nincs más dolgotok, mint beírni a Rafflecopter megfelelő dobozába, hogy melyik könyvből idéztünk!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Idézet a játékhoz:
„A történeteknek nagyon jót tesz, ha újra és újra elmesélik őket.”
Állomáslista:
04. 11. Fanni’s Library
04. 13. Kelly és Lupi olvas
04. 15. Szaffi polca
04. 18. Spirit Bliss Sárga könyves út
04. 21. Csak olvass!
04. 23. Utószó
04. 25. Deszy könyvajánlója
04. 27. Hagyjatok! Olvasok!
04. 29. Olvasónapló
05. 01. Könyv és más
05. 03. Sorok között
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése