Amerikában a november az őslakos indiánok kulturális örökségének hónapja. Ennek tiszteletére még novemberben megszerveztük az indián származású szerző, Angeline Boulley debütáló regényének turnéját. A Tűzőrző lánya egy talpraesett, ravasz, ojibwe törzsbeli leányzóról, Daunisról szól, akinek a városában szörnyű tragédiák történnek. Tartsatok velünk, ha érdekel, mit gondolunk a könyvről!
Miért választottam ezt a könyvet?
Szeretek más kultúrákról olvasni, és érdekesnek tűnt, hogy bepillantást nyerhetek egy indián törzs életébe, abba, miképpen élnek most, a 21. században. Milyen szokásaik vannak, milyen gondokkal küzdenek, miképpen gondolkoznak a világról.
Véleményem a könyvről
A történet egy Daunis Fontaine nevű lányról szól, akinek az édesanyja fehér bőrű, gazdag családból származik, az apja viszont az indiánrezervátumban élt. A kettős származása miatt sem a fehérek, sem az indiánok között nem érzi, hogy teljesen elfogadnák. A közösségében gyilkosság történik, a tragédia pedig felnyitja Daunis szemét. Rá kell jönnie, ki terjeszt egy veszélyes, hallucinogén drogot a városban, mielőtt még több szerette kerülne veszélybe vagy halna meg.
Az első oldal izgalmasra sikerült annak ellenére, hogy kicsit homályos volt, mi is történik éppen a jelenetben. De pont ezért keltette fel a kíváncsiságomat, tudni akartam, ki és miért akarja megölni Daunist. Épp ezért, egy kicsikét csalódott voltam, amikor az első száz oldalon nem történt semmi érdekes. Egyszerűen csak megismerhettük Daunist, a családja két oldalát, a családtagjait, barátait és a várost. Először kicsit furcsa volt, hogy a szövegben úgy használta az író az indián kifejezéseket, mintha mindenkinek tudnia kéne, mit is jelentenek. Egy idő után persze összeállt, hogy miről is van szó, de eleinte zavart, hogy nem értem a számomra idegen szavakat, kifejezéseket, szokásokat. Kívülállónak éreztem magam ettől, olyannak, aki nem jut be a szövegbe, a történetbe, csak messziről figyel, és próbálja megérteni a dolgokat.
Szóval őszintén bevallom, az első száz oldal egyáltalán nem fogott meg. Ennek ellenére szerencse, hogy nem tettem félre a könyvet. Mert a századik oldal körül eljött az a jelenet, aminek egy részletét már a könyv elején is olvashattam. Megtudhattam, mi is történt a legelső oldalon. És innentől kezdve végre beindult a krimiszál, ami igazán érdekes, izgalmas volt.
Daunis a hatóságoknak titokban segítve nyomozni kezd a saját ismerősei, családtagjai után, hogy megtudja, ki áll az új drog készítésének és terjesztésének, valamint a gyilkosságoknak a hátterében. Tetszett, hogy bár Daunis kemény lány, jó sportoló, kiemelkedően okos, mégis csak egy fiatal tinédzser, nem pedig profi nyomozó. Akadnak nehézségei a bizonyítékok kutatása során, veszélyes helyzetekbe kerül, néha butaságot csinál, vagy épp nem veszi észre a szeme előtt lévő bizonyítékokat, mert érzelmileg túlságosan közel áll a gyanúsítható személyekhez. Szóval az egész olyan, mintha akár mi magunk kezdenénk nyomozásba. Amennyire kívülállónak éreztem magam az első száz oldalon, annyira bevonzott magába a sztori az ezt követő körülbelül 400 oldalon.
– Ide figyelj, senki sem beszélhet tiszteletlenül a nővéremről!– De a pasik gyakran mondanak ilyeneket a lányokról. Te is így beszélsz a lányokról. – A döbbenet végre gondolatokká kristályosodik bennem. – Ha téged ennyire felbőszít, amikor rám tesznek megjegyzéseket... talán el kéne gondolkodnod, amikor te és a barátaid tesztek megjegyzéseket bármelyik lányra.Levi döbbenten bámul rám. Fél percbe is beletelik, mire az öcsémnél bekövetkezik a LÁMPA FEL pillanat.– Én még sosem gondoltam erre így – mondja. Amikor újra megölel, eltölt a reménység. Hiszen ő nem egy erőszakos gazember; ő az öcsém. Nem tökéletes, de képes a fejlődésre. Viszonzom az ölelését, ezúttal még szorosabban.
Krimiszálak esetében mindig rettegek attól, hogy ne szúrja el az író. Sokszor nagyon izgi a nyomozás, aztán a végén olyan megoldást kapunk, ami teljesen logikátlan. Na itt nem így történt. A nyomozás is nagyon izgalmas volt, és a végkifejlet is logikus és izgalmas lett. És nagyon realista. Mármint például azzal kapcsolatban, hogy a törvények mennyire védik a nőket. Vagy épp egy bűnöző miként tudja kijátszani a törvényeket. Szóval a krimiszál nagyon bejött, teljesen elégedett vagyok vele.
A romantikus szál sem okozott csalódást, ami esetemben nagy szó. Nem vagyok egy túl romantikus fajta, nem is olvasok általában olyan könyveket, amik csak a romantikáról, szerelemről szólnak. De itt kifejezetten tetszett ez a szál. Érdekes felhangot adott neki az, hogy minden egy hazugságra, álcára épült. Jamie karakterét is megkedveltem, tetszett a háttértörténete, és az is, ahogyan az egész szál végül lezárult. Na meg, pont jó arányban kaptuk a krimit és a romantikát, egyik sem nyomta el a másikat.
Rámutatok a nish hagyományőrző táncosnők élén álló June nagyira. – Ő Lily dédnagymamája. Törzsi Tanácsnak nevezte el a kutyáját, csak hogy parancsolgathasson neki: "Hozd ide a papucsomat, Tanács! Nem, Tanács! Rossz Törzsi Tanács!" – utánozom Nagyit.
Az indián szokásokat is érdekes volt megismerni. A vallási, szellemvilággal és természettel kapcsolatos szokásaik nagyon bejöttek, de a Törzsi Tanács már annyira nem volt szimpatikus (nekem körülbelül olyanoknak tűntek, mint a mi világunkban a konzervatív, szemellenzős, hatalommal bíró és visszaélő vén, begyöpösödött agyú férfipolitikusok).
Örültem, hogy külön a törzsbeli nők életébe is bepillantást nyerhettem, bár az elszomorított, hogy mennyire nehéz a helyzetük. Kiderült, hogy az indián nők többségét már zaklatták, bántalmazták, megerőszakolták legalább egyszer életük során. Az indián nők rettegnek attól, hogy ha lányuk születik, mi vár majd rá. A fehér ember és a saját törvényeik sem védik rendesen őket. Hogy valamiféle igazságot szolgáltassanak maguknak és egymásnak, egyetlen dolgot tehetnek, összefognak, és maguk állnak bosszút. A pokrócparti neve olyan, mintha valami szórakozás lenne, valójában azonban, ha egy indián nőt bántalmaz egy férfi, a törzs női összegyűlnek, elrabolják a férfit, pokrócba csavarják, és elverik. Ez az egyetlen mód, hogy legalább egy kicsit úgy érezzék, képesek megvédeni egymást és önmagukat. Az összetartásuk csodálatos és példamutató. Az pedig, hogy ilyesmiken mennek át, mélységesen szomorú.
Hogy tetszett a könyv?
Az első száz oldal annyira nem jött be, utána viszont teljesen beszippantott a történet. Elégedett voltam a krimiszállal és a romantikus szállal is, és örülök, hogy bepillantást nyerhettem egy számomra eddig alig ismert kultúrába egy olyan író által, aki maga is ennek a kultúrának a része.
Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Azoknak, akik szeretik az olyan izgalmas krimiket, amik egy általunk kevéssé ismert kultúrában játszódnak.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
A Tűzőrző lányában fontos szerepet játszanak az ojibwe törzs kultúrájának részét képező gyógynövények. Ezért játékunk a magyar népi gyógyászatról szól. Feladatotok, hogy írjatok egy példát a Rafi-dobozba, mire használhatók az állomásokon említett gyógynövények.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Gyógynövény a játékhoz:
orbáncfű
Állomáslista:
11. 24. Readinspo
11. 25. Spirit Bliss Sárga könyves út
11. 27. Könyv és más
11. 29. Hagyjatok! Olvasok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése