A Jelenkor kiadónak köszönhetően ezúttal egy esszékötetet olvashatunk Margaret Atwoodtól, A szolgálólány meséje és a MaddAddam-sorozat zseniális írójától. Vagyis betekinthetünk abba, miként látja a világot, más írókat, és olyan komoly témákról is megosztja a gondolatait velünk, mint a diktatúrák, a halál és a globális felmelegedés. Ezúttal három bloggerünk mondja el a véleményét a könyvről, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.
Miért választottam ezt a könyvet?
Nagyon szeretem Atwood regényeit, főképp a MaddAddam-sorozatot, és biztosra veszem, hogy aki ilyen történeteket tud írni, az kifejezetten intelligens ember. Én pedig imádom az intelligens embereket. Épp ezért, amikor megtudtam, hogy az esszéi segítségével kicsit belepillanthatok a fejébe, nagyon megörültem. Kérdés sem volt, hogy szeretném elolvasni ezt a könyvét is.
Véleményem a könyvről
Ahogy fentebb is említettem, a kötetben különféle esszék találhatók, amiket Atwood írt különböző alkalmakra, eseményekre, vagy csak azért, hogy elmondja a gondolatait. Az esszéket öt fejezetbe rendezte, amelyek egy-egy időszakhoz kapcsolódnak, valamint egyben egy-egy történelmi fordulóponthoz. Az első fejezet a 2004–2009-es évek közötti írásokat foglalja magába, és az iraki háborúhoz, a dupla világválsághoz kapcsolódik. A második fejezet a 2010–2013 közötti esszéket tartalmazza, és Obama elnökségéhez köthető. A harmadik fejezet 2014–2016-ig tart, az elnökválasztás kampányának időszakát foglalja össze. A negyedik fejezetben az 2017–2019 között írt esszéket találhatjuk, ezek Trump elnökké válásának sötét és ijesztő időszakát foglalják össze. Végül az ötödik fejezet a 2020–2021-es évek esszéit gyűjti össze abból az időszakból, amikor mindenki azon izgult, vajon leváltják-e Trumpot, valamint megjelent a Covid–19.
Az esszék témája elég változatos és színes. Atwood egyfelől reagál az éppen aktuális politikai eseményekre, azokra a kérdésekre, veszélyekre, témákra, amik az adott időszakban (és sok még most is) nagyon fontosak. Ezek a témák engem is nagyon érdekelnek, mert a többi között olyan nő- és emberjogi kérdésekről szólnak, amik igazán fontosak számomra. Egyfelől olvashatunk alapvetően a nők helyzetéről, arról, hogy milyen volt régen, amikor Atwood még gyerek, fiatal lány és fiatal nő volt, és milyen most. Arról, hogy bár tettünk előrelépéseket, milyen könnyen meg lehetne minket ismét fosztani az alapvető emberi jogainktól. Vagy éppen attól, hogy emberek lehessünk (hiszen régen csak a férfi volt az ember, a nő az "csak" nő). Természetesen ezen témán belül többször is előkerült A szolgálólány meséje és a folytatása, a Testamentumok. Előkerül a #metoo is, valamint egy téma, amivel egyelőre nem tudok mit kezdeni.
Mi van a nőkkel? Miért tartották olyan ijesztőnek őket a férfiak az idők során? (...) Vajon az elnyomók bűntudatáról van szó – a történelmileg elkövetett igazságtalanságok tudatában félnek az elnyomottak visszatérésétől?
Nagyrészt mindenben egyetértek Atwooddal, amit a nők helyzetéről, a feminizmusról, a patriarchátusról mond. Az egyetlen kivétel az a nyílt levél, amit egy férfi védelmében (vagy inkább a munkahely nemtörődömsége, hanyagsága ellen) írt alá, akit felfüggesztettek a munkahelyén, amikor megvádolták őt zaklatással. Emiatt sem ítélem el, sőt, abban sem vagyok biztos, hogy nincs-e igaza, csak épp bizonytalan vagyok a témában. Egyfelől én is azt gondolom, hogy amíg nincs bizonyíték, addig nem lehet senkit megkövezni, büntetni. Másfelől tudom, hogy sok esetben bár megtörtént a molesztálás, zaklatás, nemi erőszak, nincs rá bizonyíték. Vagy azért, mert molesztálás, zaklatás esetén nincs tanú, nincs bűnjel, vagy azért, mert a nemi erőszak már régen történt, az idő eltelte miatt a bizonyítékok megsemmisültek. Vagy ha mégis vannak nyomok, bizonyítékok, egy rendőrségi nyomozás, tárgyalás akkor is hosszadalmas idő, addig pedig az áldozatnak (mert igen, nem kérdőjelezhetjük meg az ő szavát sem!) egy helyen kéne dolgoznia, tanulnia, lennie a bántalmazójával? Vagy ő mondjon fel, ő áldozza fel a munkáját, az egyetemet, az életét és jövőjét (ez megint csak rohadt igazságtalan lenne, főképp, ha valóban megtörtént, amit állít, és a statisztikák azt mutatják, hogy az esetek többségében a nők csak ritkán hazudnak ilyesmiről). Azt hiszem, ez egy sakk-matt helyzet, amiben fogalmam sincs, hogyan lehet kiállni egyszerre az áldozat védelmében, másfelől a megvádolt ártatlanságának vélelmét megadni. Szóval ez egy nehéz téma, értem, hogy Atwood miként gondolkozik erről, lényegében meg is értem, mert ha egy ember jogait hajlandóak vagyunk csorbítani, akkor legközelebb bárkitől elvehetik a jogait... Ami ijesztő. Úgyhogy nem tudok állást foglalni ezzel kapcsolatban, mert a szívem, a sisterhoodérzés és az általam ismert statisztikák miatt az agyam is a nők mellé húz, de közben hiszek abban is, hogy mindenkinek megjár az ártatlanság vélelme.
Aztán többször előkerül témaként a globális felmelegedés is. Hogy vajon tudunk-e tenni ellene hétköznapi emberként, és ha igen, eleget teszünk-e. Olvashatunk arról, hogyan álltak ehhez a témához régen a tudósok, a világ vezetői és az átlagemberek, és arról is, hogy hol tartunk most, és mi várhat ránk. Ennél a témánál a MaddAddam-sorozat kerül elő többször, ami lényegében megmutatja, milyenné válhat a világ, ha nem vigyázunk rá.
A diktatúrákról is ijesztő, de egyben gyönyörűen precíz leírást kaphatunk Atwoodtól. Ijesztőt, mert annyira ismerősek az oda vezető lépések. Az állandó félelemkeltés, az ellenségkép-szolgáltatás, az, hogy elhitetik veled, hogy van egy vezető, egy párt, aki képes megvédeni minket, de ha más kerül hatalomra, biztosan elvesztünk. Az, hogy amint hatalomra kerül ez a párt és vezető, első lépésként megváltoztatják a választási törvényt, hogy soha többé ne lehessen kimozdítani őket a hatalomból törvényes választással. Ezen esszék olvasásakor legalább annyira libabőröztem, mint A szolgálólány meséjét olvasva, mert olyan közel vagyunk valami nagyon rosszhoz, világszinten is.
Ha ilyen sokan hajlandóak meghalni a szabadság nevében, sok nyugati országban miért hajlandóak a polgárok egy szempillantás alatt feladni a nehezen megszerzett szabadságukat? Általában a félelem miatt. És a félelem sokféle formát ölthet: sokan attól félnek, hogy nem kapnak fizetést. Amíg a vonatok menetrend szerint járnak, és neked van állásod, minek hőzöngeni, ha pár ember itt-ott fellógatnak a hüvelykujjánál fogva?És mire a hüvelykujjon lógatás igazán beindul, egy másfajta félelem is eluralkodik. Csak úgy védheted meg a saját hüvelykujjad, ha meghúzod magad a tavacska fenekén: ha nem dugod ki a fejed, és nem brekegsz túl hangosan, biztos lehetsz benne, hogy amíg nem csinálsz semmi "rosszat" – ez egy folyton változó kategória –, semmi rossz nem történik veled.Aztán egyszer csak mégis.És mivel a szabad sajtót már elhallgattatták, és mivel a független igazságszolgáltatást már felszámolták, és mivel már minden független írót, énekest és művészt eltiportak, senki sem lesz, aki a védelmedre kel.
Imádtam egyébként azt az esszét, amelyet Atwood úgy írt meg, mintha ő egy távoli bolygóról érkezett földönkívüli lenne, aki felöltötte Atwood kinézetét, hogy elmondja a gondolatait, a kutatásaik végkövetkeztetéseit az emberiségről az őt hallgató embereknek. Egyfelől nagyon ötletes, másfelől nagyon érdekes, és nagyon igaz is volt minden, amit ebben az esszében olvashattam. Ez volt a kötetből az egyik kedvenc esszém.
Földlakók, nem kell a gyanakvás és a gyűlölet megosztó útjára lépnetek. Helyette azonosulhattok embertársaitokkal, megpróbálhatjátok megérteni közös emberi problémáitokat, és együtt szembenézni velük.
A politikai, emberjogi és a világban éppen aktuális témák mellett sok esszét olvashattam más írókról, költőkről, mások által írt könyvekről. Ezeket azért szerettem, mert olyan írókat is megismerhettem, akikről eddig egyáltalán vagy csak keveset hallottam, valamint olyan könyvekbe kaphattam betekintést, amelyeknek a létezéséről sem tudtam eddig. Egész kis listát írtam össze magamnak olyan könyvekről, amiket el szeretnék majd olvasni az alapján, amit Atwood írt azokról vagy az írójukról. Úgyhogy ezeket az esszéket nemcsak érdekesnek, de nagyon hasznosnak is találtam könyvmolyként, nőként és feministaként. Mert a könyvlistámra feminista írók érdekesnek tűnő feminista könyvei is felkerültek.
Az esszék Atwood életébe is betekintést adnak, ezzel együtt pedig egyfajta korképet is kapunk a gyerekkorának, a fiatalkorának, a felnőttkorának és a jelenének időszakáról is. Nagyon sok mindent megtudhatunk arról, hogyan éltek a régebbi korokban az emberek, milyen volt akkoriban a nők helyzete, milyen veszélyek fenyegették az embereket, és milyen jövőképük volt. Ahogyan azt is megtudhatjuk, miképpen élt maga Atwood. Megismerhetjük a szüleit, a tanulmányait, azt, hogy adott időszakban hol és mit dolgozott, hogyan ismerkedett meg a férjével, milyen életet éltek, és hogyan veszítette el őt. Az írásról, írók életéről is megtudhatunk ezt-azt. Ami szintén szórakoztató volt számomra, mert sokszor felkiáltottam, hogy igen, ez velem is így van, ezt az érzést, helyzetet én is ismerem!
Hogy tetszett a könyv?
Nagyon változatos témákat vonultatott fel ez az esszékötet, és szinte mindegyik olyasmiről szólt, ami vagy a szívügyem, vagy nagyon érdekesnek találtam. Csak egy-két esszét untam, ami szerintem egy ilyen rengeteg esszét tartalmazó kötetben igazán jó arány. Nem mellesleg egy csomó klassz könyvről írt Atwood, amikről korábban nem is hallottam, ám annyira érdekesen beszélt róluk, hogy felkerültek az elolvasandó listámra.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, aki szeret filozofálni, politizálni, érdeklik a női jogok, a feminizmus, foglalkoztatja a globális felmelegedés és a világ, az emberiség sorsa.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Atwood az esszéiben rengeteg írót megemlít. A ti feladatotok, hogy a leírások alapján kitaláljátok, melyik íróról van szó, és a nevét beírjátok a Rafflecopter-doboz megfelelő dobozába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Leírás a játékhoz:
Leginkább tenger és indián témájú regényeket írt, hazánkban ez utóbbiak által vált népszerűvé. Romantikus indián történeteinek őslakos főszereplői megfeleltek a „nemes vadember”-ideálnak. Híres regénysorozata a Bőrharisnya-sorozat.
Állomáslista:
01. 28. Spirit Bliss Sárga könyves út
01. 29. Readinspo
01. 30. Könyv és más
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése