Miért választottam ezt a könyvet?
A sorozat első két részét szórakoztatónak találtam, és voltak olyan titkok, érdekes szálak a könyvben, amiknek a megoldását mindenképpen ismerni szeretném. Ezért nem kérdés, hogy a teljes sorozat érdekel majd, beleértve ezt a részt is.
Véleményem a könyvről
A történet pontosan ott folytatódik, ahol az előző könyv egy durva függővéggel lezárult. Rianna titka lelepleződött Delon gyógyító előtt, aki megpróbálja megölni őt. Végül kap egy lehetőséget tőle, ha kijut a csapdákkal teli könyvtárból, akkor Delon megtartja a titkát, a tanítványává fogadja, cserébe a sereggel kell mennie a háborúba, hogy a képességeit használva titokban gyógyítsa a sérülteket. A sereg valóban el is indul Riannával együtt a hójárók ellen.
Őszintén bevallom, az első egy-két fejezetet azzal töltöttem, hogy próbáltam felidézni, mi is történt a második könyvben, mert annyira régen olvastam (2 évvel ezelőtt), hogy szinte teljesen kiesett, hol is tartottunk a sztoriban. Végül inkább visszanéztem a második könyv végét, hogy össze tudjam tenni a kirakóst. Amikor viszont összeállt végre a kép, azonnal bele tudtam merülni a sztoriba.
Bár korábban furcsának és bizarrnak éreztem, így, a harmadik könyvre sikerült megszoknom, hogy lényegében ez a könyv a szexről és az erotikáról szól úgy, hogy szinte minden szavát áthatja a szexuális bizsergés, még sincs benne egyetlen szexjelenet sem. Korábban egy kicsit bizarrnak találtam azt, hogy tárgyak, mágia segítségével fejeződik ki a karakterek közötti vonzalom, vágy és szex, de ebben a kötetben valahogy már nem éreztem annyira furcsának, mint korábban. Sőt, őszintén szólva úgy gondolom, igazi tehetség kell ahhoz, hogy valaki ilyen módon tudjon erotikus regényt írni.
Bár elsőre úgy tűnhet, hogy ez a rész csak a harctérre vezető útról és a háború első lépéseiről szól, valójában a mélyben sok komoly téma előkerül. Rianna nem lehet önmaga, mert a társadalom, amelyben él, száműzné vagy megölné őt azért, aki. Rianna megtestesítője minden kisebbségnek, amit valaha is üldöztek a világon. Elrejti a valódi énjét még a barátai, a szerelme elől is, mert csak így élheti túl. Ezzel viszont ő is hozzájárul annak a világnak a működéséhez, ami őt és a hozzá hasonlókat elpusztítaná. Vagyis megjelenik a regényben az a morális dilemma, hogy a saját védelmünk érdekében elbújhatunk-e egy álarc mögé, miközben a hozzánk hasonlók tovább szenvednek az elnyomástól, terrortól. Vagy ki kell állnunk az igazság mellett, az elnyomás ellen akkor is, ha az az életünkbe kerülhet?
Ó, Földanya! Csak ezt éljem túl, és soha többé nem beszélek ostobaságokat!Ám rögtön el is szégyelltem magam.Ha már nem kényelmes felszólalni, ha már veszthetek rajta, akkor gyáván meglapulok? Hát nem így jött létre a mostani életünk, hogy mindenki hallgatott, akinek szólnia kellett volna?
A másik morális dilemma maga a háborúban való részvétel. Rianna nem ismeri a hójárókat, ahogyan mi, olvasók sem. Bár még mindig nem derült ki, kik ők, miért támadnak, mi a céljuk, biztos vagyok benne, hogy valami áll a háttérben. Egyetlen nép sem gonosz úgy alapvetően, minden nép jó és rossz emberekből, de főként esendő, a háborút a hátuk közepére sem kívánó átlagemberekből áll. Kiderültek már apróságok a hójárókról, amik érdekesnek tűnnek, de még nem tudtam összerakni róluk a képet, úgyhogy kíváncsian várom, mit tudunk meg róluk a folytatásban.
Az biztos, hogy én a tárgyalás híve vagyok. Vagy ha a másik csoport vezetőivel nem lehet tárgyalni, akkor a háborút szorgalmazó vezetők ügyes kiiktatásának híve. Az átlagemberek biztosan nem akarnak csak úgy gyilkolászni és meghalni. Senki nem azért szüli a gyerekeit, hogy aztán egy háborúban mások megöljék őket. Szóval én a béke pártján állok, és nagyon remélem, hogy a folytatásban Rianna is a béke pártjára áll majd, és rájön, miképpen teheti ezt meg. Az utolsó tanácsa a történet végén nagyon bátor volt, de ismételten csak a háborút szolgálta. Túl sok időt töltött férfiak, főképp katonák között, és ez hatással volt a gondolkodásmódjára. De más nők talán nem így gondolkoznak majd, és rá is hatással lesznek. Bár... azoknak a más nőknek is pont elég okuk van a gyűlöletre. Szóval nem tudom, mi lesz ennek az egésznek a vége, de az biztos, hogy sok izgalomra számíthatunk még.
A könyv szerintem tökéletesen visszaadja az olyan renden, fegyelmen, alá- és fölérendeltségi viszonyokon alapuló szervezetek működését, mint például egy hadsereg. Ez egy olyan szervezet, ahol lényegében arra kondicionálják a katonákat, hogy bármilyen parancsot végrehajtsanak. És itt nem csak arra gondolok, hogy bárkit parancsra megöljenek. Hanem arra is, hogy a legmegalázóbb, lényegében a normális világban bűncselekménynek, vagy legalábbis bűnnek számító dolgokat is megtegyék. Akár egy engedelmes kutya.
Delon karaktere és a gyógyítósegédeivel való kapcsolata az, ami ezt tökéletesen bemutatja. Na meg az a tény, hogy a két herceg pontosan tudja, mit tesz Delon, mégsem akadályozzák meg. Szükségük van Delonra, ezért hagyják, hogy azt csináljon, amihez csak éppen kedve van. Ami egyébként azt jelenti, hogy eléggé skizofrén módon viselkedik, és minket olvasókat is kicsit azzá tesz. Hol meg akarja gyilkolni Riannát, hol amolyan mesterként támogatja. Hol szadista perverz módon bántalmazza szexuálisan is a gyógyítósegédeit kihasználva a pozícióját, hol valódi mesterként mellettük áll. Ám az, hogy néha tesz "jó" dolgokat is, nem menti fel őt a bűnei alól.
Szerintem ő olyan bűnöket követett el, amik egyszerűen megbocsáthatatlanok, számomra legalábbis a szexuális és fizikai bántalmazás megbocsáthatatlan. Lehet, hogy abban a világban ez nem bűncselekmény, de attól még bűn. Ezen az sem változtat, hogy férfiak az áldozatai, mert ebben az esetben tök mindegy a nem. Őszintén szólva, számomra ő a leggyűlöltebb karakter az egész könyvben, és azt várom a legjobban, hogy végre meghaljon. Vagy életfogytigot kapjon. Vagy valami hasonló végleges és a tetteivel egyenrangú büntetést. Mert ezt érdemelné.
Riannát továbbra is kedvelem, de szerintem tényleg túl sok időt töltött férfiak között férfinak álcázva magát. Persze azért nem hunyt ki belőle az a női erő, amit annyira kedvelek benne. Azok a legjobb pillanatai a történetben, amikor felpislákol benne ez! Szóval remélem, hogy idővel hagyja majd visszatérni a valódi énjét. Mert az az én teremthet csak békét és biztonságot a világban.
– Ez a vágymágus-őrület nem normális dolog – mondta bosszúsan Lidérc.– Nem az. – Vállat vontam. – De így jár, aki az igazi gyógyítókat bebörtönzi. A nőknek kéne a sereget kezelniük.– Nincsenek lázító eszmék! – dörmögte figyelmeztetően Ras.
Lidércet is egyre inkább kedvelem. Időnként felbosszant a viselkedésével, de végül mindig helyesen dönt, és ez tetszik benne. Ám az én kedvencem még mindig Mort. Bár ebben a könyvben is nagyon keveset kaptam belőle, az a kevés egyszerűen imádnivaló volt. Az, hogy azonnal elfogadja Riannát, hogy anélkül segíti őt, hogy bármit várna tőle cserébe, egyszerűen tökéletes. Az első könyvben csinált pár durva és idióta dolgot, de mióta megváltozott, azóta lehetetlen nem szeretni. Kedvelem Lidércet, egyre jobban, de Mortot még mindig egy hajszállal jobban szeretem. Viszont szerintem most már nyilvánvaló, hogy Riannánál esélytelen, és Lidérc az, aki a történet szerelmi szálának férfi főszereplője. Meglepődnék, ha végül másképp alakulnának a dolgok, bár tény, hogy On Saiból kinézem, hogy képes meglepetéseket okozni.
Hogy tetszett a könyv?
Nos, a három részből nekem eddig ez volt a kedvencem. Nem tudnám megmondani, hogy miért. Talán mostanra megszoktam és elkezdtem értékelni azt a virágnyelvű erotikát, ami áthatja a könyvet. Talán azért, mert ebben a részben felerősödtek a morális kérdések még inkább, és én odavagyok ezekért. Szeretem, amikor egy történet elgondolkoztat, vagy éppen feldühít (Delon karaktere és tettei például pontosan ez utóbbit tették). Riannát is kedvelem, szeretem, hogy a női erőt képviseli (még ha túl sok időt töltött is a katonák között, és ez kicsit túlzottan hatott rá), és remélem, hogy a negyedik részben ki tud majd teljesedni nőként.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, aki szeretne egy erotikával átitatott, az igazi női erőt megtestesítő főszereplővel bíró fantasyregényt olvasni.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
.jpg)
Nyereményjáték:
A hójárók át akarnak törni a határokon, de az okaik még ismeretlenek. Ezúttal a játék során olyan film- vagy könyvbeli ellenséges népek, lények nevét kell kitalálnotok, akikkel harcolnia kell a főhősöknek. A feladatotok beírni az adott lények, népek nevét a Rafflecopter megfelelő dobozába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Leírás a játékhoz:
Az élőktől egy hatalmas fallal elzárt lények, akik valaha maguk is emberek voltak. Vezetőjük az Éjkirály.
Állomáslista:
01. 28. Fanni’s Library
01. 29. Könyvvilág
01. 30. Spirit Bliss Sárga könyves út
02. 01. Spirit Bliss Sárga könyves út – Extra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése