Vége egy újabb évnek, én pedig ismét összefoglaltam magamnak és nektek, hogy mi is történt velem. Összességében elégedett vagyok, szerintem viszonylag jó évet zártam, új dolgokba kezdtem, régiekben fejlődtem, kalandokat éltem át, és lényegében még újjá is születtem.
A munkahelyemmel kapcsolatban annyi változás történt, hogy végre leköltöztünk a túlzsúfolt, sötét és a szellőztetési nehézségek miatt sokszor állott levegőjű tetőtérből, és én meg még három munkatársam saját kis irodát kaptunk. Jó, mert lényegében a többiek helyiségéből nyílik, vagyis nem vagyunk teljesen elvágva a kis csapatunktól, de közben, ha nyugira, csendre van szükségünk, el tudunk vonulni. Nem mellesleg jók a fényviszonyok, és ki lehet nyitni az ablakot. Szóval ez mindenképpen pozitív változás. A szememnek is. (Bár a home office lehetőségnek jobban örültem volna, de ne legyünk telhetetlenek...)
A másik változás, ha már a szememről volt szó, hogy szemüveges lettem. Távolra rosszul látok, közelre még teljesen jól egyelőre (legalább is a jobb szememmel, mert a balt lekapcsolta az agyam költséghatékonyságból XD, de ha mindkét szemem nyitva van, észre sem veszem a különbséget). A szemüvegem csini, és van rajta olyan szemkímélő bigyó, ami megvéd a monitor fényétől.
Augusztus 1-je óta elkezdtem rajzolni, és bár én sem hittem volna, de egész szépen fejlődök. Teljesen rákaptam, ma már nem telhet el úgy nap, hogy ne rajzoljak valamit. Nagyon komolyan veszem, mert szeretnék egy saját képregényt készíteni a jövőben. Hogy mikor leszek azon a szinten, még nem tudom, de az ötlet már megvan. Azt hiszem, mégiscsak örököltem valamit a nagypapám tehetségéből, aki Izraelben festő- és képzőművész volt.
A másik újdonság az életemben az volt, hogy elmentem az egyik kolléganőmmel egy egyetemi képzésre. Furcsa volt, mert olyasmiről tanultam, amihez eddig semmiféle közöm nem volt, a 3D technológiákról. Megtanultunk Blenderben tárgyakat tervezni, csináltunk sakkfigurákat, vázát, ajtógombot, malacperselyt, telefontartót, lithophane-t, sőt, beszkenneltük a saját fejünket a váll egy részével együtt, és egy mellszobron megpróbálhattuk átalakítani kicsit a kinézetünket. Nehéz volt, mert tényleg teljesen üres lappal kezdtem a képzést, de nagyon élveztem. Egyfelől klassz tanáraink voltak, akik jól magyaráztak, segítettek, másfelől maga a tervezés is teljesen lekötött. Végül a képzés zárásaként kinyomtathattuk az egyik általunk tervezett tárgyat 3D nyomtatóval. Én a lithophane-t választottam, amire az egyik kutyusomat, Pötyit tettem rá. Remélem, hogy lesz a kurzusnak majd magasabb szinten folytatása (azt mondták nekünk, hogy elvileg tervben van), mert tuti, hogy arra is elmegyünk a munkatársammal.
Ebben az évben történt az is, hogy teljesen beleszerettem a Heartstopper című képregény- és filmsorozatba. Azt hiszem, kicsit ez volt az, ami egyfelől rajzolásra késztetett, másfelől rávett arra, hogy elkezdjek újra angolozni. Olyannyira, hogy az első részt leszámítva az összes képregényt előbb olvastam angolul, mint magyarul, most pedig épp a kiegészítőköteteket olvasom angolul és fordítom magyarra csak úgy szórakozásképpen.
Nem mellesleg az angolgyakorláshoz az is hozzájárul, hogy idén megismertem egy lengyel pszichológushallgató lányt, akivel hónapok óta angolul beszélgetünk, és bár még sosem találkoztunk, nagyon örülök, hogy a sors elém sodorta. Nagyon sokban hasonlítunk egymásra, nagyon sok közös dolgot szeretünk (például a mangákat, képregényeket), nagyon sok mindenben hasonlóan gondolkozunk. Remélem, hogy idén ellátogat hozzám majd Magyarországra, és akkor az angol beszédet is gyakorolhatom, nem csak az írást.
Idén halálközeli élményem is volt, egy baleset, amit lényegében sértetlenül megúsztam, de csak a véletlennek köszönhetően. Csak a bal kezem sérült meg egy kicsikét (lett rajta egy kicsit gennyedző seb, ami mostanra már gyógyulgat), valamint az ujjamon repedt fel kicsit a bőr. Na meg, mivel ösztönösen magam elé rántottam a szatyromat, az szakadt ki öt helyen, a benne lévő ételesdobozom széle tört le, és az éppen nálam lévő könyv borítójának sarka repedt meg (szipp...). De nagyon simán megúsztam ahhoz képest, ami történhetett volna. És ez hatással volt rám, nem is kicsit. Azóta jobban tudatában vagyok annak, hogy lényegében bármikor meghalhat az ember, és nem lehet mindig halogatni a dolgokat, mert nem biztos, hogy lesz holnap.
És ha már halogatás... Évekkel ezelőtt kitaláltam, hogy készítenem kéne egy interjúmagazint. Blog formájában egyszer bele is kezdtem, de az annyira nem jött be. Online pdf-es magazinként meg nem mertem belevágni sokáig. Aztán nyáron végre összeszedtem magam, és így ősszel kijött a magazinom első száma. Azóta pedig megjelent már a második is. Ami a legjobb, hogy a letöltési adatokból úgy tűnik, sokan kíváncsiak vagytok rá.
Az írás... Nos, sokat dolgoztam a Maguknak valók, egymásnak valók című regényem kéziratán, az előolvasóimtól sok segítséget is kaptam, amit ezúton is köszönök nekik. De sajnos még mindig nem értem a munka végére. Nem is ígérek semmit ezzel kapcsolatban, mert az csak stresszel. Egyszer el fog készülni a regény, ez biztos.
No és akkor jöjjenek a könyvekkel kapcsolatos érdekességek...
Idén 118 könyvről írtam véleményt.
Ezen kívül 3 filmről is írtam nektek, valamint 11 extrát hoztam interjúk, idézetek és egyéb érdekességek formájában.
Toplistát is készítettem nektek, de mivel sok kedvenc sorozatomból több részt is olvastam idén, ezért a szorosan összefüggő sorozatokat egy könyvként kezeltem.
Top 10 kedvenc nem magyar regényem 2022-ben:
Top 10 kedvenc magyar regényem 2022-ben:
8. Dénes Évi: Az apród
9. Sziládi Orsolya: Hazugságok börtönében
Top 10 kedvenc gyerekkönyvem, mesekönyvem 2022-ben:
2. Bálint Ágnes: Szeleburdi család és Hajónapló
Top 10 kedvenc egyéb (nem regény) könyvem 2022-ben:
Szóval ennyi volt számomra 2022. Remélem, hogy 2023 is jól alakul majd, nekem és nektek is! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése