~ Sárga könyves út ~

2025. január 29., szerda

Fekete István: Vuk – Blogturné



1900. január 25-én született Fekete István József Attila-díjas magyar író, aki gyerekkorunktól kezdve számos ifjúsági könyv és állattörténet írójaként kíséri olvasói utunkat. A Blogturné Klub három bloggere az író születésének 125. évfordulója alkalmából nagyszabású turnéra indul a szerző könyveivel. Tartsatok velünk, s a turné végén megnyerhetitek a turnéban részt vevő könyvek egyikét a Móra Könyvkiadó jóvoltából.


Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, bár gyerekként nagyon szerettem a Vuk mesét, sosem olvastam az eredeti regényt, sőt, sosem olvastam Fekete István egy könyvét sem. Fogalmam sincs miért. Nem volt okom rá, csak nem kerültek a kezembe. Most viszont nemrég az egyik kollégámmal/barátommal beszélgettünk a Tüskevárról, és hogy neki az a kedvenc könyve, úgyhogy kíváncsi lettem, hogyan is ír Fekete. Szóval amikor felmerült, hogy csináljunk egy turnét az író születésének 125. évfordulójára, azonnal rábólintottam, és mivel a Vuk mese tetszett, gondoltam, kezdhetném Fekete megismerését ezzel a kis történettel.


Véleményem a könyvről

Vuk, a kisróka családját megöli a Simabőrű, Vukról pedig egy rokona, Karak kezd gondoskodni. A kis róka lassan felnő, erős és okos állat lesz belőle, összevissza kalandozik, és persze újra szembekerül a Simabőrűvel.

Először is nagyon tetszenek a kötetben található illusztrációk. Nem meseszerűek, hanem elég realisták, és nekem nagyon bejön ez a fekete-fehér, tussal készült stílus.

Bár nagyon régen láttam a Vukot meseként, de emlékeim szerint a regény cselekményét nagyjából leköveti, csak finomított verzióban. Nagyon finomított verzióban. Ugyanis, míg a mese határozottan cuki és gyerekeknek való, én ezt a könyvet csak tinédzserkortól ajánlanám az olvasóknak. Voltak benne olyan brutális és megrázó jelenetek, amiknél konkrétan én is bekönnyeztem és összeszorult a gyomrom. Pl. szerintem nem kéne olyasmiről olvasni egy kisebb gyereknek, hogy egy vadászkutya élet-halál harcot vív a rókákkal, és gerincek roppannak ketté, állatok haldokolnak és szenvednek, és persze végül meg is halnak. Nem magával a halállal van gond, hanem azzal, hogy nagyon érzékletesen lett az egész leírva szerintem.

Ennek ellenére tinédzsereknek és felnőtteknek tiszta szívből ajánlom a történetet, mert izgalmas, aranyos, megható, és igen, néha megrázó. De 13-14 éves kortól érzelmileg már remélhetőleg tudja kezelni ezt az ember.

Tetszik, hogy az író egyszerre hagyta meg az állatkaraktereket állatszerűnek, mégis lopott némi emberi párhuzamot, tanulságot a sztoriba. Többek között Íny anyasága által bemutatta az emberi anyák nehézségeit is. Hogy a gyerekeikről való gondoskodás miatt lestrapáltak, fáradtak, megvonják a finom falatokat önmaguktól, hogy a kicsiknek adhassák, és persze állandóan aggódnak értük. Egyáltalán nem idealizálta az anyaságot, ami egy 1900-ban született férfitól furcsa, mégis szimpatikus vonás, és még ha nem is tudatosan, de elég feminista.

– Kicsit pihenünk, aztán visszük.
– Nem – felelte Kag –, egyél belőle jócskán. Az a bajod, hogy üresség van a gyomrodban... Én is szeretem a fiatalokat, de azért elpusztulni nem kell értük.
– Sokan vannak, Kag... nem lesz elég...
– Egyél, Iny, ha hazavittük, én még fordulok egyet. Akár kettőt is, de enned kell, mert már csak a csontjaid vannak.

Vuk karaktere kicsiként nagyon aranyos. Eleinte kicsit tudatlan, esetlen, de nagyon gyorsan tanul, bátor, kiáll önmagáért. És persze kalandvágyó. Olvasóként vele együtt fedezhetjük fel a világot, vele járhatjuk be a vidéket, törhetünk borsot a Simabőrű orra alá.

Karak is szimpatikus figura, igazi apapótlék Vuk számára. A mese miatt tudtam, hogy mi lesz végül a sorsa, de arra nem számítottam, hogy az okok mások lesznek. A mesebeli Karak hősies okból teszi, amit tesz, a könyvbeli viszont egyszerűen csak rókaként reagál bizonyos dolgokra.

– Egyedül vagyok... kicsi vagyok... éhes vagyok... – vakogta halkan, aztán mind hangosabban: – Egyedül vagyok... kicsi vagyok... mit kell tennem? Éhes vagyok! – Ekkor egy mély hang kiáltott vissza a dombról, hol sötét volt, és nagy fenyők sóhajtoztak:
– Ki fia vagy odalent, kis vérem?
– Kag fia vagyok... és még kicsi vagyok. Segítsetek Vuknak, a kisrókának!

Azt hiszem, a meséhez képest a fiatal Íny is kicsit más szerepet kapott a történetben. Mintha a mesében nem Vuk húga lenne, hanem végül a párja. Kicsit megijedtem olvasás közben, amikor kiderült, hogy a húga Vuknak. Bár állatoknál tudom, hogy nem igazán számít a rokonság, de nem igazán éreztem volna helyénvalónak egy ilyen rokoni-szerelmi szálat. Szerencsére ezzel Fekete István is így volt, mert itt kicsit másképp alakultak a szerelmi dolgok, és hála az égnek, elmaradt a vérfertőzés.

Ami még érdekes volt, és tetszett, hogy bár nyilvánvalóan Vuk volt a főszereplő, és a rókák szemszögéből láthattuk elsősorban a dolgokat, mégis bepillantást nyerhettünk az emberek és más állatok fejébe, gondolataiba. Ennek köszönhetően pedig bár végig Vuknak drukkoltam olvasóként, mégsem tudtam igazán gonosznak tartani pl. a vadászkutyákat, vagy épp az embert. Nem igazán vagyok a vadászat híve így, a 21. században, de tény, hogy a múltban voltak rá érthető okok (és az nem a gyilkolásban való kedvtelés volt). És hát, együtt könnyeztem a vadásszal, amikor a kutyája meghalt. Ez a momentum pedig, hogy szerette a kutyáját, elérte, hogy ne Simabőrűként gondoljak rá, hanem egyszerűen csak emberként.

A könyv nagyon rövidke volt, mégis tartalmas. Tele olyan gondolattal a természetről, állatokról, állatok és emberek kapcsolatáról, ami egy 21. századi embernek is aktuális lehet.


Hogy tetszett ez a könyv?

Szerintem jó, hogy ezt választottam első könyvnek az írótól, mert kellemes olvasmány volt. Aranyos, megható, megrázó, kalandos.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Én 13-14 éves kortól ajánlanám a túl érzékletesen megírt, nagyon átérezhető haláljelenetek miatt, olyan tiniknek és felnőtteknek, akiket ha meg is ráz egy állat halála, tudják ezt (már) érzelmileg kezelni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

A turné minden állomásán találtok egy-egy kérdést Fekete István műveivel kapcsolatban, ami vonatkozhat egy adott mű történetére, keletkezésére, de akár arra is, hogy milyen állatot takar egy-egy elnevezés. A helyes választ írjátok a Rafflecopter megfelelő sorába!

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.


Kérdés a játékhoz:

Hol játszódik a Tüskevár története?


Állomáslista:

01. 29. Spirit Bliss Sárga könyves út (Vuk)
01. 31. Szembetűnő (Tüskevár)
02. 04. Spirit Bliss Sárga könyves út (A koppányi aga testamentuma)
02. 06. Szembetűnő (Csí és más elbeszélések)
02. 10. Szembetűnő (Hú)
02. 14. Könyv és más (Éjféli harangszó)
02. 18. Spirit Bliss Sárga könyves út (Tüskevár)
02. 22. Spirit Bliss Sárga könyves út (Téli berek)

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése