A Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően újabb LMBTQ+ történetet olvashatunk, méghozzá egy igazi különlegességet: egy leszbikus főszereplővel rendelkező vámpíros fantasyt. Tarts három bloggerünkkel a titokzatos, kalandos és morális kérdésekkel teli turnén, és a végén nyerj te is egy példányt a regényből.
Miért választottam ezt a könyvet?
Nos, bár sok LMBTQ+ könyvet olvasok, ezek általában két férfi szerelméről szólnak, esetleg transz nőkről, férfiakról, nagyon ritkán került a kezembe eddig leszbikus főszereplős regény. Talán ez a harmadik eset, ha emlékeim nem csalnak. Ennek nem az az oka, hogy nem akarok ilyesmiket olvasni, hanem az, hogy magyarul sokkal kevesebb regény jelenik meg a nők közötti szerelemről, mint a férfiak közöttiről. Épp ezért nagyon örülök, hogy a KMK már több nő-nő szerelemet bemutató könyvet is kiadott, mert szerintem fontos, hogy az LMBTQ+ betűszóból az L is megfelelően képviselve legyen a regényekben.
Véleményem a könyvről
A történet egyik főszereplője, Kat látszólag az átlagfiatalok életét éli: iskolába jár, diákmunkát vállal, együtt lóg a barátaival. Esténként pedig dílerekhez jár. Na nem drogért, hanem egy szintetikus vérpótlékért, a Hemáért. Ugyanis hatalmas titkot őrizget: vámpír. Egy halálos vírusnak köszönhetően a vámpírok nem táplálkozhatnak többé emberekből, így átváltoztatni sem tudják őket. Ennek köszönhető, hogy feltalálták a Hemát, és hogy a nehézségek ellenére a vámpírnők elkezdtek tisztavérű vámpírgyerekeket szülni kihalásukat megelőzendő. Kat is egy ilyen vámpírgyerek, vagyis vérifjonc. Bár Kat szegény családból való, mivel az emberek világában magányosnak érzi magát, jelentkezik az elit vérifjoncokat befogadó Harcote Középiskolába, ahová nagy meglepetésére teljes ösztöndíjjal fel is veszik.
Az iskolában találkozik újra gyerekkori barátnőjével, Taylorral, akinek anno elmesélte a legnagyobb családi titkát, és akiről úgy gondolja, elárulta őt. Taylor hiába származik gazdag családból, queer vámpírként kitaszított az iskolatársai között.
Egy gyilkosság, egy veszélyes összeesküvés és az erkölcsi értékekért való kiállás végül egy oldalra állítja a két lányt, akiknek újból meg kell tanulniuk bízni egymásban, hogy leleplezzék a gonoszt.
A történetet Kat és Taylor szemszögéből követhetjük végig, a fejezetekben felváltva pillanthatunk be a gondolataikba.
Nos, igen, mondhatnám azt, hogy ez egy tipikus vámpíros ifjúsági fantasy, mert lényegében az. A főszereplők bekerülnek egy elit iskolába, aminek külön szabályai vannak, a háttérben ott munkálkodik a gonosz, akit le kell győzniük, hogy végül jobb világot teremthessenek. Ezerszer olvastuk már különböző formákba öntve.
Ám ez a regény mégis különleges, méghozzá két okból, és csak az egyik az, hogy leszbikus főszereplői vannak, amitől unicumnak számít a maga nemében. A másik ok, hogy bár egy kitalált, vámpíros világban játszódik, mégis olyan morális kérdést boncolgat, ami a valóságunkban is nagyon fontos. Vajon a gazdag elit bármit megtehet a nála szegényebbekkel? Bármit megúszhat? A tagjaira nem vonatkoznak a szabályok, törvények, és így képtelenek valamiféle morális értékrend szerint élni? Ha úgy használnak tárgyként valakit, hogy az nem is tud róla, az tényleg semmiség, és felmenti őket a tetteik alól?
Nagyon érdekes volt, hogy Kat először megpróbált beilleszkedni a többi vérifjonc közé eltitkolva, hogy milyen családi háttérrel rendelkezik. Belement a játékukba annak ellenére, hogy látta a valódi személyiségüket. Tudta, hogy manipulatív, gonoszkodó, sekélyes emberek. De annyira magányosnak érezte magát vámpírként az emberek között (annak ellenére, hogy vele volt a szintén vámpír anyja, és voltak ember barátai is), hogy becsukta a szemét. Ha magányos vagy, és végre találsz egy társaságot, ami befogad, nagyon nehéz magadtól kilépni belőle, és nem menni utánuk akkor is, ha olyasmit tesznek, amivel nem értesz egyet. Sok fiatal (sőt felnőtt is) bukik el a hasonló próbákon, inkább beállnak a zaklatók, bántalmazók közé, ők is cigiznek, isznak, kipróbálják a drogokat, szexelnek, csak hogy ne lógjanak ki a sorból.
De Kat nemcsak a vérifjoncoknak akart megfelelni, hanem a Hema feltalálójának is, aki elvállalta, hogy mentorálni fogja az iskola egyik diákját. Bár Victor Castel elvileg jó manipulátor, gyakorlatilag az első perctől úgy viselkedett, és olyasmiket mondott, amikből érezni lehetett, hogy valami van a háttérben. Kíváncsi voltam, hogy mi lesz az a pont Katnél, amikor azt mondja, nem, ez már túl van az erkölcsi határokon. Vagy egyáltalán lesz-e ilyen pont nála.
Taylorban pont az tetszett, hogy ő nem hódolt be a többieknek. Mindig kívülálló volt, és igen, magányos, követett el hülyeségeket is (lásd Evangeline), de sosem bólogatott olyasmire, amivel nem értett egyet, sosem ment a tömeg után, mindig kiállt nyilvánosan azokért a dolgokért, amikben hitt. Ő egy tipikus belevaló csaj, aki követ el hibákat, de mindvégig önmaga marad, akkor is, ha ez egyet jelent a kitaszítottsággal. Ez pedig igazán tiszteletreméltó.
Volt két karakter is a történetben, aki képes volt meglepni, mert bár az elején nem voltak szimpatikusak, valahogy mégis megkedveltem őket. Az egyikük Evangeline, aki egyfajta méhkirálynő a vérifjoncok között. Mindenki őt akarja utánozni, mindenki vele akar barátkozni, mindenki vele akar bulizni, mindenki isteníti őt. Csak épp senki nem ismeri igazán. Elsőre én is azt hittem, hogy csak egy beképzelt, gonoszkodó, elkényeztetett gazdag lány, akiben nincs semmi mélység. Aztán szép lassan egyre többet megtudtam a karakteréről, és kiderült, hogy bár valóban egy beképzelt, gonoszkodó, elkényeztetett gazdag lány, van benne valami több. Csak ő is fél. Fél önmaga lenni. A valódi önmaga. Érdekes volt látni a kibontakozását.
A másik izgalmas karakter Galen volt. A suli menő sráca, a Vámpírtársadalom vezetőjének állítólagos örököse, akit imádnak a lányok, mert mindig tökéletesen néz ki. Ahogyan Kat, én is először azt gondoltam, hogy egy sekélyes szépfiú, de mindketten tévedtünk. Ha ez egy heteró regény lenne, akkor Galen tökéletes férfi főszereplő lett volna. Egy srác, aki titokzatos, aki mindig álarcot visel, mert meg kell felelnie a szüleinek és a vérősének. Aki a lelke mélyén pontosan tudja, mi a jó és mi a rossz, de fogalma sincs, miként téphetné le a láncait, és cselekedhetne helyesen. Míg nem találkozik Kattel.
Nagyon féltem tőle, hogy mikor rájön, hogy Kat nem szereti őt viszont, akkor negatívan reagál majd, és a jellemfejlődése visszaesik. Nem árulom el, így volt-e, viszont nagyon érdekesnek találtam az ő szálát, és nagyon izgalmas volt az utolsó döntése és cselekedete. Őszintén szólva, bár örülök neki, hogy ez egy leszbikus történet volt, kicsit mégis sajnálom, hogy nem Galen volt az egyik főszereplő, mert szerethető, izgalmas karakter. Bár elvileg nincs folytatása ennek a könyvnek, egyáltalán nem bánnám, ha Galen kapna egy spin-offot. És esetleg egy Evangeline spin-offot is szívesen elolvasnék.
Az összeesküvéses szál nagy részét igazából szinte az elejétől kezdve sejtettem. Sejtettem, hogy ki a fő rosszfiú, kik a segédei, miért csinálják, amit csinálnak, kicsoda Kat anyja, és miért menekültek el az embervilágba anno. Az egyetlen, amit nem tudtam, hogy gyerekként Taylor szülei miért üldözték el végül Katet és az anyját. Azt gondoltam én is, hogy Kat vérősének hiánya miatt, vagy mert rájöttek, hogy a lányuk beleszeretett a legjobb barátnőjébe, és maradi módon ellenezték ezt. Arra, ami végül kiderült, nem is gondoltam, pedig elég nyilvánvaló volt utólag.
A történet nagy része Kat és Taylor problémáiról, beilleszkedéséről, magányáról, gondolatairól, érzéseiről szól, egymás iránt és külön-külön is. A kalandszál apránként indul csak be, és igazából a regény legvégére pörög fel teljesen, de amikor beindul, elég izgalmassá válik. Nem bántam volna, ha kicsit többet kapunk ebből a szálból, és jobban eloszlik az egész történeten, de ettől függetlenül szórakoztató volt a teljes történet, igazán élveztem az olvasását.
Hogy tetszett ez a könyv?
Tipikus vámpíros fantasy volt, mégis találtam benne olyan gondolatokat, dolgokat, amik számomra érdekessé tették. Tetszett a fő erkölcsi kérdés, amit boncolgatott, mert a saját világunkra is vonatkoztatni lehetett. A főszereplők a botlásaik ellenére kedvelhetőek voltak, és Evangeline meg Galen is érdekes mellékszereplők lettek.
Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet?
Mindenkinek, aki szereti a vámpíros fantasyket. Akár heteró olvasóknak is, mert az, hogy a főszereplők leszbikusak lényegében teljesen mellékes a történetet nézve.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
A regény fontos erkölcsi kérdéseket boncolgat, úgyhogy most mi is ezt tesszük. Felteszünk egy-egy vámpíros filmhez vagy regényhez kapcsolódó kérdést, nektek pedig be kell írnotok a helyes választ a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Kérdés a játékhoz:
Az Interjú a vámpírral című filmben egy gyereket is átváltoztatnak vámpírrá, súlyos erkölcsi kérdéseket felvetve ezzel. Mi a gyerek neve a filmben?
Állomáslista:
01. 13. Spirit Bliss Sárga könyves út
01. 15. Hagyjatok! Olvasok!
01. 17. Kelly és Lupi olvas
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése