Miriam Margolyes nyolcvanévesen döntött úgy, hogy ideje megírni visszaemlékezéseit, melyet a Könyvmolyképző Kiadó 2024 őszén hozott el a magyar olvasóknak. A Blogturné Klub két bloggere ered a meglehetősen szabadszájú, sallangoktól mentes színésznő lejegyzett emlékeinek nyomába, hogy felfedezze a különc színésznő magánéleti és szakmai meglátásait. A turné végén természetesen ki is sorsolunk egy példányt a kiadó felajánlásában. És ez mind igaz!
Miért választottam ezt a könyvet?
Mivel a Harry Potteren nőttem fel, így kíváncsi vagyok mindenféle könyvre, ami kapcsolódik hozzá valahogyan, és lehetőségem nyílik rá, hogy elolvassam.
Véleményem a könyvről
Miriam Margolyes Bimba professzort játszotta a Harry Potter-sorozatban. Nem volt túl jelentős szereplő, de volt egy vicces jelenete a mandragórákkal. A könyv az ő önéletrajza, amelyben lényegében gyerekkorától kezdve elmeséli az életét. A kötet stílusa nagyon közvetlen, Margolyes nem fogja vissza magát, nem finomkodik, úgy ír, mintha egy barátjának mesélne éppen. Megismerhetünk apró anekdotákat a családjáról, az iskoláról, ahová járt, a munkáiról, a magánéletéről és a barátairól, ismerőseiről, munkatársairól is.
Mielőtt ezt a könyvet olvastam volna, azt gondoltam, hogy Margolyes is hasonló személyiség lehet, mint amilyennek Alan Rickmant vagy Maggie Smitht képzeltem a cikkek, Alan naplói, interjúk és egyebek alapján. Tudjátok, művelt, hidegvérű, mindig tökéletesen viselkedő britek, akikről csak azon kevesek tudják, mennyire érzékenyek és humorosak, akiket igazán közel engednek magukhoz. Hát nem. Miriam Margolyes egyáltalán nem ilyennek tűnik az önéletrajza alapján.
Őszintén bevallom, míg a fél karomat odaadnám azért, hogy Alan Rickmannel és Maggie Smithszel csak egy órát beszélgethessek (tudom, ez már sajnos nem lehetséges), addig Miriam Margolyesszel nem biztos, hogy túl jól kijönnék a valóságban. Bár az önéletrajzát olvasni igazán szórakoztató volt, jókat kuncogtam, szörnyülködtem élete történetein, olyan személyiségű ember, akivel nem valószínű, hogy jól érezném magam. Nagyon harsány, nagyon szókimondó, és hát, káromkodik, fingik, és állandóan arról beszél, hogy hány férfit „szopott le” mielőtt és miután rájött, hogy leszbikus. Szóval igen, én túl visszafogott, túl zárkózott, túl introvertált személyiség vagyok ahhoz, hogy jól érezzem magam a közelében, és valószínűleg ötpercnyi beszélgetés után úgy érezném, hogy teljesen leszívott belőlem minden életerőt. Ez persze nem azt jelenti, hogy valami baj van vele (vagy épp velem), mert egyáltalán nincs, csak két különböző személyiség vagyunk. Számomra ő túl harsány és szókimondó, ő meg valószínűleg azért nem barátkozna velem, mert túl unalmas lennék számára.
De ez nem azt jelenti, hogy ne olvastam volna szívesen a történeteit. Nagyon érdekes volt belelátni az életébe. A családba, amiben felnőtt, az iskolai életbe, amit a csínyeivel eléggé feldobott, a szerelmi és szexuális életébe, ami némileg zavarba hozott, abba, hogyan boldogult színésznőként, milyen munkákat kapott, merre járt, kiket ismert a hírességek közül, és persze, hogy hogyan viszonyult a Harry Potter-sorozathoz.
Ez utóbbiról elég keveset kaptunk a könyvben, de az kifejezetten érdekes volt. Miután elolvastam Alan Rickman naplóit, rájöttem, hogy a színészek teljesen másképp éreznek egy-egy filmmel kapcsolatban, mint mi, nézők. Ami számunkra a világot jelenti, az nekik csak egy munka, sőt, sokszor kellemetlen tapasztalataik is vannak az adott filmmel kapcsolatban. Nos, Miriam Margolyes is azon Harry Potter-színészek sorát gyarapítja, aki nem Harry Potter-rajongó. Ennek ellenére érdekes és megdöbbentő történeteket tudhattam meg a könyvből a forgatásokról, a többi színészről és egyebekről.
A kötetből leginkább a szerző családjáról meséltek kötöttek le, valamint azok a fejezetek, amik a színházi, filmes, szinkronvilágba adtak betekintést. A családi sztorik azért, mert Margolyes és az anyukája közötti kapcsolat pszichológiai szempontból nagyon érdekes volt. Kicsit az Örülök, hogy meghalt az anyám című könyv jutott eszembe róla. Margolyes anyja itt is túlságosan uralni akarta a családját, a lányát. És mivel nem fogadta jól a lánya coming outját, Margolyes maga is szinte biztos benne, ha az anyja tovább él, akkor valószínűleg elveszítette volna azt a nőt, Heathert, aki végül konkrétan egész életére a társa lett.
A színházi, filmes, szinkronos fejezeteknek pedig annyira jó, szinte kézzel fogható hangulatuk volt. Nem volt mindegyik örömteli vagy humoros történet, de tökéletesen bemutatták ezt a különleges közeget, valamint azt, hogy abban a korban, miként is működött, mennyire nehéz volt egy nőnek (méghozzá egy zsidó, leszbikus nőnek) boldogulnia olyan terepeken is, amiket a férfiak uraltak. De bemutatta ennek a világnak a pozitív oldalát is, azt, ami miatt Margolyes színész akart lenni, ami miatt szereti a munkáját.
Van olyan ismerősöm (több is), akinek nem tetszett ez a könyv, valószínűleg azért, mert Margolyes személyisége nem feltétlenül 100%-ban szerethető mindenki számára. Bevallom őszintén, számomra sem. De nem is kell, hogy szeressem őt. Ő is csak egy ember, akinek vannak erényei és hibái. Tett olyan dolgokat, amiket én biztosan soha nem tennék. Leírt olyan dolgokat, amiktől fogtam a fejem, mert nagyon nem értek egyet ezekkel. De az, hogy különböző személyiségek vagyunk, nem jelenti, hogy ő rossz ember, vagy rosszabb ember, csak azt, hogy különbözik tőlem. Joga van úgy élni, ahogyan neki jó. Joga van azt és úgy leírni az életéről, amit és ahogy akar. És az biztos, hogy van egyénisége, eredeti karaktere. És az is biztos, hogy nem volt unalmas élete.
Hogy tetszett ez a könyv?
Szórakoztató, baráti, könnyed stílusban megírt önéletrajz, ami tele van vicces, meghökkentő sztorikkal. Nagyon klasszul áthatja a színházi, filmes világ atmoszférája, ami számomra kifejezetten érdekes volt. Margolyes személyisége pont ellentétes az enyémmel, de talán az is mutatja, hogy érdemes elolvasni ezt a könyvet, hogy ennek ellenére nagyon élveztem az olvasását. Igazából még izgalmasabb is egy olyan ember fejébe, életébe bepillantást nyerni, akinek nagyon más az élete, személyisége, mint az enyém.
Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet?
Mindenkinek, aki nem fél meghökkenni, elpirulni egy-egy zavarba hozó vagy pikáns sztorin egy híres színész életéből.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
A memoár kapcsán mi is a színésznő filmjeinek eredünk nyomába. Minden állomáson találtok egy rövid leírást egy olyan filmről vagy sorozatról, melyben Miriam Margolyes szerepelt. A helyes választ, vagyis a film címét írjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Leírás a játékhoz:
Az előkelő Miss Phryne Fisher nyomozó az 1920-as évek Melbourne-jének mellékutcái, jazz klubjai és háztömbjei között sasszézva harcol az igazságért gyémántberakású pisztolyával és pengeéles eszével. Nyomában csodálók hadával modern hősnőnk élvezi az életet és borzolja a kedélyeket, miközben mindenféle rejtélyt megold. Hősnőnknek segítsége is akad: Dot, a bájos cselédlány, a jóképű, bár kissé kelletlen Jack Robinson felügyelő és természetesen ne felejtsük el megemlíteni a társadalmi élet jól ismert tagját, Prudence nagynénit.
Állomáslista:
01. 22. Szembetűnő
01. 26. Spirit Bliss Sárga könyves út
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése