Miért választottam ezt a könyvet?
Az első részben láttam a lehetőségeket, a szexjeleneteket leszámítva egész szórakoztató volt, ezért gondoltam, haladok tovább a történettel.
Véleményem a könyvről
Persephone letépte magáról az anyja „bilincseit”, de a Hadesszel való kapcsolata veszélyezteti azt az egyszerű emberi életet, amire korábban vágyott. Mivel kiderült, hogy a Holtak Istenének barátnője, rajongók és gyűlölködők kereszttüzében találja magát. Félő, hogy leleplezik, ő a Tavasz Istennője, de ez lesz a legkisebb baja. Történik valami tragikus, ami miatt Persephone teljesen összeomlik, és Hadesről is olyasmiket tud meg, amik miatt úgy érzi, talán mégsem fog működni közöttük ez a kapcsolat.
Nos, ebben a második részben rengeteg potenciál volt, ugyanis nagyon izgalmas témák kerültek elő benne. Egyfelől Apollo karakterének köszönhetően felmerült, hogy: vajon az istenek, csak azért, mert istenek, valóban bármit megtehetnek következmények nélkül? Meg lehet őket valahogyan állítani? El lehet érni, hogy ne árthassanak ártatlanoknak, és elnyerjék a tetteikért a méltó büntetésüket? Ezt a szálat a valóságunkkal is párhuzamba állíthatjuk, csak épp az istenek helyére a gazdagokat kell behelyettesítenünk. Ők a mi világunk istenei, legalábbis annak képzelik magukat jó páran közülük, és nem egy sztorit hallhattunk már arról, hogyan élnek vissza a szerencséjükkel, a helyzetükkel, a pénzükkel. Még akár súlyos bűncselekményeket is megúszhatnak.
Persephone megpróbál tenni ez ellen a saját eszközeivel, vagyis leleplező cikkekkel. Legalábbis a történet elején. Aztán... hát, egyfelől elül ez a szál, másfelől sajnos (vagy legalábbis nekem nem tetszett ez) elkezdődik a szerecsenmosdatás. Hogy szegény Apollóval csak történt valami traumatikus a múltban, és valójában ő nem is gonosz, csak magányos és szomorú, és szipp, szipp... Nos, nem, én ezzel nem tudtam mit kezdeni. Sajnálom, ami Apollóval történt, de ez nem jogosította fel arra, hogy ártatlan embereknek ártson csak azért, mert nem viszonozzák a vonzalmát. Apollo egy nárcisztikus szemétláda, és baromira nem tudom sajnálni. Szerintem kár, hogy az író megpróbált mentségeket találni neki, mert olyan, mintha védené a hozzá hasonló férfiakat.
Azt azért nagyon remélem, hogy Persephone nem adja fel végleg a tervét, hogy leleplezze az isteneket, és megmutassa, ők sem tehetnek meg mindent. Talán a harmadik részben kibontakozik jobban ez a szál, mert szerintem izgalmasabb és tanulságosabb lenne, mint a szerecsenmosdatás.
Ami egyébként Hades karakterének esetében is fennállt. Meglepve olvastam a molyos véleményekben az olvasásom után, hogy a többséget Persephone karaktere idegesíti, mert nem „hálás” eléggé Hadesnak. Nos, engem Hades karaktere bosszant. Az oké, hogy félti Persephonét, az nem oké, hogy rá akarja kényszeríteni a dolgokat, amivel megvédené őt, és teljesen semmibe veszi Persephone akaratát, szükségleteit. Az lenne a normális reakció tőle, ha mindent elmondana Persephonénak, és érvelve megbeszélnék a dolgokat, aztán közösen eldöntenék, hogy miként tudnának tenni Persephone biztonságáért. Ezt tenné egy férfi, aki egyenrangúként kezelni a szerelmét.
Hades karaktere viszont egy elnyomó férfi, és őszintén bevallom, engem cseppet sem vett le a lábamról, sőt! Már az első könyv esetében is voltak fenntartásaim vele kapcsolatban, a második könyvben pedig csak még több red flaget találtam. Nem elég, hogy titkolózik Persephone előtt, nem elég, hogy rá akarja folyton kényszeríteni az akaratát, nem elég, hogy mindig jobban akarja tudni, mi a jó Persephonénak, még az is kiderül róla, hogy lényegében egy maffiavezér az élők világában. És nem, szerintem erre nincs mentség. Az sem mentség rá, amivel magyarázza. Ahogyan arra sincsen mentség, hogy férfiúi sértettségében egy szerencsétlen nimfát nyárfává változtatott. Igen, tudom, hogy Persephone is tett hasonlót, de ő egy olyan nimfával, aki valóban gonoszságokat tett. Leuce is rosszat tett, de róla nem lehet azt mondani, hogy gonosz. Szóval Hades ezen tette is csak arra bizonyíték számomra, hogy Hades nem az a férfi, akivel egy nőnek jó dolog kapcsolatba kerülnie.
Vagyis őszintén bevallom, nagyon kedvelem Persephone karakterét, de Hadest egyáltalán nem. És szinte a teljes második rész alatt magamban győzködtem Persephonét, hogy meneküljön, fusson az ellenkező irányba, mert ami Hades és közte van, az minden, csak nem egy egészséges kapcsolat.
No, de térjünk vissza a következő izgalmas témához, ami előkerült a sztoriban. A halál és elengedés témája. Nem spoilerezek, de a lényeg, hogy valaki haldokolni fog a sztoriban, és ennek köszönhetően Persephone teljesen kikészül. Egyszerűen nem tudja elengedni a szeretett személyt. Ostoba dolgokra is képes lenne, csak hogy megmentse a haláltól. Nem gondol bele, hogy mi a jó a szeretett személynek, csak a saját fájdalma vezérli. És ez számomra nagyon átérezhető volt. Múlt évben halt meg a kutyusom, Manóka, ráment a rák a tüdejére, nekem pedig döntenem kellett, hogy önző leszek, és tovább nyújtom a szenvedéseit, vagy elengedem őt. A második mellett döntöttem, de azóta is kínoz ennek a döntésnek a súlya, és nagyon-nagyon hiányzik. Szóval igen, ez a szál számomra elég megrázó volt, és teljesen megértettem Persephone tetteit még akkor is, ha az eszemmel tudtam, hogy rossz döntést hoz éppen.
A harmadik érdekes szál egy titkos „hódoló” felbukkanása volt, akiről az első pillanattól tudni lehetett, hogy nem a kedves, hanem a pszichopata fajtából való. Már az elején gyanús volt valaki számomra, de reméltem, hogy talán mégsem ő lesz a hunyó, és meglep majd a történet. Hogy így lett-e, nem árulom el természetesen. Ennek a szálnak a vége kicsit el lett sietve szerintem, nem bántam volna, ha kicsit jobban ki van fejtve.
Nagyon tetszett, ahogyan Persephone érzései a képességei által manifesztálódtak. Például, hogy a stressz és a fájdalom úgy tört ki belőle, hogy tüskék hasították fel a bőrét és nőttek ki belőle. Érdekes volt látni, hogy a varázsereje által megjelenítődik az, ahogyan éppen érzi magát. Ez nagyon jó ötlet volt az írótól.
Amit még imádtam, és szó szerint imádtam, az a sisterhood érzés volt, amit Persephone és a körülötte lévő nők tanúsítottak egymás iránt. Az, ahogyan Persephone Leuce-szel viselkedett, egyszerűen csodálatos volt. Ez a szál, a nők közötti összetartás szála nagyon fontos üzenetet közvetít az olvasóknak: sose a nőtársadat utáld, ha a párod múltbeli dolgairól vagy jelenbeli hazugságairól, esetleg félrelépéséről van szó. A párod az, akinek őszintének kéne lennie veled, akinek hűségesnek kéne lennie hozzád, és ha nem az, az csak és kizárólag az ő bűne. Mi, nők inkább tartsunk össze, mert egyetlen férfi sem ér annyit, hogy egymást marjuk!
És ha már férfiak és istenek, nekem Hermes a kedvencem. Ő cuki és vicces. És aranyos, ahogy csatlakozik a sisterhoodhoz támogató férfiként.
Az erotikus jelenetekről ugyanazt tudom elmondani, mint az első könyv esetében. Túl sok volt, túl pornószerűen megírva, és olyan helyzetekben, amikor más embernek eszébe nem jutna szexelni. Néha egy-egy szex közben elhangzott mondaton konkrétan felkuncogtam, mert elképzelni nem tudom, hogy van olyan ember a világon, aki valóban ilyesmit kiejt a száján szex közben. Maximum tényleg egy pornófilmben.
Szóval nem volt ez egy rossz könyv, csak a szexjelenetek 90%-át ki kellett volna húzni belőle, inkább rákoncentrálni az egyébként nagyon izgalmas főtémákra (istenek leleplezése, a halál és elengedés traumája, pszichopata titkos „hódoló”), és Hades karakteréről kimondani, hogy egy bántalmazó karakter, a Persephonéval való kapcsolata egy elnyomó kapcsolat, és oda kifuttatni a szálat, hogy erre Persephone rájön, és felszabadítja önmagát. A harmadik könyv esetében csak abban reménykedem, hogy Hades mégis összekapja magát, rájön, hogy elnyomóként viselkedik, és hogy ne veszítse el Persephonét, megváltozik. Remélem, így lesz...
A regény vége izgalmasan zárult, Persephone a munkája területén új útra lépett, aminek köszönhetően a harmadik részben talán kibontakozhat az istenek leleplezése és megregulázása szál. Nagyon örülnék neki, ha erre koncentrálna rá a következő rész.
Hogy tetszett ez a könyv?
Nos, volt benne potenciál, mert tele volt nagyon izgalmas és fontos témákkal, csak sajnos nem mindenhol tudta ezt kihasználni az író. A szexjelenetekkel még mindig bajom van, és Hadest sem kedvelem. De Persephonét igen, és imádom a sisterhoodot, amit kialakított maga körül. Remélem, hogy a harmadik részben Hades képes lesz megváltozni, és remélem, hogy tovább folytatódik majd az istenek leleplezéséről szóló szál.
Szóval összességében TETSZETT ez a könyv.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet?
Azoknak, akik odavannak az erotikus-romantikus regényekért, és azoknak is, akik nincsenek annyira, de szeretnek fontos témákról olvasni (ők átlapozhatják a szexjeleneteket).
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:
Nyereményjáték:
Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyit tudtok Hadesról és Persephonéról. Minden állomáson találtok róluk egy kérdést, az a feladatotok, hogy a helyes választ beírjátok a Rafflecopter megfelelő helyére.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Kérdés a játékhoz:
Minek az istennője Persephone édesanyja?
Állomáslista:
02. 14. Spirit Bliss Sárga könyves út (1. könyv)
02. 16. Insane Life (3. könyv)
02. 18. Spirit Bliss Sárga könyves út (3. könyv – extra)
02. 20. Spirit Bliss Sárga könyves út (1. könyv)
02. 22. Kitablar (1. könyv)
02. 24. Kitablar (2. könyv)
02. 26. Kitablar (3. könyv)
