1900. január 25-én született Fekete István József Attila-díjas magyar író, aki gyerekkorunktól kezdve számos ifjúsági könyv és állattörténet írójaként kíséri olvasói utunkat. A Blogturné Klub három bloggere az író születésének 125. évfordulója alkalmából nagyszabású turnéra indul a szerző könyveivel. Tartsatok velünk, s a turné végén megnyerhetitek a turnéban részt vevő könyvek egyikét a Móra Könyvkiadó jóvoltából.
Miért választottam ezt a könyvet?
Az egyik kolléganőm még a turné lehetőségének felmerülése előtt mesélte, hogy ez a kedvenc gyerekkori könyve, úgyhogy amikor szóba került a turné, azonnal tudtam, hogy ez az egyik Fekete István-könyv, amit mindenképpen el szeretnék olvasni én is.
Véleményem a könyvről
A történet főszereplője Tutajos, vagyis Ladó Gyula Lajos, aki a nyári vakációját a Kis-Balatonnál tölti a nagybátyjánál. A nyaralás során megismeri a természetet, kalandokba és veszélyes helyzetekbe keveredik, megerősödik a személyisége, a lelke és a teste is, és örök életre szóló élményeket, tapasztalatokat szerez.
Nos, ez a regény egy Buddha-regény volt. Mármint nem a buddhizmusról szólt, hanem egyszerűen csak olyasféle nyugalmat és békét árasztott magából, amit regény esetében még nem tapasztaltam. Nem volt semmiféle nagy cselekmény, izgalom vagy fordulat, csak apró események, kalandok sorozata. Ennek ellenére egyáltalán nem volt unalmas, sőt!
Bár én gyerekkoromban sem voltam nagy természetjáró, mégis valamiféle nosztalgikus hangulatot hozott elő belőlem ez a történet. Visszaemlékeztem azokra a napokra, hetekre, amiket Pécsváradon töltöttem a nagyszüleimnél. Én az a típus voltam, aki inkább a könyvbeli Nancsi néni lába mellett segítettem volna a konyhában és a ház körül (ahogy anno a nagymamámnak tettem), mert a természetben található bogarak, rovarok és egyéb élőlények egy része megijesztett, de időnként azért a papám magával vitt engem és a húgomat az erdőbe, a kertbe, a falu többi részébe csatangolni. És hát, tudom, hogy az ottani ételek íze teljesen más, sokkal finomabb, és ismerem a falusi csendet és zajokat, azt a szinte teljes sötétséget, ami éjszaka van az utcai lámpák, autók fénye nélkül. Szóval igen, annak ellenére, hogy sosem töltöttem a természetben sok időt, mégis rengeteg dolog ismerősként köszönt vissza rám a könyvből.
És olvasás közben most legalább biztonságos módon (bogaraktól és egyebektől távol) átélhettem a könyvnek köszönhetően azokat a kalandokat, amik gyerekkoromban kimaradtak az életemből. És olvasva nagyon izgalmasnak, érdekesnek tűntek.
Na meg Matula bácsi józan paraszti eszének és logikájának, valamint Tutajos (később pedig az őt meglátogató barátja, Bütyök) tapasztalatainak köszönhetően egy csomót tanulhattam a növények és állatok világáról, arról, hogyan lehet túlélni és jól élni a természetben. Arról, hogy nem érdemes rohanni semmivel, mindennek megvan a maga ideje.
Nem mondom, hogy 21. századi emberként nem szisszentem fel időnként az akkori gyereknevelési dolgok miatt, mert időnként mind Tutajos, mind Bütyök konkrétan életveszélyes helyzetekbe keveredtek. István bácsi (a nagybácsi) és Matula abban hisznek, hogy engedni kell a gyereknek, csináljon, amit akar, aztán ha bajba kerül, majd tanul belőle. Csak épp a bajból tragédia is lehet, és erre nem igazán gondolnak... És volt, hogy csak a szerencsén múlt, hogy a gyerekek életben maradtak. Szóval teljesen megértettem Nancsi nénit, amikor időnként aggodalmaskodott a gyerekek miatt.
Bár az a túlféltés sem jó, amit sokan csinálnak így, a 21. században, de az a teljes szabadon eresztés sem, amit Matula csinált István bácsi támogatásával. Szerintem a középút a megfelelő. Ahol szabadon ereszted a gyereket, hadd kalandozzon, tapasztaljon, de közben messziről figyeled, ott vagy, hogy ha baj van, közbeléphess időben.
– Gergő bácsi: angyal! – mondta Bütyök.– Lehet, de a valóságos angyalok valószínűleg visongva futnának világgá, ha az öreg megjelenne köztük pipájával és kéthetes szakállával.– Ezzel nem illik tréfálni.– Nancsi néni, ez nem tréfa. Matula nem angyal, hanem ember, de talpig ember, és ennél többet nem kívánhat senki.
Az állatokkal kapcsolatban... Nos, a szélsőséges állatvédők valószínűleg szintén többször felhorkannának ezt a könyvet olvasva, de én nem vagyok az. Szeretem az állatokat, nem szeretem, ha bántják, feleslegesen megölik őket, de szerintem a húsevés természetes dolog, és eszem húst. Matula a természet szeretetére tanítja a gyerekeket, és arra, hogy feleslegesen, pusztán szórakozásból nem szabad állatokat ölni. Viszont a regényben horgásznak, vadásznak, és Matula ínycsiklandó ételeket főz az elejtett állatokból.
Tetszik, hogy Matula sosem hazudik, és nem beszél feleslegesen. Csak akkor szólal meg, ha van mondanivalója, és csak a lényeget mondja ki, nem tesz hozzá körítést. Én is ilyen vagyok. A semmiről nem tudok beszélni, csak elmondom a lényeget, aztán kész. És introvertáltként nagyon le szokott fárasztani, amikor valaki folyamatosan beszél lényegében a semmiről, és nekem kell kibogoznom, hogy mi is a lényege annak, amit mondani akar.
Szóval alapvetően, bár nem értek egyet 100%-ban a nevelési elveivel, de Matula igazán szimpatikus karakter. Becsületes, rendes férfi, aki bár valószínűleg nem végzett egyetemet, talán az érettségije sincs meg (erről nem volt szó a könyvben), mégis intelligens, józan paraszti ésszel rendelkező ember, akinek hatalmas tudása van az állatokról, növényekről, a Kis-Balaton vízi világában való túlélésről.
– Jó kis tűz – bólintott –, de dobjon rá valami ződet, többet ér, mint a szúnyogolaj. egy-két marok fű is megteszi.Gyula tépett füvet, s amikor rádobta a tűzre, egyszerre vastag, sárgásfehér füstöt öklendezett a sistergő parázs.– Ez kell nekik! – mondta az öreg, és kiborította a hálóból a halakat. – Na, ugye, nem csípik már?– Nem – lehelte a fiú, mert a füsttől alig volt lélegzete, és könnyei csorogtak –, csak a szemem esik ki, és egy kicsit megfulladok.
Tutajos és Bütyök is szerethető gyerekkarakterek. Érdekes volt látni rajtuk a változást fizikailag és lelkileg is. Tutajos kis vékonyka, városi gyerek volt, a nyár végére azonban testileg is megerősödött, és a személyisége is sokat fejlődött. És bár Bütyök testileg marconább volt mindig is, rá is pozitív hatással volt lelkileg ez a nyaralás. Már csak azért is, mert megtalálta az első szerelem. És nagyon édes volt, hogy mennyire komolyan vette, simán elhittem neki, hogy Katica lesz végül a felesége felnőttkorukban.
Hogy tetszett ez a könyv?
Ez egy olyan könyv, aminek nemcsak a cselekménye lassú és nyugalmas, hanem olvasás közben az ember életét is lelassítja, és egyfajta nyugalom száll meg tőle. Ami kellemes érzés. Mintha egy klassz csónakban ringatóznál, miközben figyeled magad körül az érdekfeszítő és gyönyörű környezetet. Megszerettem a karaktereket is, és még a nosztalgikus emlékek is felszínre kerültek bennem.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet?
Bárkinek, aki szereti a lassú cselekményű, mégis egyfajta kellemes hangulattal átitatott történeteket, a természetet és a falusi környezetet.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:
Nyereményjáték:
A turné minden állomásán találtok egy-egy kérdést Fekete István műveivel kapcsolatban, ami vonatkozhat egy adott mű történetére, keletkezésére, de akár arra is, hogy milyen állatot takar egy-egy elnevezés. A helyes választ írjátok a Rafflecopter megfelelő sorába!
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Kérdés a játékhoz:
Milyen állat lutra?
Állomáslista:
01. 26. Szembetűnő (Vuk)
01. 31. Szembetűnő (Tüskevár)
02. 10. Szembetűnő (Hú)
02. 14. Könyv és más (Éjféli harangszó)
02. 18. Spirit Bliss Sárga könyves út (Tüskevár)
02. 22. Spirit Bliss Sárga könyves út (Téli berek)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése