~ Sárga könyves út ~

2016. július 3., vasárnap

Az utolsó dal

Azért néztem meg tegnap Az utolsó dal című filmet a tévében, mert Nicholas Sparks írta a könyvváltozatát, akárcsak a Szerelmünk lapjait. Annak a filmváltozata is nagyon tetszett, ezért gondoltam, hátha Az utolsó dal is van annyira jó.

Bevallom őszintén, Miley Cyrust a Hannah Montana sorozatból ismertem meg anno évekkel ezelőtt, amikor még tanítási gyakorlatra jártam az egyik általános iskolába. A gyerekek értékelték, hogy ismerem azokat a filmeket, meséket, amiket szeretnek, úgyhogy muszáj volt nézni és képben lenni a történettel. :) Akkor még aranyos kislány volt, bár a színészi képességeit nem igazán lehetett felmérni egy eltúlzott színészi játékot követelő tini vígjáték sorozatban. Úgyhogy kíváncsian vártam, milyen alakítást nyújt egy komolyabb filmben. Nem volt rossz, de engem nem igazán tudott meggyőzni. Valahogy végig azt éreztem, hogy vagy túljátszik egy jelenetet, vagy nem mutatja annyira az érzéseket, ahogyan kéne. Mintha nem találná az arany középutat.

A férfi főszereplő, Liam Hemsworth jó színész, de nagyon jót tettek neki az évek. Mostanra sokkal ügyesebb, hitelesebb és helyesebb is, mint hat évvel ezelőtt volt, amikor ezt a filmet forgatták. :) Aranyos volt benne, mosolyra fakasztott az udvarlásával, szenvedő kiskutya tekintetével és hasonlókkal, de ebben a filmben csak ennyit kaptam tőle.

A történetben voltak nagyon jó részek. A szerelmi szál tényleg aranyosra sikeredett, kivéve a többször felvetett műbalhékat, amiknél Ronnie hülyeségek miatt akart épp szakítani. Tetszett az apa-lánya és az apa-fia, valamint a testvérek közötti kapcsolat kibontása is, a film vége pedig meghatóra sikeredett.

Amit sajnáltam, hogy tele volt a történet olyan szálakkal, amiket felvetettek, aztán befejezetlenül félbehagytak. Jó kis konfliktus volt Will családi helyzete, behozták a történetbe, aztán ennyi. Lényegében nem oldódott meg sem a gazdag-szegény konfliktus, sem Will családi gondjai. Vagy ott a féltékeny csajszi szál, aki beszólogat Ronnie-nak és megpróbálja megfúrni a kapcsolatát Willel. Furkálódik, eltűnik, ennyi. Vagy a lány, aki azzal a lúzer, bunkó sráccal jár. Látjuk az esküvőn, hogy a srác zaklatja, de ezzel így le is zárul ez a szál, pedig egy zaklató nem csak egyszer zaklat, hanem visszajár, vagyis nem oldódott meg ez a probléma sem. Ezekből a szálakból még ezernyi izgalmas helyzetet ki lehetett volna hozni. Így a történet olyan volt kicsit számomra, mintha egymás mellé dobáltak volna sok-sok helyzetet, konfliktust, hogy a néző ne unatkozzon, míg el nem jut a fő problémáig, aztán a korábbi gondokról mind megfeledkeztek volna.

Amit mindenképpen ki kell emelnem a filmből, az az utolsó dal. Egyszerűen gyönyörű lett. Sokban hozzájárult ahhoz, hogy könnyezni tudjak a film végén.

A teknősök pedig nagyon édik voltak, bár ez nem a film érdeme, hanem egyszerűen csak cuki kis állatok. :)

Összességében kikapcsolódásnak jó volt a film. A szerelmi szál aranyos volt, a vége könnyfakasztó, a hibáit félre lehetett tenni. Nem egy olyan remekmű, mint a Szerelmünk lapjai, de egy fárasztó nap végén pihenésképpen jó néznivaló. :)


10/7 pont.

 Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése