Ide pakolgatom fel az írásaimat, firkálásaimat, novelláimat, gondolataimat, és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2016. július 1., péntek

Szemfényvesztők 2.


Imádtam a Szemfényvesztők első filmjét anno, így kérdés sem volt, hogy mindenképpen látni szeretném a folytatást is. Kicsit tartottam tőle, mert az első rész zseniálisan ütős volt, és nehéz egy ilyen kiemelkedően jó film után hasonló színvonalú második részt készíteni. Annak ellenére, hogy a második rész sok mindenben különbözött az elsőtől, hála az égnek, egyáltalán nem okozott csalódást. Én és anyu is nagyon élveztük a közös filmnézés során.

A két film közötti különbségek:

1. Az első, azonnal szembeötlő különbség, hogy lecserélték a női főszereplőt, és helyette egy új női karakter társult a lovasokhoz. Bár az első filmben, Henley karaktere valahogy sokkal szimpatikusabb volt számomra, mint az új lány, végül mégsem zavart a csere. Főleg a kialakult kis románc miatt nem, ami szerintem nagyon aranyosra sikeredett. :) Sokkal édesebbre, mint Henley és Daniel kutya-macska huzavonája.

2. A másik különbség, hogy míg az első filmben általában csak utólag tudtuk meg egy-egy trükkről, hogyan is csinálták, addig itt több olyan jelenet is volt, ahol azonnal láthattuk a lényeget. Pl. amikor le akarják leplezni az elején azt az adatlopó céget vagy a motozásos jelenetnél a lopott számteches kütyü rejtegetése. Míg az első filmben a későbbi leleplezés során csodálatot és ámulatot éreztem, addig itt, az azonnali tudásnak köszönhetően megnevettettek a trükkök. A banános jelenetnél és a motozásos poénoknál konkrétan hangosan felnevettem.

3. Dylan szerepe is teljesen más volt, mint korábban. Már pontosan tudjuk, mit miért csinál, és ezáltal sokkal jobban megismerhetjük a valódi személyiségét. De ugyanez a helyzet a többi szereplővel is. Egyre több és több infót kapunk róluk, és így kiteljesedhet a karakterük.

4. Míg az első filmben halovány lilám sem volt róla, hogy ki irányítja a háttérből a lovasokat, és teljesen ledöbbentett a végén a nagy leleplezés, addig most már a film felénél mondtam anyunak, hogy ki a gyanúsítottam, és végül be is jött a megérzésem. De ez egyáltalán nem zavart. Ahogy az első filmben nagyon jó volt megdöbbenni, úgy a második filmben nagyon jó érzés volt, hogy sikerült kitalálnom a legnagyobb rejtélyt. Nem volt teljesen nyilvánvaló, de logikus volt, épp ezért egyáltalán nem éreztem csalódottságot, hogy most nem egy megdöbbentő csavarral akartak ütős véget adni a történetnek. Valamint voltak azért kisebb meglepetések, amikre viszont nem jöttem rá vagy csak részben sikerült kitalálnom őket, így ez a film is tartogatott számomra izgalmakat.

Nagyon kíváncsian vártam Daniel Radcliffe szereplését is. A Harry Potter után láttam már néhány filmben, és azokban tetszett, de érdekelt, ebben a filmben hogyan alakít majd. Én elégedett voltam vele, eszembe sem jutott Harry Potter a filmnézés közben. Szerintem teljesen ki tudott lépni abból a szerepből. Szóval színészként nagyon szeretem, de a karakterét nagyon tudtam utálni a filmben, és ez így van jól. :)

Az effektek, képi világ ugyanolyan varázslatos volt, mint az első filmben. Az esős jelenetet tátott szájjal néztem, gyönyörű volt.

A kedvenc karaktereim a második filmből: Dylan Rhodes, Thaddeus Bradley.

A kedvenc jeleneteim a filmből: A legelső és a legutolsó jelenet.

Nagyon remélem, hogy lesz 3. része is ennek a filmnek, és hogy ugyanolyan zseniálisra sikeredik, mint az első kettő. Mindenkinek ajánlom ezt a filmet, aki szereti a látványos, pörgős, izgalmas, fordulatos, humoros filmeket klassz karakterekkel megfűszerezve.

10/10 pont

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése