Martin Kay: Eastern

Martin Kay Eastern című regénye azért kezdett érdekelni, mert újszerűnek tűnt ezzel a western-anime/manga-fantasy stílus keverésével, és azzal, hogy a regény mellé vizuális élményt is kapunk. Kíváncsi lettem, hogyan is épül fel a regény, és valóban azt adja-e, amit előzetesen elvárok tőle. 

Ami tetszett

1. Mintha animét néznék

Ez a regény olyan, mintha egy animét képek helyett szavakba öntöttek volna. Nem tudom, létezik-e más hasonló stílusú regény, de én korábban még nem találkoztam eggyel sem, szóval ezzel képes volt valami újat adni nekem az Eastern. A karakterek reakciói, mimikája, a párbeszédek, a valóság fizikai törvényeinek ellentmondó, ám az animékben sokszor megjelenő események mind tökéletesen visszaadták azt az érzést, amelyet tinédzserként éreztem az animesorozatokat nézve, és hozzájárultak ahhoz is, hogy (ne filmként, hanem) animeként lássam magam előtt a regény történéseit olvasás közben.

2. Kép és szöveg

A könyvön belül található illusztrációk egyfelől klasszak, feldobják az egész könyvet, másfelől szintén alátámasztják a szememben, hogy lényegében ez egy animeszerűen megírt regény, amelyet mangákba illő rajzok díszítenek. Egy új (vagy legalább is számomra még ismeretlen) zsáner, amit nem lehet a megszokott szabályok szerint értelmezni. Történnek benne olyan dolgok, amik a valódi világban és egy megszokott szabályok szerint működő regényben lehetetlenek és logikátlanok. Pl. a női főszereplőt felemelik függőlegesen a bokájánál fogva. De egy animében vagy mangában ilyen simán előfordulhat, sőt, elő is fordul. Szóval szerintem ez egy új zsáner, amit új szabályok szerint kell értelmezni. Ez persze nem mindenkinek megy, biztosan vannak olyanok, akiket zavarnak ezek az „animeszabályok” egy regényen belül, de tuti vannak olyanok is, akik simán el tudják fogadni, hogy ez a regény másképp működik, másképp kell nekiállni az olvasásának.

3. Animekarakterek

A történet főszereplője Yuko, egy törvényen kívüli lány, akinek megölték a családját. A bosszú hajtja Corbennel, a zsoldosvezérrel szemben, ebben pedig nővére volt szerelme, Vajk segíti (akinek viszont megvannak a maga céljai). Őszintén szólva, Yuko tökéletes regénybeli megvalósítása egy animekarakternek. A reakciói, az, hogy sokszor az érzelmei irányítják, sőt, hirtelen érzelemkitörései vannak a legveszélyesebb helyzetekben is, tökéletesen megfelel az animebeli karakterek viselkedésének. Természetesen, a regény eredeti karakterépítési szabályaitól és logikájától nagy mértékben elüt, és ezt megint csak vagy el tudja fogadni egy olvasó, vagy zavaró lesz számára. Én azt hiszem, határeset vagyok, mert íróként értékeltem ezt az újféle, animestílusú alkotásmódot, olvasóként viszont volt, amit szoknom kellett.

4. Visszaemlékezések

Számomra a regény legérdekesebb részei a visszaemlékezések voltak, mert ezekből kicsit jobban összeállt Yuko múltja és személyisége. Az a jelenet az apja dolgozószobájában, érzelmileg hatott rám, és sokat hozzáadott Yuko karakteréhez. Ezen kívül ezekből a visszaemlékezésekből megismerhettem Saorit, Yuko nővérét, aki érdekes szereplő volt számomra, és úgy hiszem, a folytatásban még fontos szerepet kap majd így vagy úgy.

Amin elgondolkoztam…
 

Elnyújtott harcok

Anno, amikor animéket néztem a tévében, sosem azokat választottam, amelyek főképp a harcról szóltak, hanem inkább azokat, amikben a karakterek érzései, személyiségfejlődése, kapcsolatai kerültek előtérbe, és ha harcoltak is egymással a szereplők, az inkább észjáték volt, nem fegyverekkel történt. Méz és lóhere, Death Note, Gravitation, Kaleido Star… Talán a Blood+ volt az egyetlen kedvencem, amiben nagy szerepet kaptak a véres harcok is. Szóval ez nem az én terepem.

Az Easternben is néha azt éreztem, hogy túl hosszan elnyúlik számomra egy-egy harcjelenet, és nem izgalmat érzek emiatt, hogy mi történik a karakterekkel (lévén, tudtam, ez egy YA regény, kicsi az esély rá, hogy tényleg bajuk esik), hanem várom, hogy az adott harcról továbblépjünk a cselekmény többi részére. Számomra az ilyen hosszú harcjelenetek akkor lennének igazán izgalmasak, ha nem YA-ról lenne szó, és fennállna a lehetősége, hogy bármikor bárki meghalhat, akár a főszereplők is. De ebben az esetben, hogy a fülszöveg szerint is a YA olvasók a célközönség, én inkább rövidebb harcjeleneteket tettem volna a regénybe, és főképp a cselekmény többi részére koncentráltam volna, hogy inkább az haladjon, pörögjön (ugyanis elég sok rejtélyt és érdekességet felvetett a történet, amiről egyelőre nem tudhattunk meg túl sokat). Persze, lehet, hogy ez csak egyéni ízlés kérdése, és mások odavannak a harcjelenetek hosszabb leírásáért, nem tudom.

Egyébként ebben a sztoriban rengeteg egyéb izgalmas szál is lenne, amiket az író egyelőre csak említésként megpedzegetett. Én azt remélem, hogy a folytatásban kicsit eltolódik majd a hangsúly ezek felé, és a hosszas harcjelenetek háttérbe szorulnak majd.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik anno szerették vagy most is szeretik az olyan animéket, amiknek főképp a harc áll a középpontjában, és szívesen kipróbálnák, milyen az, amikor nem a tévében látják a történetet, hanem anime stílusban olvashatják.

Kedvenc idézet:

„– Várj még! – Saori belemarkolt a térdébe.
Amikor Yuko lenézett rá, rövid minutumra fel sem fogta, hogy mit lát. Saori a kardja markolatáért nyúlt, de a megszokott mozdulat helyett ezúttal kicsúsztatta a fegyver hüvelyét az öve alól. Ujjával végigsimított a fekete ébenfán, majd szertartásosan felnyújtotta a testvérének.
– Én ezt nem… - kezdett bele Yuko, de nővére szavai felülírták a tiltakozását.
– Azt akarom, hogy ő veled legyen az utadon, és megvédjen, ha baj ér. Kérlek, fogadd el tőlem!
Yuko elbűvölten szemlélte a katanát. Soha nem birtokolhatott még hasonlót. Mintha törékeny porcelánt tartana a kezében, óvatosan forgatta az ujjbegyei közt. Amikor tenyérnyi hosszan hátrahúzta a hüvelyt, a penge acélja a sötétben is tisztán csillogott.
– Biztos vagy benne?
Saori bólintott.
– Ha majd felnövünk, és mindketten a magunk urai leszünk, visszaadhatod majd nekem. Addig pedig emlékezz rám, ha a kezedbe veszed!”

Értékelés: TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT