A wabi sabit csak az értheti és élheti át igazán, aki a japán kultúrába született. Ennek ellenére Beth Kempton kutatásai során megpróbált rájönni a lényegére, és a Libri Kiadó gondozásában megjelent Wabi Sabi – Útmutató a belső békéhez című könyvében nekünk is megírta, mire jutott. A Blogturné Klub négy bloggere végigolvasta a kötetet, és elmondja a véleményét róla a turné keretében. Természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.
Beth Kempton Wabi Sabi – Útmutató a belső békéhez című könyve azért keltette fel a figyelmemet, mert mindig is érdekelt a keleti kultúra. Őszintén szólva, nem igazán szoktam ilyen önismereti, önfejlesztő könyveket olvasni, mert nagyon sok olyan „megmondóember” van mostanság, aki azt állítja, megtalálta a boldogság titkát, miközben csak pénzt akar lehúzni a boldogtalan, lelkileg gyenge, megvezethető emberekről. Szóval nehéz számomra kiszűrni azokat a könyveket, amelyek valóban jóindulattal mutatnak be valamit az olvasónak azoktól, amiket kókler csalók írtak. Ezt a könyvet olvasva azonban úgy éreztem, nem vernek át, nem éreztem azt a pofátlan nyomulást, ami a kóklereket jellemzi, és olyan tanácsokat, látásmódot kaptam, amely tényleg hasznos volt számomra.
Ami tetszett
1. Igazmondás
Beth Kempton egyetlen mondattal sem állítja a könyvben, hogy most a boldogság egyetlen és igaz titkát adja át nekünk. Sőt, elmondja, hogy a wabi sabit sajnos csak az fogja igazán és teljesen megérteni és átérezni, aki Japánba született és abban a kultúrában nőtt fel. Mi, többiek csak próbálkozhatunk, hogy legalább haloványan megértsük és átéljük ezt a múlandóságban és egyszerűségben rejlő érzést.
Az írónő a wabi sabi lényegét próbálta megragadni a könyvben, tippeket adott, hogyan hozhatjuk be az életünkbe. De nem általános szabályokat kaptunk, hanem inkább több különböző utat, hogy kiválaszthassuk azt, amelyik a legközelebb áll hozzánk. Ugyanis minden embernek kicsit más kell ahhoz, hogy valóban megtalálja a lelki békéjét.
2. Filozófiai magyarázat gyakorlati tanácsokkal
A könyvből megtudhatjuk, mi is az a wabi és a sabi, hogyan állnak össze wabi sabivá, és miféle történelmi, filozófiai, világlátási háttér húzódik meg mögötte. Furcsa, de tényleg újféle látásmódot ad ez az útmutató, sosem hittem volna, hogy hatással lesz rám, de több szempontból is elkezdtem másképp látni a világot, önmagamat és a többi embert.
Az elméleti háttér mellett természetesen vannak gyakorlati tanácsok is a könyvben. Hogyan rendezd át az életteredet, hogyan tekints a körülötted lévő természetre, a tárgyaidra, az emberekre, önmagadra. Nagyon tetszettek a kérdés- és feladatsorok, amelyeket minden fejezetben megtalálhattam, és segítettek, hogy a bennem lévő érzéseket meg is értsem kicsit jobban.
Az is klassz volt, hogy az írónő mesélt a saját élményeiről, tapasztalatairól is. Ezek a kis történetek egyfelől segítettek, hogy jobban megismerjük őt, másfelől mindegyik adott valamiféle kis tanulságot, ami által jobban megérthetjük a wabi sabit.
3. Kihatás az életemre
Ez a könyv szó szerint kihatott az életemre. Egyfelől segített abban, hogy átértékeljem, a cuccaim közül mi az, amire valóban szükségem van (akár lelkileg, akár ténylegesen), ösztönzött, hogy rendet tegyek a szobámban, és most sokkal letisztultabb, mint korábban. Másfelől a könyvnek köszönhetően elkezdtem jobban figyelni a természetre és azokra az élményekre, amik éppen az adott pillanatban érnek engem. Pl. most tűnt csak fel, hogy amikor esik az eső, a cseppek kopogása a kabátomon pont úgy hangzik, mint ha tűz ropogna egy kandallóban. Milyen érdekes, hogy tűz és víz ugyanolyan hangot képes kiadni bizonyos körülmények között.
Szóval igen, rengeteg olyan apró tanulság volt a könyvben, amelyet hasznosítani tudtam, és amely valóban nyugodtabbá tette a lelkemet. Sajnos ez a nyugalom nem jön számomra olyan könnyen, mint mondjuk egy japán embernek, aki a wabi sabi életérzésbe nőtt bele, de minden, ami csak egy kicsit is könnyíti az ember terheit most, a 21. században, az szerintem hasznos.
Amin elgondolkoztam…
Furcsa, de a minket stresszelő dolgok nagy részét valójában mi saját magunk gerjesztjük önmagunkban. Apróságokon idegeskedünk, amelyek egyáltalán nem számítanak. Mi mégis úgy kiborulunk, mintha eljött volna a világvége. De miért? Hiszen van a világban épp elég valódi stressz, ami ellen nem tehetünk semmit. Miért nem vagyunk képesek elengedni a buta apróságokat?
Én mostantól igyekszem hasznosítani az életemben a wabi sabi által tanultakat. Lehet, hogy nem mindig sikerül, lehet, hogy sosem fogom olyan mélyen megérteni ezt az egészet, mint egy japán ember, de bizonyos szinten tényleg segít a nyugalom és boldogság elérésében.
Kinek ajánlom a könyvet?
Annak, aki egy kicsit el akarja engedni a 21. századi, nyugati, kapitalista világban élő ember stresszét, viszont nem tudja, hogyan is kéne ennek nekilátnia, és vágyik a jó tanácsokra.
Kedvenc idézetek:
„A közösségi média, bár számos szempontból hasznos és értékes dolog, de a hasonlítgatás és a megerősítés függőivé tesz minket. Életünk legbecsesebb pillanatait szakítjuk félbe, hogy lefotózzuk és kiposztoljuk azokat, majd a következő órát azzal töltjük, hogy ellenőrizzük, mennyi elismerést kaptunk olyanokról, akiket alig ismerünk.”
„Röviden: a wabi sabi engedi, hogy önmagunk lehessünk. Arra bátorít, hogy tegyük meg a tőlünk telhetőt, de ne betegedjünk bele az elérhetetlen tökéletesség hajszolásába. Gyengéden int minket pihenésre, lazításra és az élet élvezetére. Megmutatja, hogy a legvalószínűtlenebb helyeken lelhetünk szépségre, így nyitva ajtót mindennap az öröm lehetőségére.”
„Az önfejlesztő guruk jó része valahogy így papol: „Merő káosz volt az életem. Aztán egy napon felébredtem. Most az életem csodálatos és tökéletes. Te ott, a félresikerült életeddel, te is ilyen lehet, mint én, és csodálatos, tökéletes életed lehet, csak olvasd el a könyvem / vegyél részt a tanfolyamomon / jelentkezz a workshopomra!” Én azonban ezt nem veszem be. Mindannyian folyamatosan átalakuláson megyünk át. Némelyikünknek történetesen megadatott a lehetőség, hogy rávilágítsunk minderre és menet közben módunkban állt másokkal is megosztani felfedezéseinket, de valójában mind folytonosan tanulunk egymástól. Nincs főnök. Senki sem rendelkezik mindenre megoldással. És aki azt állítja, hogy mégis, az vagy a saját sztorija hamis verzióját kínálja, vagy egyszer még nagy meglepetések várnak rá.”
„Minél jobbak leszünk valamiben, annál több olyan emberről szerzünk tudomást, akik még többet tettek, még „előrébb” járnak, még „sikeresebbek” az adott területen. Ám amint nem a saját utunkra figyelünk, hanem másokéban veszünk el, saját utunk megtapasztalásáról mondunk le. Olyan ez, mintha egy idegen országon vonatoznánk át, ahová mindig is el akartunk jutni, de közben egész után filmet néznénk a laptopunkon. Épp az út értelme vész el, és kimaradunk az egész kalandból.”
„Ahogy most a nappali padlóján eluralkodó káoszra pillantok – a félmeztelen babára, a Duplo kockák kupacára, a könyvek halmára és a szerteszét heverő, ottfelejtett zsírkrétákra –, valami mást látok. Gyerekeim szűnni nem akaró kíváncsiságát, határtalan energiáját és égető vágyát látom, hogy még többet tudjanak meg az őket körülvevő világról. Örömöt látok. Romlatlan, gyermeki, játékos kedvet. Kacagásukban orvosság van, a házat csodák töltik be.
Megtettem, amit tudtam, hogy otthonunkat a szívből jövő egyszerűség és csendes szépség jellemezze. De nem fogom azzal áltatni magam, hogy tökéletes otthont kellene teremtenem, vagy hogy házunk mindig tiszta és rendes lesz.
Arra gondolok, hogy mit szeretnék, hogyan emlékezzenek majd a lányaim a gyermekkorukra. Az lenne a legfontosabb, hogy azt mondják majd, „mindig tökéletes rend volt nálunk”? Nem. Nem ítélem el azt sem, akinél mindig rend van. Titokban irigylem is. Csak azt akarom mondani, hogy időnként választanunk kell, én pedig így választottam. Azt akarom, azt mondják majd, „A házunk bűbájos, boldog otthon volt, ahol mindig jól és biztonságban éreztünk magunkat. Ahol mindig szerettek minket és gondoskodtak rólunk, és ahol minket is megtanítottak rá, hogy hogyan szeressük egymást és gondoskodjunk egymásról. Megtanultuk értékelni, amink van, és ami még fontosabb, az együtt töltött időt.”
„Ha elrontok valamit, az csak botlás, nem életre szól. Ha hibázom, kijavíthatom, vagy legközelebb jobban igyekezhetek. Akárhol is tartsak a tanulás útján, még mindig utazom, nem értem el a végállomásra, ami lehetővé teszi, hogy megnyugodjak a tudatban, hogy nem kell mindent tudnom, és felkelti a kíváncsiságomat mindazzal kapcsolatban, amit még tanulhatok.”
„Persze sokféleképpen mérhető manapság a „siker”, attól függően, melyik mércét részesítjük előnyben. Minden művünket megvették? Az Instagramon követőink százainkat tetszett legutóbbi posztunk? Ezek csak annyiban számítanak, hogy segítenek a megélhetésben, ami lehetővé teszi, hogy több időt fordítsunk a kreatív tevékenységünkre (…). Az általunk és a munkánk befogadói által teremtett szépség tekintetében azonban mit sem számítanak. E szempontból egyedül az lenne kudarc, ha nem is alkotnánk.”
„Ez az, amit nem szabad elfelejtenünk: más sikere nem akadálya annak, hogy elérjük, amit akarunk. Mások sikere akár számunkra és mások számára is új lehetőségeket nyithat. Ők is járják a saját útjukat; nekünk is a magunkét kell járnunk. Mindenünk megvan hozzá, hogy arra haladjunk, amerre haladni akarunk.”
Értékelés: IMÁDOM.
Ami tetszett
1. Igazmondás
Beth Kempton egyetlen mondattal sem állítja a könyvben, hogy most a boldogság egyetlen és igaz titkát adja át nekünk. Sőt, elmondja, hogy a wabi sabit sajnos csak az fogja igazán és teljesen megérteni és átérezni, aki Japánba született és abban a kultúrában nőtt fel. Mi, többiek csak próbálkozhatunk, hogy legalább haloványan megértsük és átéljük ezt a múlandóságban és egyszerűségben rejlő érzést.
Az írónő a wabi sabi lényegét próbálta megragadni a könyvben, tippeket adott, hogyan hozhatjuk be az életünkbe. De nem általános szabályokat kaptunk, hanem inkább több különböző utat, hogy kiválaszthassuk azt, amelyik a legközelebb áll hozzánk. Ugyanis minden embernek kicsit más kell ahhoz, hogy valóban megtalálja a lelki békéjét.
2. Filozófiai magyarázat gyakorlati tanácsokkal
A könyvből megtudhatjuk, mi is az a wabi és a sabi, hogyan állnak össze wabi sabivá, és miféle történelmi, filozófiai, világlátási háttér húzódik meg mögötte. Furcsa, de tényleg újféle látásmódot ad ez az útmutató, sosem hittem volna, hogy hatással lesz rám, de több szempontból is elkezdtem másképp látni a világot, önmagamat és a többi embert.
Az elméleti háttér mellett természetesen vannak gyakorlati tanácsok is a könyvben. Hogyan rendezd át az életteredet, hogyan tekints a körülötted lévő természetre, a tárgyaidra, az emberekre, önmagadra. Nagyon tetszettek a kérdés- és feladatsorok, amelyeket minden fejezetben megtalálhattam, és segítettek, hogy a bennem lévő érzéseket meg is értsem kicsit jobban.
Az is klassz volt, hogy az írónő mesélt a saját élményeiről, tapasztalatairól is. Ezek a kis történetek egyfelől segítettek, hogy jobban megismerjük őt, másfelől mindegyik adott valamiféle kis tanulságot, ami által jobban megérthetjük a wabi sabit.
3. Kihatás az életemre
Ez a könyv szó szerint kihatott az életemre. Egyfelől segített abban, hogy átértékeljem, a cuccaim közül mi az, amire valóban szükségem van (akár lelkileg, akár ténylegesen), ösztönzött, hogy rendet tegyek a szobámban, és most sokkal letisztultabb, mint korábban. Másfelől a könyvnek köszönhetően elkezdtem jobban figyelni a természetre és azokra az élményekre, amik éppen az adott pillanatban érnek engem. Pl. most tűnt csak fel, hogy amikor esik az eső, a cseppek kopogása a kabátomon pont úgy hangzik, mint ha tűz ropogna egy kandallóban. Milyen érdekes, hogy tűz és víz ugyanolyan hangot képes kiadni bizonyos körülmények között.
Szóval igen, rengeteg olyan apró tanulság volt a könyvben, amelyet hasznosítani tudtam, és amely valóban nyugodtabbá tette a lelkemet. Sajnos ez a nyugalom nem jön számomra olyan könnyen, mint mondjuk egy japán embernek, aki a wabi sabi életérzésbe nőtt bele, de minden, ami csak egy kicsit is könnyíti az ember terheit most, a 21. században, az szerintem hasznos.
Amin elgondolkoztam…
Furcsa, de a minket stresszelő dolgok nagy részét valójában mi saját magunk gerjesztjük önmagunkban. Apróságokon idegeskedünk, amelyek egyáltalán nem számítanak. Mi mégis úgy kiborulunk, mintha eljött volna a világvége. De miért? Hiszen van a világban épp elég valódi stressz, ami ellen nem tehetünk semmit. Miért nem vagyunk képesek elengedni a buta apróságokat?
Én mostantól igyekszem hasznosítani az életemben a wabi sabi által tanultakat. Lehet, hogy nem mindig sikerül, lehet, hogy sosem fogom olyan mélyen megérteni ezt az egészet, mint egy japán ember, de bizonyos szinten tényleg segít a nyugalom és boldogság elérésében.
Kinek ajánlom a könyvet?
Annak, aki egy kicsit el akarja engedni a 21. századi, nyugati, kapitalista világban élő ember stresszét, viszont nem tudja, hogyan is kéne ennek nekilátnia, és vágyik a jó tanácsokra.
Kedvenc idézetek:
„A közösségi média, bár számos szempontból hasznos és értékes dolog, de a hasonlítgatás és a megerősítés függőivé tesz minket. Életünk legbecsesebb pillanatait szakítjuk félbe, hogy lefotózzuk és kiposztoljuk azokat, majd a következő órát azzal töltjük, hogy ellenőrizzük, mennyi elismerést kaptunk olyanokról, akiket alig ismerünk.”
„Röviden: a wabi sabi engedi, hogy önmagunk lehessünk. Arra bátorít, hogy tegyük meg a tőlünk telhetőt, de ne betegedjünk bele az elérhetetlen tökéletesség hajszolásába. Gyengéden int minket pihenésre, lazításra és az élet élvezetére. Megmutatja, hogy a legvalószínűtlenebb helyeken lelhetünk szépségre, így nyitva ajtót mindennap az öröm lehetőségére.”
„Az önfejlesztő guruk jó része valahogy így papol: „Merő káosz volt az életem. Aztán egy napon felébredtem. Most az életem csodálatos és tökéletes. Te ott, a félresikerült életeddel, te is ilyen lehet, mint én, és csodálatos, tökéletes életed lehet, csak olvasd el a könyvem / vegyél részt a tanfolyamomon / jelentkezz a workshopomra!” Én azonban ezt nem veszem be. Mindannyian folyamatosan átalakuláson megyünk át. Némelyikünknek történetesen megadatott a lehetőség, hogy rávilágítsunk minderre és menet közben módunkban állt másokkal is megosztani felfedezéseinket, de valójában mind folytonosan tanulunk egymástól. Nincs főnök. Senki sem rendelkezik mindenre megoldással. És aki azt állítja, hogy mégis, az vagy a saját sztorija hamis verzióját kínálja, vagy egyszer még nagy meglepetések várnak rá.”
„Minél jobbak leszünk valamiben, annál több olyan emberről szerzünk tudomást, akik még többet tettek, még „előrébb” járnak, még „sikeresebbek” az adott területen. Ám amint nem a saját utunkra figyelünk, hanem másokéban veszünk el, saját utunk megtapasztalásáról mondunk le. Olyan ez, mintha egy idegen országon vonatoznánk át, ahová mindig is el akartunk jutni, de közben egész után filmet néznénk a laptopunkon. Épp az út értelme vész el, és kimaradunk az egész kalandból.”
„Ahogy most a nappali padlóján eluralkodó káoszra pillantok – a félmeztelen babára, a Duplo kockák kupacára, a könyvek halmára és a szerteszét heverő, ottfelejtett zsírkrétákra –, valami mást látok. Gyerekeim szűnni nem akaró kíváncsiságát, határtalan energiáját és égető vágyát látom, hogy még többet tudjanak meg az őket körülvevő világról. Örömöt látok. Romlatlan, gyermeki, játékos kedvet. Kacagásukban orvosság van, a házat csodák töltik be.
Megtettem, amit tudtam, hogy otthonunkat a szívből jövő egyszerűség és csendes szépség jellemezze. De nem fogom azzal áltatni magam, hogy tökéletes otthont kellene teremtenem, vagy hogy házunk mindig tiszta és rendes lesz.
Arra gondolok, hogy mit szeretnék, hogyan emlékezzenek majd a lányaim a gyermekkorukra. Az lenne a legfontosabb, hogy azt mondják majd, „mindig tökéletes rend volt nálunk”? Nem. Nem ítélem el azt sem, akinél mindig rend van. Titokban irigylem is. Csak azt akarom mondani, hogy időnként választanunk kell, én pedig így választottam. Azt akarom, azt mondják majd, „A házunk bűbájos, boldog otthon volt, ahol mindig jól és biztonságban éreztünk magunkat. Ahol mindig szerettek minket és gondoskodtak rólunk, és ahol minket is megtanítottak rá, hogy hogyan szeressük egymást és gondoskodjunk egymásról. Megtanultuk értékelni, amink van, és ami még fontosabb, az együtt töltött időt.”
„Ha elrontok valamit, az csak botlás, nem életre szól. Ha hibázom, kijavíthatom, vagy legközelebb jobban igyekezhetek. Akárhol is tartsak a tanulás útján, még mindig utazom, nem értem el a végállomásra, ami lehetővé teszi, hogy megnyugodjak a tudatban, hogy nem kell mindent tudnom, és felkelti a kíváncsiságomat mindazzal kapcsolatban, amit még tanulhatok.”
„Persze sokféleképpen mérhető manapság a „siker”, attól függően, melyik mércét részesítjük előnyben. Minden művünket megvették? Az Instagramon követőink százainkat tetszett legutóbbi posztunk? Ezek csak annyiban számítanak, hogy segítenek a megélhetésben, ami lehetővé teszi, hogy több időt fordítsunk a kreatív tevékenységünkre (…). Az általunk és a munkánk befogadói által teremtett szépség tekintetében azonban mit sem számítanak. E szempontból egyedül az lenne kudarc, ha nem is alkotnánk.”
„Ez az, amit nem szabad elfelejtenünk: más sikere nem akadálya annak, hogy elérjük, amit akarunk. Mások sikere akár számunkra és mások számára is új lehetőségeket nyithat. Ők is járják a saját útjukat; nekünk is a magunkét kell járnunk. Mindenünk megvan hozzá, hogy arra haladjunk, amerre haladni akarunk.”
Értékelés: IMÁDOM.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
Nyereményjáték:
A könyv egy olyan módszerről szól, amellyel megtalálhatjuk a lelki békénket. Nemcsak a japánoknál létezik ilyesmi, hanem más népeknél is. A blogjainkon megtalálhatjátok ezen módszerek nevét, a feladatotok pedig az, hogy beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő helyére, mely néphez tartoznak.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A módszer neve a játékhoz: Lagom
a Rafflecopter giveawayA könyv egy olyan módszerről szól, amellyel megtalálhatjuk a lelki békénket. Nemcsak a japánoknál létezik ilyesmi, hanem más népeknél is. A blogjainkon megtalálhatjátok ezen módszerek nevét, a feladatotok pedig az, hogy beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő helyére, mely néphez tartoznak.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A módszer neve a játékhoz: Lagom
Állomáslista:
05. 01. Spirit Bliss Sárga könyves út
05. 03. Hagyjatok! Olvasok!
05. 05. Kelly és Lupi olvas
05. 07. Könyv és más
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése